VIII.rész
Semmi nem maradt neki hátra, csak az hogy tűrjön, elviselje a számára kimért fájdalmakat. A mester ujból csipeszeket vett elő, ezek kisebek voltak az előzőeknél, de ugyanolyan fogazottak. Évike megréműlt, és már a cicijén érezte a vasfogak harapását.Pedig ezeket máshová szánta a mester. Legugolt, és megpróbálta a kisajkait fölszabadítani a műanyagrúd mellett. Elég nehezen sikerűlt, mivel a puncija annyira feszűlt, hogy alig lehetett őket megtalálni, de azért rátett egy-egy csipeszt. Éva feljajdúlt, amikor megérezte a szorítást, és utánna mégjobban amikor a mester meghúzogatta a csipeszeket, hogy a kisajkak jobban előbújjanak a műanyagrúd mellől. Volt néhány súly is az asztalon azokat sem akarta kihasználatlanúl hagyni. Ráakasztott kettőt a csipeszekre. Ezek alaposan lehúzták Évike ajkacskáit, de nem okoztak annyival nagyobb fájdalmat mint amilyen látványosak voltak. Ezt tudta a mester is, és még kettőt ráhelyezett, valamivel nagyobbakat. Az ajkacskák még jobban megnyúltak, és Évike hangosan jajveszékelt a fájdalomtól. Most megint a cici volt soron. Elővette az előbbi két csipeszt, de látta, hogy a mellbimbók teljesen belesimúlnak a környezetbe. Előb a vonalzó szolgált arra, hogy a bimbók megkeményedjenek, de most más módszerhez folyamodott. A szájával, és a nyelvével izgatta őket óvatosan. Hiába nyilalt a fájdalom Évike puncijába, a cicije nem tudott ellenállni a nyalogatásnak, és elkezdtek keményedni a bimbói. A mester csak ezt várta, és amikor mindkettő jól megduzzadt rájuk tette a csipeszeket. Éva felsikoltott az ujabb fájdalomtól, és érezte, hogy alig bírja tartani magát. Pedig tartani kellett, mert ha behajlította a lábát a puncijában fokozódott a nyomás.Az egész teste remegett az erőlködéstől, hogy elviselje többfelől is belehatoló fájdalmat. A mester hozzálépett, és megölelte, érezni akarta a teste remegését. Amikor hozzásimúlt Évikéhez, a fájdalmak ellenére ő is észrevett valami szokatlant. A mester ágaskodó férfiasságát érezte a testéhez simúlni. Ezután a mester gyorsan megszabadította Évikét a csipeszktől, ami kimondhatatlan megkönnyebbülést okozott neki. A puncijába hatoló rudat és a kezeit tartó szíjjakat is eltávolította, ami ujból szabad mozgást engedélyezett számára. A szoba egyik sarkában volt egy heverő, oda vezette. Lefektette, levette róla a szandálokat és gyöngéden simogatta a testét. Csókolgatta a megkínzott mellbimbóit, nyelvével még érezte rajtuk a csipesz fogainak a nyomát. A punci ajkacskái is sorra kerűltek, azokat is megvígasztalta a nyelvével. Évike teste nem tudott ilyen gyorsan reagálni a megváltozott ingerekre. Egyik percben még kibírhatatlan fájdalom gyötri, a másikban pedig nemi izgatás éri.
Semmi nem maradt neki hátra, csak az hogy tűrjön, elviselje a számára kimért fájdalmakat. A mester ujból csipeszeket vett elő, ezek kisebek voltak az előzőeknél, de ugyanolyan fogazottak. Évike megréműlt, és már a cicijén érezte a vasfogak harapását.Pedig ezeket máshová szánta a mester. Legugolt, és megpróbálta a kisajkait fölszabadítani a műanyagrúd mellett. Elég nehezen sikerűlt, mivel a puncija annyira feszűlt, hogy alig lehetett őket megtalálni, de azért rátett egy-egy csipeszt. Éva feljajdúlt, amikor megérezte a szorítást, és utánna mégjobban amikor a mester meghúzogatta a csipeszeket, hogy a kisajkak jobban előbújjanak a műanyagrúd mellől. Volt néhány súly is az asztalon azokat sem akarta kihasználatlanúl hagyni. Ráakasztott kettőt a csipeszekre. Ezek alaposan lehúzták Évike ajkacskáit, de nem okoztak annyival nagyobb fájdalmat mint amilyen látványosak voltak. Ezt tudta a mester is, és még kettőt ráhelyezett, valamivel nagyobbakat. Az ajkacskák még jobban megnyúltak, és Évike hangosan jajveszékelt a fájdalomtól. Most megint a cici volt soron. Elővette az előbbi két csipeszt, de látta, hogy a mellbimbók teljesen belesimúlnak a környezetbe. Előb a vonalzó szolgált arra, hogy a bimbók megkeményedjenek, de most más módszerhez folyamodott. A szájával, és a nyelvével izgatta őket óvatosan. Hiába nyilalt a fájdalom Évike puncijába, a cicije nem tudott ellenállni a nyalogatásnak, és elkezdtek keményedni a bimbói. A mester csak ezt várta, és amikor mindkettő jól megduzzadt rájuk tette a csipeszeket. Éva felsikoltott az ujabb fájdalomtól, és érezte, hogy alig bírja tartani magát. Pedig tartani kellett, mert ha behajlította a lábát a puncijában fokozódott a nyomás.Az egész teste remegett az erőlködéstől, hogy elviselje többfelől is belehatoló fájdalmat. A mester hozzálépett, és megölelte, érezni akarta a teste remegését. Amikor hozzásimúlt Évikéhez, a fájdalmak ellenére ő is észrevett valami szokatlant. A mester ágaskodó férfiasságát érezte a testéhez simúlni. Ezután a mester gyorsan megszabadította Évikét a csipeszktől, ami kimondhatatlan megkönnyebbülést okozott neki. A puncijába hatoló rudat és a kezeit tartó szíjjakat is eltávolította, ami ujból szabad mozgást engedélyezett számára. A szoba egyik sarkában volt egy heverő, oda vezette. Lefektette, levette róla a szandálokat és gyöngéden simogatta a testét. Csókolgatta a megkínzott mellbimbóit, nyelvével még érezte rajtuk a csipesz fogainak a nyomát. A punci ajkacskái is sorra kerűltek, azokat is megvígasztalta a nyelvével. Évike teste nem tudott ilyen gyorsan reagálni a megváltozott ingerekre. Egyik percben még kibírhatatlan fájdalom gyötri, a másikban pedig nemi izgatás éri.
VII.rész
Amikor egy kicsit abbahagyta a vergődést, a mester a másik mellbimbójára is rácsippentett egy csipeszt. Ezt újabb sikoltás követte. A szorító fájdalom nem akart csillapodni. A vergődés közben Évike érezte, hogy a punciját is nyomja a benne levő rúd, ahányszor oldalra próbál elszabadúlni. Rájött, hogy a puncija akkor fáj legkevésbé, ha nyugton marad, a ciciken levő csipeszt meg úgy sem tudja lerázni. A két mellbimbója azonban annyira fájt, hogy halkan, magas hangon jajgatott. A mester egy jó ideig várt, megelégedetten nézte, végűl megkönyörűlt rajta és levette a csipeszeket.Éva hatalmasat sóhajtott a megkönyebbüléstől. Ekkor egy számára ismeretlen dolgot vett elő az asztalról. Legugolt és a vasrúd aljánál matatott valamit.Az eszköz egy hosszú szárú kurblihoz hasonlító hajtókar volt. Ezt szerelte rá egy alúl kiálló kis tengelyre, amivel a rúgó feszességét lehetett állítani. Most szinte teljesen laza volt, csak éppen azt gátolta meg, hogy a műanyagrúd kicsússzon Évike hüvelyéből. A mester tekert a hajtókaron néhány fordulatot, és Évike azonnal érezte, hogy erősebben nyomódik a puncija. Most már ezt is tudta, hogy mire való. Csak azt nem tudta eldönteni, hogy az-e a rosszabb, ahogy a rúd a bemenetnél feszíti szét a punciját, vagy az, hogy bent a mélyén nyomja fölfelé. Nem is sokat gondolkozhatott rajta, mert a mester ujjból fordított néhányat a hajtókaron. A fájdalom most már egybeolvadt, csak egy hatalmas könyörtelen keménységet érzett a lába között. Megpróbált lábujjhegyre emelkedni, hogy a fájdalmat enyhítse, de rájött, hogy kezdettől lábujjhegyen áll a magas sarkú szandál miatt. Ettől jobban már nem tudott felemelkedni. A lábait sem tudta összébb zárni a kerék miatt. Bármivel próbálkozott minden kisérlete eredménytelen maradt. A mester értette a dolgát, mert már előre elfolytotta Évike minden menekülési kisérletét
Amikor egy kicsit abbahagyta a vergődést, a mester a másik mellbimbójára is rácsippentett egy csipeszt. Ezt újabb sikoltás követte. A szorító fájdalom nem akart csillapodni. A vergődés közben Évike érezte, hogy a punciját is nyomja a benne levő rúd, ahányszor oldalra próbál elszabadúlni. Rájött, hogy a puncija akkor fáj legkevésbé, ha nyugton marad, a ciciken levő csipeszt meg úgy sem tudja lerázni. A két mellbimbója azonban annyira fájt, hogy halkan, magas hangon jajgatott. A mester egy jó ideig várt, megelégedetten nézte, végűl megkönyörűlt rajta és levette a csipeszeket.Éva hatalmasat sóhajtott a megkönyebbüléstől. Ekkor egy számára ismeretlen dolgot vett elő az asztalról. Legugolt és a vasrúd aljánál matatott valamit.Az eszköz egy hosszú szárú kurblihoz hasonlító hajtókar volt. Ezt szerelte rá egy alúl kiálló kis tengelyre, amivel a rúgó feszességét lehetett állítani. Most szinte teljesen laza volt, csak éppen azt gátolta meg, hogy a műanyagrúd kicsússzon Évike hüvelyéből. A mester tekert a hajtókaron néhány fordulatot, és Évike azonnal érezte, hogy erősebben nyomódik a puncija. Most már ezt is tudta, hogy mire való. Csak azt nem tudta eldönteni, hogy az-e a rosszabb, ahogy a rúd a bemenetnél feszíti szét a punciját, vagy az, hogy bent a mélyén nyomja fölfelé. Nem is sokat gondolkozhatott rajta, mert a mester ujjból fordított néhányat a hajtókaron. A fájdalom most már egybeolvadt, csak egy hatalmas könyörtelen keménységet érzett a lába között. Megpróbált lábujjhegyre emelkedni, hogy a fájdalmat enyhítse, de rájött, hogy kezdettől lábujjhegyen áll a magas sarkú szandál miatt. Ettől jobban már nem tudott felemelkedni. A lábait sem tudta összébb zárni a kerék miatt. Bármivel próbálkozott minden kisérlete eredménytelen maradt. A mester értette a dolgát, mert már előre elfolytotta Évike minden menekülési kisérletét
VI.rész
Évike közepes terpeszben állt, annak köszönhetően, hogy a fényes vasrúdon elhelyezett kerék nem engedte összezárni a lábát. Ez semmi másra nem szolgált, csak erre. A mester elővett egy szíjjakból összeállított hevederfélét, ezt Évikének magára kellet öltenie, éppen úgy mint egy mellényt, a kezeit beledugva. Elől a két cicije alatt és fölött jött előre két szíjj, ezeket összecsatolta, és ezzel készen is volt. Ekkor mögé lépett, megfogta az egyik csuklóját, és a háta mögött fölemelte majdnem a nyakáig. Ott hozzáerősítette az imént ráadott szíjjhoz. Ugyanezt tette a másik kezével is. Évikének csak a kezei voltak megkötözve, mégsem tudta elhagyni a helyét. A rúgó tolta befelé a puncijába a műanyagrudat, sehogy sem lehetett megszabadúlni tőlle. Ha egy kicsit behajlította a lábát lejjebb tudta nyomni a rudakat, de ha fölemelkedett az is ment vele. A combjával sem tudta megszorítani, mert a kerék nem engedte összezárni a lábát.Egyedűl apró lépésekkel körbefordúlni tudott. A mocorgástól közben a műanyagrúd egyre beljebb csúszott a puncijába, és egyre jobban szétfeszítette a bejáratot a vastagabb vége. A mester egy ideig csak állt és megelégedetten nézte ahogy Évike mocorog, és próbálgatja a mozgása határait. Egy kerekes asztalkát tolt elé, amin csipeszek, kis karabinerek, láncok és még sok egyéb dolog is volt.Odalépett hozzá, megsimogatta, hozzásimúlt, az arcát, a száját és a nyakát csókolgatta. Kezébe vette a melleit és elmondta neki, hogy most először ezeket fogja meggyötörni. Az asztalkáról egy favonalzót vett fel, és megmutatta Évikének. Végigsimította vele a mellbimbóit, majd apró ütéseket mért rá. Először az egyik cicijét ütögette, egyre erősebben, aztán a másikat is kezelésbe vette. Évikének egre jobban megkeményedtek a kezdetben még puha mellbimbói, és ettől még jobban fájtak az ütések. Kezdett hangosan nyüszíteni, és próbálta a cicijét elfordítani az egyre erősebb ütések elől. Ez sokszor sikerűlt is neki. A mester abbahagyta a cicik gyötrését, letette a vonalzót. Évike azt hitte, hogy jobban meg fogja kötözni, hogy ne tudja a mellét elfordítani, de nem, ő mást csinált. Fölvett egy csipeszt az asztalról, olyan volt mint a függönycsipesz, fogazott, csak egy kicsit nagyobb. Rátette Évike mellbimbójára. Olyan hirtelen hasított bele a fájdalom, hogy fölsikoltott. Az érzékeny bimbót hegyes vasfogak szorították össze. A szünni nem akaró fájdalom miatt a kezét próbálta kiszabadítani, hogy levegye a csipeszt, de eredménytelenűl.
