V.rész
A feneke kifeszülve fölfelé állt. Még egyszer körbejárta, ellenőrizte, hogy minden rendben van-e, a térdeit, és a combjait még széjjelebb húzta. Kezébe vette a korbácsot, és a szíjait Csilla fenekére lógatta. Először csak nagyon kicsit ütött, szinte csak ráejtette a fenekére a szíjakat. Aztán egy kicsikével erősebbet, de még így sem fájhatott egyáltalán. Az ötödik-hatodik ütés volt már olyan, hogy Csilla fölemelte a fejét, és szisszent egyet. Kicsit később már hangosabb hangokat hallatott. András nem fokozta tovább az ütések erejét, hanem így folytatta egy ideig, aztán abbahagyta. Megsimogatta Csilla fenekét, alig volt piros egy kicsit.
- Most egy kicsit erősítünk- mondta neki, majd elkezdte újból. Néhány egyre erősebb ütés után Csilla már hangosan nyögött, és rángatta a kötelékeit. Biztos szívesebben fölkelt volna, de nem tehette. András még mindig egyre nagyobbakat ütött, ő pedig sírva sikoltott minden egyes csapás után, a teste pedig összerándult a fájdalomtól. Hosszú ideig korbácsolta így. Egybefolyó ordítása betöltötte a termet. Eddig az egyik oldalán állt, onnan mérte ki az ütéseket, de abbahagyta, átment a másik oldalra, és onnan is megismételte az egészet, de most már egyforma erősen. Ezzel sem elégedett meg, a fejéhez állt és onnan is korbácsolta. Szemében vad tűz égett, és látszott rajta, hogy teljesen megfeledkezett a külvilágról. Csillának nem csak a fenekén keresztbe, hanem a combján hosszában is megjelentek a piros csíkok. Egyfolytában sikoltozott, és vadul rángatta magát. Úgy látszott sosem akarja befejezni a korbácsolást. A mester a háta mögé lépett, és a vállára tette a kezét. András hirtelen abbahagyta, letette a korbácsot, és egészen közelről megvizsgálta Csilla feneke bőrét. Nagyon piros volt, erős, kiálló csíkozással, hurkákkal. Valószínűleg ő is rájött, hogy a kissé elragadtatta magát. Első alkalommal sokkal finomabban kellett volna bánni vele. Rájött a hibájára, és ahelyett, hogy elővette volna a vesszőt is, ahogy megígérte, eloldozta Csillát azonnal. Karjaiba vette, mert egyedül nem tudott fölkelni, és a heverőre fektette. Bájos arcocskáját eltorzította a sírás, a könnyei szétkenődtek rajta, haja összegubancolódott. Néhány perc múlva, amikor kissé megnyugodott, ujjból ölbe vette, és kivitte a szobából.
Andrásnak még messze nem volt olyan nagy tapasztalata mint a mesternek. Hagyta, hogy az ösztönei irányítsák, nem tudott az eszére is hallgatni, és ez nagy hiba. A szexnek ez a formája különleges élvezetet jelent művelőjének, de közben nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a lány teljes egészében a hatalmában van, és őérte is felelősséget kell vállalni, mivel képtelen minden cselekvésre.
A feneke kifeszülve fölfelé állt. Még egyszer körbejárta, ellenőrizte, hogy minden rendben van-e, a térdeit, és a combjait még széjjelebb húzta. Kezébe vette a korbácsot, és a szíjait Csilla fenekére lógatta. Először csak nagyon kicsit ütött, szinte csak ráejtette a fenekére a szíjakat. Aztán egy kicsikével erősebbet, de még így sem fájhatott egyáltalán. Az ötödik-hatodik ütés volt már olyan, hogy Csilla fölemelte a fejét, és szisszent egyet. Kicsit később már hangosabb hangokat hallatott. András nem fokozta tovább az ütések erejét, hanem így folytatta egy ideig, aztán abbahagyta. Megsimogatta Csilla fenekét, alig volt piros egy kicsit.
- Most egy kicsit erősítünk- mondta neki, majd elkezdte újból. Néhány egyre erősebb ütés után Csilla már hangosan nyögött, és rángatta a kötelékeit. Biztos szívesebben fölkelt volna, de nem tehette. András még mindig egyre nagyobbakat ütött, ő pedig sírva sikoltott minden egyes csapás után, a teste pedig összerándult a fájdalomtól. Hosszú ideig korbácsolta így. Egybefolyó ordítása betöltötte a termet. Eddig az egyik oldalán állt, onnan mérte ki az ütéseket, de abbahagyta, átment a másik oldalra, és onnan is megismételte az egészet, de most már egyforma erősen. Ezzel sem elégedett meg, a fejéhez állt és onnan is korbácsolta. Szemében vad tűz égett, és látszott rajta, hogy teljesen megfeledkezett a külvilágról. Csillának nem csak a fenekén keresztbe, hanem a combján hosszában is megjelentek a piros csíkok. Egyfolytában sikoltozott, és vadul rángatta magát. Úgy látszott sosem akarja befejezni a korbácsolást. A mester a háta mögé lépett, és a vállára tette a kezét. András hirtelen abbahagyta, letette a korbácsot, és egészen közelről megvizsgálta Csilla feneke bőrét. Nagyon piros volt, erős, kiálló csíkozással, hurkákkal. Valószínűleg ő is rájött, hogy a kissé elragadtatta magát. Első alkalommal sokkal finomabban kellett volna bánni vele. Rájött a hibájára, és ahelyett, hogy elővette volna a vesszőt is, ahogy megígérte, eloldozta Csillát azonnal. Karjaiba vette, mert egyedül nem tudott fölkelni, és a heverőre fektette. Bájos arcocskáját eltorzította a sírás, a könnyei szétkenődtek rajta, haja összegubancolódott. Néhány perc múlva, amikor kissé megnyugodott, ujjból ölbe vette, és kivitte a szobából.
Andrásnak még messze nem volt olyan nagy tapasztalata mint a mesternek. Hagyta, hogy az ösztönei irányítsák, nem tudott az eszére is hallgatni, és ez nagy hiba. A szexnek ez a formája különleges élvezetet jelent művelőjének, de közben nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a lány teljes egészében a hatalmában van, és őérte is felelősséget kell vállalni, mivel képtelen minden cselekvésre.
IV.rész
- Mondta András a mesternek.
- Akkor azért ilyen kezes. -
- Igen, pedig a lányok nem szoktak ilyen engedelmesek lenni az első alkalommal, igaz ? -
A mester bólogatott, és cinkosan összenéztek, ők tudták miről van szó.
- Azt hiszem nincs mire várni, a többiek nem tudom mikor érkeznek, legjobb lesz ha hozzáfogunk nélkülük. - mondta András, elővett egy pórázt, és rákapcsolta Csilla nyakörvére. Megindultak kifelé. A mester is követte a példáját, Évikét eloldozta a faltól, és ők is mentek utána. A nagy terembe mentek, ahol eddig is zajlottak a kínzások. A szoba közepén lelógott egy lánc, fej fölötti magasságig, ahhoz kapcsolta Csilla mindkét csuklóját. A pórázt csak utána vette le. Évike tudta a kötelességét, és a fal mellet állt meg, ahol a karikák voltak. A mester odarögzítette kezeit a vállai fölött a falhoz, és rögtön ott is hagyta, Csilla felé fordult.
- Ugye megengeded, hogy megvizsgáljam egy kicsit, - szólt Andráshoz, és válaszra nem is várva odalépett hozzá. Két kézzel végigsimította a testét, megtapogatta a melleit, két ujja közé fogta a mellbimbóit, keze végigsiklott a derekán, csípőjén, combjain. Megkerülte, hátulról és oldalról is végigtapogatta. Évike látta a szemében, hogy nagyon tetszik neki, és rossz érzése támadt. Tudta, hogy szépségben nem versenyezhet Csillával, és a mester pedig éppen az ő testét gusztálgatja. Féltékeny volt, de ezt nem fogalmazta meg magában. Hiába az ő feladata az, hogy mindent megtegyen és eltűrjön a mestere élvezete érdekében, rosszabbul esett neki mint néhány korbácsütés. A mester azonban ügyet sem vetett rá, csak Csillával törődött. Közben András egy fűrészbakszerű alkalmatosságot hozott elő. Fából készült, négy lába volt, és a felső vízszintes része vastagon párnázva volt. Letette Csilla közelébe, és megvárta amíg a mester befejezi a vizsgálódást.
- Le vagyok nyűgözve ettől a lánytól, - fejezte ki a véleményét. - Még soha sem kínoztad meg ?
- Nem, csak beszélgettünk róla. Elmondtam neki, hogy ha ide eljön velem, ezt fogjuk kipróbálni. Sokáig tartott míg rászánta magát, de az én kedvemért megtette, - mondta, és közben megölelte, és szájoncsókolta Csillát.
- Most meg fogom korbácsolni a fenekedet, - mondta neki - erre a bakra kell ráhajolnod. A kezedet, és a lábadat oda fogom kötözni. -
Leakasztotta a kezeit a láncról, és a bak elé állította.Előhozott egy sokágú szíjkorbácsot, és egy hosszú hajlékony vesszőt.
- Ezt a két eszközt fogom használni - mutatta, megfogta Csilla kezét, és rátette a szerszámokra.
- Állj terpeszbe, és hajolj előre! - Csilla engedelmeskedett. A bak lábai mellé lépett, és előrehajolt. Kezével megfogta a másik oldali lábait. András először Csilla lábbilincseit rögzítette, majd a másik oldalra, a kezéhez ment. A kezeit meghúzta lefelé, úgy kötözte oda. A lábai ennek következtében majdnem teljesen fölemelkedtek a földről, teljes testsúlya a csípőjén, és hasán nyugodott.
- Mondta András a mesternek.
- Akkor azért ilyen kezes. -
- Igen, pedig a lányok nem szoktak ilyen engedelmesek lenni az első alkalommal, igaz ? -
A mester bólogatott, és cinkosan összenéztek, ők tudták miről van szó.
- Azt hiszem nincs mire várni, a többiek nem tudom mikor érkeznek, legjobb lesz ha hozzáfogunk nélkülük. - mondta András, elővett egy pórázt, és rákapcsolta Csilla nyakörvére. Megindultak kifelé. A mester is követte a példáját, Évikét eloldozta a faltól, és ők is mentek utána. A nagy terembe mentek, ahol eddig is zajlottak a kínzások. A szoba közepén lelógott egy lánc, fej fölötti magasságig, ahhoz kapcsolta Csilla mindkét csuklóját. A pórázt csak utána vette le. Évike tudta a kötelességét, és a fal mellet állt meg, ahol a karikák voltak. A mester odarögzítette kezeit a vállai fölött a falhoz, és rögtön ott is hagyta, Csilla felé fordult.
- Ugye megengeded, hogy megvizsgáljam egy kicsit, - szólt Andráshoz, és válaszra nem is várva odalépett hozzá. Két kézzel végigsimította a testét, megtapogatta a melleit, két ujja közé fogta a mellbimbóit, keze végigsiklott a derekán, csípőjén, combjain. Megkerülte, hátulról és oldalról is végigtapogatta. Évike látta a szemében, hogy nagyon tetszik neki, és rossz érzése támadt. Tudta, hogy szépségben nem versenyezhet Csillával, és a mester pedig éppen az ő testét gusztálgatja. Féltékeny volt, de ezt nem fogalmazta meg magában. Hiába az ő feladata az, hogy mindent megtegyen és eltűrjön a mestere élvezete érdekében, rosszabbul esett neki mint néhány korbácsütés. A mester azonban ügyet sem vetett rá, csak Csillával törődött. Közben András egy fűrészbakszerű alkalmatosságot hozott elő. Fából készült, négy lába volt, és a felső vízszintes része vastagon párnázva volt. Letette Csilla közelébe, és megvárta amíg a mester befejezi a vizsgálódást.
- Le vagyok nyűgözve ettől a lánytól, - fejezte ki a véleményét. - Még soha sem kínoztad meg ?
- Nem, csak beszélgettünk róla. Elmondtam neki, hogy ha ide eljön velem, ezt fogjuk kipróbálni. Sokáig tartott míg rászánta magát, de az én kedvemért megtette, - mondta, és közben megölelte, és szájoncsókolta Csillát.
- Most meg fogom korbácsolni a fenekedet, - mondta neki - erre a bakra kell ráhajolnod. A kezedet, és a lábadat oda fogom kötözni. -
Leakasztotta a kezeit a láncról, és a bak elé állította.Előhozott egy sokágú szíjkorbácsot, és egy hosszú hajlékony vesszőt.
- Ezt a két eszközt fogom használni - mutatta, megfogta Csilla kezét, és rátette a szerszámokra.
- Állj terpeszbe, és hajolj előre! - Csilla engedelmeskedett. A bak lábai mellé lépett, és előrehajolt. Kezével megfogta a másik oldali lábait. András először Csilla lábbilincseit rögzítette, majd a másik oldalra, a kezéhez ment. A kezeit meghúzta lefelé, úgy kötözte oda. A lábai ennek következtében majdnem teljesen fölemelkedtek a földről, teljes testsúlya a csípőjén, és hasán nyugodott.
III.rész
A férfi aki kísérte, szintén elég fiatal, a húszas évei végén járhat, gyerekes arca miatt azonban kevesebbnek látszik. Ennek ellenére megfontolt, határozott ember benyomását kelti, ifjú arisztokratára emlékeztet.
Megvárja, hogy Csilla körülnézzen, majd néhány hosszú néma másodperc után megtöri a csöndet.
- Most le kell vetkőznöd - mondja neki.
Csilla ránéz, mint aki nem értette mit mond, de nem mozdul.
- Kérlek vetkőzz le ! - ismétli meg a szemébe nézve.
Évike már várja mikor teszik a csuklóira a bilincseket, és a köteleket, mint neki, de Csillának lassan megmozdul a keze, kezdi kioldani az övét a nadrágon. Állandóan a kísérője tekintetét keresi, segélykérő pillantásokat vet rá, de ő keményen néz vissza, érzékeltetvén, hogy ne reménykedjen semmiben. Meglazította az övet, kihúzza a blúzát a nadrágból, de még mielőtt levenné, újból a kísérőjére néz, hátha csak tréfa az egész. Mivel semmi bátorítást nem kap, folytatja, lehúzza a blúzt magáról. Nincs rajta melltartó, rögtön előtűnnek a mellei. Csodálatos telt, feszes, és gömbölyű keblei vannak, rugalmasan mozognak, ahogy kiszabadúlnak a blúzból. A mellbimbói egészen kicsik, és kicsi az udvaruk is. A levetett ruhadarabbal nem tud mit kezdeni, ledobja a földre. A nadrág következik, letolja a térdéig, de nem tudja a lábát kihúzni belőle a cipő miatt, ezért inkább visszahúzza, leguggol, és kioldja a cipőfűzőit. Így már le tudja rúgni, egyiket a másik után. Leveszi a nadrágot is, ledobja a többihez, fölegyenesedik, és a kísérőjére néz.
