VIII.fejezet
I.rész
A mester cellájába kísérte Évikét, és leültette az ágy szélére. A széket odahúzta elé, és vele szemben ő is leült. Évike lesütötte a szemét, és várta milyen büntetést helyez kilátásba a mester.
- Tudom, hogy most mit érzel, de jegyezd meg jól amit most mondok. Én nem akarom, hogy olyan legyél mint Anita. Nem akarlak betanítani, fegyelemre nevelni. Ne érezd azt, hogy bűnt követtél el, és bármivel is rosszabb vagy mint a többiek. Anita hosszú évek alatt tanulta meg azt, amit István megkövetel tőle, a képességet hogy fegyelmezni tudja magát. Ilyen lány ezer közül talán egy akad. Ő különleges, de én nem akarom, hogy te is az legyél. Tudod hogy te hozzám tartozol, csak hozzám, ezért nem kell más véleményével törődnöd. Én ilyennek szeretlek amilyen vagy. Csak kíváncsiságból mentem bele ebbe a próbába, de most már látom, hogy hibát követtem el. Megígérem, mások előtt ezentúl nem fogok veled ilyen játékot játszani. Most vegyél fel valamit, és pihenj egy kicsit. Csillát nemsokára ide fogja hozni András. Egy kicsit ismerkedjetek össze.
Évike válaszolni akart, de a meglepetéstől nem jött ki hang a torkán. Mindenre számított, csak erre nem. A mester megcsókolta, és elment. Hamarosan nyílt az ajtó, és András lépett be. Csilla követte. A kötél még mindig rajta volt. Egy-két helyen, ahol a kötelek elmozdultak, lehetett látni, hogy mély barázdát vágott a bőrébe. András Évikéhez fordult.
- Tudom még nem ismeritek egymást Csillával, én sem ismerlek téged, de a mesteredet már elég régóta, és sokat tanultam tőle minden téren. Ismerem a nézeteit, ezért tudom, hogy te olyan lány lehetsz aki sokban hasonlít Csillára. Ő nagyon sokat jelent számomra. Valószínűleg később is fogtok még találkozni, ezért jó volna, ha megismernétek egymást.
András sarkon fordult, és elment. Évike zavarban volt. A mestere társaságában teljesen természetesen, oldottan viselkedett, azt is tudta, hogy a többi férfival tisztelettudóan kell viselkednie, de most egy hozzá hasonló lánnyal zárták össze. Nem tudta mit mondjon. Valószínűleg Csilla is ugyanezt érezte, és csak állt egymással szemben a két meztelen lány, és nézték egymást. Évike törte meg a csendet. - Igaza van a mesterednek, jobb ha megismerkedünk. Én Éva vagyok, de tudom a név nem sokat mond. Én is újonc vagyok még, csak néhány nappal ezelőtt érkeztem.
- Igen tudom, András mesélt a mesteredről, de rólad csak annyit tudott, hogy nem régen kerültetek össze.
- Valóban, csak néhány hete ismerjük egymást.
- Akkor elég hamar rászántad magad, hogy eljöjj ide. Engem már hónapok óta próbált András rávenni, mire éreztem annyi bátorságot, hogy kipróbáljam.
- Gondolom a tegnapi élmény nem volt a legkellemesebb. Én azt hittem egy életre elvette a kedved a dologtól. - Tudod, elég makacs vagyok, és amit elhatározok, szeretem végigcsinálni. A tegnapi eset Andrásnak is jó lecke volt, és mindezek ellenére én bízok benne, bízok abban, hogy ezentúl vigyázni fog rám.
I.rész
A mester cellájába kísérte Évikét, és leültette az ágy szélére. A széket odahúzta elé, és vele szemben ő is leült. Évike lesütötte a szemét, és várta milyen büntetést helyez kilátásba a mester.
- Tudom, hogy most mit érzel, de jegyezd meg jól amit most mondok. Én nem akarom, hogy olyan legyél mint Anita. Nem akarlak betanítani, fegyelemre nevelni. Ne érezd azt, hogy bűnt követtél el, és bármivel is rosszabb vagy mint a többiek. Anita hosszú évek alatt tanulta meg azt, amit István megkövetel tőle, a képességet hogy fegyelmezni tudja magát. Ilyen lány ezer közül talán egy akad. Ő különleges, de én nem akarom, hogy te is az legyél. Tudod hogy te hozzám tartozol, csak hozzám, ezért nem kell más véleményével törődnöd. Én ilyennek szeretlek amilyen vagy. Csak kíváncsiságból mentem bele ebbe a próbába, de most már látom, hogy hibát követtem el. Megígérem, mások előtt ezentúl nem fogok veled ilyen játékot játszani. Most vegyél fel valamit, és pihenj egy kicsit. Csillát nemsokára ide fogja hozni András. Egy kicsit ismerkedjetek össze.
Évike válaszolni akart, de a meglepetéstől nem jött ki hang a torkán. Mindenre számított, csak erre nem. A mester megcsókolta, és elment. Hamarosan nyílt az ajtó, és András lépett be. Csilla követte. A kötél még mindig rajta volt. Egy-két helyen, ahol a kötelek elmozdultak, lehetett látni, hogy mély barázdát vágott a bőrébe. András Évikéhez fordult.
- Tudom még nem ismeritek egymást Csillával, én sem ismerlek téged, de a mesteredet már elég régóta, és sokat tanultam tőle minden téren. Ismerem a nézeteit, ezért tudom, hogy te olyan lány lehetsz aki sokban hasonlít Csillára. Ő nagyon sokat jelent számomra. Valószínűleg később is fogtok még találkozni, ezért jó volna, ha megismernétek egymást.
András sarkon fordult, és elment. Évike zavarban volt. A mestere társaságában teljesen természetesen, oldottan viselkedett, azt is tudta, hogy a többi férfival tisztelettudóan kell viselkednie, de most egy hozzá hasonló lánnyal zárták össze. Nem tudta mit mondjon. Valószínűleg Csilla is ugyanezt érezte, és csak állt egymással szemben a két meztelen lány, és nézték egymást. Évike törte meg a csendet. - Igaza van a mesterednek, jobb ha megismerkedünk. Én Éva vagyok, de tudom a név nem sokat mond. Én is újonc vagyok még, csak néhány nappal ezelőtt érkeztem.
- Igen tudom, András mesélt a mesteredről, de rólad csak annyit tudott, hogy nem régen kerültetek össze.
- Valóban, csak néhány hete ismerjük egymást.
- Akkor elég hamar rászántad magad, hogy eljöjj ide. Engem már hónapok óta próbált András rávenni, mire éreztem annyi bátorságot, hogy kipróbáljam.
- Gondolom a tegnapi élmény nem volt a legkellemesebb. Én azt hittem egy életre elvette a kedved a dologtól. - Tudod, elég makacs vagyok, és amit elhatározok, szeretem végigcsinálni. A tegnapi eset Andrásnak is jó lecke volt, és mindezek ellenére én bízok benne, bízok abban, hogy ezentúl vigyázni fog rám.
VIII.rész
Ő lehajolt, de előtte az arcán félelem tükröződött, minden bátorítás ellenére. Tamás előkészítésképpen megsimogatta, és megpaskolta a fenekét, majd a pálcával is megérintette. Lehet hogy az volt a szándéka, hogy egy kicsit fölkészítse Beát, ne érje váratlanul az ütés, azonban fordított hatást ért el, mégjobban fokozta a félelmét. Kicsit eltávolodott, megsuhintotta a pálcát, és lecsapott. Bea teste, leginkább a lába összerándult, de a kezével nem engedte el az asztal szélét. A második ütésnél mégjobban fölrántotta a lábát, teljesen föl a talajról, a testsúlya a hasán, és a mellkasán nyugodott. A következő ütéseknél is ez történt, karjában megfeszültek az izmok, nagy erővel húzta magát az asztalra. Halk nyögéseket hallatott, ami az utolsó ütésnél már sírásba ment át. Amikor vége volt, nem kelt föl az asztalról, amíg Tamás külön nem szólt neki. Odalépett, és megsimogatta enyhén pirosodó popsiját.
- Ügyes lány vagy, kelj most már föl. Úgy látom, egyre fegyelmezettebb vagy.
Bea szeméből bőven folytak a könnyek, de kezével nem nyúlt a fenekéhez. A sírást is próbálta magába fojtani. Hamarosan ő is odakerült a másik két lány mellé, és ő is kapott egy karikát a lába közé. A férfiak félrevonúltak, és megvitatták a történteket. Távolabb álltak meg, Évike nem értette a szavaikat, csak beszédfoszlányokat hallott. Azt azonban látta, hogy a mester és István között alakúlt ki vita. Mivel Évike állt már ott legrégebben, a karika nagyon nyomta a punciját. Hiába mocorgott, a kezével nem nyúlhatott hozzá, hogy könnyitsen magán. Komoly erőfeszítésébe kerűlt, hogy a kezét maga mellett lelógatva tartsa. A legrosszabb az volt, hogy nem tudta meddig kell még ott állnia, az idő volt a fő ellenség. Ólomlábon vánszorogtak a percek, mindig azt leste, mikor hagyják már abba a beszélgetést. Egyszer a mester kivált a csoportból, és Évikéhez ment. Leakasztotta a súlyt a kötélről, amitől rögtön megkönnyebbűlt. A karikáról leoldozta a kötelet, és lejjebb engedte, hogy Évike könnyebben ki tudjon lépni belőle. Eltette a karikát, és visszament Évikéhez. A lába közé nyúlt, egyik kezével előlről, a másikkal hátúlról, és úgy simogatta a punciját. A combját félretolta, hogy jobban hozzáférjen. Évike szolgálatkészen nyitotta szét, nagyon jól esett neki a mester simogató keze elgyötört punciján. Még sokáig elviselte volna, de ő abbahagyta, és megkérte, hogy menjen vele. Mivel már nem kellett arra koncentrálnia, hogy a karikát ne érintse meg, ujból eszébe jutott, hogy a mester neheztel rá, és borzasztóan szégyelte magát. Félt négyszemközt maradni vele, nem tudta hogy fog a szemébe nézni.
Ő lehajolt, de előtte az arcán félelem tükröződött, minden bátorítás ellenére. Tamás előkészítésképpen megsimogatta, és megpaskolta a fenekét, majd a pálcával is megérintette. Lehet hogy az volt a szándéka, hogy egy kicsit fölkészítse Beát, ne érje váratlanul az ütés, azonban fordított hatást ért el, mégjobban fokozta a félelmét. Kicsit eltávolodott, megsuhintotta a pálcát, és lecsapott. Bea teste, leginkább a lába összerándult, de a kezével nem engedte el az asztal szélét. A második ütésnél mégjobban fölrántotta a lábát, teljesen föl a talajról, a testsúlya a hasán, és a mellkasán nyugodott. A következő ütéseknél is ez történt, karjában megfeszültek az izmok, nagy erővel húzta magát az asztalra. Halk nyögéseket hallatott, ami az utolsó ütésnél már sírásba ment át. Amikor vége volt, nem kelt föl az asztalról, amíg Tamás külön nem szólt neki. Odalépett, és megsimogatta enyhén pirosodó popsiját.
- Ügyes lány vagy, kelj most már föl. Úgy látom, egyre fegyelmezettebb vagy.
Bea szeméből bőven folytak a könnyek, de kezével nem nyúlt a fenekéhez. A sírást is próbálta magába fojtani. Hamarosan ő is odakerült a másik két lány mellé, és ő is kapott egy karikát a lába közé. A férfiak félrevonúltak, és megvitatták a történteket. Távolabb álltak meg, Évike nem értette a szavaikat, csak beszédfoszlányokat hallott. Azt azonban látta, hogy a mester és István között alakúlt ki vita. Mivel Évike állt már ott legrégebben, a karika nagyon nyomta a punciját. Hiába mocorgott, a kezével nem nyúlhatott hozzá, hogy könnyitsen magán. Komoly erőfeszítésébe kerűlt, hogy a kezét maga mellett lelógatva tartsa. A legrosszabb az volt, hogy nem tudta meddig kell még ott állnia, az idő volt a fő ellenség. Ólomlábon vánszorogtak a percek, mindig azt leste, mikor hagyják már abba a beszélgetést. Egyszer a mester kivált a csoportból, és Évikéhez ment. Leakasztotta a súlyt a kötélről, amitől rögtön megkönnyebbűlt. A karikáról leoldozta a kötelet, és lejjebb engedte, hogy Évike könnyebben ki tudjon lépni belőle. Eltette a karikát, és visszament Évikéhez. A lába közé nyúlt, egyik kezével előlről, a másikkal hátúlról, és úgy simogatta a punciját. A combját félretolta, hogy jobban hozzáférjen. Évike szolgálatkészen nyitotta szét, nagyon jól esett neki a mester simogató keze elgyötört punciján. Még sokáig elviselte volna, de ő abbahagyta, és megkérte, hogy menjen vele. Mivel már nem kellett arra koncentrálnia, hogy a karikát ne érintse meg, ujból eszébe jutott, hogy a mester neheztel rá, és borzasztóan szégyelte magát. Félt négyszemközt maradni vele, nem tudta hogy fog a szemébe nézni.
VII.rész
Azt szerette volna, ha a mester megkötözi, és alaposan megkínozza büntetésből, itt mindenki előtt.