Évike közepes terpeszben állt, annak köszönhetően, hogy a fényes vasrúdon elhelyezett kerék nem engedte összezárni a lábát. Ez semmi másra nem szolgált, csak erre. A mester elővett egy szíjjakból összeállított hevederfélét, ezt Évikének magára kellet öltenie, éppen úgy mint egy mellényt, a kezeit beledugva. Elől a két cicije alatt és fölött jött előre két szíjj, ezeket összecsatolta, és ezzel készen is volt. Ekkor mögé lépett, megfogta az egyik csuklóját, és a háta mögött fölemelte majdnem a nyakáig. Ott hozzáerősítette az imént ráadott szíjjhoz. Ugyanezt tette a másik kezével is. Évikének csak a kezei voltak megkötözve, mégsem tudta elhagyni a helyét. A rúgó tolta befelé a puncijába a műanyagrudat, sehogy sem lehetett megszabadúlni tőlle. Ha egy kicsit behajlította a lábát lejjebb tudta nyomni a rudakat, de ha fölemelkedett az is ment vele. A combjával sem tudta megszorítani, mert a kerék nem engedte összezárni a lábát.Egyedűl apró lépésekkel körbefordúlni tudott. A mocorgástól közben a műanyagrúd egyre beljebb csúszott a puncijába, és egyre jobban szétfeszítette a bejáratot a vastagabb vége. A mester egy ideig csak állt és megelégedetten nézte ahogy Évike mocorog, és próbálgatja a mozgása határait. Egy kerekes asztalkát tolt elé, amin csipeszek, kis karabinerek, láncok és még sok egyéb dolog is volt.Odalépett hozzá, megsimogatta, hozzásimúlt, az arcát, a száját és a nyakát csókolgatta. Kezébe vette a melleit és elmondta neki, hogy most először ezeket fogja meggyötörni. Az asztalkáról egy favonalzót vett fel, és megmutatta Évikének. Végigsimította vele a mellbimbóit, majd apró ütéseket mért rá. Először az egyik cicijét ütögette, egyre erősebben, aztán a másikat is kezelésbe vette. Évikének egre jobban megkeményedtek a kezdetben még puha mellbimbói, és ettől még jobban fájtak az ütések. Kezdett hangosan nyüszíteni, és próbálta a cicijét elfordítani az egyre erősebb ütések elől. Ez sokszor sikerűlt is neki. A mester abbahagyta a cicik gyötrését, letette a vonalzót. Évike azt hitte, hogy jobban meg fogja kötözni, hogy ne tudja a mellét elfordítani, de nem, ő mást csinált. Fölvett egy csipeszt az asztalról, olyan volt mint a függönycsipesz, fogazott, csak egy kicsit nagyobb. Rátette Évike mellbimbójára. Olyan hirtelen hasított bele a fájdalom, hogy fölsikoltott. Az érzékeny bimbót hegyes vasfogak szorították össze. A szünni nem akaró fájdalom miatt a kezét próbálta kiszabadítani, hogy levegye a csipeszt, de eredménytelenűl.
V.rész
Ő azonnal szolgálatkészen megtette, a lábacskáit is széttárta felszólítás nélkűl, és a tartóba helyezte. A mester a punciját vette kezelésbe. Ujjaival széttárta az ajkacskákat, hogy a bejárat szabaddá váljon, másik kezével pedig síkosító kenőcsöt kent a punci belsejébe. Egészen mélyen belenyúlt, több ujjával is, és alaposan bekente körbe minden oldalon. Aztán mindkét keze mutató, és középső ujjával óvatosan próbálta tágítani Évike punciját. Ez egy bizonyos határig sikerűlt is. Anélkűl, hogy elment volna mellőle, elővett a vizsgálóasztal alól egy dobozt, amiben hengeres rudak voltak Az egyik végük gömbölyű volt, és a vastagságuk a másik végük irányába kissé növekedett. Műanyagból készűltek, és sokféle méretű volt belőlük. A mester elővett egy kissebb méretűt, és megpróbálta bevezetni Évike puncijába. Ez is jóval nagyobb volt egy férfi nemi szervétől. Az előbi tágítás hatására a punci megnyilt, és befogadta az eszköz gömbölyített végét. Ahogy tolta befelé, a rúd egyre vastagodott, és egyre jobban szétfeszítette Évike punciját. Eddig némán és mozdulatlanúl tűrte amit a mester csinált vele, de most már halkan nyöszörögni kezdett. A mester a rudat kicsit kihúzta majd ismét betolta, valamivel jobban mint előte volt. Így próbálgatta többször egymás után, amíg a rúd a punci teljes mélységébe bele nem hatolt. Úgy gondolta, ez a méret jó lesz. Még egyszer bekente síkosítóval, majd egy törölközővel az ajkacskákak és a környékét szárazra megtörölte. Akkor otthagyta Évikét néhány másodpercre, de nem mondta neki, hogy felkelhet. Visszament hozzá, megkérte, hogy keljen föl, és fölsegítette. Amikor Éva fölkelt akkor látta, hogy a rúd, amit előbb a testébe próbálgatott, a szoba közepén álló alkalmatosság tetejére van illesztve. Most egyből megsejtette, hogy mire való ez a szerkezet. A mester odavezette hozzá, és megkérte hogy a kezével húzza szét a punciját, és lépjen a műanyagrúd fölé. Ő közben lejjebb nyomta az egészet, mert magasabban volt mint Évike puncija. Amikor pont fölötte volt, engedte, hogy a rúgó betolja a műanyagrudat Évike puncijába. Nem volt túl erős a rúgó, de a kenőcs, és a tágítás hatására elég mélyen belehatolt
Ő azonnal szolgálatkészen megtette, a lábacskáit is széttárta felszólítás nélkűl, és a tartóba helyezte. A mester a punciját vette kezelésbe. Ujjaival széttárta az ajkacskákat, hogy a bejárat szabaddá váljon, másik kezével pedig síkosító kenőcsöt kent a punci belsejébe. Egészen mélyen belenyúlt, több ujjával is, és alaposan bekente körbe minden oldalon. Aztán mindkét keze mutató, és középső ujjával óvatosan próbálta tágítani Évike punciját. Ez egy bizonyos határig sikerűlt is. Anélkűl, hogy elment volna mellőle, elővett a vizsgálóasztal alól egy dobozt, amiben hengeres rudak voltak Az egyik végük gömbölyű volt, és a vastagságuk a másik végük irányába kissé növekedett. Műanyagból készűltek, és sokféle méretű volt belőlük. A mester elővett egy kissebb méretűt, és megpróbálta bevezetni Évike puncijába. Ez is jóval nagyobb volt egy férfi nemi szervétől. Az előbi tágítás hatására a punci megnyilt, és befogadta az eszköz gömbölyített végét. Ahogy tolta befelé, a rúd egyre vastagodott, és egyre jobban szétfeszítette Évike punciját. Eddig némán és mozdulatlanúl tűrte amit a mester csinált vele, de most már halkan nyöszörögni kezdett. A mester a rudat kicsit kihúzta majd ismét betolta, valamivel jobban mint előte volt. Így próbálgatta többször egymás után, amíg a rúd a punci teljes mélységébe bele nem hatolt. Úgy gondolta, ez a méret jó lesz. Még egyszer bekente síkosítóval, majd egy törölközővel az ajkacskákak és a környékét szárazra megtörölte. Akkor otthagyta Évikét néhány másodpercre, de nem mondta neki, hogy felkelhet. Visszament hozzá, megkérte, hogy keljen föl, és fölsegítette. Amikor Éva fölkelt akkor látta, hogy a rúd, amit előbb a testébe próbálgatott, a szoba közepén álló alkalmatosság tetejére van illesztve. Most egyből megsejtette, hogy mire való ez a szerkezet. A mester odavezette hozzá, és megkérte hogy a kezével húzza szét a punciját, és lépjen a műanyagrúd fölé. Ő közben lejjebb nyomta az egészet, mert magasabban volt mint Évike puncija. Amikor pont fölötte volt, engedte, hogy a rúgó betolja a műanyagrudat Évike puncijába. Nem volt túl erős a rúgó, de a kenőcs, és a tágítás hatására elég mélyen belehatolt
IV.rész
Hajtotta az ujj megismerésének izgalma, nem is gondolta, hogy ez a kis elhanyagolt hátsó lukacska is mennyi érdekes élményt tud nyujtani. Teljesen belefeletkezett a dologba, már nem is tudta hanyadszor kezdi ujra, amikor a tekintete ősszetalálkozott a mesterével. Hirtelen visszazuhant a valóságba. Fogalma sem volt, hogy a művelet eredeti céljának a tisztálkodásnak eleget tett-e, de gondolta, hogy már többször egymásután végigcsinálta, ezért csak meg fog felelni a mesternek. Azt hitte, hogy semmit nem vett észre abból amit ő legbelűl érzett, de tévedett. A mester úgy látott rajta keresztűl mint az üvegen, de egyenlőre nem tartotta szükségesnek ezt Évikével közölni. Mindenesetre egyre jobban tetszett neki a naív fiatal lány. Évike jelezve, hogy befejezte a műveletet, fölált és a mesterére nézett ujjabb utasítást várva. A mester vette a lapot, és rácsatolta a pórázt a nyakörvére. Abba a szobába vezette ahol délelőtt voltak. Ez egy kicsit át volt rendezve. Először az tünt fel, hogy a magasban, a szoba teljes hosszán végigfutó erős rúd mellett, egy másik is volt elhelyezve attól mintegy két méter távolságra. Középen, ahol délelőtt a két lány feküdt, egy ujj szerkezet volt elhelyezve. Ilyet Évike még nem látott. A padlón egy legalább méteres átmérőjű fakorong volt. Ennek a közepéből állt ki egy fényes vascső, ami az ember derekáig ért. Ennek a közepén, úgy térd magasságban, vízszintesen, egy kerék volt elhelyezve.Olyan volt, mint egy bicikli, vagy kiskocsi kereke, és könnyedén forgott a csövön.Az átmérője 40-50 centi lehetett. A függőleges cső két darabból állt, az alsó a kerék fölött végződött, a felső kicsit vékonyabb volt és pontosan illeszkedett bele. Évike nem tudhatta, de a vékonyabbat bele lehetett tolni vastagabba, egy rúgó ellenében. A felső csőnek a végén menet volt. Évike megállt előtte, és érdeklődve vizsgálgatta. Nem tudta elképzelni mire való, ezért nem is félt tőle. A mester a szekrényhez ment, és egy nagyon magas sarkú szandált vett elő. Átadta Évikének, és megkérte, hogy vegye föl. Voltak ugyan magassarkú cipői, de egyik sem volt ilyen magas mint ez. Utánna odahívta Évát egy vizsgálóasztalhoz, és megkérte, hogy feküdjön föl rá.