- Azt is vedd le ! - mutat rá a bugyira a férfi.
Látszik rajta, hogy nem szívesen, de letolja azt is. Teljesen meztelenül lesütött szemmel áll a szoba közepén. Arca elpirult, látszik rajta, hogy nagyon szégyelli magát. Pedig ilyen gyönyörű testen nincs mit szégyellni. Hosszú combjai, vékony dereka, gömbölyű csípője van, a legnagyobb rosszindulattal sem lehet hibát találni benne. Az egész megjelenése érzéki és nőies. A puncija szőrzetéből csak egy kis csík van meghagyva, szinte jelzésképpen. Azonkívül sehol a legkisebb pihe sincs rajta, a bőre mindenhol teljesen hibátlan.
A mester és Évike szinte leesett állal csodálják, a kísérője pedig büszkén húzza ki magát. - Gratulálok András ! - szól a mester.
- Csilla a legszebb lány akit valaha is láttam. - mondta neki.
András elővesz egy dobozt, amiben egy készlet bilincs található, és leteszi az asztalra. Magához szólítja a lányt, és először a derékra való övet veszi ki a többi közül. Rácsatolja a derekára , utána a nyakára, majd a kezére, és a lábára is fölhelyezi a bilincseket. Csilla szó nélkül tűri, sőt odanyújtja a kezeit, lábait is. Már eltűnt a pír az arcáról, látszik, hogy megbékélt a sorsával.
- Csilla tudta hogy hova akarom elhozni. Már régen megbeszéltünk mindent, mi fog történni, mire számíthat, és ő beleegyezett. Önként jött ide, természetesen az én kérésemre, de én nem kényszerítettem semmire.
A férfi aki kísérte, szintén elég fiatal, a húszas évei végén járhat, gyerekes arca miatt azonban kevesebbnek látszik. Ennek ellenére megfontolt, határozott ember benyomását kelti, ifjú arisztokratára emlékeztet.
Megvárja, hogy Csilla körülnézzen, majd néhány hosszú néma másodperc után megtöri a csöndet.
- Most le kell vetkőznöd - mondja neki.
Csilla ránéz, mint aki nem értette mit mond, de nem mozdul.
- Kérlek vetkőzz le ! - ismétli meg a szemébe nézve.
Évike már várja mikor teszik a csuklóira a bilincseket, és a köteleket, mint neki, de Csillának lassan megmozdul a keze, kezdi kioldani az övét a nadrágon. Állandóan a kísérője tekintetét keresi, segélykérő pillantásokat vet rá, de ő keményen néz vissza, érzékeltetvén, hogy ne reménykedjen semmiben. Meglazította az övet, kihúzza a blúzát a nadrágból, de még mielőtt levenné, újból a kísérőjére néz, hátha csak tréfa az egész. Mivel semmi bátorítást nem kap, folytatja, lehúzza a blúzt magáról. Nincs rajta melltartó, rögtön előtűnnek a mellei. Csodálatos telt, feszes, és gömbölyű keblei vannak, rugalmasan mozognak, ahogy kiszabadúlnak a blúzból. A mellbimbói egészen kicsik, és kicsi az udvaruk is. A levetett ruhadarabbal nem tud mit kezdeni, ledobja a földre. A nadrág következik, letolja a térdéig, de nem tudja a lábát kihúzni belőle a cipő miatt, ezért inkább visszahúzza, leguggol, és kioldja a cipőfűzőit. Így már le tudja rúgni, egyiket a másik után. Leveszi a nadrágot is, ledobja a többihez, fölegyenesedik, és a kísérőjére néz.
- Azt is vedd le ! - mutat rá a bugyira a férfi.
Látszik rajta, hogy nem szívesen, de letolja azt is. Teljesen meztelenül lesütött szemmel áll a szoba közepén. Arca elpirult, látszik rajta, hogy nagyon szégyelli magát. Pedig ilyen gyönyörű testen nincs mit szégyellni. Hosszú combjai, vékony dereka, gömbölyű csípője van, a legnagyobb rosszindulattal sem lehet hibát találni benne. Az egész megjelenése érzéki és nőies. A puncija szőrzetéből csak egy kis csík van meghagyva, szinte jelzésképpen. Azonkívül sehol a legkisebb pihe sincs rajta, a bőre mindenhol teljesen hibátlan.
A mester és Évike szinte leesett állal csodálják, a kísérője pedig büszkén húzza ki magát. - Gratulálok András ! - szól a mester.
- Csilla a legszebb lány akit valaha is láttam. - mondta neki.
András elővesz egy dobozt, amiben egy készlet bilincs található, és leteszi az asztalra. Magához szólítja a lányt, és először a derékra való övet veszi ki a többi közül. Rácsatolja a derekára , utána a nyakára, majd a kezére, és a lábára is fölhelyezi a bilincseket. Csilla szó nélkül tűri, sőt odanyújtja a kezeit, lábait is. Már eltűnt a pír az arcáról, látszik, hogy megbékélt a sorsával.
- Csilla tudta hogy hova akarom elhozni. Már régen megbeszéltünk mindent, mi fog történni, mire számíthat, és ő beleegyezett. Önként jött ide, természetesen az én kérésemre, de én nem kényszerítettem semmire.
II.rész
Ugyanis mindegyikük másként bánik a barátnőivel, és ha a lányok azt látják, hogy a másiknak több minden meg van engedve, az fölösleges ellenségeskedéshez, és engedetlenséghez vezetne. Például ha többen vannak egy társaságban, a lányoknak mindig meztelenül, és megkötözve kell lenniük. Mint tegnap, a fal mellett álltak odaláncolva azok, akiket éppen nem kínoztak. Mindenképpen éreztetni kell velük alárendelt szerepüket. Mindannyian egyenrangúak, a többi lány jelenlétében nem lehet egyel kivételt tenni. A lányok a férfiak jelenlétében nem ülhetnek le, egymással nem beszélgethetnek, és mindegyiküket külön cellába kell zárni. Ettől el lehet térni akkor, ha azt akarják, hogy a lányok megismerjék egymást, és közeli kapcsolatba kerüljenek. Egymás jelenlétében nem folytatnak nemi érintkezést, kivéve ha előzőleg másban egyeznek meg.
Évike keze nem volt megkötözve, ha akarja le is akaszthatta volna a láncot a nyakörvéről, de ő inkább a háta mögé rejtette, hogy úgy tűnjön, össze van bilincselve. Egy ideje már hallott valami motorzúgás félét, ami egyre erősödött. Megállt a ház előtt egy kocsi. Ajtócsapódásokat, beszédfoszlányokat hallott, amíg végre kinyílt a szoba ajtaja. Gyönyörű fiatal lány lépett be rajta. A szeme be volt kötve fekete kendővel, és egy fiatal férfi vezette a karjánál fogva. Mivel nem látott semmit, szinte úgy kellett betuszkolni a szobába. Magától nem tett egy lépést sem, csak ha vezették. A férfi levette a szeméről a kötést.
- Bemutatom Csillát mondta, és nyitott tenyerével rámutatott.
Ő csak pislogott, biztos régóta be lehetett kötve a szeme, nem szokott még hozzá a fényhez ujjra. Csodálatosan szép lány volt. Évike is szép volt, de elhalványult mellette. Egyszerű hétköznapi ruházatot viselt, világoskék farmer volt rajta, sárga testhezálló blúzzal, lábán tornacipő. Hosszú barna haja hullámos, és hatalmas zuhatagként omlik a vállára. Széles ajka nagyon érzékivé teszi egyébként finom metszésű arcát, aminek minden apró zuga gömbölyű, és ha mosolyog valószínűleg két kis gödröcske jelenik meg rajta. Legérdekesebb azonban a szeme. Olyan világos kék színű, hogy szinte furcsa annak aki ránéz, és körülötte a sötét festék mégjobban kiemeli. Valamivel magasabb mint Évike, ez még így tornacipőben is feltűnik, és a hatalmas hajkorona még magasabbá teszi. A teste karcsú, vékony derekát a farmeron levő öv még inkább összehúzza. Ő az a típusú feltűnő szépség aki nem tud észrevétlen maradni, bárhol van, vonzza a tekinteteket, a férfiakét, és a nőkét egyaránt. Nagyon fiatal még, 18-20 éves lehet maximum. Nagyon meg van ijedve, körbe hordozza a tekintetét, bizonyára próbálja felmérni, hogy hol lehet. Egy pillanatra összetalálkozik a tekintete az Éváéval, de ő nem tud semmit kiolvasni belőle.
Ugyanis mindegyikük másként bánik a barátnőivel, és ha a lányok azt látják, hogy a másiknak több minden meg van engedve, az fölösleges ellenségeskedéshez, és engedetlenséghez vezetne. Például ha többen vannak egy társaságban, a lányoknak mindig meztelenül, és megkötözve kell lenniük. Mint tegnap, a fal mellett álltak odaláncolva azok, akiket éppen nem kínoztak. Mindenképpen éreztetni kell velük alárendelt szerepüket. Mindannyian egyenrangúak, a többi lány jelenlétében nem lehet egyel kivételt tenni. A lányok a férfiak jelenlétében nem ülhetnek le, egymással nem beszélgethetnek, és mindegyiküket külön cellába kell zárni. Ettől el lehet térni akkor, ha azt akarják, hogy a lányok megismerjék egymást, és közeli kapcsolatba kerüljenek. Egymás jelenlétében nem folytatnak nemi érintkezést, kivéve ha előzőleg másban egyeznek meg.
Évike keze nem volt megkötözve, ha akarja le is akaszthatta volna a láncot a nyakörvéről, de ő inkább a háta mögé rejtette, hogy úgy tűnjön, össze van bilincselve. Egy ideje már hallott valami motorzúgás félét, ami egyre erősödött. Megállt a ház előtt egy kocsi. Ajtócsapódásokat, beszédfoszlányokat hallott, amíg végre kinyílt a szoba ajtaja. Gyönyörű fiatal lány lépett be rajta. A szeme be volt kötve fekete kendővel, és egy fiatal férfi vezette a karjánál fogva. Mivel nem látott semmit, szinte úgy kellett betuszkolni a szobába. Magától nem tett egy lépést sem, csak ha vezették. A férfi levette a szeméről a kötést.
- Bemutatom Csillát mondta, és nyitott tenyerével rámutatott.
Ő csak pislogott, biztos régóta be lehetett kötve a szeme, nem szokott még hozzá a fényhez ujjra. Csodálatosan szép lány volt. Évike is szép volt, de elhalványult mellette. Egyszerű hétköznapi ruházatot viselt, világoskék farmer volt rajta, sárga testhezálló blúzzal, lábán tornacipő. Hosszú barna haja hullámos, és hatalmas zuhatagként omlik a vállára. Széles ajka nagyon érzékivé teszi egyébként finom metszésű arcát, aminek minden apró zuga gömbölyű, és ha mosolyog valószínűleg két kis gödröcske jelenik meg rajta. Legérdekesebb azonban a szeme. Olyan világos kék színű, hogy szinte furcsa annak aki ránéz, és körülötte a sötét festék mégjobban kiemeli. Valamivel magasabb mint Évike, ez még így tornacipőben is feltűnik, és a hatalmas hajkorona még magasabbá teszi. A teste karcsú, vékony derekát a farmeron levő öv még inkább összehúzza. Ő az a típusú feltűnő szépség aki nem tud észrevétlen maradni, bárhol van, vonzza a tekinteteket, a férfiakét, és a nőkét egyaránt. Nagyon fiatal még, 18-20 éves lehet maximum. Nagyon meg van ijedve, körbe hordozza a tekintetét, bizonyára próbálja felmérni, hogy hol lehet. Egy pillanatra összetalálkozik a tekintete az Éváéval, de ő nem tud semmit kiolvasni belőle.
V.fejezet
I.rész
Évike álmában érezte, hogy valaki ölbe veszi. Nem érzékelte, hogy ki az, de mivel kellemes volt az érintése, nem ellenkezett, hanem hozzásimult, belekapaszkodott a nyakába. A mester vitte vissza a cellájába. Letette az ágyára, és gondosan betakarta. Mielőtt elment szenvedélyesen szájoncsókolta. Évike félálomban volt, de azért visszacsókolt. Nem akart még fölébredni, de lassan magához tért. Behunyt szemmel gondolkozott. A mester azt mondta, hogy délután a barátai jönnek. Valószínűleg lányokat is hoznak magukkal, és neki is ott kell lenni az összejövetelen. Legszívesebben aludt volna, de félt, hogy akkor álmából fogják felriasztani, ha ki kell mennie a többiekhez. A puncija is nagyon sajgott még, és még mindig valami nyugtalanságot érzett a kielégítetlenség miatt. Jobban szerette, ha kettesben vannak a mesterével, de kíváncsi volt, hogy ugyanazok a lányok jönnek-e mint tegnap, vagy mások. Látni akarta ahogy megkínozzák őket, ahogy jajgatnak, vonaglanak. Tudta, hogy őt is meg fogják kínozni, de nem érdekelte, csak a másik két lány járt az eszében, ahogy szenvedtek. Már a gondolattól is kezdett izgalomba jönni. A keze önkéntelenül a puncija felé vándorolt. Megérintette a csiklóját, és elkezdte simogatni. Eszébe jutott, hogy a mester nem engedte elélvezni, és hirtelen bűntudata támadt. Úgy gondolta, hogy akkor neki sem szabad megtenni. Maga sem vette észre, de kezdett tökéletes rabszolgává válni. Mindenben a mesterére hagyatkozott, hogy ő döntsön helyette. A lelke mélyén is elfogadta a döntéseit, bármilyen kellemetlen, és fájdalmas is volt számára. Nagy önuralmat igényelt, de visszahúzta a kezét a puncijától, mégjobban fokozva a kielégítetlenségét. A gondolatait azonban nem tudta megzabolázni, továbbra is a két megkínzott lány járt a fejében. Ledobta a takarót magáról, és fölkelt az ágyból. Már teljesen elszállt a kínzás után rátelepedő fáradtság, izgatott volt, föl-alá járkált a szobájában. Nem tudta mit csináljon, alig várta, hogy történjen valami. Most először kellemetlennek érezte a bezártságot, de csak azért, mert nem tudta, hogy közben mi történik, megjöttek-e már a többiek. Egyszer nyílt az ajtó, belépett a mester. A nyakörvet, és pórázt hozott a kezében.