István előhozott egy ugyanolyan karikát, mint az Évikéé, és tőle nem messze fölfüggesztette egy másik csigára. Magához hívta Anitát, és megparancsolta neki, hogy helyezkedjen el ugyan úgy mint Évike. Anitának magasra kellett emelnie az egyik lábát, hogy át tudjon lépni rajta, mivel a széle a puncija magasságában volt. István nem fáradozott a nagyajkai elrendezésével, egyszerűen megparancsolta neki, hogy tegye szét a combjait, amennyire tudja, és húzza szét a punciját. Amikor látta, hogy a karika középen az ajkacskák között helyezkedik el, a kötél végére ráhelyezte a súlyt. Évike közvetlen Anita mellett állt, így ha oldalra nézett láthatta, hogy az arcán könnyek folytak végig, és nem kis erőfeszítésébe került, hogy végig fegyelmezett maradjon. Mindezek ellenére próbálta megőrizni a látszatot, és büszkén egyenesen állt, a puncijába vágó karikával. Kihúzta magát, fejét kissé lehajtotta, tekintetét maga elé, a padlóra szegezte. Évike csodálta az önfegyelmét, mert úgy gondolta ő ezt képtelen lenne megcsinálni.
- Látom most már mi következünk. - emelkedett fel a fotelból a negyedik férfi.
Évike még mindig nem tudta a nevét, és a hozzá tartozó lánynak sem. A férfi eloldozta a lányt a faltól, és szokás szerint a szoba közepére vezette.
- Úgy illik hogy én is bemutatkozzam a hölgyeknek, akik még nem ismernek, a nevem Tamás, de a barátaim csak Tominak szólítanak. Ez a lány itt Bea. Korán sem olyan fegyelmezett mint Anita, de nagyon igyekszik, és akkor talán egyszer behozhatja a hátrányát.
Bea Évikétől kicsit fiatalabb lehet, vagy vele egykorú. Az alakjuk, testalkatuk szinte teljesen megegyezik. A cicije nem nagyobb, de a csípője egy kicsit szélesebb mint Évikének. Hosszú, természetes színű, világosbarna haja lófarokba van kötve. Egyenes szálú, és a háta közepéig ér. Kedves, bájos arcocskája egy kicsit kislányos.
- Talán legjobb lesz, ha Bea önuralmát is próbára tesszük. Így legalább tiszta képet kapunk arról, hogy a társaságunk hölgytagjai mire képesek.
Tamás gyöngéden megfogta Bea kezét, mintha a táncparkettre kísérné, és az asztalhoz vezette.
- Most hajolj le szépen, és kemény legyél. Nem olyan nagy dolog ez az öt ütés, ki kell bírnod. - bátorította Beát.
Azt szerette volna, ha a mester megkötözi, és alaposan megkínozza büntetésből, itt mindenki előtt.
István előhozott egy ugyanolyan karikát, mint az Évikéé, és tőle nem messze fölfüggesztette egy másik csigára. Magához hívta Anitát, és megparancsolta neki, hogy helyezkedjen el ugyan úgy mint Évike. Anitának magasra kellett emelnie az egyik lábát, hogy át tudjon lépni rajta, mivel a széle a puncija magasságában volt. István nem fáradozott a nagyajkai elrendezésével, egyszerűen megparancsolta neki, hogy tegye szét a combjait, amennyire tudja, és húzza szét a punciját. Amikor látta, hogy a karika középen az ajkacskák között helyezkedik el, a kötél végére ráhelyezte a súlyt. Évike közvetlen Anita mellett állt, így ha oldalra nézett láthatta, hogy az arcán könnyek folytak végig, és nem kis erőfeszítésébe került, hogy végig fegyelmezett maradjon. Mindezek ellenére próbálta megőrizni a látszatot, és büszkén egyenesen állt, a puncijába vágó karikával. Kihúzta magát, fejét kissé lehajtotta, tekintetét maga elé, a padlóra szegezte. Évike csodálta az önfegyelmét, mert úgy gondolta ő ezt képtelen lenne megcsinálni.
- Látom most már mi következünk. - emelkedett fel a fotelból a negyedik férfi.
Évike még mindig nem tudta a nevét, és a hozzá tartozó lánynak sem. A férfi eloldozta a lányt a faltól, és szokás szerint a szoba közepére vezette.
- Úgy illik hogy én is bemutatkozzam a hölgyeknek, akik még nem ismernek, a nevem Tamás, de a barátaim csak Tominak szólítanak. Ez a lány itt Bea. Korán sem olyan fegyelmezett mint Anita, de nagyon igyekszik, és akkor talán egyszer behozhatja a hátrányát.
Bea Évikétől kicsit fiatalabb lehet, vagy vele egykorú. Az alakjuk, testalkatuk szinte teljesen megegyezik. A cicije nem nagyobb, de a csípője egy kicsit szélesebb mint Évikének. Hosszú, természetes színű, világosbarna haja lófarokba van kötve. Egyenes szálú, és a háta közepéig ér. Kedves, bájos arcocskája egy kicsit kislányos.
- Talán legjobb lesz, ha Bea önuralmát is próbára tesszük. Így legalább tiszta képet kapunk arról, hogy a társaságunk hölgytagjai mire képesek.
Tamás gyöngéden megfogta Bea kezét, mintha a táncparkettre kísérné, és az asztalhoz vezette.
- Most hajolj le szépen, és kemény legyél. Nem olyan nagy dolog ez az öt ütés, ki kell bírnod. - bátorította Beát.
VI.rész
Anita ujjból lehajolt. István egymás után öt erős ütést helyezett a fenekére. Teste alig rezdült meg az ütések után, egyébként mozdulatlan és néma maradt. Évike elkerekedett szemmel nézte, még a puncijába vágó karikáról is majdnem megfeledkezett. Nem akarta elhinni, hogy ezt így is ki lehet bírni. Anita teljesen úgy viselkedett, mintha nem érezne fájdalmat, pedig a popsija keresztben alaposan megpirosodott az ütésektől.
- Jól van, fölkelhetsz. Ügyesen viselkedtél. - dicsérte meg István.
- Köszönöm uram. - köszönte meg az elismerést.
- Kíváncsi vagyok el tudnál-e viselni most tíz ütést egymás után?
- Igen uram.
- Mondd, hány ütést bírnál ki szó nélkül?
- Amennyit parancsol uram.
Anita mozdulatai most is határozottak voltak, és a hangja is tisztán csengett, remegésnek nyoma sem volt benne.
- Megpróbáljuk most a tíz ütést, de megkérünk valakit, hogy helyettem mérje ki az ütéseket.
Azzal már nyújtotta is a pálcát a mester felé, még mielőtt más jelentkező akadt volna. Elfogadta, és Anita háta mögé állt. Ő szó nélkül lehajolt, és elhelyezkedett az asztalon. A mester lesújtott a pálcával. Kicsit várt, hátha Anita meggondolja magát, de mivel nem mozdult, folytatta tovább. Egymás után csattantak az ütések, de ő mint egy érzéketlen szobor, mozdulatlan maradt. Egyedül az árulta el, hogy valóban érezhet fájdalmat, hogy a feneke egyre pirosabb lett. Keresztben jól kivehető csíkozást lehetett látni rajta. A mester befejezte, és letette a pálcát. István Anitához lépett.
- Jól van Anita, ügyes voltál, most fölkelhetsz.
- Köszönöm uram.
- Ki ütött erősebbeket?
- Ön uram.
Anita hangja egy árnyalatnyit megváltozott, de így is tisztán és érthetően beszélt. Nem mert az arcához nyúlni, de Évike észrevette, hogy könny szivárog a szeméből. Valószínűleg sokkal többet már nem bírt volna ki, de így is hihetetlen önuralomról tett bizonyságot. Évike nem érzett a vesszőzés látványától olyan heves kéjérzetet, mint előző alkalommal, két dolog miatt. Egyik az volt, hogy a punciját egyre jobban nyomta a karika. Akárhogy mocorgott, ide-oda lépegetett, összeszorította a combját, vagy szétnyitotta, nem csillapodott a nyomás sehogy sem. Méginkább nehezítette a helyzetét az, hogy a keze nem volt megkötözve, és minduntalan arra kellett figyelnie, hogy a teste mellett lelógatva tartsa, és ne nyúljon a karikához. A másik dolog az volt, ahogy látta Anitát, hogyan viseli el az ütéseket, ami neki nem sikerült, és egyre jobban szégyellte magát. Úgy érezte, cserben hagyta a mestert, még ha akarata ellenére is, és ezért büntetést érdemel. Legszívesebben szólt volna, hogy még egyszer megpróbálja, de érezte, hogy képtelen lenne elviselni, és így még nagyobb szégyenbe hozná magát is, és a mesterét is.
Anita ujjból lehajolt. István egymás után öt erős ütést helyezett a fenekére. Teste alig rezdült meg az ütések után, egyébként mozdulatlan és néma maradt. Évike elkerekedett szemmel nézte, még a puncijába vágó karikáról is majdnem megfeledkezett. Nem akarta elhinni, hogy ezt így is ki lehet bírni. Anita teljesen úgy viselkedett, mintha nem érezne fájdalmat, pedig a popsija keresztben alaposan megpirosodott az ütésektől.
- Jól van, fölkelhetsz. Ügyesen viselkedtél. - dicsérte meg István.
- Köszönöm uram. - köszönte meg az elismerést.
- Kíváncsi vagyok el tudnál-e viselni most tíz ütést egymás után?
- Igen uram.
- Mondd, hány ütést bírnál ki szó nélkül?
- Amennyit parancsol uram.
Anita mozdulatai most is határozottak voltak, és a hangja is tisztán csengett, remegésnek nyoma sem volt benne.
- Megpróbáljuk most a tíz ütést, de megkérünk valakit, hogy helyettem mérje ki az ütéseket.
Azzal már nyújtotta is a pálcát a mester felé, még mielőtt más jelentkező akadt volna. Elfogadta, és Anita háta mögé állt. Ő szó nélkül lehajolt, és elhelyezkedett az asztalon. A mester lesújtott a pálcával. Kicsit várt, hátha Anita meggondolja magát, de mivel nem mozdult, folytatta tovább. Egymás után csattantak az ütések, de ő mint egy érzéketlen szobor, mozdulatlan maradt. Egyedül az árulta el, hogy valóban érezhet fájdalmat, hogy a feneke egyre pirosabb lett. Keresztben jól kivehető csíkozást lehetett látni rajta. A mester befejezte, és letette a pálcát. István Anitához lépett.
- Jól van Anita, ügyes voltál, most fölkelhetsz.
- Köszönöm uram.
- Ki ütött erősebbeket?
- Ön uram.
Anita hangja egy árnyalatnyit megváltozott, de így is tisztán és érthetően beszélt. Nem mert az arcához nyúlni, de Évike észrevette, hogy könny szivárog a szeméből. Valószínűleg sokkal többet már nem bírt volna ki, de így is hihetetlen önuralomról tett bizonyságot. Évike nem érzett a vesszőzés látványától olyan heves kéjérzetet, mint előző alkalommal, két dolog miatt. Egyik az volt, hogy a punciját egyre jobban nyomta a karika. Akárhogy mocorgott, ide-oda lépegetett, összeszorította a combját, vagy szétnyitotta, nem csillapodott a nyomás sehogy sem. Méginkább nehezítette a helyzetét az, hogy a keze nem volt megkötözve, és minduntalan arra kellett figyelnie, hogy a teste mellett lelógatva tartsa, és ne nyúljon a karikához. A másik dolog az volt, ahogy látta Anitát, hogyan viseli el az ütéseket, ami neki nem sikerült, és egyre jobban szégyellte magát. Úgy érezte, cserben hagyta a mestert, még ha akarata ellenére is, és ezért büntetést érdemel. Legszívesebben szólt volna, hogy még egyszer megpróbálja, de érezte, hogy képtelen lenne elviselni, és így még nagyobb szégyenbe hozná magát is, és a mesterét is.
V.rész
Sőt, még egy kicsit büszke is volt rá, hogy kibírta. Amióta itt van, ez volt a legkellemetlenebb élménye, annak ellenére, hogy messze nem ez volt a legfájdalmasabb. A mester megfogta Évike karját, és a fal mellé kísérte. Ő már ment volna oda a helyére, de a mester megállította. Pont ott ahol egy mennyezetre szerelt csigáról kötél lógott le Évike feje fölé. A mester egy nagy karikát hozott elő, a tornászlányok használnak ilyet. Kemény fából készült, és egy ujjnyitól kicsit vastagabb volt. Egyik oldalát letette a padlóra, és megkérte Évikét, hogy az egyik lábával lépjen bele. Ezután fölemelte, egészen a puncijáig, így a karika másik oldala a feje fölé került. Rákötötte a lelógó kötelet, leguggolt, és a punci ajkacskái közé igazította. A kötél vége kicsit távolabb, a fal mellett lógott le. A mester odalépett, és az odakészített jókora súlyt a kötél végére akasztotta. Ez nagy erővel emelte fölfelé a karikát, és az belevágott a puncijába, az ajkai közé. Először nem volt olyan rossz, mint amilyennek kinézett, Évike mozoghatott vele, egy-két lépést. Lábujjhegyre is állt, de teljesen mindegy volt, a súly ugyanolyan erővel húzta fölfelé. A kezét szándékosan szabadon hagyta, Évike lelógatta a teste mellett oldalt. A mester ugyan nem mondta, de ő tudta, hogy nem szabad a karikához nyúlnia.
Most István állt föl a fotelból. A fal mellett álló fekete hajú lányhoz lépett. Eloldozta a kezeit, és a szoba közepére vezette. Évikétől egy kicsivel idősebb lehetett, hibátlan alakja volt, de nem olyan törékeny mint Évikének. Nagy kerek mellei, vaskosabb combja, szélesebb csípője volt. Bőre barnább volt, de nem csak a napozástól. Festett koromfekete haja ápolt volt, és csillogó. Nyakáig érő Kleopátrafrizurát viselt.