Hajtotta az ujj megismerésének izgalma, nem is gondolta, hogy ez a kis elhanyagolt hátsó lukacska is mennyi érdekes élményt tud nyujtani. Teljesen belefeletkezett a dologba, már nem is tudta hanyadszor kezdi ujra, amikor a tekintete ősszetalálkozott a mesterével. Hirtelen visszazuhant a valóságba. Fogalma sem volt, hogy a művelet eredeti céljának a tisztálkodásnak eleget tett-e, de gondolta, hogy már többször egymásután végigcsinálta, ezért csak meg fog felelni a mesternek. Azt hitte, hogy semmit nem vett észre abból amit ő legbelűl érzett, de tévedett. A mester úgy látott rajta keresztűl mint az üvegen, de egyenlőre nem tartotta szükségesnek ezt Évikével közölni. Mindenesetre egyre jobban tetszett neki a naív fiatal lány. Évike jelezve, hogy befejezte a műveletet, fölált és a mesterére nézett ujjabb utasítást várva. A mester vette a lapot, és rácsatolta a pórázt a nyakörvére. Abba a szobába vezette ahol délelőtt voltak. Ez egy kicsit át volt rendezve. Először az tünt fel, hogy a magasban, a szoba teljes hosszán végigfutó erős rúd mellett, egy másik is volt elhelyezve attól mintegy két méter távolságra. Középen, ahol délelőtt a két lány feküdt, egy ujj szerkezet volt elhelyezve. Ilyet Évike még nem látott. A padlón egy legalább méteres átmérőjű fakorong volt. Ennek a közepéből állt ki egy fényes vascső, ami az ember derekáig ért. Ennek a közepén, úgy térd magasságban, vízszintesen, egy kerék volt elhelyezve.Olyan volt, mint egy bicikli, vagy kiskocsi kereke, és könnyedén forgott a csövön.Az átmérője 40-50 centi lehetett. A függőleges cső két darabból állt, az alsó a kerék fölött végződött, a felső kicsit vékonyabb volt és pontosan illeszkedett bele. Évike nem tudhatta, de a vékonyabbat bele lehetett tolni vastagabba, egy rúgó ellenében. A felső csőnek a végén menet volt. Évike megállt előtte, és érdeklődve vizsgálgatta. Nem tudta elképzelni mire való, ezért nem is félt tőle. A mester a szekrényhez ment, és egy nagyon magas sarkú szandált vett elő. Átadta Évikének, és megkérte, hogy vegye föl. Voltak ugyan magassarkú cipői, de egyik sem volt ilyen magas mint ez. Utánna odahívta Évát egy vizsgálóasztalhoz, és megkérte, hogy feküdjön föl rá.
III.rész
Nem szólt egy szót sem, csak várta, hogy hozzáfogjon.Ő pedig borzasztóan meg volt illetődve, és szégyelte magát, mert még eddig sohasem csinált ilyet, de főleg a mester merev tekintete zavarta. A meztelenséghez már hozzászokott, a teste minden apró zugát feltárta már, most mégis csak állt mozdulatlanúl, és nem tudta, mit csináljon. A mozdulatlanságot végűl a mester törte meg. Fölált, és odalépett a mosdóhoz. Megtöltötte az egyik tartályt langyos vízzel, és megkérte Évikét, hogy az egyik lábát tegye fel a WC szélére. Közben a kezével gyöngéden megfogta a combját, és segített neki. Egyáltalán nem volt türelmetlen, gyöngéden, és segítőkészen viselkedett. Az érintését is inkább simogatásnak érezte Évike. Hálás volt, hogy átvette a kezdeményezést. Amikor megfogta a derekát, és kicsit próbálta előre hajtani, Évike megérezte hogy mit akar, egy kissé előredőlt, és kidüllesztette a fenekét, szinte megelőzve a mester mozdulatát. Érezte, hogy az egyik kezével széthúzza a popsiját, a másikat pedig kissé megnedvesítette, és a záróizmait kezdte simogatni. Közben halkan nyugtatóan súgta a fülébe hogy lazítsa el magát. Hamarosan el is lazúlt, akkor odaillesztette a csövet, és nagyon lassan óvatosan betolta a fenekébe. Ekkor megfogta Évike kezét, odavezette, és rátette a csőre, nehogy kicsússzon. A mester ujból leült a fotelba, jelezve, hogy most már egyedűl kell boldogúlnia. Éva erőt vett magán és folytatta a műveletet. Megnyitotta a csapot, ami a csövön volt, és a víz elkezdett áramlani a popsijába. Akadálytalanúl folyt, egyre jobban feltöltötte a hasát, és érezte, hogy már erőlködnie kell, nehogy a víz kifollyon a cső mellett. Gyorsan elzárta a csapot, kirántotta a csövet, és leült a wécére. Abban a pillanatban robbanásszerűen áradt is kifelé a víz, ami a hasát feszítette. Hatalmas megkönnyebbülést érzett. Olyan volt, mintha egy nagy súlytól szabadúlt volna meg az alteste. Az egészet egy íjj megfeszítéséhez lehet hasonlítani. Minél jobban feltöltődött, annál jobban várta a megkönnyebbülést. Ahogy ott ült, és megszabadúlt a terhétől, el is felejtette hogy a mester nézi, csak ömagával törődött. A megfelelelni vágyás is elillant belőlle. Amikor úgy érezte, hogy már minden víz kifolyt, szinte automatikusan nyúlt a tartályhoz, és megtöltötte. Föltette a lábát, szépen betolta a csövet, úgy csinálta mintha már hatalmas gyakorlata lenne benne, nem is ez lenne az első alkalom. Furcsa, ujj érzéseket érzett, olyat amiről eddig még fogalma sem volt hogy létezik.
Nem szólt egy szót sem, csak várta, hogy hozzáfogjon.Ő pedig borzasztóan meg volt illetődve, és szégyelte magát, mert még eddig sohasem csinált ilyet, de főleg a mester merev tekintete zavarta. A meztelenséghez már hozzászokott, a teste minden apró zugát feltárta már, most mégis csak állt mozdulatlanúl, és nem tudta, mit csináljon. A mozdulatlanságot végűl a mester törte meg. Fölált, és odalépett a mosdóhoz. Megtöltötte az egyik tartályt langyos vízzel, és megkérte Évikét, hogy az egyik lábát tegye fel a WC szélére. Közben a kezével gyöngéden megfogta a combját, és segített neki. Egyáltalán nem volt türelmetlen, gyöngéden, és segítőkészen viselkedett. Az érintését is inkább simogatásnak érezte Évike. Hálás volt, hogy átvette a kezdeményezést. Amikor megfogta a derekát, és kicsit próbálta előre hajtani, Évike megérezte hogy mit akar, egy kissé előredőlt, és kidüllesztette a fenekét, szinte megelőzve a mester mozdulatát. Érezte, hogy az egyik kezével széthúzza a popsiját, a másikat pedig kissé megnedvesítette, és a záróizmait kezdte simogatni. Közben halkan nyugtatóan súgta a fülébe hogy lazítsa el magát. Hamarosan el is lazúlt, akkor odaillesztette a csövet, és nagyon lassan óvatosan betolta a fenekébe. Ekkor megfogta Évike kezét, odavezette, és rátette a csőre, nehogy kicsússzon. A mester ujból leült a fotelba, jelezve, hogy most már egyedűl kell boldogúlnia. Éva erőt vett magán és folytatta a műveletet. Megnyitotta a csapot, ami a csövön volt, és a víz elkezdett áramlani a popsijába. Akadálytalanúl folyt, egyre jobban feltöltötte a hasát, és érezte, hogy már erőlködnie kell, nehogy a víz kifollyon a cső mellett. Gyorsan elzárta a csapot, kirántotta a csövet, és leült a wécére. Abban a pillanatban robbanásszerűen áradt is kifelé a víz, ami a hasát feszítette. Hatalmas megkönnyebbülést érzett. Olyan volt, mintha egy nagy súlytól szabadúlt volna meg az alteste. Az egészet egy íjj megfeszítéséhez lehet hasonlítani. Minél jobban feltöltődött, annál jobban várta a megkönnyebbülést. Ahogy ott ült, és megszabadúlt a terhétől, el is felejtette hogy a mester nézi, csak ömagával törődött. A megfelelelni vágyás is elillant belőlle. Amikor úgy érezte, hogy már minden víz kifolyt, szinte automatikusan nyúlt a tartályhoz, és megtöltötte. Föltette a lábát, szépen betolta a csövet, úgy csinálta mintha már hatalmas gyakorlata lenne benne, nem is ez lenne az első alkalom. Furcsa, ujj érzéseket érzett, olyat amiről eddig még fogalma sem volt hogy létezik.
II.rész
Nem kapott semilyen utasítást, hogy mit kell tennie, így hát hozzáfogott kicsit rendbeszedni magát. Az arcára rászáradt a könny, ami előzőleg feloldotta a szemfestéket, a rúzsa is jócskán elkenődött, nem csoda, hogy eléggé siralmas látványt nyujtott. Megmosdott, és a reggelről ottmaradt piperecikkekkel rendbetette az arcát. Egy alapos fürdő is jót tett volna, de erre nem volt lehetősége. Benne motoszkált az az érzés, hogy a mesternek nem szabad csalódást okoznia, mindenképpen meg akart felelni. Jó ideje csak ült az ágyán, nem tudott mit csinálni, a fejében kavarogtak a gondolatok. Nyilt az ajtó, belépett a mester. Most ő hozta az ebédet. Letette a tálcát az asztalra, és elmondta, hogy nagyon meg van elégedve vele, éppen ezért délután ki fognak próbálni néhány új játékot, de most csak kettesben, nem lessz senki más jelen. Évike magábafolytotta ugyan, de ujjongott örömében, hogy ezt hallja. Egyrészt azért mert a mester meg van elégedve vele, ha nem lenne nem akarna már ilyen hamar ujból játszadozni, vagy valami büntetést kapna. Másrészt azért, mert csak kettesben lesznek, és a mester minden figyelme neki fog jutni. Eszébe sem jutott hogy azért van így, mert féltékeny mindenkire akivel kapcsolatba kerűl a mestere. Az egyáltalán nem érdekelte hogy ujból kínzásokban lessz része.