- Menjünk ! Rögtön itt lesznek a többiek - mondta, és közben fölcsatolta a nyakörvet Évike nyakára. A pórázt a kezébe nyomta, és elindult kifelé. Évike utána.
- Aki most fog érkezni azzal még nem találkoztál. Egy ujj lányt hoz magával, aki még nem járt itt, és még soha nem is volt megkínozva. Megbeszéltem vele telefonon, hogy nincs ellenére ha mi is jelen leszünk amikor megérkeznek. A többiek, akik tegnap is itt voltak, csak később jönnek.
A mester abba a helyiségbe ment, ahol Évikét levetkőztette amikor megérkezett, ő pedig követte. Amikor odaértek, Évike nyakörvét hozzákapcsolta egy, a falról lelógó kis lánchoz. Elmondta neki, hogy erre csak azért van szükség, mert a társaival úgy állapodott meg, hogy bizonyos szabályokat be kell tartani.
I.rész
Évike álmában érezte, hogy valaki ölbe veszi. Nem érzékelte, hogy ki az, de mivel kellemes volt az érintése, nem ellenkezett, hanem hozzásimult, belekapaszkodott a nyakába. A mester vitte vissza a cellájába. Letette az ágyára, és gondosan betakarta. Mielőtt elment szenvedélyesen szájoncsókolta. Évike félálomban volt, de azért visszacsókolt. Nem akart még fölébredni, de lassan magához tért. Behunyt szemmel gondolkozott. A mester azt mondta, hogy délután a barátai jönnek. Valószínűleg lányokat is hoznak magukkal, és neki is ott kell lenni az összejövetelen. Legszívesebben aludt volna, de félt, hogy akkor álmából fogják felriasztani, ha ki kell mennie a többiekhez. A puncija is nagyon sajgott még, és még mindig valami nyugtalanságot érzett a kielégítetlenség miatt. Jobban szerette, ha kettesben vannak a mesterével, de kíváncsi volt, hogy ugyanazok a lányok jönnek-e mint tegnap, vagy mások. Látni akarta ahogy megkínozzák őket, ahogy jajgatnak, vonaglanak. Tudta, hogy őt is meg fogják kínozni, de nem érdekelte, csak a másik két lány járt az eszében, ahogy szenvedtek. Már a gondolattól is kezdett izgalomba jönni. A keze önkéntelenül a puncija felé vándorolt. Megérintette a csiklóját, és elkezdte simogatni. Eszébe jutott, hogy a mester nem engedte elélvezni, és hirtelen bűntudata támadt. Úgy gondolta, hogy akkor neki sem szabad megtenni. Maga sem vette észre, de kezdett tökéletes rabszolgává válni. Mindenben a mesterére hagyatkozott, hogy ő döntsön helyette. A lelke mélyén is elfogadta a döntéseit, bármilyen kellemetlen, és fájdalmas is volt számára. Nagy önuralmat igényelt, de visszahúzta a kezét a puncijától, mégjobban fokozva a kielégítetlenségét. A gondolatait azonban nem tudta megzabolázni, továbbra is a két megkínzott lány járt a fejében. Ledobta a takarót magáról, és fölkelt az ágyból. Már teljesen elszállt a kínzás után rátelepedő fáradtság, izgatott volt, föl-alá járkált a szobájában. Nem tudta mit csináljon, alig várta, hogy történjen valami. Most először kellemetlennek érezte a bezártságot, de csak azért, mert nem tudta, hogy közben mi történik, megjöttek-e már a többiek. Egyszer nyílt az ajtó, belépett a mester. A nyakörvet, és pórázt hozott a kezében.
- Menjünk ! Rögtön itt lesznek a többiek - mondta, és közben fölcsatolta a nyakörvet Évike nyakára. A pórázt a kezébe nyomta, és elindult kifelé. Évike utána.
- Aki most fog érkezni azzal még nem találkoztál. Egy ujj lányt hoz magával, aki még nem járt itt, és még soha nem is volt megkínozva. Megbeszéltem vele telefonon, hogy nincs ellenére ha mi is jelen leszünk amikor megérkeznek. A többiek, akik tegnap is itt voltak, csak később jönnek.
A mester abba a helyiségbe ment, ahol Évikét levetkőztette amikor megérkezett, ő pedig követte. Amikor odaértek, Évike nyakörvét hozzákapcsolta egy, a falról lelógó kis lánchoz. Elmondta neki, hogy erre csak azért van szükség, mert a társaival úgy állapodott meg, hogy bizonyos szabályokat be kell tartani.
VIII.rész
Amíg ezeket elmondta a mester, közben folyamatosan kefélte Évike punciját, keményen betolva a szerszámot minden egyes ütemnél. A mondanivalóját már abbahagyta, de a szerszám még mindig járt a kezében, hangos jajszavakat, és nyögéseket csalva Évike szájára. Ő pedig a tudata mélyére véste a bemutatóval egybekötött leckét. Amenyire tudta ellazította a testét, és hagyta, hogy belehatoljon a fájdalom, azt csináljon vele a mester amit akar. Lassan enyhűltek a lökések, abba is maradtak, és idővel már a mester ujjait érezte a punciján. Ez azonban már levezető, megnyugtató simogatás volt. Sokáig simogatta így a megkötözött lányt, végűl eloldozta a kötelékeit. Ölbevette, és a heverőre fektette. Végigcsókolgatta a száját, arcát, és az egész testét. Betakarta egy puha takaróval. Évikének nagyon sajgott a puncija, és legyőzhetetlen fáradtságot érzett. Hiába délelőtt volt, úgy érezte, hogy el fog aludni. Félálomban hallotta még a mester szavait, aki megigérte, hogy ma már nem fogják többet gyötörni a punciját. Délutánra azonban a barátait várja.
Amíg ezeket elmondta a mester, közben folyamatosan kefélte Évike punciját, keményen betolva a szerszámot minden egyes ütemnél. A mondanivalóját már abbahagyta, de a szerszám még mindig járt a kezében, hangos jajszavakat, és nyögéseket csalva Évike szájára. Ő pedig a tudata mélyére véste a bemutatóval egybekötött leckét. Amenyire tudta ellazította a testét, és hagyta, hogy belehatoljon a fájdalom, azt csináljon vele a mester amit akar. Lassan enyhűltek a lökések, abba is maradtak, és idővel már a mester ujjait érezte a punciján. Ez azonban már levezető, megnyugtató simogatás volt. Sokáig simogatta így a megkötözött lányt, végűl eloldozta a kötelékeit. Ölbevette, és a heverőre fektette. Végigcsókolgatta a száját, arcát, és az egész testét. Betakarta egy puha takaróval. Évikének nagyon sajgott a puncija, és legyőzhetetlen fáradtságot érzett. Hiába délelőtt volt, úgy érezte, hogy el fog aludni. Félálomban hallotta még a mester szavait, aki megigérte, hogy ma már nem fogják többet gyötörni a punciját. Délutánra azonban a barátait várja.
VII.rész
Évikének nem volt nagyon kellemetlen csak úgy érezte, hogy a mester mindig egy kicsit beljebb tolja, mint ami neki még jó. Akaratlanúl minden lökésnél a lábával próbálta eltolni magát, csökkentvén a behatolás mélységét. Egy idő után a mester kezdte egyre erősebben betolni a szerszámot, ami Évikének kellemetlen nyomást okozot a puncija mélyén. Most már a feje fölé kötözött kezével is húzta el magát. Mégjobban keményített a mester, Évike már egyre jobban nyögött minden lökésnél. Az enyhítette valamelyest a fájdalmát, hogy minden egyes behatolásnál a kezével, és a lábával is visszarántotta a testét amennyire csak tudta. A mester váratlanúl abbahagyta a műveletet. Letette a szerszámot, és eloldozta Évike kezét a feje fölől. Eszében sem volt szabadon engedni, csak a csuklóit másik helyre, az asztal oldalához, a csípője mellé kötözte. Meghúzta a kötelet lefelé, az asztal vége felé, ahol a feneke volt, úgy, hogy feszűljön. Egy széles szíjjal pedig a vállainál átvetve hozzáerősítette az asztal lapjához. Így nem tudta meggörnyedve a felsőtestét fölemelni. Újból elővette a műfaszt, és betolta Évike olajtól lucskos puncijába. Először még nem hatolt olyan mélyre mint előzőleg, csak fokozatosan tologatta egyre beljebb. Kezdett egyre kellemetlenebb lenni Évikének újból. Reflexszerűen próbálta elhúzni a testét a kezével, de rá kellett jönnie, hogy most csak mégjobban odhúzza magát, ha ezzel próbálkozik. Ahogy erősödtek a lökések, zihált, és nyögött, a lábával is megpróbálta enyhíteni a fájdalmat, de a csuklóján megfeszűltek a kötelek, a teste egy helyben maradt. A mester látta a próbálkozásait, és elkezdett magyarázni neki, hogy ez egy példa arról, hogyan kell valakit helyesen lerögzíteni. Először a mozgásával a fájdalmat enyhíteni tudta, ez csak arra ösztönöz, hogy mégjobban rángatózzon. A helyes módszer a második, mert így minden szabadulásra, és fájdalomenyhítésre való törekvés csirájában el van folytva.A megkötözéseket úgy kell megtervezni, hogy lehetőség szerint az ellenállás és a rángatózás a fájdalom fokozásához vezessen. Ez növeli a lányban a kiszolgáltatottság érzését, és rávezeti arra, hogy fölösleges dolog az ellenkezés, hiszen úgysem tudja elkerűlni azt, amit a mestere szabott ki rá.
Évikének nem volt nagyon kellemetlen csak úgy érezte, hogy a mester mindig egy kicsit beljebb tolja, mint ami neki még jó. Akaratlanúl minden lökésnél a lábával próbálta eltolni magát, csökkentvén a behatolás mélységét. Egy idő után a mester kezdte egyre erősebben betolni a szerszámot, ami Évikének kellemetlen nyomást okozot a puncija mélyén. Most már a feje fölé kötözött kezével is húzta el magát. Mégjobban keményített a mester, Évike már egyre jobban nyögött minden lökésnél. Az enyhítette valamelyest a fájdalmát, hogy minden egyes behatolásnál a kezével, és a lábával is visszarántotta a testét amennyire csak tudta. A mester váratlanúl abbahagyta a műveletet. Letette a szerszámot, és eloldozta Évike kezét a feje fölől. Eszében sem volt szabadon engedni, csak a csuklóit másik helyre, az asztal oldalához, a csípője mellé kötözte. Meghúzta a kötelet lefelé, az asztal vége felé, ahol a feneke volt, úgy, hogy feszűljön. Egy széles szíjjal pedig a vállainál átvetve hozzáerősítette az asztal lapjához. Így nem tudta meggörnyedve a felsőtestét fölemelni. Újból elővette a műfaszt, és betolta Évike olajtól lucskos puncijába. Először még nem hatolt olyan mélyre mint előzőleg, csak fokozatosan tologatta egyre beljebb. Kezdett egyre kellemetlenebb lenni Évikének újból. Reflexszerűen próbálta elhúzni a testét a kezével, de rá kellett jönnie, hogy most csak mégjobban odhúzza magát, ha ezzel próbálkozik. Ahogy erősödtek a lökések, zihált, és nyögött, a lábával is megpróbálta enyhíteni a fájdalmat, de a csuklóján megfeszűltek a kötelek, a teste egy helyben maradt. A mester látta a próbálkozásait, és elkezdett magyarázni neki, hogy ez egy példa arról, hogyan kell valakit helyesen lerögzíteni. Először a mozgásával a fájdalmat enyhíteni tudta, ez csak arra ösztönöz, hogy mégjobban rángatózzon. A helyes módszer a második, mert így minden szabadulásra, és fájdalomenyhítésre való törekvés csirájában el van folytva.A megkötözéseket úgy kell megtervezni, hogy lehetőség szerint az ellenállás és a rángatózás a fájdalom fokozásához vezessen. Ez növeli a lányban a kiszolgáltatottság érzését, és rávezeti arra, hogy fölösleges dolog az ellenkezés, hiszen úgysem tudja elkerűlni azt, amit a mestere szabott ki rá.
VI.rész
Megszabadúlt az összes fájdalomtól. A nemi izgalom is lassan alábbhagyott, a simogatás kellemes érzése lépett a helyébe. Így hagyta pihenni néhány percig Évikét, de túl sok időt nem engedélyezett számára. Lábbilincseit leakasztotta a tartókról, és leszerelte a tartókat is. Újakat vett elő, közben a lába lelógott a semmibe. Ezek nagyon hasonlítottak az előzőekre, de ezeket az asztal oldalára szerelte föl a mester, Évike feneke mellé.Oldalra nyúltak ki, és ferdén fölfelé álltak.A lábait ezek is terpeszbe kényszerítették, de nem az asztal vízszintes síkjába, hanem fölfelé. Olyan hosszúak voltak, hogy a bilincsei semmiképpen sem érhettek el a végéig. A mester összefogta mindkét lábát, és fölemelte, hogy függőlegesen álljanak. Megkérte Évikét, hogy tartsa meg így. Előtte azonban egy-egy kötelet akasztott a bilincseibe, és a kötelek végét a tartószerkezet végén levő karikákba fűzte. Aztán már Évike érezte, ahogy a kötelek oldalra kényszerítik a lábait, egészen széles terpeszbe. A lábai ferdén fölfelé álltak, egészen oldalra, de egy kicsit visszafelé, a felsőteste irányába. A mester rögzítette a köteleket. Feszesek voltak, de nem húzták a lábait, csak tartották. A kis guruló asztalka alsó polcára nyúlt, és egy jókora méretű műfaszt vett elő. Fölemelte, hogy Évike is láthassa, majd a melléhez érintette. Mindkét mellét végigcirógatta vele, lefelé haladt, végighúzta a hasán, végűl természetesen a puncijánál kötött ki. Simogatta vele az ajkacskáit, a csiklóját, és a hüvelybemenetet is. Odaillesztette a bemenethez, és lassan mozgatta körbe-körbe. Évike tartott tőle, mert elég nagy volt a szerszám, előre érezte a behatolást a puncijában. Tudta, hogy előb-utóbb bele fogja tolni a mester. Ő azonban pontosan tisztában volt vele, hogy Évike mit érez, és inkább még váratta, ingerelte. Már kezdte azt hinni, hogy mégis megússza, amikor a mester a másik kezével váratlanúl szétnyitotta az ajkacskáit, és lassan de határozottan beletolta a jókora szerszámot a puncijába. Érezte, hogy megállíthatatlanúl halad befelé, hiába szorítja nem tudja visszatartani. Egészen a punci mélyéig, teljesen kitöltve azt. Félig visszahúzta, majd újból betolta. Nem is volt olyan rossz mint amilyenre számított, csak mindig egy kicsit mélyebbre nyomta a mester mint ami még kellemes lett volna. Az előző felizgúltságtól még egy kicsit nedves volt Évike puncija, ez tette lehetővé a behatolást, de a mester úgy gondolta, hogy nem eléggé. Kivette a műfaszt, valamilyen olajszerű síkosítóanyagot vett elő egy flakonban.A flakon végén kicsi lyuk volt, odaillesztette a bemenethez, bele is tolta egy kicsit, és jókora adagot belespriccelt Évike puncijába. Ki is folyt belőle valamennyi. Újból elővette a műfaszt, és keményen betolta a legmélyére. Évike olyan csúszósnak érezte magát, minha valaki hatalmas adag ondót lövelt volna bele. A mester ritmusosan mozgatta ki-be, mindig behatolva a punci legmélyére.