- Ő Anita. Van aki még nem ismeri azért mutatom be. Tökéletes rabszolga. Magam tanítottam be. Szó nélkül képes elviselni a fájdalmat, ha megparancsolom neki. Ezt szeretném most bemutatni.
Anita lesütött szemmel állt, és István szavaira a kínzóasztalhoz ment. Nem hajolt rá, hanem megállt előtte, és további utasításra várt.
- Öt ütéssel kezdjük. Hajolj le ! - utasította István.
Anita azonnal engedelmeskedett, ráhajolt az asztalra, és megfogta a szélét. István meglendítette a pálcát, és lesújtott. Anita teste az ütés pillanatában egész kicsit megrándult, de egyébként teljesen mozdulatlan maradt, és egy hang sem hagyta el a száját. Ugyanígy történt a többi ütéseknél is. István mind az öt ütést kimérte, de ő továbbra is az asztalon maradt.
- Kelj föl ! - parancsolta neki. Anita fölállt. Gyors, határozott volt minden mozdulata, és csak a parancs végrehajtására korlátozódott. Kezét lelógatta a teste mellett, nem nyúlt a fenekéhez, pedig István nem kímélte, jókorákat sújtott rá.
- Kibírnál még öt ütést ?
- Igen uram.
- Akkor próbáljuk ki.
Sőt, még egy kicsit büszke is volt rá, hogy kibírta. Amióta itt van, ez volt a legkellemetlenebb élménye, annak ellenére, hogy messze nem ez volt a legfájdalmasabb. A mester megfogta Évike karját, és a fal mellé kísérte. Ő már ment volna oda a helyére, de a mester megállította. Pont ott ahol egy mennyezetre szerelt csigáról kötél lógott le Évike feje fölé. A mester egy nagy karikát hozott elő, a tornászlányok használnak ilyet. Kemény fából készült, és egy ujjnyitól kicsit vastagabb volt. Egyik oldalát letette a padlóra, és megkérte Évikét, hogy az egyik lábával lépjen bele. Ezután fölemelte, egészen a puncijáig, így a karika másik oldala a feje fölé került. Rákötötte a lelógó kötelet, leguggolt, és a punci ajkacskái közé igazította. A kötél vége kicsit távolabb, a fal mellett lógott le. A mester odalépett, és az odakészített jókora súlyt a kötél végére akasztotta. Ez nagy erővel emelte fölfelé a karikát, és az belevágott a puncijába, az ajkai közé. Először nem volt olyan rossz, mint amilyennek kinézett, Évike mozoghatott vele, egy-két lépést. Lábujjhegyre is állt, de teljesen mindegy volt, a súly ugyanolyan erővel húzta fölfelé. A kezét szándékosan szabadon hagyta, Évike lelógatta a teste mellett oldalt. A mester ugyan nem mondta, de ő tudta, hogy nem szabad a karikához nyúlnia.
Most István állt föl a fotelból. A fal mellett álló fekete hajú lányhoz lépett. Eloldozta a kezeit, és a szoba közepére vezette. Évikétől egy kicsivel idősebb lehetett, hibátlan alakja volt, de nem olyan törékeny mint Évikének. Nagy kerek mellei, vaskosabb combja, szélesebb csípője volt. Bőre barnább volt, de nem csak a napozástól. Festett koromfekete haja ápolt volt, és csillogó. Nyakáig érő Kleopátrafrizurát viselt.
- Ő Anita. Van aki még nem ismeri azért mutatom be. Tökéletes rabszolga. Magam tanítottam be. Szó nélkül képes elviselni a fájdalmat, ha megparancsolom neki. Ezt szeretném most bemutatni.
Anita lesütött szemmel állt, és István szavaira a kínzóasztalhoz ment. Nem hajolt rá, hanem megállt előtte, és további utasításra várt.
- Öt ütéssel kezdjük. Hajolj le ! - utasította István.
Anita azonnal engedelmeskedett, ráhajolt az asztalra, és megfogta a szélét. István meglendítette a pálcát, és lesújtott. Anita teste az ütés pillanatában egész kicsit megrándult, de egyébként teljesen mozdulatlan maradt, és egy hang sem hagyta el a száját. Ugyanígy történt a többi ütéseknél is. István mind az öt ütést kimérte, de ő továbbra is az asztalon maradt.
- Kelj föl ! - parancsolta neki. Anita fölállt. Gyors, határozott volt minden mozdulata, és csak a parancs végrehajtására korlátozódott. Kezét lelógatta a teste mellett, nem nyúlt a fenekéhez, pedig István nem kímélte, jókorákat sújtott rá.
- Kibírnál még öt ütést ?
- Igen uram.
- Akkor próbáljuk ki.
IV.rész
A mesterre sem akart szégyent hozni a többiek előtt, ő is azt várja tőle, hogy erős legyen.
- Na próbáljuk meg, - szólt a mester.
Évike megkeményítette magát, visszafeküdt az asztalra, és erősen megmarkolta a szélét. Összeszorította a fogát, behunyta a szemét, arcát az asztal lapjához szorította. Várta az
ütést. A mester lesújtott. Évike nem sikoltott, csak csukott szájjal nyögött egyet. Karjával még erősebben húzta magát az asztalhoz. Jött a következő ütés. A fájdalomtól az egész teste megrándult, egyenes gerince meggörbült, a hasa el akart távolodni az asztaltól. Síró sikoltás tört ki belőle, de kezével sikerült visszahúznia magát. Minden önuralmára szüksége volt, hogy ne keljen föl. A harmadik ütés után már nem tudott parancsolni a testének. Izmai megfeszültek, és a fölsőteste fölemelkedett, pedig az akarata szorította volna vissza. Bármit csinált, képtelen volt legyőzni a fájdalmat, a teste nem engedelmeskedet az akaratának. Kezével odakapott a fenekéhez, védve a következő ütéstől. De az nem jött.
- Látom nem megy ez neked, pedig bíztam benne, hogy most kibírod. Na de nem baj, kapsz egy kis segítséget. Feküdj csak vissza !
Azzal a mester megfogta Évike kezét, előrehúzta, és a bilincset beakasztotta egy karikába. A másik kezén szintén.
- Így könnyebb lesz elviselni.
Hátrébb lépett, megsuhintotta a pálcát, és lecsapott Évike fenekére. Az égető fájdalom nem maradt el. Élesen fölsikoltott, megránduló teste meghajlott, de a karja megfeszült, és nem engedte fölemelkedni. A következő ütés után jutott csak el a tudatáig, hogy most már nem az akaratán múlik, hogy kibírja-e. A bilincs tartotta erősen, nem adva esélyt a szabadulásra. Minden egyes ütés után reflexszerűen megrántotta a karját, de ez nem befolyásolta a dolog végkimenetelét. Egyenletesen és könyörtelenül jöttek az ütések, újabb és újabb fájdalmat kiváltva Évike fenekén. Ahogy az ötödik is elcsattant, a mester azonnal leakasztotta a bilincseit a karikákról, ő pedig fölpattant, és rögtön a fenekéhez kapott. Rászorította a tenyerét piros popsijára, mert a csapásoktól alaposan megpirosodott. Folytak a könnyei, de örült, hogy túl volt rajta, és így utólag nem is tűnt olyan borzalmasnak. Néhány másodperc volt csak az egész. Hiába a fájdalom ugyanakkora volt, megkötözve sokkal könnyebb volt elviselnie, mint anélkül. Először minden erejét arra kellett fordítani, hogy parancsolni tudjon saját testének, de amikor megkötözték erre nem volt szükség. Az hogy el tudja-e viselni a fájdalmat nem rajta múlt, és természetesen el tudta viselni, mert mást úgysem tehetett. Évike megszégyenülten állt a szoba közepén, legalábbis ő úgy érezte. Nem tudott engedelmeskedni mesterének, pedig többször is megpróbálták, és végül kényszer hatására kellett átesnie a dolgon. Előzőleg, amikor a többiek jelenlétében megkorbácsolta a mester, utána nem érezte ezt az érzést, mert akkor nem volt választási lehetősége.
A mesterre sem akart szégyent hozni a többiek előtt, ő is azt várja tőle, hogy erős legyen.
- Na próbáljuk meg, - szólt a mester.
Évike megkeményítette magát, visszafeküdt az asztalra, és erősen megmarkolta a szélét. Összeszorította a fogát, behunyta a szemét, arcát az asztal lapjához szorította. Várta az
ütést. A mester lesújtott. Évike nem sikoltott, csak csukott szájjal nyögött egyet. Karjával még erősebben húzta magát az asztalhoz. Jött a következő ütés. A fájdalomtól az egész teste megrándult, egyenes gerince meggörbült, a hasa el akart távolodni az asztaltól. Síró sikoltás tört ki belőle, de kezével sikerült visszahúznia magát. Minden önuralmára szüksége volt, hogy ne keljen föl. A harmadik ütés után már nem tudott parancsolni a testének. Izmai megfeszültek, és a fölsőteste fölemelkedett, pedig az akarata szorította volna vissza. Bármit csinált, képtelen volt legyőzni a fájdalmat, a teste nem engedelmeskedet az akaratának. Kezével odakapott a fenekéhez, védve a következő ütéstől. De az nem jött.
- Látom nem megy ez neked, pedig bíztam benne, hogy most kibírod. Na de nem baj, kapsz egy kis segítséget. Feküdj csak vissza !
Azzal a mester megfogta Évike kezét, előrehúzta, és a bilincset beakasztotta egy karikába. A másik kezén szintén.
- Így könnyebb lesz elviselni.
Hátrébb lépett, megsuhintotta a pálcát, és lecsapott Évike fenekére. Az égető fájdalom nem maradt el. Élesen fölsikoltott, megránduló teste meghajlott, de a karja megfeszült, és nem engedte fölemelkedni. A következő ütés után jutott csak el a tudatáig, hogy most már nem az akaratán múlik, hogy kibírja-e. A bilincs tartotta erősen, nem adva esélyt a szabadulásra. Minden egyes ütés után reflexszerűen megrántotta a karját, de ez nem befolyásolta a dolog végkimenetelét. Egyenletesen és könyörtelenül jöttek az ütések, újabb és újabb fájdalmat kiváltva Évike fenekén. Ahogy az ötödik is elcsattant, a mester azonnal leakasztotta a bilincseit a karikákról, ő pedig fölpattant, és rögtön a fenekéhez kapott. Rászorította a tenyerét piros popsijára, mert a csapásoktól alaposan megpirosodott. Folytak a könnyei, de örült, hogy túl volt rajta, és így utólag nem is tűnt olyan borzalmasnak. Néhány másodperc volt csak az egész. Hiába a fájdalom ugyanakkora volt, megkötözve sokkal könnyebb volt elviselnie, mint anélkül. Először minden erejét arra kellett fordítani, hogy parancsolni tudjon saját testének, de amikor megkötözték erre nem volt szükség. Az hogy el tudja-e viselni a fájdalmat nem rajta múlt, és természetesen el tudta viselni, mert mást úgysem tehetett. Évike megszégyenülten állt a szoba közepén, legalábbis ő úgy érezte. Nem tudott engedelmeskedni mesterének, pedig többször is megpróbálták, és végül kényszer hatására kellett átesnie a dolgon. Előzőleg, amikor a többiek jelenlétében megkorbácsolta a mester, utána nem érezte ezt az érzést, mert akkor nem volt választási lehetősége.
III.rész
Nem messze állt az a kínzóasztal, amire a külön lábtartókat lehetett fölszerelni, de nem volt rajta most egyik sem. A magassága pont olyan volt, hogy szemben állva vele, nyújtott lábbal rá lehetett hajolni. Ez egy rövid, műbőrrel bevont asztal volt, Évike a végéhez lépett, és a felsőtestével ráhasalt. A lába a talajon maradt, feneke kifeszült.
- A kezedet nyújtsd előre, és fogd meg az asztal szélét.
Évike engedelmeskedett.
- Jó, most fölállhatsz. Ezzel a pálcával fogok a fenekedre ütni ötöt. - A mester egy ujjnyi vastag erős pálcát mutatott Évikének.
- Lassan egymás után, fogok ütni, de már az első ütés is olyan erős lesz mint a többi. Próbáld meg elviselni, de ha nem bírod, emelkedj föl az asztalról, ez lesz a jel, akkor abbahagyom. Ha a felsőtested az asztalon marad, az azt jelenti, hogy bírod még, és folytathatom. Nyugodtan kiabálhatsz, vagy sikoltozhatsz, csak ne kelj föl az asztalról.
Évike ijedten figyelt, és bólogatott a mester szavaira, jelezvén, hogy megértette mit vár tőle.
- Azt hiszem semmi akadálya, hogy elkezdjük. Feküdj vissza az asztalra !