Hamarosan elérkezett a délután. Mikor értejött a mester Évike érezte, hogy jobban megbízik benne, mert már nem tette a lábára a láncot, és a kezét sem kapcsolta a derékszíjjához. A pórázt is csak megszokásból tette a nyakörvére. Abba a szobába mentek ahol első este a mester Évike popsiját tisztította ki. Most is ez volt a cél. Most azonban a fal mellett volt félrehúzva a vizsgálóasztal, amin Évike először feküdt. A mester elmondta, hogy most neki egyedűl kell a fenekét kitisztítania, úgy ahogy azt először megmutatta. Ő csak felügyelni fogja a dolgot. A mosdó mellett van a szobában egy WC csésze, amit Évike először azért nem látott, mert egy paravánnal el volt takarva. Ide vezette, és megmutatta neki a szükséges eszközöket, műanyag tartályokat, csöveket, aztán helyet foglalt egy fotelban, Évikétől vagy két méterre.
Nem kapott semilyen utasítást, hogy mit kell tennie, így hát hozzáfogott kicsit rendbeszedni magát. Az arcára rászáradt a könny, ami előzőleg feloldotta a szemfestéket, a rúzsa is jócskán elkenődött, nem csoda, hogy eléggé siralmas látványt nyujtott. Megmosdott, és a reggelről ottmaradt piperecikkekkel rendbetette az arcát. Egy alapos fürdő is jót tett volna, de erre nem volt lehetősége. Benne motoszkált az az érzés, hogy a mesternek nem szabad csalódást okoznia, mindenképpen meg akart felelni. Jó ideje csak ült az ágyán, nem tudott mit csinálni, a fejében kavarogtak a gondolatok. Nyilt az ajtó, belépett a mester. Most ő hozta az ebédet. Letette a tálcát az asztalra, és elmondta, hogy nagyon meg van elégedve vele, éppen ezért délután ki fognak próbálni néhány új játékot, de most csak kettesben, nem lessz senki más jelen. Évike magábafolytotta ugyan, de ujjongott örömében, hogy ezt hallja. Egyrészt azért mert a mester meg van elégedve vele, ha nem lenne nem akarna már ilyen hamar ujból játszadozni, vagy valami büntetést kapna. Másrészt azért, mert csak kettesben lesznek, és a mester minden figyelme neki fog jutni. Eszébe sem jutott hogy azért van így, mert féltékeny mindenkire akivel kapcsolatba kerűl a mestere. Az egyáltalán nem érdekelte hogy ujból kínzásokban lessz része.
Hamarosan elérkezett a délután. Mikor értejött a mester Évike érezte, hogy jobban megbízik benne, mert már nem tette a lábára a láncot, és a kezét sem kapcsolta a derékszíjjához. A pórázt is csak megszokásból tette a nyakörvére. Abba a szobába mentek ahol első este a mester Évike popsiját tisztította ki. Most is ez volt a cél. Most azonban a fal mellett volt félrehúzva a vizsgálóasztal, amin Évike először feküdt. A mester elmondta, hogy most neki egyedűl kell a fenekét kitisztítania, úgy ahogy azt először megmutatta. Ő csak felügyelni fogja a dolgot. A mosdó mellett van a szobában egy WC csésze, amit Évike először azért nem látott, mert egy paravánnal el volt takarva. Ide vezette, és megmutatta neki a szükséges eszközöket, műanyag tartályokat, csöveket, aztán helyet foglalt egy fotelban, Évikétől vagy két méterre.
III.fejezet
I.rész
Éva egyedűl maradt a cellájában. Nem tudott szabadúlni teljesen a két lány megkínzatása okozta izgalom alól. Eddig még soha nem jutott eszébe, hogy ez is lehet érzéki örömök forrása, éppen ezért magán is meglepődött, hogy milyen érzéseket váltott ki belőle. Eszébe sem jutott, hogy őt is megkínozták, csak a két kikötözött lány látványa lebegett a szeme előt. Meg aztán a mester igéretét sem tudta felejteni. El sem tudta képzelni, mit csinálna, ha ő állhatna ott korbáccsal a kezében, egy vagy több megkötözött lány előtt, mégis a puszta gondolata is erotikus izgalomba hozta.
Amikor leült az ágyra, fájdalmat érzett a fenekén, ami eszébe juttatta a korbácsolást, amit neki kellett elszenvednie. Leakasztotta a tükröt a falról, és megnézte, milyen a feneke. Először azt gondolta, hogy borzasztóan el van csufítva, tele lehet kék-zöld hurkákkal. Ezzel ellentétben a tükör mást mutatott. Alig lehetett észrevenni a popsiján néhány halvány piros csíkot. A combját tükör nélkűl is látta. Azon még kevesebb és halványabb volt a csíkozás. Ezek szerint mégsem volt olyan kegyetlen a kínzás, csak az ő félelme, és a kiszolgáltatottság érzése tette azzá. Tudta, hogy még többször is meg fogják kínozni, mégsem akart elmenekűlni előlle. Csak amikor a fájdalom a testébe hatolt, akkor rángatta a kötelékeit, de csak ösztönösen. Abban a pillanatban bármit megtett volna, hogy abbamaradjon. Amikor ki volt kötözve, de még nem kínozták, érezte, hogy teljesen kiszolgáltatott, teljesen a mestere jóindulatára van bízva, és amikor a mester elkezdte kimérni az ütéseket, akkor sem haragudott rá, hanem úgy fogta fel a dolgot, hogy neki ezen mindenképpen túl kell esni, és bízott a mesterében, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozza neki. Azt is tudta, hogy a mesternek ez érzéki örömet okoz, amit így utólag már meg is értett, és neki ezért kell a kínzásokat elszenvednie. A kiszolgáltatottság egy furcsa izgalommal vegyes félelmet okozott, ami közelített a nemi izgalom érzéséhez. Ez azonban nem lett volna így, ha csak egyszerűen kikötözik, és tudja, hogy nem fogják megkínozni.
I.rész
Éva egyedűl maradt a cellájában. Nem tudott szabadúlni teljesen a két lány megkínzatása okozta izgalom alól. Eddig még soha nem jutott eszébe, hogy ez is lehet érzéki örömök forrása, éppen ezért magán is meglepődött, hogy milyen érzéseket váltott ki belőle. Eszébe sem jutott, hogy őt is megkínozták, csak a két kikötözött lány látványa lebegett a szeme előt. Meg aztán a mester igéretét sem tudta felejteni. El sem tudta képzelni, mit csinálna, ha ő állhatna ott korbáccsal a kezében, egy vagy több megkötözött lány előtt, mégis a puszta gondolata is erotikus izgalomba hozta.
Amikor leült az ágyra, fájdalmat érzett a fenekén, ami eszébe juttatta a korbácsolást, amit neki kellett elszenvednie. Leakasztotta a tükröt a falról, és megnézte, milyen a feneke. Először azt gondolta, hogy borzasztóan el van csufítva, tele lehet kék-zöld hurkákkal. Ezzel ellentétben a tükör mást mutatott. Alig lehetett észrevenni a popsiján néhány halvány piros csíkot. A combját tükör nélkűl is látta. Azon még kevesebb és halványabb volt a csíkozás. Ezek szerint mégsem volt olyan kegyetlen a kínzás, csak az ő félelme, és a kiszolgáltatottság érzése tette azzá. Tudta, hogy még többször is meg fogják kínozni, mégsem akart elmenekűlni előlle. Csak amikor a fájdalom a testébe hatolt, akkor rángatta a kötelékeit, de csak ösztönösen. Abban a pillanatban bármit megtett volna, hogy abbamaradjon. Amikor ki volt kötözve, de még nem kínozták, érezte, hogy teljesen kiszolgáltatott, teljesen a mestere jóindulatára van bízva, és amikor a mester elkezdte kimérni az ütéseket, akkor sem haragudott rá, hanem úgy fogta fel a dolgot, hogy neki ezen mindenképpen túl kell esni, és bízott a mesterében, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozza neki. Azt is tudta, hogy a mesternek ez érzéki örömet okoz, amit így utólag már meg is értett, és neki ezért kell a kínzásokat elszenvednie. A kiszolgáltatottság egy furcsa izgalommal vegyes félelmet okozott, ami közelített a nemi izgalom érzéséhez. Ez azonban nem lett volna így, ha csak egyszerűen kikötözik, és tudja, hogy nem fogják megkínozni.
X.rész
Mocorogtak is, meg sóhajtoztak, de az egyik férfi fogta, így nem tudtak tőlle sehogy sem megszabadúlni. Közben a mester a csőrlőn kioldotta a reteszt, és elkezdte lefelé engedni a lábukat. Ennek az lett a hatása, hogy a fenekük egyre közeledett egymáshoz, a műfasz pedig egyre jobban kiegyenesedett, és egyre mélyebben merűlt el a puncijukban. Amikor teljesen leengedte őket az eredeti helyzetbe, a műfasz teljesen kiegyenesedett. Nagyon nyomta mindkettőjük punciját, mert hangosn nyöszörögtek, és próbáltak távolabb csúszni egymástól. Természetesen nem ez volt a cél, hanem az, hogy a testük teljesen befogadja a hatalmas szerszámot. A két férfi a két oldalukhoz térdelt, és a combjuknál fogva teljesen összetolta a feneküket. Teljesen eltünt a testükben ahogy a fenekük összeért. Hangosan nyögtek és jajgattak, és állandóan próbáltak távolodni egymástól. Ennek megakadályozására ujjból előkerűltek a szíjjak, és a combjukat jó erősen egymáshoz kötözték vele. A térdükre is föltették a szíjjakat, hogy teljes legyen a dolog. Ez más jellegű fájdalmat okoz mint az ostor, ennél az idő a legnagyobb ellenség, nem az ujjabb és ujjabb csapások. Nem tudták, hogy meddig kell még elviselni, mikor könyörűlnek meg rajtuk. Erre azonban semmi remény nem mutatkozott. Inkább elővették ujjból az ostorokat, és kezdték végigverni a combok belső oldalát, és a puncikat. Ez a kettő együtt már olyan fájdalmat okozott, hogy dőlt a könnyük és ahogy csak a torkukon kifért, ugy orditoztak. Egymás vergődését is sokkal jobban érezték, mert belűl közvetítette a nagy szerszám. A két férfi tudta, hogy ez így már magyon kemény dolog, ezértnem csinálták sokáig, csak kóstolóképpen egy kicsit. Abbahagyták a ostorozást, és utánna rögtön levették a combocskákat ősszeszorító szíjjakat is. Ez hatalmas megkönnyebbülést okozott a lányoknak, pedig még mindig bent volt a nagy műfasz. Eloldozták a kezüket, és elhúzták a testüket egymástól annyira, hogy a szerszámot el lehessen távolítani. Utána a lábukat is levették a tartószerkezetről. Ott feküdtek egy darabig a lapon, egymás mellett. Éva azt hitte hogy jó darabig föl sem tudnak állni, de meglepően hamar összeszedték magukat, mert bizonyára már jobban hozzá voltak szokva a testük gyötréséhez.