Megszabadúlt az összes fájdalomtól. A nemi izgalom is lassan alábbhagyott, a simogatás kellemes érzése lépett a helyébe. Így hagyta pihenni néhány percig Évikét, de túl sok időt nem engedélyezett számára. Lábbilincseit leakasztotta a tartókról, és leszerelte a tartókat is. Újakat vett elő, közben a lába lelógott a semmibe. Ezek nagyon hasonlítottak az előzőekre, de ezeket az asztal oldalára szerelte föl a mester, Évike feneke mellé.Oldalra nyúltak ki, és ferdén fölfelé álltak.A lábait ezek is terpeszbe kényszerítették, de nem az asztal vízszintes síkjába, hanem fölfelé. Olyan hosszúak voltak, hogy a bilincsei semmiképpen sem érhettek el a végéig. A mester összefogta mindkét lábát, és fölemelte, hogy függőlegesen álljanak. Megkérte Évikét, hogy tartsa meg így. Előtte azonban egy-egy kötelet akasztott a bilincseibe, és a kötelek végét a tartószerkezet végén levő karikákba fűzte. Aztán már Évike érezte, ahogy a kötelek oldalra kényszerítik a lábait, egészen széles terpeszbe. A lábai ferdén fölfelé álltak, egészen oldalra, de egy kicsit visszafelé, a felsőteste irányába. A mester rögzítette a köteleket. Feszesek voltak, de nem húzták a lábait, csak tartották. A kis guruló asztalka alsó polcára nyúlt, és egy jókora méretű műfaszt vett elő. Fölemelte, hogy Évike is láthassa, majd a melléhez érintette. Mindkét mellét végigcirógatta vele, lefelé haladt, végighúzta a hasán, végűl természetesen a puncijánál kötött ki. Simogatta vele az ajkacskáit, a csiklóját, és a hüvelybemenetet is. Odaillesztette a bemenethez, és lassan mozgatta körbe-körbe. Évike tartott tőle, mert elég nagy volt a szerszám, előre érezte a behatolást a puncijában. Tudta, hogy előb-utóbb bele fogja tolni a mester. Ő azonban pontosan tisztában volt vele, hogy Évike mit érez, és inkább még váratta, ingerelte. Már kezdte azt hinni, hogy mégis megússza, amikor a mester a másik kezével váratlanúl szétnyitotta az ajkacskáit, és lassan de határozottan beletolta a jókora szerszámot a puncijába. Érezte, hogy megállíthatatlanúl halad befelé, hiába szorítja nem tudja visszatartani. Egészen a punci mélyéig, teljesen kitöltve azt. Félig visszahúzta, majd újból betolta. Nem is volt olyan rossz mint amilyenre számított, csak mindig egy kicsit mélyebbre nyomta a mester mint ami még kellemes lett volna. Az előző felizgúltságtól még egy kicsit nedves volt Évike puncija, ez tette lehetővé a behatolást, de a mester úgy gondolta, hogy nem eléggé. Kivette a műfaszt, valamilyen olajszerű síkosítóanyagot vett elő egy flakonban.A flakon végén kicsi lyuk volt, odaillesztette a bemenethez, bele is tolta egy kicsit, és jókora adagot belespriccelt Évike puncijába. Ki is folyt belőle valamennyi. Újból elővette a műfaszt, és keményen betolta a legmélyére. Évike olyan csúszósnak érezte magát, minha valaki hatalmas adag ondót lövelt volna bele. A mester ritmusosan mozgatta ki-be, mindig behatolva a punci legmélyére.
V.rész
Érezte a mester hatalmát maga fölött, azt, hogy ő nem ura a testének, minden az mester akarata szerint történik. Hiába nem akart most felizgúlni, akárhogy erőlködött, mégis a mester győzött. A kötelékei erősen tartották, mégis szinte remegett az izgalomtól. Nem engedte azonban, hogy elélvezzen, még előtte abbahagyta. Évike csak akkor nyitotta ki a szemét amikor már nem érezte a mestert a lába között. Oldalra nézett, és látta, hogy a kerekes kis asztalt tolja éppen felé a csipeszekkel. Rögtön a mellbimbóján érezte a csipesz fogainak könyörtelen harapását, és ettől egy pillanat alatt elszállt a még megmaradt felizgúltsága. Föl szeretett volna kelni, vagy legalább a lábát összezárni, de meg sem tudott mozdúlni. Látta ahogy a mester közelíti a csipeszt a mellbimbójához, már előre nyüszitett a rá váró fájdalomtól, de az elmaradt. Csak szorítást érzett a mellbimbóján. Ez sem volt kellemes, de messze elmaradt a tegnapi fájdalomtól. A másik bimbóra is fölkerűlt a csipesz. Ezeknek nem volt foga, és a rúgója is gyengébb volt a tegnapitól. Azért a folyamatos szünni nem akaró szorítást nehéz volt elviselni. A mester még néhány hasonló csipeszt vett elő, és a cicijére csiptette. A bimbói köré szépen sorba. Egymás után érezte az ujjabb és ujjabb szorításokat a mellén, ahogy rakta föl a csipeszeket. Mindegyik után külön följajdúlt, pedig az előző okozta fájdalom sem szünt meg. Amikor készen volt vele a mester, megint végigsimogatta a testét, ezt a kellemes érzést azonban teljesen elnyomta a csipeszek okozta szorítás. Egészen addig, amig ujjból a mester nyelvét nem érezte a punciján. Most jóval tovább csak csiklandozást érzett, és úgy gondolta, hogy lehetetlen hogy, ennyi csipesz ellenére fölizgúljon. A mester azonban kitartó volt, és tudta, hogy mit akar. Folyamatosan nyalogatta a csiklóját, egészen addig amíg érezni nem kezdte, hogy keményedik. Évike egyszerre érezte a könyörtelen, szüni nem akaró szorítást a mellén, és a csiklója egyre erősödő izgalmát. Nem volt ura az érzéseinek, teljes egészében a mester irányította azokat. Megtanúlta, hogy a kötelek csak a fizikai értelemben vett testét tartják fogva, de a nemi felizgulását sem tudja uralni. A mester teljesen szabdon szabhat ki rá fájdalmat, vagy élvezetet, vagy mindkettőt egyszerre, kedve szerint.. Már beleélte magát, hogy a fájdalom ellenére el fog élvezni, de a mester most is abbahagyta az izgatást, pontosan mielőtt elment volna. Iszonyú hiányérzete támadt, szinte lüktetett a csiklója tőle. Ha szabadon van a keze, biztos hogy addig simogatja magát, amíg el nem éri a kielégülést. A mester megelégedetten nyugtázta, hogy jobban szenved az élvezet elmaradásától, mint a cicijét szorító csipeszektől. Lassan kezdte leszedni a csipeszeket a cicijéről, közben a másik kezével folyamatosan, és megnyugtatóan simogatta a testét. Miután mindet eltávolította, visszaengedte a csörlőt is, és a teste ellazúlt.
Érezte a mester hatalmát maga fölött, azt, hogy ő nem ura a testének, minden az mester akarata szerint történik. Hiába nem akart most felizgúlni, akárhogy erőlködött, mégis a mester győzött. A kötelékei erősen tartották, mégis szinte remegett az izgalomtól. Nem engedte azonban, hogy elélvezzen, még előtte abbahagyta. Évike csak akkor nyitotta ki a szemét amikor már nem érezte a mestert a lába között. Oldalra nézett, és látta, hogy a kerekes kis asztalt tolja éppen felé a csipeszekkel. Rögtön a mellbimbóján érezte a csipesz fogainak könyörtelen harapását, és ettől egy pillanat alatt elszállt a még megmaradt felizgúltsága. Föl szeretett volna kelni, vagy legalább a lábát összezárni, de meg sem tudott mozdúlni. Látta ahogy a mester közelíti a csipeszt a mellbimbójához, már előre nyüszitett a rá váró fájdalomtól, de az elmaradt. Csak szorítást érzett a mellbimbóján. Ez sem volt kellemes, de messze elmaradt a tegnapi fájdalomtól. A másik bimbóra is fölkerűlt a csipesz. Ezeknek nem volt foga, és a rúgója is gyengébb volt a tegnapitól. Azért a folyamatos szünni nem akaró szorítást nehéz volt elviselni. A mester még néhány hasonló csipeszt vett elő, és a cicijére csiptette. A bimbói köré szépen sorba. Egymás után érezte az ujjabb és ujjabb szorításokat a mellén, ahogy rakta föl a csipeszeket. Mindegyik után külön följajdúlt, pedig az előző okozta fájdalom sem szünt meg. Amikor készen volt vele a mester, megint végigsimogatta a testét, ezt a kellemes érzést azonban teljesen elnyomta a csipeszek okozta szorítás. Egészen addig, amig ujjból a mester nyelvét nem érezte a punciján. Most jóval tovább csak csiklandozást érzett, és úgy gondolta, hogy lehetetlen hogy, ennyi csipesz ellenére fölizgúljon. A mester azonban kitartó volt, és tudta, hogy mit akar. Folyamatosan nyalogatta a csiklóját, egészen addig amíg érezni nem kezdte, hogy keményedik. Évike egyszerre érezte a könyörtelen, szüni nem akaró szorítást a mellén, és a csiklója egyre erősödő izgalmát. Nem volt ura az érzéseinek, teljes egészében a mester irányította azokat. Megtanúlta, hogy a kötelek csak a fizikai értelemben vett testét tartják fogva, de a nemi felizgulását sem tudja uralni. A mester teljesen szabdon szabhat ki rá fájdalmat, vagy élvezetet, vagy mindkettőt egyszerre, kedve szerint.. Már beleélte magát, hogy a fájdalom ellenére el fog élvezni, de a mester most is abbahagyta az izgatást, pontosan mielőtt elment volna. Iszonyú hiányérzete támadt, szinte lüktetett a csiklója tőle. Ha szabadon van a keze, biztos hogy addig simogatja magát, amíg el nem éri a kielégülést. A mester megelégedetten nyugtázta, hogy jobban szenved az élvezet elmaradásától, mint a cicijét szorító csipeszektől. Lassan kezdte leszedni a csipeszeket a cicijéről, közben a másik kezével folyamatosan, és megnyugtatóan simogatta a testét. Miután mindet eltávolította, visszaengedte a csörlőt is, és a teste ellazúlt.
IV.rész
A mester ellenőrizte, hogy megfelelően van-e fölcsatolva minden bilincs, és amikor rendben találta, odahívta Évikét az asztalhoz. Megkérte, hogy üljön föl a végére. Ő engedelmeskedett, a mester pedig gyöngéd nyomással lefektette. A kezeit fölemelte a feje fölé, egymással párhuzamosan, és bilincseire ráakasztotta a kis csörlőn levő köteleket. Évike nem tudta hogyan tartsa a lábait, mert nem támasztotta semmi alá, lelógtak az asztal végénél. A mester azonban segített rajta, mert odalépett, és megtartotta őket. Megkérte Évikét, hogy próbáljon meg lejjebb csúszni, mert a lábai nem érnek el a tartószerkezetig. Közben óvatosan húzta, hogy könnyebben sikerűljön. Egészen addig le kellett csúsznia, amíg a feneke félig le nem lógott az asztalról. Akkor a lábbilincseit rögzítette a tartóhoz. Most már ez tartotta a lábát. Oldalra tudta mozgatni, terpeszteni, és vissza. A mester beállította közepes terpeszbe, és rögzítette. Most már nem tudta Évike összezárni a lábát. A fejéhez lépett, és Évike halk kattogást hallott a feje felől. A mester a csörlőt hajtotta, ennek a racsnija okozta a kattogást. Érezte, hogy a keze kezd fölfelé húzódni. Először csak a keze, aztán a teste, végűl a lába is megfeszűlt, és a lábbilincsei tartották vissza. Nem húzta meg a mester csak annyira, hogy az egész teste kissé megfeszűljön, de ne okozzon neki fájdalmat. A kiszolgáltatottság érzése viszont egyre jobban úrrá lett rajta. Most ujjból a lábához ment, és növelni kezdte a terpeszt. Egyre jobban szétnyitotta a lábacskáit. Évikének közben az villant át az agyán amikor a mester bemutatta, hogy meddig lehet a tartószerkezetet szétnyitni. Meg volt róla győződve, hogy az ő lábait is szétfeszíti ugyanúgy. A mester azonban semmiképpen nem akart kárt tenni Évikében, megtapogatta a combja tövében futó inakat, és úgy gondolta, ennyi pont elég lesz. Ujjból a fejéhez ment, és egy kicsit feszített még a csörlőn. Évike azt érezte, hogy a teste teljesen megfeszűl, képtelen a kezét vagy a lábát legkissebb mértékben is behajlítani. A mester most a szétterpesztett lábai közé állt. Évike felkészűlt rá, hogy mégjobban szétfeszíti a lábát, és már előre készűlt a fájdalomra, még a szemét is behúnyta. Ehhelyett a mester simogató tenyerét érezte. Először a mellén, majd a keze lassan egyre lejjebb vándorolt. Végigsimította a hasát, a combjait, majd a puncijához tévedt. Ujjaival széttárta az amúgy is kinyilt ajkacskákat, és Évike a mester forró leheletét érezte a punciján. Érezte ahogy nyelvével a csiklóját kezdi izgatni. Először csak csiklandozást érzett, de lassan átment az érzés nemi izgalomba. Nem tudta azonban feledni a teste feszülését, mégis mintha kettéválasztották volna a punciját a teste többi részétől, akaratától függetlenűl egyre jobban megkeményedett a csiklója.