Évike engedelmeskedett. Felsőtestével ráfeküdt az asztalra, kezét előrenyújtotta, és megmarkolta az asztal szélét. Fogát összeszorította, és várta az első ütést. A mester a pálcát ráhelyezte Évike fenekére célzásképpen, hogy oda szándékozik ütni. Érezte amikor a pálca eltávolodik, és egy másodperc múlva erős égető fájdalom nyilallt a fenekébe hosszan keresztbe. Hatalmasat sikoltott, teste megrándult, a szeme azonnal megtelt könnyel. A fájdalomtól nem tudta mit akar cselekedni, szinte megbénult. Néhány másodpercet tétovázott, föl akart emelkedni, mert úgy érezte ezt képtelen elviselni még egyszer, de abban a pillanatban a pálca ujjból lesújtott. Megint hatalmasat sikoltott, és azonnal fölegyenesedett. Könnyei végigfolytak az arcán, kezével sajgó fenekét tapogatta. El sem tudta képzelni, hogy ő saját jószántából mind az öt ütést kibírja. Már az első után föl akart állni, csak a fájdalom úgy hatolt bele mint a villanyáram, megbénítva a cselekvőképességét néhány másodpercre.
- Nem gondoltam, hogy ilyen könnyen föladod. - szólt fejét csóválva a mester.
- Kicsit szedd össze magad, és megpróbáljuk ujjra.
Évike elszégyellte magát, megdörzsölte a fenekét, és visszafeküdt az asztalra, jelezve, hogy készen áll. A pálca lesújtott, ő pedig mint a rúgó, pattant föl az asztalról, meg sem próbálta a következő ütést is elviselni. Mindkét kezét a fenekére szorította, úgy próbálta enyhíteni az égető érzést. - Nem ezt vártam tőled, - dorgálta a mester. De azért közelebb lépett hozzá, és gyógyítóan masszírozni, simogatni kezdte a sajgó popsit, és közben a fülébe súgott:
- Képzeld azt, hogy meg van kötözve a kezed. - Utána hangosan folytatta:
- Pihenj egy percet, aztán megpróbáljuk még egyszer. Évike most már keményen elhatározta magában, hogy akármi lesz is kibírja végig. Elvégre ha folyton újrakezdik sokkal rosszabb, mintha egyszerre túl lenne az egészen.
Nem messze állt az a kínzóasztal, amire a külön lábtartókat lehetett fölszerelni, de nem volt rajta most egyik sem. A magassága pont olyan volt, hogy szemben állva vele, nyújtott lábbal rá lehetett hajolni. Ez egy rövid, műbőrrel bevont asztal volt, Évike a végéhez lépett, és a felsőtestével ráhasalt. A lába a talajon maradt, feneke kifeszült.
- A kezedet nyújtsd előre, és fogd meg az asztal szélét.
Évike engedelmeskedett.
- Jó, most fölállhatsz. Ezzel a pálcával fogok a fenekedre ütni ötöt. - A mester egy ujjnyi vastag erős pálcát mutatott Évikének.
- Lassan egymás után, fogok ütni, de már az első ütés is olyan erős lesz mint a többi. Próbáld meg elviselni, de ha nem bírod, emelkedj föl az asztalról, ez lesz a jel, akkor abbahagyom. Ha a felsőtested az asztalon marad, az azt jelenti, hogy bírod még, és folytathatom. Nyugodtan kiabálhatsz, vagy sikoltozhatsz, csak ne kelj föl az asztalról.
Évike ijedten figyelt, és bólogatott a mester szavaira, jelezvén, hogy megértette mit vár tőle.
- Azt hiszem semmi akadálya, hogy elkezdjük. Feküdj vissza az asztalra !
Évike engedelmeskedett. Felsőtestével ráfeküdt az asztalra, kezét előrenyújtotta, és megmarkolta az asztal szélét. Fogát összeszorította, és várta az első ütést. A mester a pálcát ráhelyezte Évike fenekére célzásképpen, hogy oda szándékozik ütni. Érezte amikor a pálca eltávolodik, és egy másodperc múlva erős égető fájdalom nyilallt a fenekébe hosszan keresztbe. Hatalmasat sikoltott, teste megrándult, a szeme azonnal megtelt könnyel. A fájdalomtól nem tudta mit akar cselekedni, szinte megbénult. Néhány másodpercet tétovázott, föl akart emelkedni, mert úgy érezte ezt képtelen elviselni még egyszer, de abban a pillanatban a pálca ujjból lesújtott. Megint hatalmasat sikoltott, és azonnal fölegyenesedett. Könnyei végigfolytak az arcán, kezével sajgó fenekét tapogatta. El sem tudta képzelni, hogy ő saját jószántából mind az öt ütést kibírja. Már az első után föl akart állni, csak a fájdalom úgy hatolt bele mint a villanyáram, megbénítva a cselekvőképességét néhány másodpercre.
- Nem gondoltam, hogy ilyen könnyen föladod. - szólt fejét csóválva a mester.
- Kicsit szedd össze magad, és megpróbáljuk ujjra.
Évike elszégyellte magát, megdörzsölte a fenekét, és visszafeküdt az asztalra, jelezve, hogy készen áll. A pálca lesújtott, ő pedig mint a rúgó, pattant föl az asztalról, meg sem próbálta a következő ütést is elviselni. Mindkét kezét a fenekére szorította, úgy próbálta enyhíteni az égető érzést. - Nem ezt vártam tőled, - dorgálta a mester. De azért közelebb lépett hozzá, és gyógyítóan masszírozni, simogatni kezdte a sajgó popsit, és közben a fülébe súgott:
- Képzeld azt, hogy meg van kötözve a kezed. - Utána hangosan folytatta:
- Pihenj egy percet, aztán megpróbáljuk még egyszer. Évike most már keményen elhatározta magában, hogy akármi lesz is kibírja végig. Elvégre ha folyton újrakezdik sokkal rosszabb, mintha egyszerre túl lenne az egészen.
II.rész
A póráz végét rákapcsolta Évike nyakörvére, majd a következő ajtóhoz indult. Innen a másik lányt vezette elő, hasonló módon, az ő póráza a hosszú hajú nyakörvére került. A mester megfogta Évike pórázát, és elindultak. Elég komikusan nézhettek ki, olyan volt, mintha vonatost játszanának. A nagy terembe mentek, a mester bevezette mind a három lányt, egyenesen a fal mellé, ahol a helyük volt. Leszedte a pórázokat, és a kezüket sorban odaerősítette a falon levő karikákhoz, a megszokott módon. Évike csak ezek után nézett szét. A szoba közepén Csilla állt teljesen meztelenül, lehajtott fejjel, de bilincsek nem voltak rajta. Körülötte András, és a másik két férfi. Nem is törődtek vele, hogy bejöttek Évikéék, csak Csillával voltak elfoglalva. András beszélt:
- Egy ideig nem akarom megkínozni, csak azt akarom, hogy jelen legyen, és lássa a többieket. Hoztam egy hosszú különlegesen finom kötelet, ebből akarok készíteni neki egy csinos kis öltözetet.
Kibontotta az összetekert kötelet, és megkereste a közepét. Csilla nyakába akasztotta, a szárait visszavezette a hóna alatt, és keresztezte a hátán. Erősen meghúzta mindkét szárát, ennek hatására Csilla vállai hátrafeszültek, melle kiemelkedett. A derekánál, a csípője fölött hozta előre a köteleket továbbra is feszesen tartva. Megkérte, hogy álljon terpeszbe, és a köteleket a lába között hátravezette, a nagyajkak, és a comb közé igazítva, a punci rejtett, érzékeny részeit megkímélve. A hátán bebujtatta az egymást keresztező kötelek alá, és meghúzta fölfelé szorosra. Csilla idáig némán tűrte a műveletet, de a húzás hatására halkan felnyögött. A kötélszárak végigfutottak függőlegesen a hátán, és tarkóján keresztben levő kötélhez kötözte. Még mindig elég hosszú darab maradt a kötélből, ezzel a testét átkötötte a mellei alatt, és fölött, de ezt már Évike nem tudta követni. Csilla testén mindenütt kötelek feszültek, de a keze és a lába is teljesen szabad volt, semmi nem gátolta a mozgásban. András hátrébb lépett, és megcsodálta a művét. Megfogta a vállát, és megfordította, hogy onnan is szemügyre vehesse. A fenekén még nagyon látszottak a tegnapi korbácsolás nyomai, csak a piros hurkák átmentek barnás, kékes színbe. Mindkét csuklójára kapott egy bőrbilincset, de sokkal kisebbet, és véknyabbat mint amit a többi lány viselt. András odavezette a fal mellé, és odakapcsolta a kezeit a karikákhoz, a feje magasságában két oldalt.Eddig András dolgozott Csilla kötözésével, a többiek a fotelokban elhelyezkedve figyelték, mint egy színielőadást. Most András hívására a helyiség egyik sarkában elhelyezett bárpulthoz sétáltak, és megvitatták az eddig történteket, közben elfogyasztva egy-egy pohár italt. A mester kivált a többiek közül, és Évikéhez lépett. Eloldozta a kezeit és a szoba közepére vezette.
- Szeretném kipróbálni, hogyan tűröd a fájdalmat. Eddig mindig megkötöztelek, most azt szeretném látni, megkötözés nélkül hogyan tudod elviselni.
A póráz végét rákapcsolta Évike nyakörvére, majd a következő ajtóhoz indult. Innen a másik lányt vezette elő, hasonló módon, az ő póráza a hosszú hajú nyakörvére került. A mester megfogta Évike pórázát, és elindultak. Elég komikusan nézhettek ki, olyan volt, mintha vonatost játszanának. A nagy terembe mentek, a mester bevezette mind a három lányt, egyenesen a fal mellé, ahol a helyük volt. Leszedte a pórázokat, és a kezüket sorban odaerősítette a falon levő karikákhoz, a megszokott módon. Évike csak ezek után nézett szét. A szoba közepén Csilla állt teljesen meztelenül, lehajtott fejjel, de bilincsek nem voltak rajta. Körülötte András, és a másik két férfi. Nem is törődtek vele, hogy bejöttek Évikéék, csak Csillával voltak elfoglalva. András beszélt:
- Egy ideig nem akarom megkínozni, csak azt akarom, hogy jelen legyen, és lássa a többieket. Hoztam egy hosszú különlegesen finom kötelet, ebből akarok készíteni neki egy csinos kis öltözetet.
Kibontotta az összetekert kötelet, és megkereste a közepét. Csilla nyakába akasztotta, a szárait visszavezette a hóna alatt, és keresztezte a hátán. Erősen meghúzta mindkét szárát, ennek hatására Csilla vállai hátrafeszültek, melle kiemelkedett. A derekánál, a csípője fölött hozta előre a köteleket továbbra is feszesen tartva. Megkérte, hogy álljon terpeszbe, és a köteleket a lába között hátravezette, a nagyajkak, és a comb közé igazítva, a punci rejtett, érzékeny részeit megkímélve. A hátán bebujtatta az egymást keresztező kötelek alá, és meghúzta fölfelé szorosra. Csilla idáig némán tűrte a műveletet, de a húzás hatására halkan felnyögött. A kötélszárak végigfutottak függőlegesen a hátán, és tarkóján keresztben levő kötélhez kötözte. Még mindig elég hosszú darab maradt a kötélből, ezzel a testét átkötötte a mellei alatt, és fölött, de ezt már Évike nem tudta követni. Csilla testén mindenütt kötelek feszültek, de a keze és a lába is teljesen szabad volt, semmi nem gátolta a mozgásban. András hátrébb lépett, és megcsodálta a művét. Megfogta a vállát, és megfordította, hogy onnan is szemügyre vehesse. A fenekén még nagyon látszottak a tegnapi korbácsolás nyomai, csak a piros hurkák átmentek barnás, kékes színbe. Mindkét csuklójára kapott egy bőrbilincset, de sokkal kisebbet, és véknyabbat mint amit a többi lány viselt. András odavezette a fal mellé, és odakapcsolta a kezeit a karikákhoz, a feje magasságában két oldalt.Eddig András dolgozott Csilla kötözésével, a többiek a fotelokban elhelyezkedve figyelték, mint egy színielőadást. Most András hívására a helyiség egyik sarkában elhelyezett bárpulthoz sétáltak, és megvitatták az eddig történteket, közben elfogyasztva egy-egy pohár italt. A mester kivált a többiek közül, és Évikéhez lépett. Eloldozta a kezeit és a szoba közepére vezette.
- Szeretném kipróbálni, hogyan tűröd a fájdalmat. Eddig mindig megkötöztelek, most azt szeretném látni, megkötözés nélkül hogyan tudod elviselni.
VII.fejezet
I.rész
Évike a mester mellett aludt a szobájában a franciaágyon. Reggel már korán fölébredt magától, de a mestert már nem találta a helyén. A fürdőszobába ment, és lezuhanyozott. Megtörölközött, és rendbe szedte magát. A mester még mindig nem volt sehol. Nem akart utánamenni megkeresni, mert nem is tudta hol lehet, vagy esetleg olyan dolga van ami nem rá tartozik. Visszament hát a cellájába, csak egy köntöst vett föl, és várt. Rövidesen betoppant a mester, és szenvedélyes csókkal üdvözölte.
- Nem találtalak a szobámban, gondoltam hogy itt vagy.
- Igen, mert nem tudtam mit csináljak azért jöttem ide.
- A tegnapi vacsora olyan jól sikerült, jó lenne ha most is készítenél valamit. Istvánék úgyis csak egy-két óra múlva érkeznek, addig legalább megreggeliznénk. -
Mindketten elindultak a konyhába. Évike hozzáfogott valamit összeütni, és meglepődve tapasztalta, hogy tegnap estétől feltöltötték a hűtőt, és más friss dolgot is talált. Nem gondolta, hogy a mester ment el vásárolni, inkább az élelmiszer szállító járhatott itt.