Mocorogtak is, meg sóhajtoztak, de az egyik férfi fogta, így nem tudtak tőlle sehogy sem megszabadúlni. Közben a mester a csőrlőn kioldotta a reteszt, és elkezdte lefelé engedni a lábukat. Ennek az lett a hatása, hogy a fenekük egyre közeledett egymáshoz, a műfasz pedig egyre jobban kiegyenesedett, és egyre mélyebben merűlt el a puncijukban. Amikor teljesen leengedte őket az eredeti helyzetbe, a műfasz teljesen kiegyenesedett. Nagyon nyomta mindkettőjük punciját, mert hangosn nyöszörögtek, és próbáltak távolabb csúszni egymástól. Természetesen nem ez volt a cél, hanem az, hogy a testük teljesen befogadja a hatalmas szerszámot. A két férfi a két oldalukhoz térdelt, és a combjuknál fogva teljesen összetolta a feneküket. Teljesen eltünt a testükben ahogy a fenekük összeért. Hangosan nyögtek és jajgattak, és állandóan próbáltak távolodni egymástól. Ennek megakadályozására ujjból előkerűltek a szíjjak, és a combjukat jó erősen egymáshoz kötözték vele. A térdükre is föltették a szíjjakat, hogy teljes legyen a dolog. Ez más jellegű fájdalmat okoz mint az ostor, ennél az idő a legnagyobb ellenség, nem az ujjabb és ujjabb csapások. Nem tudták, hogy meddig kell még elviselni, mikor könyörűlnek meg rajtuk. Erre azonban semmi remény nem mutatkozott. Inkább elővették ujjból az ostorokat, és kezdték végigverni a combok belső oldalát, és a puncikat. Ez a kettő együtt már olyan fájdalmat okozott, hogy dőlt a könnyük és ahogy csak a torkukon kifért, ugy orditoztak. Egymás vergődését is sokkal jobban érezték, mert belűl közvetítette a nagy szerszám. A két férfi tudta, hogy ez így már magyon kemény dolog, ezértnem csinálták sokáig, csak kóstolóképpen egy kicsit. Abbahagyták a ostorozást, és utánna rögtön levették a combocskákat ősszeszorító szíjjakat is. Ez hatalmas megkönnyebbülést okozott a lányoknak, pedig még mindig bent volt a nagy műfasz. Eloldozták a kezüket, és elhúzták a testüket egymástól annyira, hogy a szerszámot el lehessen távolítani. Utána a lábukat is levették a tartószerkezetről. Ott feküdtek egy darabig a lapon, egymás mellett. Éva azt hitte hogy jó darabig föl sem tudnak állni, de meglepően hamar összeszedték magukat, mert bizonyára már jobban hozzá voltak szokva a testük gyötréséhez.
IX.rész
Évike amikor először látta az ostort lesujtani, és hallotta a lány szájából előtörő sikolyt, furcsa borzongást érzett, izgatott lett. Kicsit később, amikor már egyfolytában siklotoztak, érezte, hogy kezd nedvesedni a puncija, és valamiféle kéjérzés árad szét benne. A szeme is elkerekedett úgy nézte a jelenetet. A mester, mivel tevékenyen nem vett részt a kínzásban egyszer odanézett Évikére. Azonnal észtevette a tágranyilt szemeit. Odament hozzá, megsimogatta megölelte, magához húzta a testét, és érezte rajta a remegést. A lába közé nyúlt, megtapogatta a punciját, és azonnal észrevette, hogy már nagyon nedves.
-Te ezt élvezed! -mondta szinte meglepődve, és a szemébe nézett.
Évike réműlten nézett rá vissza, azt hitte, hogy valami tiltott dolgot cselekedett. De azért ijedten bólogatott a fejével.
-Valamikor majd te is kipróbálhatod megigérem, de először még ki kell állnod sokfajta fájdalmat - mondta.
A lányok közben abbahagyták a sikoltozást, mert a korbácsolás is abbamaradt. Az egyik férfi kezével végigtapogatta, simogatta a lány punciját, és combját, mintha gyógyítani akarná a sajgó testrészt. A másik levette a combjukat és a térdüket összekötő szíjjakat, csak a bokájuknál hagyta rajtuk. A mester is otthagyta Évikét, és a szekrényből egy hatalmas műfaszt vettelő. Olyat ami kétszemélyes, és mindkét vége alkalmas a behatolásra . Hajlékony, és vastagabb is mint az igazi. A hossza volt vagy 40-50 centi. A kötél vége ami a lányok lábát tartotta, egy kézzel hajtható csőrlőre volt feltekerve. Ez pedig úgy működött, hogy amikor emelték vele a két rud oldalán levő karikákat, a lányok lábával együtt, csak előre lehetett hajtani visszafelé nem forgott, csak egy kis retesz felszabadítása után. A mester átadta a műfaszt az egyik férfinak, és odalépett a csőrlőhöz. Emelni kezdte lassan fölfelé a lányok lábát. Ennek hatására, a fenekük is fölemelkedett a lapról, amin eddig nyugodott. Csak a fejük, és a hátuk egy része maradt lent, de a fenekük el is távolodott egymástól. Az egyik férfi valamilyen síkosító kenőcsöt vett elő, és bekente mindkét lány punciját. Amikor már jó csuszósak voltak, a műfaszt meghajlitották U alakban, és egyszerre bevezették a lányok puncijába. Mivel jóval vastagabb volt mint egy igazi, elég kényelmetlen érzést okozhatott nekik.
Évike amikor először látta az ostort lesujtani, és hallotta a lány szájából előtörő sikolyt, furcsa borzongást érzett, izgatott lett. Kicsit később, amikor már egyfolytában siklotoztak, érezte, hogy kezd nedvesedni a puncija, és valamiféle kéjérzés árad szét benne. A szeme is elkerekedett úgy nézte a jelenetet. A mester, mivel tevékenyen nem vett részt a kínzásban egyszer odanézett Évikére. Azonnal észtevette a tágranyilt szemeit. Odament hozzá, megsimogatta megölelte, magához húzta a testét, és érezte rajta a remegést. A lába közé nyúlt, megtapogatta a punciját, és azonnal észrevette, hogy már nagyon nedves.
-Te ezt élvezed! -mondta szinte meglepődve, és a szemébe nézett.
Évike réműlten nézett rá vissza, azt hitte, hogy valami tiltott dolgot cselekedett. De azért ijedten bólogatott a fejével.
-Valamikor majd te is kipróbálhatod megigérem, de először még ki kell állnod sokfajta fájdalmat - mondta.
A lányok közben abbahagyták a sikoltozást, mert a korbácsolás is abbamaradt. Az egyik férfi kezével végigtapogatta, simogatta a lány punciját, és combját, mintha gyógyítani akarná a sajgó testrészt. A másik levette a combjukat és a térdüket összekötő szíjjakat, csak a bokájuknál hagyta rajtuk. A mester is otthagyta Évikét, és a szekrényből egy hatalmas műfaszt vettelő. Olyat ami kétszemélyes, és mindkét vége alkalmas a behatolásra . Hajlékony, és vastagabb is mint az igazi. A hossza volt vagy 40-50 centi. A kötél vége ami a lányok lábát tartotta, egy kézzel hajtható csőrlőre volt feltekerve. Ez pedig úgy működött, hogy amikor emelték vele a két rud oldalán levő karikákat, a lányok lábával együtt, csak előre lehetett hajtani visszafelé nem forgott, csak egy kis retesz felszabadítása után. A mester átadta a műfaszt az egyik férfinak, és odalépett a csőrlőhöz. Emelni kezdte lassan fölfelé a lányok lábát. Ennek hatására, a fenekük is fölemelkedett a lapról, amin eddig nyugodott. Csak a fejük, és a hátuk egy része maradt lent, de a fenekük el is távolodott egymástól. Az egyik férfi valamilyen síkosító kenőcsöt vett elő, és bekente mindkét lány punciját. Amikor már jó csuszósak voltak, a műfaszt meghajlitották U alakban, és egyszerre bevezették a lányok puncijába. Mivel jóval vastagabb volt mint egy igazi, elég kényelmetlen érzést okozhatott nekik.
VIII.rész
Éva az egészet a fal mellől nézi végig, ahova kikötötték. Már nem is nagyon érzi, hogy fájna a megkorbácsolt feneke, annyira az események hatása alá kerűl. Egyáltalán nem sajnálja a lányokat a rájuk váró megpróbáltatások miatt, hanem érdeklődve figyeli az eseményeket, mint egy szinházban. Izgatottan várja, hogy abbahagyják a poharazást, és kezdődjön már el végre az előadás. Hamarosan el is kezdődik, mert már a korbácsok válogatásához kezdtek. Egyszíjju ostort választottak, de abból kettőt. Úgy vélik, hogy ezzel pontosabban lehet az ütéseket elhelyezni, és a széttárt punciknál szükség is van erre. Vigyázni kell, mert a punci sokkal érzékenyebb mint a fenék bőre. Ez élesebb, hasítóbb fájdalmat okoz mint a sokszíjjú korbács, de csak kis hellyen. A két férfi a lányok fejéhez térdel, kezükben egy-egy ostorral. Egymásra néznek, és elkezdik. Ők nem szoktatják gyenge csapásokkal a lányokat, mint a mester Évikét, egyből lesujtanak erősen. Felváltva ütnek, mint amikor két kovács kalapálja az izzó vasat. A lányok rögtön felsikoltanak, és rángatják a lábaikat, de a bilincsek tartják erősen. A sikoltások szinte egybeolvadnak, idejük sincs abbahagyni, mert már kapják is a következő ütést. Kétszer annyit kapnak mint Évike, mert amikor az egyik férfi sujt le, az ostor szíjja átér a másik oldali lány puncijára, sőtt néha a hasára is. Egy-egy jól sikerűlt ütés után lehetett látni amint a punci ajkacskái összehúzódnak a fájdalomtól. Ez egészen más jellegű fájdalom mint amikor Évikének a fenekét korbácsolták. Ez sokkal kéjesebb csiklandozóbb érzést okoz, mivel a test ezen tájéka is sokkal inkább érzékeny szexuális szempontból. A combok belső oldalát is megdolgozták, ide lehetett kicsit nagyobbakat is ütni. Pompásan tudtak összedolgozni, amikor az egyikük az egyik oldali combra ütütt a másikuk a másikra. Így felváltva ütöttek, látszott hogy már jól összeszoktak, nem először csinálják. A lányok mivel egymáshoz voltak szijjazva nem csak az ostorcsapások fájdalmát érezték, hanem a másik vergődését is.