A mester ellenőrizte, hogy megfelelően van-e fölcsatolva minden bilincs, és amikor rendben találta, odahívta Évikét az asztalhoz. Megkérte, hogy üljön föl a végére. Ő engedelmeskedett, a mester pedig gyöngéd nyomással lefektette. A kezeit fölemelte a feje fölé, egymással párhuzamosan, és bilincseire ráakasztotta a kis csörlőn levő köteleket. Évike nem tudta hogyan tartsa a lábait, mert nem támasztotta semmi alá, lelógtak az asztal végénél. A mester azonban segített rajta, mert odalépett, és megtartotta őket. Megkérte Évikét, hogy próbáljon meg lejjebb csúszni, mert a lábai nem érnek el a tartószerkezetig. Közben óvatosan húzta, hogy könnyebben sikerűljön. Egészen addig le kellett csúsznia, amíg a feneke félig le nem lógott az asztalról. Akkor a lábbilincseit rögzítette a tartóhoz. Most már ez tartotta a lábát. Oldalra tudta mozgatni, terpeszteni, és vissza. A mester beállította közepes terpeszbe, és rögzítette. Most már nem tudta Évike összezárni a lábát. A fejéhez lépett, és Évike halk kattogást hallott a feje felől. A mester a csörlőt hajtotta, ennek a racsnija okozta a kattogást. Érezte, hogy a keze kezd fölfelé húzódni. Először csak a keze, aztán a teste, végűl a lába is megfeszűlt, és a lábbilincsei tartották vissza. Nem húzta meg a mester csak annyira, hogy az egész teste kissé megfeszűljön, de ne okozzon neki fájdalmat. A kiszolgáltatottság érzése viszont egyre jobban úrrá lett rajta. Most ujjból a lábához ment, és növelni kezdte a terpeszt. Egyre jobban szétnyitotta a lábacskáit. Évikének közben az villant át az agyán amikor a mester bemutatta, hogy meddig lehet a tartószerkezetet szétnyitni. Meg volt róla győződve, hogy az ő lábait is szétfeszíti ugyanúgy. A mester azonban semmiképpen nem akart kárt tenni Évikében, megtapogatta a combja tövében futó inakat, és úgy gondolta, ennyi pont elég lesz. Ujjból a fejéhez ment, és egy kicsit feszített még a csörlőn. Évike azt érezte, hogy a teste teljesen megfeszűl, képtelen a kezét vagy a lábát legkissebb mértékben is behajlítani. A mester most a szétterpesztett lábai közé állt. Évike felkészűlt rá, hogy mégjobban szétfeszíti a lábát, és már előre készűlt a fájdalomra, még a szemét is behúnyta. Ehhelyett a mester simogató tenyerét érezte. Először a mellén, majd a keze lassan egyre lejjebb vándorolt. Végigsimította a hasát, a combjait, majd a puncijához tévedt. Ujjaival széttárta az amúgy is kinyilt ajkacskákat, és Évike a mester forró leheletét érezte a punciján. Érezte ahogy nyelvével a csiklóját kezdi izgatni. Először csak csiklandozást érzett, de lassan átment az érzés nemi izgalomba. Nem tudta azonban feledni a teste feszülését, mégis mintha kettéválasztották volna a punciját a teste többi részétől, akaratától függetlenűl egyre jobban megkeményedett a csiklója.
III.rész
Amikor Évike belépett, rögtön letette az olvasnivalót. A szoba közepén most egy uj szerkezet állt. Derékmagasságú asztalféle volt, vékonyan párnázva, és barna műbőrrel bevonva. Szélein mindenféle szerkezetek, amihez valamit hozzá lehetett erősíteni. A végén egy csörlő, amire kötél van föltekerve, és valaminek a megfeszítésére szolgált. Szemmel láthatólag arra való, hogy valakit ráfektessenek, és lerögzítsék.Évike legalábbis ezt látta belőlle. Az volt neki a furcsa, hogy az egész sokkal rövidebb volt annál, hogy valaki elférjen rajta. Körbejárta, megérintette, megnézte minden oldalát. A mester megvárta amig kedvére végigtanúlmányozza, majd fölált, és hozzálépett. Nem várta meg, hogy Évike bármit is kérdezzen, elkezdte magyarázni a szerkezet rendeltetését. Elmondta neki, hogy azért ilyen rövid mert csak a rajta fekvő hölgy törzsének lerögzítésére szolgál, a lábak kívánt helyzetbe hozásához többféle kiegészítő alkatrész áll rendelkezésre. Föl is emelt mellőle egy hosszú vascsőből készűlt tartószerkezetet, amit az asztal végére oldalt lehetett ráerősíteni. Megkérte Évikét, hogy a párját ő illessze a helyére. Meglepően könnyen sikerűlt neki. Ezek a lábak tartására szolgáltak. Mindkettőt lehetett oldalra mozdítani, a lábak terpesztésének beállítására. A mester mozgatta a tartóvasakat oda-vissza, közelítve és távolítva egymástól. Közben magyarázott Évikének. Teljesen oldalra is ki lehetett fordítani, úgy hogy egy egyenest alkottak. Megborzongott, amikor arra gondolt, hogy az ő lábacskáit fogják nemsokára ennyire szétfeszíteni. A magyarázat után a szekrényből kéz és lábbilincseket vett elő, amelyeket tegnap viselt Évike. Odaadta neki, és megkérte, hogy tegye föl őket. Először nem tudta hogyan kell, de olyan egyszerű, és egyértelmű volt a működésűk, hogy azonnal megértette. Amikor becsatolta a saját csuklóján, észrevette, hogy csak szorítani lehet a feszességén, lazítani nem, csak a kulcs segítségével. Egyébként puha anyaggal volt a belseje bevonva, és elég széles volt, hogy ne okozzon fölösleges fájdalmat. Erős bőrből készűlt, csak a zárszerkezete, és a külső részén elhelyezett karikák voltak fémből. Fölhelyezte a bokáira is. Évike megfigyelte, hogy az eddig megismert kikötözési módszerek mindegyike olyan, hogy ezeknek a bilincseknek a használatát teszi szükségessé. Ez egyrészt nagyon praktikus, mert nem kell minden egyes végtagra minden alkalommal fölcsatolni a bilincseket, csak egy kicsi karabínert kell ráakasztani. Másrészt, megspórolják azt, hogy minden kínzóeszközön hasonló bilincseket kelljen elhelyezni. Egész nap viselni lehet őket, és emlékeztetik viselőjüket a helyzetére akkor is amikor éppen pihen.
Amikor Évike belépett, rögtön letette az olvasnivalót. A szoba közepén most egy uj szerkezet állt. Derékmagasságú asztalféle volt, vékonyan párnázva, és barna műbőrrel bevonva. Szélein mindenféle szerkezetek, amihez valamit hozzá lehetett erősíteni. A végén egy csörlő, amire kötél van föltekerve, és valaminek a megfeszítésére szolgált. Szemmel láthatólag arra való, hogy valakit ráfektessenek, és lerögzítsék.Évike legalábbis ezt látta belőlle. Az volt neki a furcsa, hogy az egész sokkal rövidebb volt annál, hogy valaki elférjen rajta. Körbejárta, megérintette, megnézte minden oldalát. A mester megvárta amig kedvére végigtanúlmányozza, majd fölált, és hozzálépett. Nem várta meg, hogy Évike bármit is kérdezzen, elkezdte magyarázni a szerkezet rendeltetését. Elmondta neki, hogy azért ilyen rövid mert csak a rajta fekvő hölgy törzsének lerögzítésére szolgál, a lábak kívánt helyzetbe hozásához többféle kiegészítő alkatrész áll rendelkezésre. Föl is emelt mellőle egy hosszú vascsőből készűlt tartószerkezetet, amit az asztal végére oldalt lehetett ráerősíteni. Megkérte Évikét, hogy a párját ő illessze a helyére. Meglepően könnyen sikerűlt neki. Ezek a lábak tartására szolgáltak. Mindkettőt lehetett oldalra mozdítani, a lábak terpesztésének beállítására. A mester mozgatta a tartóvasakat oda-vissza, közelítve és távolítva egymástól. Közben magyarázott Évikének. Teljesen oldalra is ki lehetett fordítani, úgy hogy egy egyenest alkottak. Megborzongott, amikor arra gondolt, hogy az ő lábacskáit fogják nemsokára ennyire szétfeszíteni. A magyarázat után a szekrényből kéz és lábbilincseket vett elő, amelyeket tegnap viselt Évike. Odaadta neki, és megkérte, hogy tegye föl őket. Először nem tudta hogyan kell, de olyan egyszerű, és egyértelmű volt a működésűk, hogy azonnal megértette. Amikor becsatolta a saját csuklóján, észrevette, hogy csak szorítani lehet a feszességén, lazítani nem, csak a kulcs segítségével. Egyébként puha anyaggal volt a belseje bevonva, és elég széles volt, hogy ne okozzon fölösleges fájdalmat. Erős bőrből készűlt, csak a zárszerkezete, és a külső részén elhelyezett karikák voltak fémből. Fölhelyezte a bokáira is. Évike megfigyelte, hogy az eddig megismert kikötözési módszerek mindegyike olyan, hogy ezeknek a bilincseknek a használatát teszi szükségessé. Ez egyrészt nagyon praktikus, mert nem kell minden egyes végtagra minden alkalommal fölcsatolni a bilincseket, csak egy kicsi karabínert kell ráakasztani. Másrészt, megspórolják azt, hogy minden kínzóeszközön hasonló bilincseket kelljen elhelyezni. Egész nap viselni lehet őket, és emlékeztetik viselőjüket a helyzetére akkor is amikor éppen pihen.
II.rész
A lányokat kivétel nélkűl minden alkalommal zárt autóban, és bekötött szemmel hozzák ide, és úgy is viszik el, ahogyan Évikét is. Soha nem fogja megtudni, hol volt, ha esetleg máskor visszatér akkor sem. Ez szigorú szabály, az egymásnak tett igéretük szerint. Van amikor közösen jönnek ide, van amikor külön, egy-egy lány társaságában. Egyedűl az élelmiszert szállító cég embere tudja még, hogy hol van. A mostani vacsorát is ő szállította.
Vacsora közben minden másról is beszélgettek. Évike alig várta, hogy a mester azt is szóba hozza, amit délelőtt igért, de csak nem kerűlt rá a sor. Nagyon bátortalanúl, de végűl csak megkérdezte, hogy ő is kipróbálhatja-e a kínzást egy másik lányon. Azt válaszolta, hogy még nem tudja mikor lesz rá alkalom, de határozottan igéri, hogy igen. Addig azonban még neki kell jónéhány módszert megtapasztalni. Ez azért is lesz így jó mert, Évike ha a saját bőrén érzi a kínzásokat, később esetleg olyan ötletei is lehetnek, ami egy férfinak nem juthat az eszébe.
Másnap reggel már magasan állt a nap amikor Évike felébredt. A mester nem volt sehol, csak az összegyűrt takarója volt mellette az ágyon. Ezen a szobán természetesen volt ablak, amin keresztűl Évike hasára sütött a nap. A szó szoros értelmében, hiszen meztelen volt. Kellemesen melegítette a bőrét a napsugár. Fölkelt, az ablakhoz ment, és kint egy nem túl nagy, ápolt kertet látott, hatalmas vadgesztenyefával, és kissebb bokrokkal . Távolabb magas kőfal futott végig, az lehetett a kert vége. A ház elől szilárd út vezetett kifelé, de a kapu nem látszott a növényzettől. Hirtelen azt érezte, hogy valaki hátúlról megfogja a csípőjét. Gyöngéden ért hozzá, Évike mégis áramütöttként nézett hátra. A mester állt a háta mögött, csak olyan csendben jött be, hogy nem vette észre. Hozzásimúlt, és végigcsókolgatta a nyakát.
>- Már alig vártam, hogy fölébredj, eszembe jutott, hogy milyen játékot fogok neked megmutatni - mondta.
>- Itt van a reggelid, ha végzel, gyere utánam abba a szobába, ahol tegnap voltunk. -
>A hangja nem volt parancsoló, inkább szelíd kérésként hatottak a szavai. Évikének mégis a torkában dobogott a szive. Izgalommal vegyes félelmet érzett. Nem tudta milyen " játékot " eszelt ki a mester, de abban biztos volt, hogy őrá megint kikötözés, és kínzás vár. Ez nem volt ugyan meglepetés számára, mert ezért van itt, de még alig ébredt föl, és nem számított arra, hogy ilyen hamar mennie kell. A meztelen bőrét kellemesen melegítette az ablakon besütő délelőtti napsugár, mégis libabőrös lett. Azért erőt vett magán, és átment a mesteréhez. Ő már várta. A fotelban ült, és olvasgatott valamit.
A lányokat kivétel nélkűl minden alkalommal zárt autóban, és bekötött szemmel hozzák ide, és úgy is viszik el, ahogyan Évikét is. Soha nem fogja megtudni, hol volt, ha esetleg máskor visszatér akkor sem. Ez szigorú szabály, az egymásnak tett igéretük szerint. Van amikor közösen jönnek ide, van amikor külön, egy-egy lány társaságában. Egyedűl az élelmiszert szállító cég embere tudja még, hogy hol van. A mostani vacsorát is ő szállította.
Vacsora közben minden másról is beszélgettek. Évike alig várta, hogy a mester azt is szóba hozza, amit délelőtt igért, de csak nem kerűlt rá a sor. Nagyon bátortalanúl, de végűl csak megkérdezte, hogy ő is kipróbálhatja-e a kínzást egy másik lányon. Azt válaszolta, hogy még nem tudja mikor lesz rá alkalom, de határozottan igéri, hogy igen. Addig azonban még neki kell jónéhány módszert megtapasztalni. Ez azért is lesz így jó mert, Évike ha a saját bőrén érzi a kínzásokat, később esetleg olyan ötletei is lehetnek, ami egy férfinak nem juthat az eszébe.