Reggeli után visszaküldte a cellájába, megkérte, hogy vegye föl a bilincseket, és várjon amíg érte nem mennek. Egy fél órát várhatott néma csendben, amikor neszeket hallott. A lányok cellája egy sötét folyosóról nyílt, egymás mellett volt öt egyforma ajtó. Évikéé volt az első. Lépteket hallott a folyosón, és a szomszédos ajtók csapódását. Utána ujjból csend, és sokáig nem történt semmi. Egyre fokozódott benne az izgalommal vegyes felélem, és kíváncsi volt mit találtak ki számára, vajon hogyan akarják meggyötörni a testét. Lélekben fölkészült a kínzásra, amikor a bilincseket rácsatolta a végtagjaira. Hamarosan ujjból jöttek a folyosón, Évikének a torkában dobogott a szíve, de nem az ő ajtaja nyílt ki, hanem távolabbról hallott egy ajtócsapódást. Egyre feszültebben várakozott, érezte, hogy a szomszédos cellákban itt van a másik két lány, néhány méterre tőle. Most már történnie kell valaminek. Valaki elhaladt az ajtaja előtt, és egy távolabbi ajtót nyitott ki. Beszédfoszlányokat hallott, és az ismeretlenek elmentek. Néhány perc múlva fölpattant az ajtaja, és a mester jött be. Évike fölugrott az ágy széléről, ahol addig ült, ő pedig szó nélkül rákapcsolta a pórázt a nyakörvére, kézbilincseit összekapcsolta a háta mögött, és elindult vele kifelé. A folyosón megállt, és ráparancsolt Évikére, hogy itt várjon. Kinyitotta a következő ajtót is, és a fiatalabbik hosszú hajú lányt vezette elő. Neki is hátul össze volt bilincselve a keze, és póráz volt a nyakörvén.
I.rész
Évike a mester mellett aludt a szobájában a franciaágyon. Reggel már korán fölébredt magától, de a mestert már nem találta a helyén. A fürdőszobába ment, és lezuhanyozott. Megtörölközött, és rendbe szedte magát. A mester még mindig nem volt sehol. Nem akart utánamenni megkeresni, mert nem is tudta hol lehet, vagy esetleg olyan dolga van ami nem rá tartozik. Visszament hát a cellájába, csak egy köntöst vett föl, és várt. Rövidesen betoppant a mester, és szenvedélyes csókkal üdvözölte.
- Nem találtalak a szobámban, gondoltam hogy itt vagy.
- Igen, mert nem tudtam mit csináljak azért jöttem ide.
- A tegnapi vacsora olyan jól sikerült, jó lenne ha most is készítenél valamit. Istvánék úgyis csak egy-két óra múlva érkeznek, addig legalább megreggeliznénk. -
Mindketten elindultak a konyhába. Évike hozzáfogott valamit összeütni, és meglepődve tapasztalta, hogy tegnap estétől feltöltötték a hűtőt, és más friss dolgot is talált. Nem gondolta, hogy a mester ment el vásárolni, inkább az élelmiszer szállító járhatott itt.
Reggeli után visszaküldte a cellájába, megkérte, hogy vegye föl a bilincseket, és várjon amíg érte nem mennek. Egy fél órát várhatott néma csendben, amikor neszeket hallott. A lányok cellája egy sötét folyosóról nyílt, egymás mellett volt öt egyforma ajtó. Évikéé volt az első. Lépteket hallott a folyosón, és a szomszédos ajtók csapódását. Utána ujjból csend, és sokáig nem történt semmi. Egyre fokozódott benne az izgalommal vegyes felélem, és kíváncsi volt mit találtak ki számára, vajon hogyan akarják meggyötörni a testét. Lélekben fölkészült a kínzásra, amikor a bilincseket rácsatolta a végtagjaira. Hamarosan ujjból jöttek a folyosón, Évikének a torkában dobogott a szíve, de nem az ő ajtaja nyílt ki, hanem távolabbról hallott egy ajtócsapódást. Egyre feszültebben várakozott, érezte, hogy a szomszédos cellákban itt van a másik két lány, néhány méterre tőle. Most már történnie kell valaminek. Valaki elhaladt az ajtaja előtt, és egy távolabbi ajtót nyitott ki. Beszédfoszlányokat hallott, és az ismeretlenek elmentek. Néhány perc múlva fölpattant az ajtaja, és a mester jött be. Évike fölugrott az ágy széléről, ahol addig ült, ő pedig szó nélkül rákapcsolta a pórázt a nyakörvére, kézbilincseit összekapcsolta a háta mögött, és elindult vele kifelé. A folyosón megállt, és ráparancsolt Évikére, hogy itt várjon. Kinyitotta a következő ajtót is, és a fiatalabbik hosszú hajú lányt vezette elő. Neki is hátul össze volt bilincselve a keze, és póráz volt a nyakörvén.
IX.rész
Ennek ellenére erősen izgató volt az egész, nem próbált meg szabadulni a helyzetből. Tudta, hogy így nem tud elélvezni, de úgy érezte a mester már nem járhat messze tőle. Jó érzés töltötte el, hogy így is képes örömet okozni neki, és ez egy kicsit fokozta az izgalmát. A mester egyre szaporábban lélegzett, és két kézzel megmarkolta Évike derekát, úgy folytatta tovább. Próbálta kissé visszatartani magát, az utolsó néhány lökésnél, mert nem akarta, hogy már az első alkalommal kellemetlen élményeket szerezzen. Évike számított rá, amikor a derekát megfogta, hogy nem fogja kímélni, de a várt fájdalom elmaradt, csak a szétáradó forró spermát érezte a testében. A mester ráhajolt a hátára, hozzásimult, és pihent egy kis ideig. Óvatosan kihúzta a szerszámát az ellazult lukacskából, és elterült a füvön. Évike fölkelt, és a mesterét nézte. Arcán megelégedettséget látott. Boldog volt, hogy örömet tudott neki okozni, és azért is mert tudta, hogy vigyázott rá. Elhatározta, amint lehetősége lesz ujjból megpróbálja. Lehet, hogy néhány alkalom után ő is túljut az enyhe izgalmi állapoton, és ha a mester is segít, egyre jobb lesz.
Fölállt, és most ő nyújtotta a kezét a mesternek. Ujjból közösen lezuhanyoztak, és megtörölgették egymást. Közben a nap is lebukott a látóhatár mögé. A mester egy köntöst terített magára, Évike pedig a szobájába sietett. Ő is talált egyet a frissen kapott ruhák között. Fölkapta, és már szaladt is vissza a kertbe a mesterhez. Éppen a poharakat akarta összeszedni, de Évike megelőzte. Együtt mentek be a házba, és a mester megmutatta hol van a konyha. Szeretőből pillanatok alatt átalakult konyhatündérré, és remek kis vacsorát ütött össze. Jóízűen megvacsoráztak, közben megcsörrent a telefon. A mester fölvette, Évike feszülten figyelt, de szinte csak igennel és nemmel válaszolt, semmit nem tudott kihámozni a szavaiból.
- Holnap reggel érkeznek a többiek, lehet hogy András és Csilla is jön, de még nem biztos. - Foglalta össze tömören a mester a híreket.
Ennek ellenére erősen izgató volt az egész, nem próbált meg szabadulni a helyzetből. Tudta, hogy így nem tud elélvezni, de úgy érezte a mester már nem járhat messze tőle. Jó érzés töltötte el, hogy így is képes örömet okozni neki, és ez egy kicsit fokozta az izgalmát. A mester egyre szaporábban lélegzett, és két kézzel megmarkolta Évike derekát, úgy folytatta tovább. Próbálta kissé visszatartani magát, az utolsó néhány lökésnél, mert nem akarta, hogy már az első alkalommal kellemetlen élményeket szerezzen. Évike számított rá, amikor a derekát megfogta, hogy nem fogja kímélni, de a várt fájdalom elmaradt, csak a szétáradó forró spermát érezte a testében. A mester ráhajolt a hátára, hozzásimult, és pihent egy kis ideig. Óvatosan kihúzta a szerszámát az ellazult lukacskából, és elterült a füvön. Évike fölkelt, és a mesterét nézte. Arcán megelégedettséget látott. Boldog volt, hogy örömet tudott neki okozni, és azért is mert tudta, hogy vigyázott rá. Elhatározta, amint lehetősége lesz ujjból megpróbálja. Lehet, hogy néhány alkalom után ő is túljut az enyhe izgalmi állapoton, és ha a mester is segít, egyre jobb lesz.
Fölállt, és most ő nyújtotta a kezét a mesternek. Ujjból közösen lezuhanyoztak, és megtörölgették egymást. Közben a nap is lebukott a látóhatár mögé. A mester egy köntöst terített magára, Évike pedig a szobájába sietett. Ő is talált egyet a frissen kapott ruhák között. Fölkapta, és már szaladt is vissza a kertbe a mesterhez. Éppen a poharakat akarta összeszedni, de Évike megelőzte. Együtt mentek be a házba, és a mester megmutatta hol van a konyha. Szeretőből pillanatok alatt átalakult konyhatündérré, és remek kis vacsorát ütött össze. Jóízűen megvacsoráztak, közben megcsörrent a telefon. A mester fölvette, Évike feszülten figyelt, de szinte csak igennel és nemmel válaszolt, semmit nem tudott kihámozni a szavaiból.
- Holnap reggel érkeznek a többiek, lehet hogy András és Csilla is jön, de még nem biztos. - Foglalta össze tömören a mester a híreket.
VIII.rész
A mester elzárta a zuhanyozó csapját, és kézen fogva egy alacsony napozóágyhoz vezette Évikét. Vastag puha törölközőt vett elő, és belebugyolálta a csuromvizes lányt. Mindenhol alaposan megtörölgette, majd ő is megtörölközött. Megkérte, hogy térdeljen a napozóágy elé közepes terpeszben, de előtte egy szivacspárnát tett a fűre, hogy puhább legyen. Hasonló volt a napozóágyon is. Elhelyezkedett mögötte, ő is letérdelt Évike lábai közé. Két kezével megfogta a melleit, és hozzásimult. Évike a fenekével érezte a mester ágaskodó férfiasságát. Egy darabig simogatta a melleit, majd a teste gyöngéd nyomásával hasra fektette Évikét a napozóágyra. Ő engedelmesen lefeküdt, felkínálva szétnyíló, formás popsiját a mesternek. Először a hátát és a derekát simogatta végig, majd a feneke két oldala következett. Ujjaival széthúzta a farpofákat, és a végbélnyílás környékét simogatta. Már előtte oda volt készítve egy tégelybe kenőcs, Évike csak azt érezte hogy a mester valamivel bekeni a feneke nyílását. Alaposan bekente a környékét, és a lyukba is jutott belőle. Igyekezett nyugodtan feküdni, és minél jobban ellazítani magát, mégis időnként önkéntelenül összerándult a popsija izomzata. Izgalmas volt ahogy a mester a lukacskája környékét simogatta. Ujja egyre többször behatolt a nyílásba is, óvatosan tágítgatva. Aztán már nem csak egy ujját használta a kis izomgyűrű kitágítására. Mindent nagyon óvatosan gyöngéden csinált semmilyen fájdalmat nem okozva Évikének. Amikor már könnyedén tudta két ujját is bedugni, anélkül, hogy a záróizom összerándult volna, valami mást érzett Évike a popsija bejáratánál. Sokkal vastagabb volt és egész más volt az érintése. Enyhe nyomást érzett, és a végbélnyílása önkéntelenül összerándult. A mester hímtagja volt az. Erőszakkal is legyőzhette volna a záróizom ellenállását, de inkább visszavonult, és folytatta a simogatást, tágítgatást az ujjával. Megvárta amíg ujjból ellazul, akkor odaillesztette a szerszámát, és azzal simogatta tovább. Gyengéden nyomta csak, tett rá még egy kis síkosítót, szinte észrevétlenül varázsolta egyre beljebb. Már túljutott a záróizmon anélkül, hogy ujjból összerándult volna. Megszokta a kis lukacska az ingerlést, nem akarta már az idegen testet kilökni magából. Szűk volt , de nem szorult össze görcsösen. Évike kicsit félt attól, hogyan fog a mester méretes farka elférni a fenekében, de ő olyan gyöngéd és türelmes volt, hogy félelme egyre inkább elszállt, és az izgalom lépett a helyébe. Tudta, hogy most nem fog neki fájdalmat okozni, most nem a kínzás ideje van. Teljesen ellazította magát, és várta hogy mélyebbre hatoljon. A mester óvatosan elkezdett mozogni, minden lökéssel kicsit beljebb nyomulva. Évikének a popsiját már teljesen kitöltötte a mester szerszáma, a belső végén valami keménynek ütközve. Próbálta magát mégjobban ellazítani, de minden ütemnél amikor a hímtag teljesen fölnyársalta, kellemetlen nyomást okozott, mélyen a teste belsejében.