Éva az egészet a fal mellől nézi végig, ahova kikötötték. Már nem is nagyon érzi, hogy fájna a megkorbácsolt feneke, annyira az események hatása alá kerűl. Egyáltalán nem sajnálja a lányokat a rájuk váró megpróbáltatások miatt, hanem érdeklődve figyeli az eseményeket, mint egy szinházban. Izgatottan várja, hogy abbahagyják a poharazást, és kezdődjön már el végre az előadás. Hamarosan el is kezdődik, mert már a korbácsok válogatásához kezdtek. Egyszíjju ostort választottak, de abból kettőt. Úgy vélik, hogy ezzel pontosabban lehet az ütéseket elhelyezni, és a széttárt punciknál szükség is van erre. Vigyázni kell, mert a punci sokkal érzékenyebb mint a fenék bőre. Ez élesebb, hasítóbb fájdalmat okoz mint a sokszíjjú korbács, de csak kis hellyen. A két férfi a lányok fejéhez térdel, kezükben egy-egy ostorral. Egymásra néznek, és elkezdik. Ők nem szoktatják gyenge csapásokkal a lányokat, mint a mester Évikét, egyből lesujtanak erősen. Felváltva ütnek, mint amikor két kovács kalapálja az izzó vasat. A lányok rögtön felsikoltanak, és rángatják a lábaikat, de a bilincsek tartják erősen. A sikoltások szinte egybeolvadnak, idejük sincs abbahagyni, mert már kapják is a következő ütést. Kétszer annyit kapnak mint Évike, mert amikor az egyik férfi sujt le, az ostor szíjja átér a másik oldali lány puncijára, sőtt néha a hasára is. Egy-egy jól sikerűlt ütés után lehetett látni amint a punci ajkacskái összehúzódnak a fájdalomtól. Ez egészen más jellegű fájdalom mint amikor Évikének a fenekét korbácsolták. Ez sokkal kéjesebb csiklandozóbb érzést okoz, mivel a test ezen tájéka is sokkal inkább érzékeny szexuális szempontból. A combok belső oldalát is megdolgozták, ide lehetett kicsit nagyobbakat is ütni. Pompásan tudtak összedolgozni, amikor az egyikük az egyik oldali combra ütütt a másikuk a másikra. Így felváltva ütöttek, látszott hogy már jól összeszoktak, nem először csinálják. A lányok mivel egymáshoz voltak szijjazva nem csak az ostorcsapások fájdalmát érezték, hanem a másik vergődését is.
VII.rész
Az egyik férfi akit a többiek Istvánnak szólítottak, odamegy a lányokhoz, és a fekete hajút eloldozza a faltól. Az előkészített szerkezethez vezeti, és felszólítja, hogy feküdjön hanyat a műbőrrel bevont lapra. A lány szó nélkűl engedelmeskedik. Amikor lefeküdt, két oldalról a két férfi megfogja a lábait a bokáján levő bilincsnél, fölemeli, és a lelógó tartószerkezet karikáihoz erősíti. Közben a mester sem tétlenkedik, a kezeit rögzíti a lap szélén levő karikákhoz, a feje mellett. Így most olyan helyzetbe kerűlt, hogy a törzse a lapon fekszik, de a lábai föl vannak emelve függőlegesen. Jó nagy terpeszben kell neki tartania, mivel a rudak elég távol vannak egymástól. A lapnak amin fekszik, a feje a végéhez esik, így csak a felét foglalja el a törzse, a másik fele még szabadon van. Amint ezzel elkészűltek odavezetik a másik lányt is. Neki is le kell feküdnie, és az ő lábát is ugyanazokhoz a karikákhoz kötözik. Szépen szimetrikusan fekszenek, a fenekük, és a lábuk végig összeér. Szijjakat vesznek elő, olyat mint a nadrágszíjj, csak rövidebbet, és az egymáshoz érő lábaikat összekötik vele a bokánál, a térdnél, és a combjuk tövénél. Igy a térdüket nem tudják behejlítani, mert ha az egyikük megpróbálja, a másikuk lába abba az irányba nem engedi. Amikor minden kész van, a három férfi megelégedetten szemléli a művét. A lányok lába szélesen széttárva, csupasz sima puncijuk ki van nyilva, a fenekük egymásnak van szorítva. Esztétikai élménynek se semmi, hát még ha az ostor is előkerűl. Ennyi munka után már egy kicsit ki kell hogy fújják magukat. Egy bárszekrényből konyakosüveg kerűl elő, és jókedvű beszélgetés közben lehajtanak egy-két pohárkával.
Az egyik férfi akit a többiek Istvánnak szólítottak, odamegy a lányokhoz, és a fekete hajút eloldozza a faltól. Az előkészített szerkezethez vezeti, és felszólítja, hogy feküdjön hanyat a műbőrrel bevont lapra. A lány szó nélkűl engedelmeskedik. Amikor lefeküdt, két oldalról a két férfi megfogja a lábait a bokáján levő bilincsnél, fölemeli, és a lelógó tartószerkezet karikáihoz erősíti. Közben a mester sem tétlenkedik, a kezeit rögzíti a lap szélén levő karikákhoz, a feje mellett. Így most olyan helyzetbe kerűlt, hogy a törzse a lapon fekszik, de a lábai föl vannak emelve függőlegesen. Jó nagy terpeszben kell neki tartania, mivel a rudak elég távol vannak egymástól. A lapnak amin fekszik, a feje a végéhez esik, így csak a felét foglalja el a törzse, a másik fele még szabadon van. Amint ezzel elkészűltek odavezetik a másik lányt is. Neki is le kell feküdnie, és az ő lábát is ugyanazokhoz a karikákhoz kötözik. Szépen szimetrikusan fekszenek, a fenekük, és a lábuk végig összeér. Szijjakat vesznek elő, olyat mint a nadrágszíjj, csak rövidebbet, és az egymáshoz érő lábaikat összekötik vele a bokánál, a térdnél, és a combjuk tövénél. Igy a térdüket nem tudják behejlítani, mert ha az egyikük megpróbálja, a másikuk lába abba az irányba nem engedi. Amikor minden kész van, a három férfi megelégedetten szemléli a művét. A lányok lába szélesen széttárva, csupasz sima puncijuk ki van nyilva, a fenekük egymásnak van szorítva. Esztétikai élménynek se semmi, hát még ha az ostor is előkerűl. Ennyi munka után már egy kicsit ki kell hogy fújják magukat. Egy bárszekrényből konyakosüveg kerűl elő, és jókedvű beszélgetés közben lehajtanak egy-két pohárkával.
VI.rész
Most a másik két lány van soron. Eddig némán szemlélték, hogy mi történik Évikével, ő pedig nem is vett róla tudomást, hogy ott vannak. Mindketten hasonló korúak mint Évike, az egyik talán már huszonöt is van. A magasságuk is egyforma, 165-170 cm körűl lehet, és a puncijuk is le van borotválva. Az egyiknek fekete Kleopátra haja van és telt, kerek cicije. Ő az idősebb. A másik 20 év körüli lehet, hosszú barna haja lófarokba van kötve. Arcocskája bájos babaarc. Úgy látszik a mester és a barátai ugyanolyan alkatú lányokat kedvelnek. Közben a férfiak előkészítik a terepet a következő kínzáshoz. A magasban végigfutó rúdra a szoba közepén másik két rudat erősítenek függőlegesen, egymással párhuzamosan, egymástól több mint egy méter távolságra. Ezek szilárdan állnak, nem lehet őket megmozdítani. A végük körűlbelűl mell magasságig ér le. A belső oldalukon amelyek egymás felé néznek, egy-egy kiálló karika van, amit a rúd teljes hosszában lehet mozgatni föl-le. A belsejük üreges, ebben kökél foglal helyet, amivel a karikákat lehet mozgatni le-fel. A kötelek fönt csigákon haladnak keresztűl, és úgy vannak összekötve hogy néhány lépéssel távolabb egy kötéllel lehessen a rudak oldalán levő mindkét karikát fölhúzni. Távolabb a falhoz van támasztva egy körűlbelűl 2 méter hosszú, és 60-70 cm széles falap, ami vékonyan párnázva van, és műbőrrel van bevonva. Szélein több helyen karikák vannak a bilincsek rögzítéséhez. Ezt most odaviszik a szoba közepére, és elhelyezik pontosan a leleógó tartószerkezet alá, úgy, hogy a rudak a közepénél legyenek. Ezzel készen is van a szerkezet.
Most a másik két lány van soron. Eddig némán szemlélték, hogy mi történik Évikével, ő pedig nem is vett róla tudomást, hogy ott vannak. Mindketten hasonló korúak mint Évike, az egyik talán már huszonöt is van. A magasságuk is egyforma, 165-170 cm körűl lehet, és a puncijuk is le van borotválva. Az egyiknek fekete Kleopátra haja van és telt, kerek cicije. Ő az idősebb. A másik 20 év körüli lehet, hosszú barna haja lófarokba van kötve. Arcocskája bájos babaarc. Úgy látszik a mester és a barátai ugyanolyan alkatú lányokat kedvelnek. Közben a férfiak előkészítik a terepet a következő kínzáshoz. A magasban végigfutó rúdra a szoba közepén másik két rudat erősítenek függőlegesen, egymással párhuzamosan, egymástól több mint egy méter távolságra. Ezek szilárdan állnak, nem lehet őket megmozdítani. A végük körűlbelűl mell magasságig ér le. A belső oldalukon amelyek egymás felé néznek, egy-egy kiálló karika van, amit a rúd teljes hosszában lehet mozgatni föl-le. A belsejük üreges, ebben kökél foglal helyet, amivel a karikákat lehet mozgatni le-fel. A kötelek fönt csigákon haladnak keresztűl, és úgy vannak összekötve hogy néhány lépéssel távolabb egy kötéllel lehessen a rudak oldalán levő mindkét karikát fölhúzni. Távolabb a falhoz van támasztva egy körűlbelűl 2 méter hosszú, és 60-70 cm széles falap, ami vékonyan párnázva van, és műbőrrel van bevonva. Szélein több helyen karikák vannak a bilincsek rögzítéséhez. Ezt most odaviszik a szoba közepére, és elhelyezik pontosan a leleógó tartószerkezet alá, úgy, hogy a rudak a közepénél legyenek. Ezzel készen is van a szerkezet.
V.rész
Úgy érezte, hogy nem birja már tovább a fájdalmat, pedig semmit sem tudott tenni ellene, hogy megszüntesse. Egyedűl csak elviselni, befogadni a testébe. Könyörgött, hogy hagyják abba, de süket fülekre talált. A korbács néha elkalandozott, nem csak a fenekét érte, hanem a combjait is hátúl, le egészen a térdéig. Aztán a combok oldalát kívűl, és utána elől is. Amikor már magán kívűl sikoltozott, és nem látott a könnyektől, szinte csak lógott a kezét tartó bilincsen , hirtelen abbamaradt az egész. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy a mester leteszi a korbácsot és hozzálép. Kezével gyöngéden megsimogatja a megkínzott fenekét, és combját majd hosszan szájoncsókolja. A többiek elismerő hangját hallja, hogy milyen érzékien tud sikoltozni, és vergődni. Egy kicsit még várnak amig rááll a lábára, és már nem a kötelékek tartják, majd a mester eloldozza először a lábait, majd a kezeit is . Odavezeti a falhoz ahol a másik két lány áll. Neki is jut még egy hely mellettük, neki is odakapcsolják a kezét a falon levő karikákhoz, a feje magasságában. Tudja, hogy most valamin túl van, legalább is egy időre. Még remeg az elszenvedett fájdalomtól, de valami furcsa megelégedettséget érez afelett, hogy kibírta a kínzást. Pedig ki kellett bírnia mert, mást úgysem tudott tenni. Szeretné az arcát megtörölni, teljesen lucskos a könnytől, de nem tudja, mert a bilincsei nem engedik.