Másnap reggel már magasan állt a nap amikor Évike felébredt. A mester nem volt sehol, csak az összegyűrt takarója volt mellette az ágyon. Ezen a szobán természetesen volt ablak, amin keresztűl Évike hasára sütött a nap. A szó szoros értelmében, hiszen meztelen volt. Kellemesen melegítette a bőrét a napsugár. Fölkelt, az ablakhoz ment, és kint egy nem túl nagy, ápolt kertet látott, hatalmas vadgesztenyefával, és kissebb bokrokkal . Távolabb magas kőfal futott végig, az lehetett a kert vége. A ház elől szilárd út vezetett kifelé, de a kapu nem látszott a növényzettől. Hirtelen azt érezte, hogy valaki hátúlról megfogja a csípőjét. Gyöngéden ért hozzá, Évike mégis áramütöttként nézett hátra. A mester állt a háta mögött, csak olyan csendben jött be, hogy nem vette észre. Hozzásimúlt, és végigcsókolgatta a nyakát.
>- Már alig vártam, hogy fölébredj, eszembe jutott, hogy milyen játékot fogok neked megmutatni - mondta.
>- Itt van a reggelid, ha végzel, gyere utánam abba a szobába, ahol tegnap voltunk. -
>A hangja nem volt parancsoló, inkább szelíd kérésként hatottak a szavai. Évikének mégis a torkában dobogott a szive. Izgalommal vegyes félelmet érzett. Nem tudta milyen " játékot " eszelt ki a mester, de abban biztos volt, hogy őrá megint kikötözés, és kínzás vár. Ez nem volt ugyan meglepetés számára, mert ezért van itt, de még alig ébredt föl, és nem számított arra, hogy ilyen hamar mennie kell. A meztelen bőrét kellemesen melegítette az ablakon besütő délelőtti napsugár, mégis libabőrös lett. Azért erőt vett magán, és átment a mesteréhez. Ő már várta. A fotelban ült, és olvasgatott valamit.
IV.fejezet
I.rész
A fürdő után a mester Évikét nem a cellájába vitte, hanem a saját szobájába kísérte. Elmondta neki, hogy már semmi különöset nem tervez mára, kettesben megvacsoráznak, és lefekszenek aludni. Ott fog aludni mellette a nagy franciaágyon. Kinyitott előtte egy falba sülyesztett szekrényt, ami tele volt mindenféle női ruhákkal. Megkérte, hogy öltözzön föl, válasszon kedve szerint, ő most kicsit magára hagyja. Évike sokáig válogatott a ruhák között, végűl egy fehér teljesen áttetsző, rövid ruhát választott. Fehér harisnyát, és fehér harisnyatartót keresett hozzá. Talált egy magas sarkú fehér cipőt is. Bugyit és melltartót szándékosan nem vett föl. Ezzel azt akarta kifejezni, hogy továbbra is a mester rendelkezésére áll, nem akarja a testét elrejteni előle. Érezte, hogy az itt töltött egy nap alatt különösen megkedvelte a mester, talán jobban mint előtte más lányokat, de ő továbbra is feladatának érzi, hogy mindenben a rendelkezésére álljon. Nem akart visszaélni a rokonszenvével, semilyen kedvezményt vagy kivételezést nem várt. Csak rövid ideig látta délelőtt azt a másik két lányt, de érezte, hogy köztük és mestereik között egyáltalán nem olyan meghitt a viszony. Tökéletesen megbízott mesterében, mindenben teljesen rábízta magát. Úgy gondolta, hogy ő különb másoknál, és szerencséje van , hogy vele hozta össze a sors. Amíg magában gondolkodott, körűlnézett a szobában, és látta, hogy egy kis fürdőfülke is nyílik belőle. Itt talált piperecikkeket, és rendbehozta az arcát, és a haját. Csodálatosan szexisen mutatott az áttetsző ruhában. Karcsú törékeny termetét mégjobban kiemelte. Barna hullámos haja a vállára omlott. A tükörbe nézve maga is meg volt elégedve az eredménnyel. Másfél óra is eltelt mire a mester előkerűlt. Amikor meglátta elismerően felkiáltott. Kézenfogta, és a szomszéd szobába vezette. A vacsora már fel volt tálalva két személyre. Az asztalon gyertyák égtek. Minden tökéletes volt, ahogy egy romantikus lány megálmodja. A mester az ő kedvéért csinálta az egészet. Vacsora közben beszélgettek, elmondta neki a mester, hogy ez a ház ahol vannak egy baráti társaság tulajdona. Mindegyikük ugyanazt a fajtáját kedveli a szexnek, mint ő. Ebből a célból hozták létre ezt a házat is. Itt minden úgy van berendezve, hogy alkalmas legyen hölgyek fogva tartására és megkínzására. Ennek figyelembevételével az eszközöket is folyamatosan fejlesztik. A társaság tagjain kívűl senki nem tudja hogy létezik, és hogy hol van. Természetesen lakatlan és elhagyott helyen található, ritkán vetődik ember a környékére, ami azért is kedvező, mert az esetleg kiszűrődő sikolyokat, és kiáltásokat senki nem hallhatja meg.
I.rész
A fürdő után a mester Évikét nem a cellájába vitte, hanem a saját szobájába kísérte. Elmondta neki, hogy már semmi különöset nem tervez mára, kettesben megvacsoráznak, és lefekszenek aludni. Ott fog aludni mellette a nagy franciaágyon. Kinyitott előtte egy falba sülyesztett szekrényt, ami tele volt mindenféle női ruhákkal. Megkérte, hogy öltözzön föl, válasszon kedve szerint, ő most kicsit magára hagyja. Évike sokáig válogatott a ruhák között, végűl egy fehér teljesen áttetsző, rövid ruhát választott. Fehér harisnyát, és fehér harisnyatartót keresett hozzá. Talált egy magas sarkú fehér cipőt is. Bugyit és melltartót szándékosan nem vett föl. Ezzel azt akarta kifejezni, hogy továbbra is a mester rendelkezésére áll, nem akarja a testét elrejteni előle. Érezte, hogy az itt töltött egy nap alatt különösen megkedvelte a mester, talán jobban mint előtte más lányokat, de ő továbbra is feladatának érzi, hogy mindenben a rendelkezésére álljon. Nem akart visszaélni a rokonszenvével, semilyen kedvezményt vagy kivételezést nem várt. Csak rövid ideig látta délelőtt azt a másik két lányt, de érezte, hogy köztük és mestereik között egyáltalán nem olyan meghitt a viszony. Tökéletesen megbízott mesterében, mindenben teljesen rábízta magát. Úgy gondolta, hogy ő különb másoknál, és szerencséje van , hogy vele hozta össze a sors. Amíg magában gondolkodott, körűlnézett a szobában, és látta, hogy egy kis fürdőfülke is nyílik belőle. Itt talált piperecikkeket, és rendbehozta az arcát, és a haját. Csodálatosan szexisen mutatott az áttetsző ruhában. Karcsú törékeny termetét mégjobban kiemelte. Barna hullámos haja a vállára omlott. A tükörbe nézve maga is meg volt elégedve az eredménnyel. Másfél óra is eltelt mire a mester előkerűlt. Amikor meglátta elismerően felkiáltott. Kézenfogta, és a szomszéd szobába vezette. A vacsora már fel volt tálalva két személyre. Az asztalon gyertyák égtek. Minden tökéletes volt, ahogy egy romantikus lány megálmodja. A mester az ő kedvéért csinálta az egészet. Vacsora közben beszélgettek, elmondta neki a mester, hogy ez a ház ahol vannak egy baráti társaság tulajdona. Mindegyikük ugyanazt a fajtáját kedveli a szexnek, mint ő. Ebből a célból hozták létre ezt a házat is. Itt minden úgy van berendezve, hogy alkalmas legyen hölgyek fogva tartására és megkínzására. Ennek figyelembevételével az eszközöket is folyamatosan fejlesztik. A társaság tagjain kívűl senki nem tudja hogy létezik, és hogy hol van. Természetesen lakatlan és elhagyott helyen található, ritkán vetődik ember a környékére, ami azért is kedvező, mert az esetleg kiszűrődő sikolyokat, és kiáltásokat senki nem hallhatja meg.
XV.rész
Nyitott szájjal nyögött, és minden egyes lökésnél próbálta mégjobban fölnyársaltatni magát. Hangos sikoltásokkal elélvezett, de a mester közben tovább simogatta a csiklóját, és az élvezet nem akart abbamaradni. Közben érezte, ahogy a mester forró magja belelövel a testébe.Utánna még sokáig simogatta, dédelgette, amíg teljesen el nem ernyedt. Már mjdnem elaludt, amikor a mester hívta, hogy menjen vele. Egy fürdőszobába vezette, ahol nagy kád meleg víz gőzölgött. Itt sem hagyta magára, hanem belefektette a vízbe, és illatos szerekkel dörzsölgette a testét.
Nyitott szájjal nyögött, és minden egyes lökésnél próbálta mégjobban fölnyársaltatni magát. Hangos sikoltásokkal elélvezett, de a mester közben tovább simogatta a csiklóját, és az élvezet nem akart abbamaradni. Közben érezte, ahogy a mester forró magja belelövel a testébe.Utánna még sokáig simogatta, dédelgette, amíg teljesen el nem ernyedt. Már mjdnem elaludt, amikor a mester hívta, hogy menjen vele. Egy fürdőszobába vezette, ahol nagy kád meleg víz gőzölgött. Itt sem hagyta magára, hanem belefektette a vízbe, és illatos szerekkel dörzsölgette a testét.
XIV.rész
Odavitte a heverőhöz, és lefektette. Évike már jó ideje behúnyta a szemét, és semmit sem látott a környezetéből. A külvilágból csak az ütések fájdalmát érzékelte. Nem is tudta mikor maradtak abba, de egyszer csak azt érezte, hogy a heverőn fekszik, és valaki gyöngéden simogatja a testét. Természetesen a mester volt. A csípőjét maszírozta, ahol a legjobban meghúzódott a felfüggesztéstől. A puncijáról eltávolították a ragasztót, és cicijén sem volt már rajta a súly, csak a bimbók tövénél lehetett látni a zsinórok helyét. Sokáig némán simogatta, maszírozta, csókolgatta az egész testét. A mellbimbóit, és az egész punciját végignyalogatta a nyelvével, mintha meg akarná gyógyítani. Fölállt, és a szekrényhez ment. Apró kulcsot hozott elő, és segítségével Évike összes bilincsét levette, majd folytatta a simogatást. Ujjból végigmaszírozta mindenütt, egy tanult masszőr sem csinálta volna jobban. A bilincsek helyét is kezelésbe vette.
Évike lassan teljesen magához tért a kábulatból a sok gyengédségtől, nagyon jól esett neki a maszírozás, és elnyúlva élvezte a mester nagy tenyerét a testén. Ugynakkor megelégedettség, és nyugalom árasztotta el, mert úgy érezte, hogy örömet tudott okozni a mesterének. Úgy gondolta, hogy meg van elégedve vele. Ez teljes mértékben igaz is volt.
Egy idő után a mester keze olyan helyekre is elkalandozott, amit még jobban élvezett Évike. Becsúsztatta a lába közé, megsimogatta a puncija minden apró alkatrészét, végűl a csiklójánál kötött ki. Hosszan simogatta, izgatta. A teste már elfeledte a kínzásokat, alkalmas volt a nemi ingerlés befogadására. A combját szétnyitotta és odakínálta a punciját a mesternek, amikor a keze odatéved, jelezve, hogy kész bármire amit kezdeményez. Hamarosan nedvesedni kezdet a simogatás hatására. A mester fokozva a gyönyört, a nyelvével izgatta Évike csiklóját. Érezte, hogy már nem sokáig bírja, rövidesen el fog élvezni. A mester azonban abbahagyta mielőt ez megtörtént volna. A combjai közé térdelt szétvetett lábakkal, és a nemiszervét a puncijához illesztette. Már teljesen nedves volt a punci, így a mester könnyedén tudta simogatni szerszámjával. Évike azonban másra vágyott. Megfogta a kezével, és a hüvely bejárata felé irányította
Amikor sikerűlt odahelyezni, megragadta a mester csípőjét, mégjobban hátrahúzta a lábát, és próbálta ráhúzni magát a szerszámra. A mester nem váratta sokáig, hosszan betolta a szerszámját a punci mélyére. Évike felnyögött a gyönyörtől, megkapta amire vágyott. A mester hozzásimúlt, és ütemesen kefélte. Egy idő után ujból föltérdelt, és úgy folytatta tovább. Közben ujjaival kitapogatta a csiklót, és gyöngéden simogatni kezdte. Ez már sok volt Évikének. Testét kezdte elárasztani a gyönyör.
Odavitte a heverőhöz, és lefektette. Évike már jó ideje behúnyta a szemét, és semmit sem látott a környezetéből. A külvilágból csak az ütések fájdalmát érzékelte. Nem is tudta mikor maradtak abba, de egyszer csak azt érezte, hogy a heverőn fekszik, és valaki gyöngéden simogatja a testét. Természetesen a mester volt. A csípőjét maszírozta, ahol a legjobban meghúzódott a felfüggesztéstől. A puncijáról eltávolították a ragasztót, és cicijén sem volt már rajta a súly, csak a bimbók tövénél lehetett látni a zsinórok helyét. Sokáig némán simogatta, maszírozta, csókolgatta az egész testét. A mellbimbóit, és az egész punciját végignyalogatta a nyelvével, mintha meg akarná gyógyítani. Fölállt, és a szekrényhez ment. Apró kulcsot hozott elő, és segítségével Évike összes bilincsét levette, majd folytatta a simogatást. Ujjból végigmaszírozta mindenütt, egy tanult masszőr sem csinálta volna jobban. A bilincsek helyét is kezelésbe vette.
Évike lassan teljesen magához tért a kábulatból a sok gyengédségtől, nagyon jól esett neki a maszírozás, és elnyúlva élvezte a mester nagy tenyerét a testén. Ugynakkor megelégedettség, és nyugalom árasztotta el, mert úgy érezte, hogy örömet tudott okozni a mesterének. Úgy gondolta, hogy meg van elégedve vele. Ez teljes mértékben igaz is volt.