A mester elzárta a zuhanyozó csapját, és kézen fogva egy alacsony napozóágyhoz vezette Évikét. Vastag puha törölközőt vett elő, és belebugyolálta a csuromvizes lányt. Mindenhol alaposan megtörölgette, majd ő is megtörölközött. Megkérte, hogy térdeljen a napozóágy elé közepes terpeszben, de előtte egy szivacspárnát tett a fűre, hogy puhább legyen. Hasonló volt a napozóágyon is. Elhelyezkedett mögötte, ő is letérdelt Évike lábai közé. Két kezével megfogta a melleit, és hozzásimult. Évike a fenekével érezte a mester ágaskodó férfiasságát. Egy darabig simogatta a melleit, majd a teste gyöngéd nyomásával hasra fektette Évikét a napozóágyra. Ő engedelmesen lefeküdt, felkínálva szétnyíló, formás popsiját a mesternek. Először a hátát és a derekát simogatta végig, majd a feneke két oldala következett. Ujjaival széthúzta a farpofákat, és a végbélnyílás környékét simogatta. Már előtte oda volt készítve egy tégelybe kenőcs, Évike csak azt érezte hogy a mester valamivel bekeni a feneke nyílását. Alaposan bekente a környékét, és a lyukba is jutott belőle. Igyekezett nyugodtan feküdni, és minél jobban ellazítani magát, mégis időnként önkéntelenül összerándult a popsija izomzata. Izgalmas volt ahogy a mester a lukacskája környékét simogatta. Ujja egyre többször behatolt a nyílásba is, óvatosan tágítgatva. Aztán már nem csak egy ujját használta a kis izomgyűrű kitágítására. Mindent nagyon óvatosan gyöngéden csinált semmilyen fájdalmat nem okozva Évikének. Amikor már könnyedén tudta két ujját is bedugni, anélkül, hogy a záróizom összerándult volna, valami mást érzett Évike a popsija bejáratánál. Sokkal vastagabb volt és egész más volt az érintése. Enyhe nyomást érzett, és a végbélnyílása önkéntelenül összerándult. A mester hímtagja volt az. Erőszakkal is legyőzhette volna a záróizom ellenállását, de inkább visszavonult, és folytatta a simogatást, tágítgatást az ujjával. Megvárta amíg ujjból ellazul, akkor odaillesztette a szerszámát, és azzal simogatta tovább. Gyengéden nyomta csak, tett rá még egy kis síkosítót, szinte észrevétlenül varázsolta egyre beljebb. Már túljutott a záróizmon anélkül, hogy ujjból összerándult volna. Megszokta a kis lukacska az ingerlést, nem akarta már az idegen testet kilökni magából. Szűk volt , de nem szorult össze görcsösen. Évike kicsit félt attól, hogyan fog a mester méretes farka elférni a fenekében, de ő olyan gyöngéd és türelmes volt, hogy félelme egyre inkább elszállt, és az izgalom lépett a helyébe. Tudta, hogy most nem fog neki fájdalmat okozni, most nem a kínzás ideje van. Teljesen ellazította magát, és várta hogy mélyebbre hatoljon. A mester óvatosan elkezdett mozogni, minden lökéssel kicsit beljebb nyomulva. Évikének a popsiját már teljesen kitöltötte a mester szerszáma, a belső végén valami keménynek ütközve. Próbálta magát mégjobban ellazítani, de minden ütemnél amikor a hímtag teljesen fölnyársalta, kellemetlen nyomást okozott, mélyen a teste belsejében.
VII.rész
A mester nagyon lassan, óvatosan hatolt bele, mintha félne, hogy valami baja történik. Hosszan végigtolta, amíg el nem érte a hüvely boltozatát. Évike teljes egészében érezte a testében a mester szerszámát, a puncija belseje hozzáidomult, és fölvette a formáját. Hanyatt feküdt, lábait széttette, és kissé fölhúzta. Csodálatos volt. A mester lassan elkezdett mozogni előre-hátra, mindig kissé gyorsítva az ütemet. Egy idő után föltérdelt, és az ujjaival megkereste Évike csiklóját. A mozgás ütemében simogatta izgatta. Ő már hangosan nyögött minden ütemnél. Simogatás nélkül is hamarosan elélvezett volna, de így felgyorsult a dolog. A mester is már közeledett hozzá, és a csikló simogatásával szabályozta, hogy egyszerre érjék el a csúcspontot. Évike érezte ahogy elhatalmasodik rajta az orgazmus. Kezével megfogta a térdeit, hogy mégjobban szét tudja tenni a lábait, de közben érezte azt is, hogy a mester farka mégjobban megkeményedik és megnő, majd egy pillanat múlva belelövell a puncija mélyére. Hirtelen lábaival átfogta a csípőjét, és úgy húzta magát mégjobban rá a farkára. Görcsösen szorította, azt akarta, hogy soha ne legyen vége. A mester ráhajolt, és összeölelkezve simultak egymáshoz. Hosszú percek teltek el, és némán feküdtek egymás mellett, Évike fejét a mester vállán nyugtatta, és egyik karjával átölelte a mellkasát. Végtelen nyugalom és boldogság töltötte el. Egész teste ellazult, vonásai kisimultak. Talán még soha nem volt ilyen megelégedett és nyugodt mint most.
A mester mozdult meg először. Fölkelt, és a medence szélénél levő zuhanyozóhoz ment. A délutáni nap laposan sütött, de még elég erősen melegített. Mindketten alaposan megizzadtak. Évike először hunyorogva nézte, aztán ő is követte mesterét. Együtt álltak a zuhany alatt, hűsítve felhevült testüket. Évike nem tudott betelni a mester érintésével, először csak véletlen ért hozzá a melle, de utána szándékosan dörzsölte oda, simogatva vele a bőrét. Ő viszonozta a simogatást, keze Évike kerek fenekét masszírozta. Időnként széthúzta a popsiját, és ujjai a végbélnyílás körül matattak. Közben zuhogott rájuk a hűsítő víz a zuhanyozóból. A mester ujja egyre inkább be-behatolt Évike popsijába. A víz kissé síkossá tette, nem volt számára kellemetlen. Átölelte, és közben a fülébe súgta:
- Szeretném ezt a lukacskát is kipróbálni, ugye nem bánod ? -
Évike természetesen beleegyezett, de nem csak a mester iránti lojalitás miatt, hanem izgatta a dolog, ezt is szerette volna megtapasztalni. Most már értette miért kérte a mester arra, hogy tisztítsa ki a popsiját, és miért azt a csövet adta neki amit használt.
A mester nagyon lassan, óvatosan hatolt bele, mintha félne, hogy valami baja történik. Hosszan végigtolta, amíg el nem érte a hüvely boltozatát. Évike teljes egészében érezte a testében a mester szerszámát, a puncija belseje hozzáidomult, és fölvette a formáját. Hanyatt feküdt, lábait széttette, és kissé fölhúzta. Csodálatos volt. A mester lassan elkezdett mozogni előre-hátra, mindig kissé gyorsítva az ütemet. Egy idő után föltérdelt, és az ujjaival megkereste Évike csiklóját. A mozgás ütemében simogatta izgatta. Ő már hangosan nyögött minden ütemnél. Simogatás nélkül is hamarosan elélvezett volna, de így felgyorsult a dolog. A mester is már közeledett hozzá, és a csikló simogatásával szabályozta, hogy egyszerre érjék el a csúcspontot. Évike érezte ahogy elhatalmasodik rajta az orgazmus. Kezével megfogta a térdeit, hogy mégjobban szét tudja tenni a lábait, de közben érezte azt is, hogy a mester farka mégjobban megkeményedik és megnő, majd egy pillanat múlva belelövell a puncija mélyére. Hirtelen lábaival átfogta a csípőjét, és úgy húzta magát mégjobban rá a farkára. Görcsösen szorította, azt akarta, hogy soha ne legyen vége. A mester ráhajolt, és összeölelkezve simultak egymáshoz. Hosszú percek teltek el, és némán feküdtek egymás mellett, Évike fejét a mester vállán nyugtatta, és egyik karjával átölelte a mellkasát. Végtelen nyugalom és boldogság töltötte el. Egész teste ellazult, vonásai kisimultak. Talán még soha nem volt ilyen megelégedett és nyugodt mint most.
A mester mozdult meg először. Fölkelt, és a medence szélénél levő zuhanyozóhoz ment. A délutáni nap laposan sütött, de még elég erősen melegített. Mindketten alaposan megizzadtak. Évike először hunyorogva nézte, aztán ő is követte mesterét. Együtt álltak a zuhany alatt, hűsítve felhevült testüket. Évike nem tudott betelni a mester érintésével, először csak véletlen ért hozzá a melle, de utána szándékosan dörzsölte oda, simogatva vele a bőrét. Ő viszonozta a simogatást, keze Évike kerek fenekét masszírozta. Időnként széthúzta a popsiját, és ujjai a végbélnyílás körül matattak. Közben zuhogott rájuk a hűsítő víz a zuhanyozóból. A mester ujja egyre inkább be-behatolt Évike popsijába. A víz kissé síkossá tette, nem volt számára kellemetlen. Átölelte, és közben a fülébe súgta:
- Szeretném ezt a lukacskát is kipróbálni, ugye nem bánod ? -
Évike természetesen beleegyezett, de nem csak a mester iránti lojalitás miatt, hanem izgatta a dolog, ezt is szerette volna megtapasztalni. Most már értette miért kérte a mester arra, hogy tisztítsa ki a popsiját, és miért azt a csövet adta neki amit használt.
VI.rész
A fürdőnadrágját akarta lehúzni, de az már nem volt sehol. Évike nem vette észre mikor vehette le, de nem is nagyon törte rajta a fejét. Kezébe vette a mester szerszámát, amely már merev és hatalmas volt addigra. Fölé térdelt, odaillesztette a végét a bejárathoz, és mohón ráereszkedett. Könnyedén hatolt bele, a puncija már egészen síkos volt. Egészen ráült teljes súlyával. Már szinte fájt annyira nyomta befelé, érezni akarta az egészet a testében. Hiába igyekezett, nem tudta már beljebb tornázni, elkezdett lovagolni rajta. Minden egyes ütemnél felnyögött, egyre hangosabban, ahogy érezte hogy közeleg a kielégülés. Gyorsan és minden tagjára kiterjedően áradt szét benne a gyönyör. Izmai megfeszültek, torkából földöntúli kiáltás tört elő, elérkezett amire annyira vágyott. Görcsösen vonaglott még egy kis ideig, majd rádőlt a mester mellkasára. Egész teste elernyedt, teljesen mozdulatlanul feküdt, csak szapora lélegzése árulta el hogy él. Néhány percig tartott az egész. A mester átölelte a hátát, és óvatosan megfordult vele. Kihúzta még mindig merev szerszámát, kezébe vette a félig alélt lány arcát, és csókokkal árasztotta el. Hosszú ideig némán pihentek egymás mellet, majd a mester ismét simogatni kezdte Évike testét. Jólesett neki. A simogatás mindig jólesett. Behunyta a szemét, és hagyta hogy kényeztessék a mester nagy kezei. A mellét simogatta, két tenyerében szinte elveszett a cicije. Föléhajolt, és a bimbóit a nyelvével és a szájával izgatta. Évike teste válaszolt a kényeztetésre, és a mellbimbói megkeményedtek, szinte ágaskodtak. A simogatás, cirógatás lejjebb vándorolt, lassan végig a mellkasán és a hasán amíg ujjból el nem érte a szeméremdombját. A combocskái reflexszerűen nyitlak szét, utat engedve a rejtettebb részekhez is. Teljesen nedves volt még az előbbi akció következtében, könnyedén lehetett mindenhol simogatni. A csiklója még nagyon érzékeny volt, megrándult a teste amikor a mester hozzáért. Először csak csiklandozta a simogatás, de ez hamar elmúlt, egyre jobban felizgatta. Behunyta a szemét, teljesen elengedte magát, és ellazultan élvezte amit a mester csinált vele. Nem tudta, de nem is érdekelte mit és hogyan csinál, de nagyon jó volt az biztos. Hamarosan a leheletét érezte a punciján, nyelvével pedig a csiklóját simogatta. Egyre emelkedett Évikében a gyönyör érzése, egyenes úton haladt afelé, hogy ujjból elélvezzen. Egyszer abbamaradt a csiklója izgatása, és rögtön utána érezte, hogy a mester ujjaival szétnyitja a kisajkait, és a bejárathoz illeszti a szerszámát. A puncija teljesen nedves volt a nyalogatás és az izgatás miatt is.
A fürdőnadrágját akarta lehúzni, de az már nem volt sehol. Évike nem vette észre mikor vehette le, de nem is nagyon törte rajta a fejét. Kezébe vette a mester szerszámát, amely már merev és hatalmas volt addigra. Fölé térdelt, odaillesztette a végét a bejárathoz, és mohón ráereszkedett. Könnyedén hatolt bele, a puncija már egészen síkos volt. Egészen ráült teljes súlyával. Már szinte fájt annyira nyomta befelé, érezni akarta az egészet a testében. Hiába igyekezett, nem tudta már beljebb tornázni, elkezdett lovagolni rajta. Minden egyes ütemnél felnyögött, egyre hangosabban, ahogy érezte hogy közeleg a kielégülés. Gyorsan és minden tagjára kiterjedően áradt szét benne a gyönyör. Izmai megfeszültek, torkából földöntúli kiáltás tört elő, elérkezett amire annyira vágyott. Görcsösen vonaglott még egy kis ideig, majd rádőlt a mester mellkasára. Egész teste elernyedt, teljesen mozdulatlanul feküdt, csak szapora lélegzése árulta el hogy él. Néhány percig tartott az egész. A mester átölelte a hátát, és óvatosan megfordult vele. Kihúzta még mindig merev szerszámát, kezébe vette a félig alélt lány arcát, és csókokkal árasztotta el. Hosszú ideig némán pihentek egymás mellet, majd a mester ismét simogatni kezdte Évike testét. Jólesett neki. A simogatás mindig jólesett. Behunyta a szemét, és hagyta hogy kényeztessék a mester nagy kezei. A mellét simogatta, két tenyerében szinte elveszett a cicije. Föléhajolt, és a bimbóit a nyelvével és a szájával izgatta. Évike teste válaszolt a kényeztetésre, és a mellbimbói megkeményedtek, szinte ágaskodtak. A simogatás, cirógatás lejjebb vándorolt, lassan végig a mellkasán és a hasán amíg ujjból el nem érte a szeméremdombját. A combocskái reflexszerűen nyitlak szét, utat engedve a rejtettebb részekhez is. Teljesen nedves volt még az előbbi akció következtében, könnyedén lehetett mindenhol simogatni. A csiklója még nagyon érzékeny volt, megrándult a teste amikor a mester hozzáért. Először csak csiklandozta a simogatás, de ez hamar elmúlt, egyre jobban felizgatta. Behunyta a szemét, teljesen elengedte magát, és ellazultan élvezte amit a mester csinált vele. Nem tudta, de nem is érdekelte mit és hogyan csinál, de nagyon jó volt az biztos. Hamarosan a leheletét érezte a punciján, nyelvével pedig a csiklóját simogatta. Egyre emelkedett Évikében a gyönyör érzése, egyenes úton haladt afelé, hogy ujjból elélvezzen. Egyszer abbamaradt a csiklója izgatása, és rögtön utána érezte, hogy a mester ujjaival szétnyitja a kisajkait, és a bejárathoz illeszti a szerszámát. A puncija teljesen nedves volt a nyalogatás és az izgatás miatt is.