Úgy érezte, hogy nem birja már tovább a fájdalmat, pedig semmit sem tudott tenni ellene, hogy megszüntesse. Egyedűl csak elviselni, befogadni a testébe. Könyörgött, hogy hagyják abba, de süket fülekre talált. A korbács néha elkalandozott, nem csak a fenekét érte, hanem a combjait is hátúl, le egészen a térdéig. Aztán a combok oldalát kívűl, és utána elől is. Amikor már magán kívűl sikoltozott, és nem látott a könnyektől, szinte csak lógott a kezét tartó bilincsen , hirtelen abbamaradt az egész. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy a mester leteszi a korbácsot és hozzálép. Kezével gyöngéden megsimogatja a megkínzott fenekét, és combját majd hosszan szájoncsókolja. A többiek elismerő hangját hallja, hogy milyen érzékien tud sikoltozni, és vergődni. Egy kicsit még várnak amig rááll a lábára, és már nem a kötelékek tartják, majd a mester eloldozza először a lábait, majd a kezeit is . Odavezeti a falhoz ahol a másik két lány áll. Neki is jut még egy hely mellettük, neki is odakapcsolják a kezét a falon levő karikákhoz, a feje magasságában. Tudja, hogy most valamin túl van, legalább is egy időre. Még remeg az elszenvedett fájdalomtól, de valami furcsa megelégedettséget érez afelett, hogy kibírta a kínzást. Pedig ki kellett bírnia mert, mást úgysem tudott tenni. Szeretné az arcát megtörölni, teljesen lucskos a könnytől, de nem tudja, mert a bilincsei nem engedik.
IV.rész
A szobán keresztbe egy hosszú rúd volt elhelyezve olyan magasságban, hogy felemelt kézzel sem lehetett elérni. Ezen több helyen karabínerek lógtak le amihez a kézbilincset pont hozzá lehetett kapcsolni. A mester Évike bilincseit is hozzákapcsolta kettőhöz, hogy a keze a feje mellett széttárva legyen. A lábairól is levette a láncot, és a padlón levő karikákhoz rögzítette, úgy, hogy a lába jó nagy terpeszben álljon. Így most Évike teste X alakot mintázott. Ez az alakzat arra volt jó, hogy rángatózni tudott, de a testét elfordítani nem tudta. Észrevette, hogy a férfiak megsimogatták ugyan, de a kikötözést egyedűl a mester csinálta. Egyikük kinyitott egy szekrényt, és többféle ostort, korbácsot, vesszőt és mindenféle verésre alkalmas eszközt vett elő. Évike pont úgy állt, hogy láthatta a dolgot, és hirtelen átfutott rajta a rémület, szinte belenyilalt, hogy ezeket a szerszámokat neki készítik, az ő testén fogják kipróbálni. Megpróbált szabadúlni, eszeveszetten rángatta a kötelékeit, de teljesen reménytelen próbálkozás volt. A többiek vagy észre sem vették, de valószínűbb, hogy csak nem törődtek vele. Azon tanakodtak, hogy melyik korbácsot kellene először kipróbálni. A mester végűl is elmondta a többieknek, hogy mivel Évike még először van itt, és még soha sem próbálta a kínzást, csak egy kissebb, vékony szíjjú, de sok ágú, könnyű korbácsot fog használni. Először szeretné hozzászoktatni a testét a fájdalom elviseléséhez, de csak fokozatosan. Ki is választotta az alkalmasat. Évike megborzongott amikor a mester hozzáérintette a bőréhez a szíjjakat. Először végigsimogatta vele a hátát, a fenekét, a combjait, a hasát, és a mellét is. Aztán a fenekén apró csapásokat érzett, ami még nem fájt, de már éreztette a korbács erejét. A mester mellette állt, és apró ütéseket mért a fenekére. Évike előre nézett, nem is mert hátrafordúlni, így nem látta, hogy mennyire lendíti meg a korbácsot, és mekkora csapás várható. Csak a fenekén érezte, hogy a fájdalom egyre fokozódik, minden ütés alkalmával. Már nem is tudott némán állni, hanem a fájdalmat nyöszörgések és apró sikolyok követték. Egyre jobban vonaglott, és rángatta a kötelékeit a fenekét érő csapások ritmusában. Az ütések egyre erősődtek, szeme könnybelábadt, és torkaszakadtából orditott. Pedig a mester határozottan, de nem túl erősen mérte ki ütéseit. A kínzó csapások ritmusosan, megállíthatatlanúl érkeztek egymás után a fenekére.
A szobán keresztbe egy hosszú rúd volt elhelyezve olyan magasságban, hogy felemelt kézzel sem lehetett elérni. Ezen több helyen karabínerek lógtak le amihez a kézbilincset pont hozzá lehetett kapcsolni. A mester Évike bilincseit is hozzákapcsolta kettőhöz, hogy a keze a feje mellett széttárva legyen. A lábairól is levette a láncot, és a padlón levő karikákhoz rögzítette, úgy, hogy a lába jó nagy terpeszben álljon. Így most Évike teste X alakot mintázott. Ez az alakzat arra volt jó, hogy rángatózni tudott, de a testét elfordítani nem tudta. Észrevette, hogy a férfiak megsimogatták ugyan, de a kikötözést egyedűl a mester csinálta. Egyikük kinyitott egy szekrényt, és többféle ostort, korbácsot, vesszőt és mindenféle verésre alkalmas eszközt vett elő. Évike pont úgy állt, hogy láthatta a dolgot, és hirtelen átfutott rajta a rémület, szinte belenyilalt, hogy ezeket a szerszámokat neki készítik, az ő testén fogják kipróbálni. Megpróbált szabadúlni, eszeveszetten rángatta a kötelékeit, de teljesen reménytelen próbálkozás volt. A többiek vagy észre sem vették, de valószínűbb, hogy csak nem törődtek vele. Azon tanakodtak, hogy melyik korbácsot kellene először kipróbálni. A mester végűl is elmondta a többieknek, hogy mivel Évike még először van itt, és még soha sem próbálta a kínzást, csak egy kissebb, vékony szíjjú, de sok ágú, könnyű korbácsot fog használni. Először szeretné hozzászoktatni a testét a fájdalom elviseléséhez, de csak fokozatosan. Ki is választotta az alkalmasat. Évike megborzongott amikor a mester hozzáérintette a bőréhez a szíjjakat. Először végigsimogatta vele a hátát, a fenekét, a combjait, a hasát, és a mellét is. Aztán a fenekén apró csapásokat érzett, ami még nem fájt, de már éreztette a korbács erejét. A mester mellette állt, és apró ütéseket mért a fenekére. Évike előre nézett, nem is mert hátrafordúlni, így nem látta, hogy mennyire lendíti meg a korbácsot, és mekkora csapás várható. Csak a fenekén érezte, hogy a fájdalom egyre fokozódik, minden ütés alkalmával. Már nem is tudott némán állni, hanem a fájdalmat nyöszörgések és apró sikolyok követték. Egyre jobban vonaglott, és rángatta a kötelékeit a fenekét érő csapások ritmusában. Az ütések egyre erősődtek, szeme könnybelábadt, és torkaszakadtából orditott. Pedig a mester határozottan, de nem túl erősen mérte ki ütéseit. A kínzó csapások ritmusosan, megállíthatatlanúl érkeztek egymás után a fenekére.
III.rész
A mester föltette a lábára a megszokott kis láncot, és a kezét a derékszíjjához kapcsolta. Mikor föltette a pórázt a nyakörvére, homlokon csókolta, majd elkezdte vezetni kifelé. Ismeretlen helyiségeken mentek keresztűl, de sehol nem volt egy lélek sem. Végűl megérkeztek egy nagyobb fajta szobába. Itt két férfi tartózkodott, fotelokban ültek és beszélgettek. A fal mellett az a két lány állt, akik a ennivalót hozták neki. Ők is meztelenek voltak, ugyanolyan bilincsekkel mint az Évikéé. A kezük fejmagasságban a falon levő karikákhoz volt rögzítve. Évikét a szoba közepére vezették, a mester levette a pórázt, és a helyére egy menyezetről lelógó kötelet kapcsolt. A kötél nem volt feszes, csak mintegy emlékeztetőűl szolgált, hogy megakadályozza a szabad mozgást. A két férfi felállt és Évikéhez mentek. Körbejárták, megtapogatták, megsimogatták a testét, de nagyon gyengéden, szinte izgatóan. Közben beszélgettek a mesterrel, elismerő megjegyzéseket tettek Évikére. Dicsérték a szépségét, karcsúságát, mindkettőjüknek nagyon tetszett. A mesteren látszott, hogy büszke is rá, és elmondta nekik, hogy még sosem volt megkínozva, de hamarosan kipróbálják azt is. Ahogy körbejárták, és vizsgálgatták Évikét, érezte, hogy teljesen kiszolgáltatott, akarat nélküli tárgy. Nem kérdezték meg semmiről, nem kérték a beleeggyezését, holott róla volt szó. Nem is vele beszélgettek, hanem egymással, neki úgy sincs beleszólása semmibe. Ő csak a testét adja a dologhoz, amit a többiek majd használni fognak kedvük szerint.
A mester föltette a lábára a megszokott kis láncot, és a kezét a derékszíjjához kapcsolta. Mikor föltette a pórázt a nyakörvére, homlokon csókolta, majd elkezdte vezetni kifelé. Ismeretlen helyiségeken mentek keresztűl, de sehol nem volt egy lélek sem. Végűl megérkeztek egy nagyobb fajta szobába. Itt két férfi tartózkodott, fotelokban ültek és beszélgettek. A fal mellett az a két lány állt, akik a ennivalót hozták neki. Ők is meztelenek voltak, ugyanolyan bilincsekkel mint az Évikéé. A kezük fejmagasságban a falon levő karikákhoz volt rögzítve. Évikét a szoba közepére vezették, a mester levette a pórázt, és a helyére egy menyezetről lelógó kötelet kapcsolt. A kötél nem volt feszes, csak mintegy emlékeztetőűl szolgált, hogy megakadályozza a szabad mozgást. A két férfi felállt és Évikéhez mentek. Körbejárták, megtapogatták, megsimogatták a testét, de nagyon gyengéden, szinte izgatóan. Közben beszélgettek a mesterrel, elismerő megjegyzéseket tettek Évikére. Dicsérték a szépségét, karcsúságát, mindkettőjüknek nagyon tetszett. A mesteren látszott, hogy büszke is rá, és elmondta nekik, hogy még sosem volt megkínozva, de hamarosan kipróbálják azt is. Ahogy körbejárták, és vizsgálgatták Évikét, érezte, hogy teljesen kiszolgáltatott, akarat nélküli tárgy. Nem kérdezték meg semmiről, nem kérték a beleeggyezését, holott róla volt szó. Nem is vele beszélgettek, hanem egymással, neki úgy sincs beleszólása semmibe. Ő csak a testét adja a dologhoz, amit a többiek majd használni fognak kedvük szerint.
II.rész
Ott megált, és ritmusosan izgatni kezdte a nyelvével. Évike még fel sem ébredt teljesen, álomszerű volt az egész. De nem is érdekelte, hogy ébren van-e vagy álmodik, mert átvette a tudata irányítását az élvezet. Közben a lábát egyre jobban széttárta, hogy a punciját minél jobban odakínálhassa mesterének. Testén remegés és rángás futott végig, szaporákat lélegzett, és apró sikolyok hagyták el az ajkát. Érezte, hogy már teljesen nedves a puncija, amikor a mester ujja lassan belecsúszott, és belűlről is simogatta. Először csak egy ujjal, majd kettővel, de ezt már nem is tudta megkülönböztetni annyira elhatalmasodott rajta a gyönyör. Végűl már nem bírta tovább, teste megfeszűlt, ütemesen rángatózott és szétáradt benne az élvezet. Utánna elernyedt, és hatalmas nyugalmat érzett, nem is tudta hol van. Amikor kicsit megnyugodott, a mester nagy tenyereivel gyöngéden simogatta a testét, becézgette, dicsérte szépségét.