Egy idő után a mester keze olyan helyekre is elkalandozott, amit még jobban élvezett Évike. Becsúsztatta a lába közé, megsimogatta a puncija minden apró alkatrészét, végűl a csiklójánál kötött ki. Hosszan simogatta, izgatta. A teste már elfeledte a kínzásokat, alkalmas volt a nemi ingerlés befogadására. A combját szétnyitotta és odakínálta a punciját a mesternek, amikor a keze odatéved, jelezve, hogy kész bármire amit kezdeményez. Hamarosan nedvesedni kezdet a simogatás hatására. A mester fokozva a gyönyört, a nyelvével izgatta Évike csiklóját. Érezte, hogy már nem sokáig bírja, rövidesen el fog élvezni. A mester azonban abbahagyta mielőt ez megtörtént volna. A combjai közé térdelt szétvetett lábakkal, és a nemiszervét a puncijához illesztette. Már teljesen nedves volt a punci, így a mester könnyedén tudta simogatni szerszámjával. Évike azonban másra vágyott. Megfogta a kezével, és a hüvely bejárata felé irányította
Amikor sikerűlt odahelyezni, megragadta a mester csípőjét, mégjobban hátrahúzta a lábát, és próbálta ráhúzni magát a szerszámra. A mester nem váratta sokáig, hosszan betolta a szerszámját a punci mélyére. Évike felnyögött a gyönyörtől, megkapta amire vágyott. A mester hozzásimúlt, és ütemesen kefélte. Egy idő után ujból föltérdelt, és úgy folytatta tovább. Közben ujjaival kitapogatta a csiklót, és gyöngéden simogatni kezdte. Ez már sok volt Évikének. Testét kezdte elárasztani a gyönyör.
XIII.rész
A teljes kiszolgáltatottság, és a feltárúlkozó testtartás miatt, egy kicsit erotikus izgalom fogta el. A fájdalom nem volt akkora, hogy elnyomta volna az izgalmat. A combja belső oldala is sorra kerűlt, a mester módszeresen egymás mellé helyezte az ütéseket, előbb az egyik oldalon, majd a másikon is. Amikor végigért, átment Évike háta mögé, és onnan ujjrakezdte az egészet. Az ostor szíjja minden ütésnél túlért a fenekén, és elől a hasa, és a combhajlata is kapott belőlle. A mester nem sietett, lassan, módszeresen dolgozott. Éva alig várta hogy végezzen. A fájdalmat még bírta, de már nagyon kellemetlennek érezte a fejjel lefelé lógást, és a szétterpesztett lába is húzódott. Amikor a mester végzett, letette az ostort, Évike azt hitte megszabadúl. Pedig nem így történt.
- Most kipróbálunk valami nyalánkságot - mondta.
Ragasztószallagot vett elő, amit az apróbb sebsülések ellátására szoktak használni. Vágott belőlle egy darabkát, és ráragasztotta a felét Évike nagyajkára.Jól meghúzta oldalra, és hozzáragasztotta a combjához. A másik oldalt is ugyanígy. Teljesen szét volt feszítve a puncija, szabadon voltak a kisajkai, és a hüvelybemenet is kitágúlt. Megsimogatta az ajkacskákat, a hüvelyébe is belenyúlt az ujjával, megnedvesitette a belső nedvekkel, és a csiklóját kezdte maszírozni vele. Másik kezével közben a popsija nyillását simogatta, és addig tágítgata a lyukat, amíg az ujja bele nem hatolt.. Éva mindenre számított, csak erre nem. Már alaposan felizgúlt amikor abbahagyta.
- Itt is meg fogom ostorozni egy kicsit - szólt a mester.
Éva megréműlt, hogy ez biztos nagyon fog fájni. Szemben állt vele úgy kezdte el. Csak egész kicsiket ütött, mert tudta, hogy nagyon érzékeny helyen jár. Évike először alig érzett fájdalmat, de az ütések egyre erősödtek, és ez már kikényszerítette belőle a nyögést, és a jajgatást. A mester nagyon precízen célzott, egyszer-egyszer a kisajkakat vette célba, majd pedig a punci bemenetét. A feneke lukacskájára is ütött néhányat, és a csiklója sem maradt ki a játékból. A lukacskák minden ütésnél összehúzódtak a fájdalomtól. Ő azonban megvárta amíg ujból kitágúlnak, és csak akkor ütött ujra. Élvezte ahogy megrándúl Évike legféltettebb testrésze. Egyre erősebbeket ütött, és Évike egyre hangosabbakat sikoltott.
Egyszer minden átmenet nélkűl abbahagyta, és eloldozta a kezeit, majd leengedte a földre. A lábairól is levette a kötelet, és az ölébe vette a félig alélt lányt.
A teljes kiszolgáltatottság, és a feltárúlkozó testtartás miatt, egy kicsit erotikus izgalom fogta el. A fájdalom nem volt akkora, hogy elnyomta volna az izgalmat. A combja belső oldala is sorra kerűlt, a mester módszeresen egymás mellé helyezte az ütéseket, előbb az egyik oldalon, majd a másikon is. Amikor végigért, átment Évike háta mögé, és onnan ujjrakezdte az egészet. Az ostor szíjja minden ütésnél túlért a fenekén, és elől a hasa, és a combhajlata is kapott belőlle. A mester nem sietett, lassan, módszeresen dolgozott. Éva alig várta hogy végezzen. A fájdalmat még bírta, de már nagyon kellemetlennek érezte a fejjel lefelé lógást, és a szétterpesztett lába is húzódott. Amikor a mester végzett, letette az ostort, Évike azt hitte megszabadúl. Pedig nem így történt.
- Most kipróbálunk valami nyalánkságot - mondta.
Ragasztószallagot vett elő, amit az apróbb sebsülések ellátására szoktak használni. Vágott belőlle egy darabkát, és ráragasztotta a felét Évike nagyajkára.Jól meghúzta oldalra, és hozzáragasztotta a combjához. A másik oldalt is ugyanígy. Teljesen szét volt feszítve a puncija, szabadon voltak a kisajkai, és a hüvelybemenet is kitágúlt. Megsimogatta az ajkacskákat, a hüvelyébe is belenyúlt az ujjával, megnedvesitette a belső nedvekkel, és a csiklóját kezdte maszírozni vele. Másik kezével közben a popsija nyillását simogatta, és addig tágítgata a lyukat, amíg az ujja bele nem hatolt.. Éva mindenre számított, csak erre nem. Már alaposan felizgúlt amikor abbahagyta.
- Itt is meg fogom ostorozni egy kicsit - szólt a mester.
Éva megréműlt, hogy ez biztos nagyon fog fájni. Szemben állt vele úgy kezdte el. Csak egész kicsiket ütött, mert tudta, hogy nagyon érzékeny helyen jár. Évike először alig érzett fájdalmat, de az ütések egyre erősödtek, és ez már kikényszerítette belőle a nyögést, és a jajgatást. A mester nagyon precízen célzott, egyszer-egyszer a kisajkakat vette célba, majd pedig a punci bemenetét. A feneke lukacskájára is ütött néhányat, és a csiklója sem maradt ki a játékból. A lukacskák minden ütésnél összehúzódtak a fájdalomtól. Ő azonban megvárta amíg ujból kitágúlnak, és csak akkor ütött ujra. Élvezte ahogy megrándúl Évike legféltettebb testrésze. Egyre erősebbeket ütött, és Évike egyre hangosabbakat sikoltott.
Egyszer minden átmenet nélkűl abbahagyta, és eloldozta a kezeit, majd leengedte a földre. A lábairól is levette a kötelet, és az ölébe vette a félig alélt lányt.
XII.rész
Most Éva fejjel lefelé lógott, nagyon erősen szétterpesztett lábakkal. Mivel a lábai följebb, közelebb kerűltek a két rúdhoz, mégjobban széthúzta őket a kötél. A kezei elérték a földet. A mester két oldalt levő karikához rögzítette, és annyival följebb emelte még az egész testét, hogy a kezein levő kötések is megfeszűljenek, egy egész kicsit. Csak a hosszú haja lógott le a földre. A melleit pont ellenkező irányba húzták a súlyok, mint amikor a lábán áll. A kemény vesszőt félretette, és egy egyágú szíjjostort vett elő. Ujjból magyarázni kezdett neki.
- Ennek a testhelyzetnek az a célja, hogy bemutassa, mennyire más, ha a combok belső felét, a punci és a végbélnyillás környékét kínozzák meg .
Demonstrálásképpen szokásához híven végigsimogatta az említett testrészeket.
- Ezek a helyek érzékenyebbek, és erotikusan ingerelhetők, emiatt a fájdalom is más érzést okoz. De csak akor, ha nem visszük túlzásba. Az ostor azért alkalmasabb, mert a szíjja hajlékony, és a csapás során fölveszi a test alakját. Így hosszabb részen érezni a hatását. Az ütést irányítani is pontosan lehet vele.
Úgy magyarázott Évikének, mint az iskolában a tanár a diáknak. Át akarta adni neki azt a tudást amivel rendelkezett. Évikét egyedűl az zavarta, hogy fejjel lefelé lógott, és borzasztóan szét volt terpesztve a lába. Az, hogy a tananyagot rajta mutatja be, csak mégjobban az emlékezetébe véste. A nemsokára a saját bőrén fogja érezni, hogy igaz amit a mester magyaráz.
- Most megmutatom mire gondoltam - mondta a mester, és elhelyezte az első csapást Évike lába között.
Szemben állt vele, így az ostor szíjja nem csak a punciját érte, hanem hosszan a fenekét is, pont úgy ahogy elmondta. Nem volt erős az ütés, de azért fájt Évikének. Felszisszent tőle. A mester folytatta.A punci ajkacskái szét voltak nyilva, de nem ütött oda, hanem két oldalt a combok tövéhez célzott. Esetleg a nagyajkak külső részére. Évike azért megrándúlt az ütések után, de a mester mindig megvárta amíg ujból mozdulatlan nem lett, és csak akkor ütött ujra. Most nem rángatózott egyfolytában, csak az egyes csapásoktól rándúlt meg önkéntelenűl a teste. Valóban egészen más volt ez az érzés mint előbb. Nehéz leírni a különbséget, de elöször csak egszerű fájdalmat érzett a fenekén, vagy a combja külső oldalán, gyengébben vagy erősebben az ütésektől függően. Most azonban valami furcsa csiklandozás is keveredett hozzá, főleg ha nem ütött túl nagyot a mester. Tudta, hogy a puncija teljesen szét van nyilva, és várta, hogy mikor kap oda is egy ütést. Úgy érezte, hogy ha összezárná a lábát, megszabadúlna a csapásoktól, de ez most lehetetlen volt.
Most Éva fejjel lefelé lógott, nagyon erősen szétterpesztett lábakkal. Mivel a lábai följebb, közelebb kerűltek a két rúdhoz, mégjobban széthúzta őket a kötél. A kezei elérték a földet. A mester két oldalt levő karikához rögzítette, és annyival följebb emelte még az egész testét, hogy a kezein levő kötések is megfeszűljenek, egy egész kicsit. Csak a hosszú haja lógott le a földre. A melleit pont ellenkező irányba húzták a súlyok, mint amikor a lábán áll. A kemény vesszőt félretette, és egy egyágú szíjjostort vett elő. Ujjból magyarázni kezdett neki.
- Ennek a testhelyzetnek az a célja, hogy bemutassa, mennyire más, ha a combok belső felét, a punci és a végbélnyillás környékét kínozzák meg .
Demonstrálásképpen szokásához híven végigsimogatta az említett testrészeket.
- Ezek a helyek érzékenyebbek, és erotikusan ingerelhetők, emiatt a fájdalom is más érzést okoz. De csak akor, ha nem visszük túlzásba. Az ostor azért alkalmasabb, mert a szíjja hajlékony, és a csapás során fölveszi a test alakját. Így hosszabb részen érezni a hatását. Az ütést irányítani is pontosan lehet vele.
Úgy magyarázott Évikének, mint az iskolában a tanár a diáknak. Át akarta adni neki azt a tudást amivel rendelkezett. Évikét egyedűl az zavarta, hogy fejjel lefelé lógott, és borzasztóan szét volt terpesztve a lába. Az, hogy a tananyagot rajta mutatja be, csak mégjobban az emlékezetébe véste. A nemsokára a saját bőrén fogja érezni, hogy igaz amit a mester magyaráz.
- Most megmutatom mire gondoltam - mondta a mester, és elhelyezte az első csapást Évike lába között.
Szemben állt vele, így az ostor szíjja nem csak a punciját érte, hanem hosszan a fenekét is, pont úgy ahogy elmondta. Nem volt erős az ütés, de azért fájt Évikének. Felszisszent tőle. A mester folytatta.A punci ajkacskái szét voltak nyilva, de nem ütött oda, hanem két oldalt a combok tövéhez célzott. Esetleg a nagyajkak külső részére. Évike azért megrándúlt az ütések után, de a mester mindig megvárta amíg ujból mozdulatlan nem lett, és csak akkor ütött ujra. Most nem rángatózott egyfolytában, csak az egyes csapásoktól rándúlt meg önkéntelenűl a teste. Valóban egészen más volt ez az érzés mint előbb. Nehéz leírni a különbséget, de elöször csak egszerű fájdalmat érzett a fenekén, vagy a combja külső oldalán, gyengébben vagy erősebben az ütésektől függően. Most azonban valami furcsa csiklandozás is keveredett hozzá, főleg ha nem ütött túl nagyot a mester. Tudta, hogy a puncija teljesen szét van nyilva, és várta, hogy mikor kap oda is egy ütést. Úgy érezte, hogy ha összezárná a lábát, megszabadúlna a csapásoktól, de ez most lehetetlen volt.
XI.rész
A cicik megnyúltak lefelé. Rátett még kettőt, Évike halkan nyüszített. Játékképpen néhányszor megemelte a súlyokat, és leejtette. Válaszként ujjabb apró sikolyok hagyták el Évike száját, mikor a zsineg megrándúlt. A mester közben magyarázott. Elmondta neki, tudja hogy ez nem túl erős fájdalom, csak azért van, hogy érezze a cicijét. Ettől sokkal nagyobb terhet is elbír. Hogy bemutassa, megfogta a súlyokat, és erősen meghúzta lefelé. A két cici mégjobban megnyúlt, de nem engedte el, hanem tartotta. Évike szemét egy pillanat alatt elárasztotta a könny, a hirtelen éles fájdalomtól. Sikoltani csak néhány másodperc mulva tudot, mert nem kapott levegőt. De addigra már el is engedte a mester a súlyokat, és a cicik mint valami rúgó, rántották fel. A mester fölált, egy vékony, hajlékony pálcát vett a kezébe, és Évike háta mögé ment, vagyis inkább a szétterpesztett lábai közé. Szokása szerint végigsimogatta azokat a helyeket, ahol meg szándékozta vesszőzni. A fenekét, oldalt a csípőjéig, és a combjai oldalát és hátsó részét. Szét volt ugyan terpesztve Évike lába, de a puncijához, és a combja belső feléhez nem ért. Ő nem látta, hogy a mester mit csinál, mert a háta mögött állt, de rövidesen éles, égető fájdalom nyilalt a fenekébe. A vessző más volt mint a korbács, kemény, égető fájdalmat okozott, de csak kis helyen. A csapások jöttek egymás után, lassan és ritmusosan. Évike mindegyik után fölsikoltott, de volt ideje abbahagyni a jajgatást a következő ütésig. A mester tervszerűen verte végig a fenekét, először a lába között állva hosszában mérte rá az ütéseket, egyik oldalról a másikig. Utána az oldalához lépett, és a combja hátsó és oldalsó része következett soron. Egészen a feneke felső részétől a combja közepéig. A másik oldalát is ugyanúgy. Nem ütött túl nagyokat, és csak lassan követték egymást az ütések. Nem az volt a célja, hogy nagyon megkínozza az említett testrészeit, hanem azt akarta, hogy Évike minden egyes ütést külön érezzen. Azt, hogy tudja milyen érzés ha ezeket a részeket vesszőzik. Mikor végigért mind a két oldalon, abbahagyta, és a kötelekhez lépett. Leengedte azt a kötelet amelyik a derekát tartotta. Le is vette a kötelet a derékszíjjáról. Utána a lábacskáit fölhúzta a magasba, a kezeit pedig leengedte teljesen. Erről is levette a köteleket.