V.rész
A délután hátralevő részét felhőtlen szórakozással töltötték el. Évike először egy kicsit lefeküdt napozni, de nagyon melege lett, ezért kipróbálta a medencét. Kellemesen hűs vize volt, jólesett magát lehűteni benne. Elég nagy volt ahhoz, hogy jó néhány karcsapást lehessen úszni benne, és az egyik oldalán mélyebb volt, itt nyugodtan lehetett fejest is ugrani. Évike megvadult a szabadságtól, és úgy viháncolt mint egy gyerek. A mélyebb oldalon beugrált a vízbe, átúszta a medencét, a másik oldalon kimászott, és kezdte ujjból. Közben lemerült az aljára, pocsolt, fickándozott a vízben. Amikor elfáradt, leterített egy törülközőt a fűre a mester mellé és ráfeküdt, úgy hogy a testét érje a nap. Lihegett a sok úszástól és ugrálástól. A mester töltött neki egy nagy pohár üdítőitalt, átnyújtotta, közben cirógatta a testét. Évike vadóc kedve még nem múlt el, amint egy kicsit megpihent folytatta tovább. De ez nem volt elég neki, kezdte provokálni a mestert. Kijött a medencéből, tenyerében vizet hozott, és lefröcskölte vele. Ő egy darabig mosolyogva tűrte, de aztán fölpattant, és kergetni kezdte Évikét. Nagyokat nevetve kergetőztek a medence körül. Egyszer a mesternek sikerült elkapni a vadóc lányt, de ő sikongatva kapálózott, és mind a ketten bezuhantak a vízbe. Ott folytatták tovább. A mester aki egyébként mindig visszafogottan és megfontoltan viselkedett, most úgy játszott mint egy gyermek. Átragadt rá Évike viháncolós hangulata. Évike szintén. Teljesen megfeledkezett mindenről, felhőtlenül boldog volt. A medencében hancúroztak, amikor a mester ujjból elkapta Évikét. Eddig mindig elengedte, hogy előlrlő kezdhessék, de most nem enyhült a szorítása. Magához húzta, és szorosan hozzásimult. Évike megadta magát, és a nyakába kapaszkodott, ő is hozzásimult. A mester ölbe vette, úgy vitte ki a medencéből, és letette a törülközőre. A szájától kezdve hozzálátott, és végigcsókolta az egész testét. Évike vonaglott a gyönyörűségtől a mester kezei között. Borzasztóan vágyott a kielégülésre, és tudta, hogy most meg is fogja kapni. A mester már a combjait simogatta, ő pedig rögtön felhúzta a lábait, és szétnyitotta, felkínálva kiéhezett punciját. Érezte amint ujjaival szétnyitja a nagyajkait, és a csiklóját keresi a rejtett zugocskában. Rögtön utána a mester nyelvét, és leheletét érezte rajta. Felnyögött a gyönyörtől, és érezte ha így megy tovább, pillanatokon belül elélvez. Pedig ő mást is akart. A mester hímtagját akarta érezni a testében, azt ahogy beléhatol, és kitölti az egész punciját. Próbálta összezárni a lábát, hogy ne izgassa tovább, a mester nem is erőltette, hagyta Évikét érvényesülni. Ő megérezte ezt, és átvette a kezdeményezést.
A délután hátralevő részét felhőtlen szórakozással töltötték el. Évike először egy kicsit lefeküdt napozni, de nagyon melege lett, ezért kipróbálta a medencét. Kellemesen hűs vize volt, jólesett magát lehűteni benne. Elég nagy volt ahhoz, hogy jó néhány karcsapást lehessen úszni benne, és az egyik oldalán mélyebb volt, itt nyugodtan lehetett fejest is ugrani. Évike megvadult a szabadságtól, és úgy viháncolt mint egy gyerek. A mélyebb oldalon beugrált a vízbe, átúszta a medencét, a másik oldalon kimászott, és kezdte ujjból. Közben lemerült az aljára, pocsolt, fickándozott a vízben. Amikor elfáradt, leterített egy törülközőt a fűre a mester mellé és ráfeküdt, úgy hogy a testét érje a nap. Lihegett a sok úszástól és ugrálástól. A mester töltött neki egy nagy pohár üdítőitalt, átnyújtotta, közben cirógatta a testét. Évike vadóc kedve még nem múlt el, amint egy kicsit megpihent folytatta tovább. De ez nem volt elég neki, kezdte provokálni a mestert. Kijött a medencéből, tenyerében vizet hozott, és lefröcskölte vele. Ő egy darabig mosolyogva tűrte, de aztán fölpattant, és kergetni kezdte Évikét. Nagyokat nevetve kergetőztek a medence körül. Egyszer a mesternek sikerült elkapni a vadóc lányt, de ő sikongatva kapálózott, és mind a ketten bezuhantak a vízbe. Ott folytatták tovább. A mester aki egyébként mindig visszafogottan és megfontoltan viselkedett, most úgy játszott mint egy gyermek. Átragadt rá Évike viháncolós hangulata. Évike szintén. Teljesen megfeledkezett mindenről, felhőtlenül boldog volt. A medencében hancúroztak, amikor a mester ujjból elkapta Évikét. Eddig mindig elengedte, hogy előlrlő kezdhessék, de most nem enyhült a szorítása. Magához húzta, és szorosan hozzásimult. Évike megadta magát, és a nyakába kapaszkodott, ő is hozzásimult. A mester ölbe vette, úgy vitte ki a medencéből, és letette a törülközőre. A szájától kezdve hozzálátott, és végigcsókolta az egész testét. Évike vonaglott a gyönyörűségtől a mester kezei között. Borzasztóan vágyott a kielégülésre, és tudta, hogy most meg is fogja kapni. A mester már a combjait simogatta, ő pedig rögtön felhúzta a lábait, és szétnyitotta, felkínálva kiéhezett punciját. Érezte amint ujjaival szétnyitja a nagyajkait, és a csiklóját keresi a rejtett zugocskában. Rögtön utána a mester nyelvét, és leheletét érezte rajta. Felnyögött a gyönyörtől, és érezte ha így megy tovább, pillanatokon belül elélvez. Pedig ő mást is akart. A mester hímtagját akarta érezni a testében, azt ahogy beléhatol, és kitölti az egész punciját. Próbálta összezárni a lábát, hogy ne izgassa tovább, a mester nem is erőltette, hagyta Évikét érvényesülni. Ő megérezte ezt, és átvette a kezdeményezést.
IV.rész
Teljesen elvesztette az időérzékét, nem tudta mennyi ideje fekszik ott, de lassan kezdett magához térni. Az első gondolata a mester volt, az hogy már biztos várja őt. Föltápászkodott, de még mindig hatása alatt volt az előbbi kalandnak. Elpakolta az eszközöket, eltüntette a padlóról a víztócsákat, megmosdott, megmosta az altestét is. Indulni akart a mesterhez, de szorongott, hogy biztosan észre fog venni rajta valamit. Nem tudta, hogy miért, de bűntudatot érzett. A mester csak azt kérte tőle, hogy tisztálkodjon meg hátulról is, ő ezzel szemben sokkal többet tett, izgalmat élvezetet okozott önmagának, holott ez a mester előjoga. Még egyszer belenézett a tükörbe, és mivel semmi szokatlant nem látott magán, bátortalanul elindult kifelé. A meztelenséget már teljesen megszokta, nem okozott semmilyen problémát számára. Meleg nyár volt, nem fázott még egyszer sem. Nem tudta merre kell menni, a ház nagy volt, és ő még csak egy részét látta. Ahol eddig járt, az a bejárat felőli oldal volt, arra nézett a mester szobájának az ablaka is. Most azonban úgy gondolta, a ház hátsó feléhez kell mennie, ott lehet az a kert amit a mester említett. Az Évike cellája egy sötét folyosóról nyílt, aminek csak a végén volt ablak, és adott egy kis fényt. Ez a folyosó egy másikba csatlakozott, ebből több ajtó nyílt mindkét oldalra. Tudta, hogy rajtuk kívül nincs más a házban, mégsem mert benyitni találomra egyiken sem. Látta, hogy nem messze résnyire nyitva van egy ajtó és fény szűrődik be rajta, egyébként félhomály volt. Odament és benyitott. Néhány másodpercig nem látott semmit a vakító napfénytől, de amikor a szeme megszokta, egy hatalmas teremben találta magát, aminek az egyik fala teljesen üvegből volt. Ezen sütött be a délutáni nap pontosan szembe. A túlsó üvegezett oldalon látott egy ajtót, ami a szabadba vezetett. Egyenesen oda tartott. Ez egy nagy nyitott teraszra nyílt, amin napernyős asztalok voltak, néhány székkel. A terasz előtt pontosan középen úszómedence terült el, valószínűtlenül kék vízzel, amit keskeny járda, és zöld gyep vett körül. Évikének szét kellett néznie mire tekintetével megtalálta a mestert. A medence egyik oldalán egy kisebb fa árnyékában, fürdőnadrágban, nyugágyban fekve hűsölt. Valamit olvasott, és közben sört kortyolgatott. Bele volt merülve, nem vette észre Évike érkezését, csak akkor amikor már teljesen előtte állt. Felnézett, és letette az újságot.
- De jó hogy jössz, már nagyon vártalak. Gyere ide! - mondta, és kinyújtotta felé a kezét. Évike közelebb lépett. Ő magához húzta, és végigsimogatta a testét.
- Minden a rendelkezésedre áll. - mutatott körbe - napozhatsz, úszhatsz, azt csinálsz amit akarsz. -
Teljesen elvesztette az időérzékét, nem tudta mennyi ideje fekszik ott, de lassan kezdett magához térni. Az első gondolata a mester volt, az hogy már biztos várja őt. Föltápászkodott, de még mindig hatása alatt volt az előbbi kalandnak. Elpakolta az eszközöket, eltüntette a padlóról a víztócsákat, megmosdott, megmosta az altestét is. Indulni akart a mesterhez, de szorongott, hogy biztosan észre fog venni rajta valamit. Nem tudta, hogy miért, de bűntudatot érzett. A mester csak azt kérte tőle, hogy tisztálkodjon meg hátulról is, ő ezzel szemben sokkal többet tett, izgalmat élvezetet okozott önmagának, holott ez a mester előjoga. Még egyszer belenézett a tükörbe, és mivel semmi szokatlant nem látott magán, bátortalanul elindult kifelé. A meztelenséget már teljesen megszokta, nem okozott semmilyen problémát számára. Meleg nyár volt, nem fázott még egyszer sem. Nem tudta merre kell menni, a ház nagy volt, és ő még csak egy részét látta. Ahol eddig járt, az a bejárat felőli oldal volt, arra nézett a mester szobájának az ablaka is. Most azonban úgy gondolta, a ház hátsó feléhez kell mennie, ott lehet az a kert amit a mester említett. Az Évike cellája egy sötét folyosóról nyílt, aminek csak a végén volt ablak, és adott egy kis fényt. Ez a folyosó egy másikba csatlakozott, ebből több ajtó nyílt mindkét oldalra. Tudta, hogy rajtuk kívül nincs más a házban, mégsem mert benyitni találomra egyiken sem. Látta, hogy nem messze résnyire nyitva van egy ajtó és fény szűrődik be rajta, egyébként félhomály volt. Odament és benyitott. Néhány másodpercig nem látott semmit a vakító napfénytől, de amikor a szeme megszokta, egy hatalmas teremben találta magát, aminek az egyik fala teljesen üvegből volt. Ezen sütött be a délutáni nap pontosan szembe. A túlsó üvegezett oldalon látott egy ajtót, ami a szabadba vezetett. Egyenesen oda tartott. Ez egy nagy nyitott teraszra nyílt, amin napernyős asztalok voltak, néhány székkel. A terasz előtt pontosan középen úszómedence terült el, valószínűtlenül kék vízzel, amit keskeny járda, és zöld gyep vett körül. Évikének szét kellett néznie mire tekintetével megtalálta a mestert. A medence egyik oldalán egy kisebb fa árnyékában, fürdőnadrágban, nyugágyban fekve hűsölt. Valamit olvasott, és közben sört kortyolgatott. Bele volt merülve, nem vette észre Évike érkezését, csak akkor amikor már teljesen előtte állt. Felnézett, és letette az újságot.