Kicsit később felállt az ágyról, és mondta neki, hogy készűljön föl, egy óra mulva bemutatja a barátainak. Addig kap reggelit, és szedje rendbe magát, majd távozott. Rövidesen megjelent egy lány a reggelivel, de nem ugyanaz aki tegnap. Egy kis táskában szépítőszereket is hozott. Évike az utasításoknak megfelelően cselekedett, elfogyasztotta a reggelit, és megszépítette magát amennyire tudta. Nagyon sietett, hogy mindennel időben készen legyen, nehogy megvárassa a mestert. Ugy látszik túlságosan hamar végzett, mert jó sokáig kellett még várnia, amíg érte jöttek.
Ott megált, és ritmusosan izgatni kezdte a nyelvével. Évike még fel sem ébredt teljesen, álomszerű volt az egész. De nem is érdekelte, hogy ébren van-e vagy álmodik, mert átvette a tudata irányítását az élvezet. Közben a lábát egyre jobban széttárta, hogy a punciját minél jobban odakínálhassa mesterének. Testén remegés és rángás futott végig, szaporákat lélegzett, és apró sikolyok hagyták el az ajkát. Érezte, hogy már teljesen nedves a puncija, amikor a mester ujja lassan belecsúszott, és belűlről is simogatta. Először csak egy ujjal, majd kettővel, de ezt már nem is tudta megkülönböztetni annyira elhatalmasodott rajta a gyönyör. Végűl már nem bírta tovább, teste megfeszűlt, ütemesen rángatózott és szétáradt benne az élvezet. Utánna elernyedt, és hatalmas nyugalmat érzett, nem is tudta hol van. Amikor kicsit megnyugodott, a mester nagy tenyereivel gyöngéden simogatta a testét, becézgette, dicsérte szépségét.
Kicsit később felállt az ágyról, és mondta neki, hogy készűljön föl, egy óra mulva bemutatja a barátainak. Addig kap reggelit, és szedje rendbe magát, majd távozott. Rövidesen megjelent egy lány a reggelivel, de nem ugyanaz aki tegnap. Egy kis táskában szépítőszereket is hozott. Évike az utasításoknak megfelelően cselekedett, elfogyasztotta a reggelit, és megszépítette magát amennyire tudta. Nagyon sietett, hogy mindennel időben készen legyen, nehogy megvárassa a mestert. Ugy látszik túlságosan hamar végzett, mert jó sokáig kellett még várnia, amíg érte jöttek.
II.fejezet
I.rész
Lassan beesteledett, de ezt Évike nem érzékelte, mivel a celláján nem voltak ablakok, de azért érezte, hogy éjszaka következik . A lámpa kapcsolóját szabadon kezelhette. Habár meztelen volt, nem fázott, és a falon egy hőfokszabályzót is talált, amivel valószínűleg a szobája hőmérsékletét lehetett beállítani. Elfogyasztotta a vacsoráját, bár nem érzett éhséget, csak azért mert ott volt az asztalon. Leoltotta a lámpát, és lefeküdt az ágyra. Betakarózott az ott talált puha gyapjútakaróval. A takaró furcsán ingerelte a meztelen testét. Máskor mindig pizsamában aludt, ezért most mégjobban érezte meztelenségét. A rajta levő bilincsek kiszolgáltatottságot éreztettek vele, mert ugyan eszébe sem jutott, hogy megpróbálja levenni őket, tudta, hogy nem is lenne képes rá. Sokáig nem jött állom a szemére, a másnap rá váró dolgokra gondolt. Félt is tőle, nem is kicsit, de azért kíváncsi is volt rá. Ha felajánlották volna, hogy elmehet, nem biztos, hogy megtette volna. A sok fejében kavargó gondolat után már nem is tudta hogy ébren van-e vagy álmodik. Egyszer arra riadt fel, hogy zörren az ajtó. Éles nappali fény áradt be rajta. Reggel volt. A mester jött be, és fölkapcsolta a villanyt. Leült az ágy szélére, és lassan lehúzta a takarót Éváról. Gyöngéden végigsimította a testét, óvatosan kezébe vette a melleit, odahajolt, és a szájával kezdte ingerelni a mellbimbóit. A keze közben lejjebb vándorolt, a hasát, majd a cobjait simogatta. Amikor Évike érezte, hogy a combja belső oldalát simogatja, önkéntelenűl széttárta a lábát, és felkínálta a punciját, olyan jól estt neki a kényeztetés. A mester szája közben végig simította a testét, míg el nem ért a csiklójáig.
I.rész
Lassan beesteledett, de ezt Évike nem érzékelte, mivel a celláján nem voltak ablakok, de azért érezte, hogy éjszaka következik . A lámpa kapcsolóját szabadon kezelhette. Habár meztelen volt, nem fázott, és a falon egy hőfokszabályzót is talált, amivel valószínűleg a szobája hőmérsékletét lehetett beállítani. Elfogyasztotta a vacsoráját, bár nem érzett éhséget, csak azért mert ott volt az asztalon. Leoltotta a lámpát, és lefeküdt az ágyra. Betakarózott az ott talált puha gyapjútakaróval. A takaró furcsán ingerelte a meztelen testét. Máskor mindig pizsamában aludt, ezért most mégjobban érezte meztelenségét. A rajta levő bilincsek kiszolgáltatottságot éreztettek vele, mert ugyan eszébe sem jutott, hogy megpróbálja levenni őket, tudta, hogy nem is lenne képes rá. Sokáig nem jött állom a szemére, a másnap rá váró dolgokra gondolt. Félt is tőle, nem is kicsit, de azért kíváncsi is volt rá. Ha felajánlották volna, hogy elmehet, nem biztos, hogy megtette volna. A sok fejében kavargó gondolat után már nem is tudta hogy ébren van-e vagy álmodik. Egyszer arra riadt fel, hogy zörren az ajtó. Éles nappali fény áradt be rajta. Reggel volt. A mester jött be, és fölkapcsolta a villanyt. Leült az ágy szélére, és lassan lehúzta a takarót Éváról. Gyöngéden végigsimította a testét, óvatosan kezébe vette a melleit, odahajolt, és a szájával kezdte ingerelni a mellbimbóit. A keze közben lejjebb vándorolt, a hasát, majd a cobjait simogatta. Amikor Évike érezte, hogy a combja belső oldalát simogatja, önkéntelenűl széttárta a lábát, és felkínálta a punciját, olyan jól estt neki a kényeztetés. A mester szája közben végig simította a testét, míg el nem ért a csiklójáig.
VII.rész
Évike nem sok időt töltött egyedűl, amikor nyilt az ajtó, és egy vele egykorú lány egy nagy tálcán ennivalót hozott neki. A lányon is az övéhez hesonló bilincsek voltak. Egy szót sem szólt, csak letette a tálcát az asztalra és már távozott is.
Évike nem sok időt töltött egyedűl, amikor nyilt az ajtó, és egy vele egykorú lány egy nagy tálcán ennivalót hozott neki. A lányon is az övéhez hesonló bilincsek voltak. Egy szót sem szólt, csak letette a tálcát az asztalra és már távozott is.
VI.rész
A tartály már háromnegyed részig kiürűlt, de már nem folyt tovább magától a víz. Kicsit vártak így, valamelyest csökkent a hasa feszülése, amikor a mester megfogta a tartályt, lassan elkezdte összenyomni, és a maradék bennelevő vizet bepréselte Évike fenekébe. Most már elég rendesen feszítette, de fájdalmat még így sem érzett inkább csak kellemetlen volt. Amikor a csövet eltávolították, a melegtől mégjobban ellazúlt Évike popsija és azonnal megindúlt a vízsugár kifelé, magával hozva a még bent maradt szennyeket. A víz már sokkal tisztább volt mint előb, de még mindig egy kicsit sárgás. Ezt a műveletet még kétszer ismételte meg a mester, amíg a távozó víz kristálytiszta nem lett.
Évike először nagyon félt a dologtól, de most, hogy túl volt rajta megállapította magában, hogy ettől sokkal rosszabbra számított. A mester viselkedése is meglepte, egyáltalán nem volt durva inkább gyengéd, és segítőkész. Azért a másnaptól nagyon tartott mert a mester közölte vele, hogy holnap már komolyabb dolgok következnek.
Mielőtt leoldozták a vizsgálóasztalról a kezein és a lábain levő bilincseket kicserélték olyanokra, amelyek kicsit szélesebbek voltak az előzőnél, belűl valamilyen puha anyaggal voltak borítva, és el voltak látva egy kicsi zárral, hogy levenni csak kulcs segítségével lehessen őket. A nyakörv és a derekán levő öv már először is ilyen volt. Mikor a mester eloldozta a szíjjait, Évike teste el volt gémberedve, főleg a lábai remegtek, nem akartak engedelmeskedni. Lábra állni is alig bírt, a mesternek kellett támogatni néhány percig. Ennek ellenére nem felejtette el előte a bokáit összekötni a rövid lánccal, és a kezeit a derékszíjjához kapcsolni. A póráz is rákerűlt a nyakörvére, úgy vezette egy kicsiny szobába, vagy inkább cellába. A cellának nem volt ablaka az ajtaja erős volt és csak kívűlről volt rajta kilincs . A berendezés egy asztalból, egy székből és egy ágyból állt. A sarokban egy WC és egy mosdó is volt. Az ágy egyszerűsége ellenére kényelmes volt és puha.
A tartály már háromnegyed részig kiürűlt, de már nem folyt tovább magától a víz. Kicsit vártak így, valamelyest csökkent a hasa feszülése, amikor a mester megfogta a tartályt, lassan elkezdte összenyomni, és a maradék bennelevő vizet bepréselte Évike fenekébe. Most már elég rendesen feszítette, de fájdalmat még így sem érzett inkább csak kellemetlen volt. Amikor a csövet eltávolították, a melegtől mégjobban ellazúlt Évike popsija és azonnal megindúlt a vízsugár kifelé, magával hozva a még bent maradt szennyeket. A víz már sokkal tisztább volt mint előb, de még mindig egy kicsit sárgás. Ezt a műveletet még kétszer ismételte meg a mester, amíg a távozó víz kristálytiszta nem lett.
Évike először nagyon félt a dologtól, de most, hogy túl volt rajta megállapította magában, hogy ettől sokkal rosszabbra számított. A mester viselkedése is meglepte, egyáltalán nem volt durva inkább gyengéd, és segítőkész. Azért a másnaptól nagyon tartott mert a mester közölte vele, hogy holnap már komolyabb dolgok következnek.
Mielőtt leoldozták a vizsgálóasztalról a kezein és a lábain levő bilincseket kicserélték olyanokra, amelyek kicsit szélesebbek voltak az előzőnél, belűl valamilyen puha anyaggal voltak borítva, és el voltak látva egy kicsi zárral, hogy levenni csak kulcs segítségével lehessen őket. A nyakörv és a derekán levő öv már először is ilyen volt. Mikor a mester eloldozta a szíjjait, Évike teste el volt gémberedve, főleg a lábai remegtek, nem akartak engedelmeskedni. Lábra állni is alig bírt, a mesternek kellett támogatni néhány percig. Ennek ellenére nem felejtette el előte a bokáit összekötni a rövid lánccal, és a kezeit a derékszíjjához kapcsolni. A póráz is rákerűlt a nyakörvére, úgy vezette egy kicsiny szobába, vagy inkább cellába. A cellának nem volt ablaka az ajtaja erős volt és csak kívűlről volt rajta kilincs . A berendezés egy asztalból, egy székből és egy ágyból állt. A sarokban egy WC és egy mosdó is volt. Az ágy egyszerűsége ellenére kényelmes volt és puha.