A cicik megnyúltak lefelé. Rátett még kettőt, Évike halkan nyüszített. Játékképpen néhányszor megemelte a súlyokat, és leejtette. Válaszként ujjabb apró sikolyok hagyták el Évike száját, mikor a zsineg megrándúlt. A mester közben magyarázott. Elmondta neki, tudja hogy ez nem túl erős fájdalom, csak azért van, hogy érezze a cicijét. Ettől sokkal nagyobb terhet is elbír. Hogy bemutassa, megfogta a súlyokat, és erősen meghúzta lefelé. A két cici mégjobban megnyúlt, de nem engedte el, hanem tartotta. Évike szemét egy pillanat alatt elárasztotta a könny, a hirtelen éles fájdalomtól. Sikoltani csak néhány másodperc mulva tudot, mert nem kapott levegőt. De addigra már el is engedte a mester a súlyokat, és a cicik mint valami rúgó, rántották fel. A mester fölált, egy vékony, hajlékony pálcát vett a kezébe, és Évike háta mögé ment, vagyis inkább a szétterpesztett lábai közé. Szokása szerint végigsimogatta azokat a helyeket, ahol meg szándékozta vesszőzni. A fenekét, oldalt a csípőjéig, és a combjai oldalát és hátsó részét. Szét volt ugyan terpesztve Évike lába, de a puncijához, és a combja belső feléhez nem ért. Ő nem látta, hogy a mester mit csinál, mert a háta mögött állt, de rövidesen éles, égető fájdalom nyilalt a fenekébe. A vessző más volt mint a korbács, kemény, égető fájdalmat okozott, de csak kis helyen. A csapások jöttek egymás után, lassan és ritmusosan. Évike mindegyik után fölsikoltott, de volt ideje abbahagyni a jajgatást a következő ütésig. A mester tervszerűen verte végig a fenekét, először a lába között állva hosszában mérte rá az ütéseket, egyik oldalról a másikig. Utána az oldalához lépett, és a combja hátsó és oldalsó része következett soron. Egészen a feneke felső részétől a combja közepéig. A másik oldalát is ugyanúgy. Nem ütött túl nagyokat, és csak lassan követték egymást az ütések. Nem az volt a célja, hogy nagyon megkínozza az említett testrészeit, hanem azt akarta, hogy Évike minden egyes ütést külön érezzen. Azt, hogy tudja milyen érzés ha ezeket a részeket vesszőzik. Mikor végigért mind a két oldalon, abbahagyta, és a kötelekhez lépett. Leengedte azt a kötelet amelyik a derekát tartotta. Le is vette a kötelet a derékszíjjáról. Utána a lábacskáit fölhúzta a magasba, a kezeit pedig leengedte teljesen. Erről is levette a köteleket.
X.rész
- De legjobb lesz, ha rögtön a gyakorlatban is bemutatom - mondta.
Négy kötelet hozott elő, amit csigákon húzott át, volt amelyket többön is. Mindegyiknek a vége egy helyen, a fal mellett lógott le, ahol oda lehetett erősiteni egy karikához. A kötelek másik vége négyzet alakban lógott le a gerendákról a földre, és mindegyiken kicsi karabiner volt. Évike itt állt közöttük. A mester bemutatásképpen kettőt a bokáira, kettőt a csuklóira kapcsolt. Egyik oldalára az egyik gerendáról, másik oldalára a másikról. A kötelek lazák voltak, Évike ugyanúgy tudott mozogni mint eddig. A mester azonban a kötelekhez lépett és húzni kezdte az egyiket. Évike egyik keze emelkedni kezdett fölfelé. Amikor már teljesen a feje fölé ért, hátrébb kellett lépnie, hogy közvetlenűl a kötél alá kerűljön. Lábujjhegyre kellett emlkednie. A másik keze is elindúlt fölfelé. Mivel a másik gerenda távolabb volt, és nem tudott már oldalra lépni, a teste teljesen fölemelkedett a talajról. A mester odament hozzá, és átölelte a levegőben himbálózó testét. Végigsimogatta, és csókolgatta a mellbimbóit. Ujból a kötelekhez lépett, és mindkét lábát egyszerre kezdte emelni hátrafelé. A lábai szétnyiltak, mert a kötelek oldalra is húzták, nem csak fölfelé. Addig emelte, amíg a teste derék magasságba nem kerűlt. A kezeit kicsit visszaengedte, mert magasabban voltak a lábainál. A teste teljesen meghajlott, keze és lába hátrahúzódott. Föltett még egy kötelet, ami a derekához lógott le, és hozzákapcsolta a darékszíjjához hátúl. Ezt is följebb emelte, hogy a hasa egyszintbe kerűljön a teste többi részével. Évike szinte teljesen vízszintesen függött a levegőbe, a hasával lefelé. A mester megint végigsimogatta a testét, tenyerébe vette lelógó melleit, aztán ujjaival a mellbimbóit maszírozta. A bimbók mint mindig, most is elkezdtek keményedni. Amikor már elég keménynek érezte, mindkettőre rákötött egy vékony, de erős zsineget. A bimbók tövénél tekerte rá a zsineget, többször egymás mellett. Szoros volt nagyon, Évike felszisszent a művelet hatására. A zsinegeket jól meghúzogatta lefelé, ellenőrizve, hogy elég erősen a helyükön vannak-e. Apró jajgatás jelezte, hogy a kötés megfelelő. Elővett néhány súlyt, és kettőt a zsinegre akasztott.
- De legjobb lesz, ha rögtön a gyakorlatban is bemutatom - mondta.
Négy kötelet hozott elő, amit csigákon húzott át, volt amelyket többön is. Mindegyiknek a vége egy helyen, a fal mellett lógott le, ahol oda lehetett erősiteni egy karikához. A kötelek másik vége négyzet alakban lógott le a gerendákról a földre, és mindegyiken kicsi karabiner volt. Évike itt állt közöttük. A mester bemutatásképpen kettőt a bokáira, kettőt a csuklóira kapcsolt. Egyik oldalára az egyik gerendáról, másik oldalára a másikról. A kötelek lazák voltak, Évike ugyanúgy tudott mozogni mint eddig. A mester azonban a kötelekhez lépett és húzni kezdte az egyiket. Évike egyik keze emelkedni kezdett fölfelé. Amikor már teljesen a feje fölé ért, hátrébb kellett lépnie, hogy közvetlenűl a kötél alá kerűljön. Lábujjhegyre kellett emlkednie. A másik keze is elindúlt fölfelé. Mivel a másik gerenda távolabb volt, és nem tudott már oldalra lépni, a teste teljesen fölemelkedett a talajról. A mester odament hozzá, és átölelte a levegőben himbálózó testét. Végigsimogatta, és csókolgatta a mellbimbóit. Ujból a kötelekhez lépett, és mindkét lábát egyszerre kezdte emelni hátrafelé. A lábai szétnyiltak, mert a kötelek oldalra is húzták, nem csak fölfelé. Addig emelte, amíg a teste derék magasságba nem kerűlt. A kezeit kicsit visszaengedte, mert magasabban voltak a lábainál. A teste teljesen meghajlott, keze és lába hátrahúzódott. Föltett még egy kötelet, ami a derekához lógott le, és hozzákapcsolta a darékszíjjához hátúl. Ezt is följebb emelte, hogy a hasa egyszintbe kerűljön a teste többi részével. Évike szinte teljesen vízszintesen függött a levegőbe, a hasával lefelé. A mester megint végigsimogatta a testét, tenyerébe vette lelógó melleit, aztán ujjaival a mellbimbóit maszírozta. A bimbók mint mindig, most is elkezdtek keményedni. Amikor már elég keménynek érezte, mindkettőre rákötött egy vékony, de erős zsineget. A bimbók tövénél tekerte rá a zsineget, többször egymás mellett. Szoros volt nagyon, Évike felszisszent a művelet hatására. A zsinegeket jól meghúzogatta lefelé, ellenőrizve, hogy elég erősen a helyükön vannak-e. Apró jajgatás jelezte, hogy a kötés megfelelő. Elővett néhány súlyt, és kettőt a zsinegre akasztott.
XI.rész
Időre volt szüksége ahhoz hogy föl tudjon izgúlni. Hirtelen gondolattól vezérelve lecsúszott az ágyról, és a mester elé térdelt.. Megpróbálta kigombolni a nadrágját, és kiszabadítani a nemiszervét. Ő megértette, hogy mit akar, és hagyta hogy csinálja. Rövidesen előbukkant a nadrágból jókora szerszáma. Még mindig teljesen merev volt, amikor Évike a kezébe vette.Először lassan húzogatta le-föl, majd a szájába vette a végét. Nyelvével körbenyalogatta a fejét, utánna ütemesen csúsztatta be a szájába, és vissza. Közben a kezével is segített. A mester hátradőlt és átadta magát teljesen Évikének. Ő pedig szorgalmasan dolgozott a szerszámon a szájával. Hamarosan meg is lett az eredménye, mert a mester egyre jobban zihált, végűl megfogta Évike fejét, hogy az utólsó ütemeket ő határozza meg, és néhány határozott, kemény lökéssel belelövelt Évike szájába. Utánna hanyatvetette magát az ágyon, és percekig nem mozdúlt. Éva is mozdulatlanúl gubbasztott a földön. Végűl a mester kelt fel először, fölemelte Évát a földről, és a heverőre ültette. A szemébe nézett, a magjától nedves arcocskáját a két kezébe vette.
- Te egy csodálatos lány vagy ! Még sohasem volt hozzád hasonlóval dolgom. Szeretnélek ujjból megkötözni, és meggyötörni a testedet - mondta.
Évike még az előző kínzást sem heverte ki, de természetesen gondolkodás nélkűl beleegyezett. Most érezte először, hogy valamihez kikérik a beleegyezését, tehát őrajta is múlik, hogy mi fog történni. A mester főlállt, és elvitte a szoba közepéről az álló vasrudat, amin az imént még Éva volt fölnyársalva. Magához intette, és magyarázni kezdett neki. A menyezet alatt párhuzamosan elhelyezett két rudat ajánlotta a figyelmébe. Két gerendához hasonlítottak a legjobban.
Ezek a páciensek kezének lábának, vagy egyéb testrészének felfüggesztésére szolgálnak. Szinte bármilyen testhelyzet elérhető, attól függően, hogy hol, és milyen módon akarják megkínozni. Több helyen apró csigák vannak mindkettőn, amin köteleket lehet átfűzni, és tetszés szerint fölhúzni vagy leengedni a kiszemelt testrészeit. Azt is elmondta Évikének, hogy mit fog vele csinálni. A szétterpesztett lábainál fogva fogja fölfüggeszteni, így minden testrésze tetszés szerint gyötörhető.
Időre volt szüksége ahhoz hogy föl tudjon izgúlni. Hirtelen gondolattól vezérelve lecsúszott az ágyról, és a mester elé térdelt.. Megpróbálta kigombolni a nadrágját, és kiszabadítani a nemiszervét. Ő megértette, hogy mit akar, és hagyta hogy csinálja. Rövidesen előbukkant a nadrágból jókora szerszáma. Még mindig teljesen merev volt, amikor Évike a kezébe vette.Először lassan húzogatta le-föl, majd a szájába vette a végét. Nyelvével körbenyalogatta a fejét, utánna ütemesen csúsztatta be a szájába, és vissza. Közben a kezével is segített. A mester hátradőlt és átadta magát teljesen Évikének. Ő pedig szorgalmasan dolgozott a szerszámon a szájával. Hamarosan meg is lett az eredménye, mert a mester egyre jobban zihált, végűl megfogta Évike fejét, hogy az utólsó ütemeket ő határozza meg, és néhány határozott, kemény lökéssel belelövelt Évike szájába. Utánna hanyatvetette magát az ágyon, és percekig nem mozdúlt. Éva is mozdulatlanúl gubbasztott a földön. Végűl a mester kelt fel először, fölemelte Évát a földről, és a heverőre ültette. A szemébe nézett, a magjától nedves arcocskáját a két kezébe vette.
- Te egy csodálatos lány vagy ! Még sohasem volt hozzád hasonlóval dolgom. Szeretnélek ujjból megkötözni, és meggyötörni a testedet - mondta.
Évike még az előző kínzást sem heverte ki, de természetesen gondolkodás nélkűl beleegyezett. Most érezte először, hogy valamihez kikérik a beleegyezését, tehát őrajta is múlik, hogy mi fog történni. A mester főlállt, és elvitte a szoba közepéről az álló vasrudat, amin az imént még Éva volt fölnyársalva. Magához intette, és magyarázni kezdett neki. A menyezet alatt párhuzamosan elhelyezett két rudat ajánlotta a figyelmébe. Két gerendához hasonlítottak a legjobban.
Ezek a páciensek kezének lábának, vagy egyéb testrészének felfüggesztésére szolgálnak. Szinte bármilyen testhelyzet elérhető, attól függően, hogy hol, és milyen módon akarják megkínozni. Több helyen apró csigák vannak mindkettőn, amin köteleket lehet átfűzni, és tetszés szerint fölhúzni vagy leengedni a kiszemelt testrészeit. Azt is elmondta Évikének, hogy mit fog vele csinálni. A szétterpesztett lábainál fogva fogja fölfüggeszteni, így minden testrésze tetszés szerint gyötörhető.