- De jó hogy jössz, már nagyon vártalak. Gyere ide! - mondta, és kinyújtotta felé a kezét. Évike közelebb lépett. Ő magához húzta, és végigsimogatta a testét.
- Minden a rendelkezésedre áll. - mutatott körbe - napozhatsz, úszhatsz, azt csinálsz amit akarsz. -
III.rész
Gyorsan elzárta a csapot, vigyázva kihúzta a csövet a fenekéből, de még így is kifolyt egy kicsi a padlóra, és elhelyezkedett a WC-n. Érezte ahogy kavarog a víz a beleiben, majd ellenállhatatlanul kitör, jó sok szennyet is hozva magával. Amikor elfogyott, bevezette ujjból a csövet. Most már könnyedén tudta betolni, alig volt ellenállás a záróizmánál. Megnyitotta a csapot, már nem olyan óvatosan mint az előbb, érezni akarta a víz áramlását befelé. Áramlott is rendesen, és mivel a sok szenny már nem zárta el az útját, akadálytalanul töltötte meg Évike beleit. Érezte a víz súlyát a hasában ahogy húzta lefelé, és elzárta a csapot. Várt egy kicsit, és mivel már nem feszítette annyira, kicsit ujjból megnyitotta. A langyos víz lassan, de megállíthatatlanul folyt befelé, egyre jobban feszítette a hasát. Arra gondolt, ha nem állna módjában a csapot elzárni, nagyon kínos tudna lenni. Már nem bírta tovább, és gyorsan elzárta. Teljesen megteltek a belei, egy csöpp sem fért volna már több bele. Óvatosan leült a WC-re, és ott húzta ki a csövet. Vissza akarta tartani a vizet ameddig tudja, de a vastag cső egy dugó szerepét töltötte be, és eltávolítása után a rengeteg víz robbanásszerűen tört ki a fenekéből. Le is tett róla, hogy visszatartsa, mert ahogy csökkent a nyomás a hasában, hatalmas megkönnyebbülést érzett, szinte repült, olyan könnyűnek érezte magát. Csodálatos érzés volt, azonnal meg kellett ismételni. Visszatette a csövet, a záróizma már teljesen laza volt, szinte semmi ellenállást nem érzett. Megnyitotta a csapot, és a víz ujjból elkezdett legyőzhetetlenül folyni befelé a popsijába. Egyre jobban kitöltötte a hasát, egyre jobban feszítette. Most hamarabb elzárta a csapot, nem akarta, hogy annyira megteljen mint az előbb. Lassan kihúzta a csövet, és próbálta a vizet benttartani. Egy kicsi kifolyt, de sikerült. Ehhez azonban erősen szorítania kellett a fenekét. Kíváncsi volt, meddig bírja, megtett néhány lépést, lassan leguggolt, de érezte, hogy így sokkal jobban feszül a hasa. Leült a székre, fölállt, közben már remegett a lába az erőlködéstől. Megpróbált lefeküdni az ágyra, kockáztatva, hogy az egészet összepiszkítja, de meglepődve tapasztalta, hogy jóval könnyebb fekve visszatartani. Pihent néhány percet így, de érezte hogy fogytán az ereje, a lába már fekve is remegett. Gyorsan megpróbált eljutni a WC-ig, de csak egy másodpercen múlt, hogy sikerült . Amikor leült azonnal vastag sugárban lövellt ki a víz a testéből. Ujjból érezte a megkönnyebbülést, félig önkívületi állapotban szárnyalt a teste. Megvárta amíg minden víz távozik, megtörölközött, majd az ágyhoz vánszorgott, és ledobta magát. Forgott vele minden, a szíve szaporán vert, úgy érezte sikerült a saját testén valami olyan újdonságot fölfedezni amiről eddig még nem is gondolta, hogy létezik.
Gyorsan elzárta a csapot, vigyázva kihúzta a csövet a fenekéből, de még így is kifolyt egy kicsi a padlóra, és elhelyezkedett a WC-n. Érezte ahogy kavarog a víz a beleiben, majd ellenállhatatlanul kitör, jó sok szennyet is hozva magával. Amikor elfogyott, bevezette ujjból a csövet. Most már könnyedén tudta betolni, alig volt ellenállás a záróizmánál. Megnyitotta a csapot, már nem olyan óvatosan mint az előbb, érezni akarta a víz áramlását befelé. Áramlott is rendesen, és mivel a sok szenny már nem zárta el az útját, akadálytalanul töltötte meg Évike beleit. Érezte a víz súlyát a hasában ahogy húzta lefelé, és elzárta a csapot. Várt egy kicsit, és mivel már nem feszítette annyira, kicsit ujjból megnyitotta. A langyos víz lassan, de megállíthatatlanul folyt befelé, egyre jobban feszítette a hasát. Arra gondolt, ha nem állna módjában a csapot elzárni, nagyon kínos tudna lenni. Már nem bírta tovább, és gyorsan elzárta. Teljesen megteltek a belei, egy csöpp sem fért volna már több bele. Óvatosan leült a WC-re, és ott húzta ki a csövet. Vissza akarta tartani a vizet ameddig tudja, de a vastag cső egy dugó szerepét töltötte be, és eltávolítása után a rengeteg víz robbanásszerűen tört ki a fenekéből. Le is tett róla, hogy visszatartsa, mert ahogy csökkent a nyomás a hasában, hatalmas megkönnyebbülést érzett, szinte repült, olyan könnyűnek érezte magát. Csodálatos érzés volt, azonnal meg kellett ismételni. Visszatette a csövet, a záróizma már teljesen laza volt, szinte semmi ellenállást nem érzett. Megnyitotta a csapot, és a víz ujjból elkezdett legyőzhetetlenül folyni befelé a popsijába. Egyre jobban kitöltötte a hasát, egyre jobban feszítette. Most hamarabb elzárta a csapot, nem akarta, hogy annyira megteljen mint az előbb. Lassan kihúzta a csövet, és próbálta a vizet benttartani. Egy kicsi kifolyt, de sikerült. Ehhez azonban erősen szorítania kellett a fenekét. Kíváncsi volt, meddig bírja, megtett néhány lépést, lassan leguggolt, de érezte, hogy így sokkal jobban feszül a hasa. Leült a székre, fölállt, közben már remegett a lába az erőlködéstől. Megpróbált lefeküdni az ágyra, kockáztatva, hogy az egészet összepiszkítja, de meglepődve tapasztalta, hogy jóval könnyebb fekve visszatartani. Pihent néhány percet így, de érezte hogy fogytán az ereje, a lába már fekve is remegett. Gyorsan megpróbált eljutni a WC-ig, de csak egy másodpercen múlt, hogy sikerült . Amikor leült azonnal vastag sugárban lövellt ki a víz a testéből. Ujjból érezte a megkönnyebbülést, félig önkívületi állapotban szárnyalt a teste. Megvárta amíg minden víz távozik, megtörölközött, majd az ágyhoz vánszorgott, és ledobta magát. Forgott vele minden, a szíve szaporán vert, úgy érezte sikerült a saját testén valami olyan újdonságot fölfedezni amiről eddig még nem is gondolta, hogy létezik.
II.rész
Évike folyatta egy darabig, hogy kitapasztalja milyen meleg, de pont olyan volt, hogy hideg hozzákeverése nélkül is kellemes volt a hőmérséklete. Elzárta a vizet, és azt az eszközt vette szemügyre amit a fenekébe kellett helyezni. Ez is más volt mint az eddigi. Jóval vastagabb volt tőle, az elejétől a közepéig fokozatosan vastagodott, majd a másik vége felé ismét vékonyabb lett, és a tövénél volt egy pereme. Ide csatlakozott a hajlékony műanyag cső, ami a mosdó csapjához volt vezetve. Évike ahogy tanulmányozta az eszközt, egyre izgatottabb lett. Úgy érezte, ez valami ujj dolog, amit még nem próbált. Kissé bizonytalan kézzel a popsija bejáratához helyezte a csövet, és enyhe nyomással megpróbálta bevezetni. A lukacska azonban túl száraz volt, és a cső végén kibuggyanó víz sem tette elég síkossá. Érezte, így nehezen fog sikerülni. Elkezdett kutatni a piperecikkek között, ahol talált is egy kis tégelyben valamilyen kenőcsöt. Kellemes de enyhe illata volt, gondolta ez biztosan megfelel. Az ujjára vett egy kicsit, és bekente vele a végbélnyílást, és környékét. Leguggolt, hogy jobban hozzáférjen, és a következő adagot a lukacska belsejébe kente. Érezte, hogy milyen csúszós, az ujját könnyedén mozgatta ki-be. Kezébe vette a csövet, és ismét megpróbálta betolni. Most már könnyedén csúszott, és érezte, hogy a vastagodó rész feszíti szét a végbélnyílása izomzatát. Kezdett kellemetlenné válni. Visszaengedte a csövet majd ujjból megpróbálta. Néhány próbálkozás után a cső teljesen becsúszott a popsiba, a vastag része túljutott a fenék záróizmán. Mivel ujjból vékonyodott, és a kis izomkarika szorította, inkább befelé csúszott magától, amíg a tövénél levő perem nem engedte tovább. Évike jó ideig eljátszogatott vele. Régebben sohasem próbált ilyet, és ha ugyan kezdetben egy kicsit kellemetlen is volt, de ez hamar elmúlt. Mivel nagyon fogékony és kíváncsi volt minden ujjra, egy kis idő után már érdekesnek találta, ahogy a cső betolásával legyőzi a záróizom ellenállását. Észrevette, hogy ha betolja, nem csúszik ki, nyugodtan fölállhat, nem kell fognia.Tett néhány lépést oda-vissza, amíg a cső engedte, próbálgatta milyen érzés egy idegen tárggyal a fenekében sétálni. Furcsa volt, egy kicsit talán izgató is. Kemény volt, és ahogy lépegetett, a teste belsejében olyan helyeken mozgott, olyan érzéseket keltett, amit még soha addig nem érzett. Egyre izgatottabb lett tőle, megfeledkezett mindenről, csak erre tudott gondolni, roppant izgalmasnak érezte, ahogy valami újdonságot fedez föl magában. A mosdóhoz lépett, és óvatosan megnyitotta a csapot. Először nem érzett semmit, csak néhány másodperc után érzékelte a víz áramlását. Várt, de nagyon lassan csordogált, ezért nyitott még egy kicsit a csapon. Most már gyorsabban folyt befelé, megtöltve a popsi belsejét. Megijedt, mert érezte, hogy ez egészen más mint amikor a tartályból ment a víz, ennek a nyomását nem tudja legyőzni.
Évike folyatta egy darabig, hogy kitapasztalja milyen meleg, de pont olyan volt, hogy hideg hozzákeverése nélkül is kellemes volt a hőmérséklete. Elzárta a vizet, és azt az eszközt vette szemügyre amit a fenekébe kellett helyezni. Ez is más volt mint az eddigi. Jóval vastagabb volt tőle, az elejétől a közepéig fokozatosan vastagodott, majd a másik vége felé ismét vékonyabb lett, és a tövénél volt egy pereme. Ide csatlakozott a hajlékony műanyag cső, ami a mosdó csapjához volt vezetve. Évike ahogy tanulmányozta az eszközt, egyre izgatottabb lett. Úgy érezte, ez valami ujj dolog, amit még nem próbált. Kissé bizonytalan kézzel a popsija bejáratához helyezte a csövet, és enyhe nyomással megpróbálta bevezetni. A lukacska azonban túl száraz volt, és a cső végén kibuggyanó víz sem tette elég síkossá. Érezte, így nehezen fog sikerülni. Elkezdett kutatni a piperecikkek között, ahol talált is egy kis tégelyben valamilyen kenőcsöt. Kellemes de enyhe illata volt, gondolta ez biztosan megfelel. Az ujjára vett egy kicsit, és bekente vele a végbélnyílást, és környékét. Leguggolt, hogy jobban hozzáférjen, és a következő adagot a lukacska belsejébe kente. Érezte, hogy milyen csúszós, az ujját könnyedén mozgatta ki-be. Kezébe vette a csövet, és ismét megpróbálta betolni. Most már könnyedén csúszott, és érezte, hogy a vastagodó rész feszíti szét a végbélnyílása izomzatát. Kezdett kellemetlenné válni. Visszaengedte a csövet majd ujjból megpróbálta. Néhány próbálkozás után a cső teljesen becsúszott a popsiba, a vastag része túljutott a fenék záróizmán. Mivel ujjból vékonyodott, és a kis izomkarika szorította, inkább befelé csúszott magától, amíg a tövénél levő perem nem engedte tovább. Évike jó ideig eljátszogatott vele. Régebben sohasem próbált ilyet, és ha ugyan kezdetben egy kicsit kellemetlen is volt, de ez hamar elmúlt. Mivel nagyon fogékony és kíváncsi volt minden ujjra, egy kis idő után már érdekesnek találta, ahogy a cső betolásával legyőzi a záróizom ellenállását. Észrevette, hogy ha betolja, nem csúszik ki, nyugodtan fölállhat, nem kell fognia.Tett néhány lépést oda-vissza, amíg a cső engedte, próbálgatta milyen érzés egy idegen tárggyal a fenekében sétálni. Furcsa volt, egy kicsit talán izgató is. Kemény volt, és ahogy lépegetett, a teste belsejében olyan helyeken mozgott, olyan érzéseket keltett, amit még soha addig nem érzett. Egyre izgatottabb lett tőle, megfeledkezett mindenről, csak erre tudott gondolni, roppant izgalmasnak érezte, ahogy valami újdonságot fedez föl magában. A mosdóhoz lépett, és óvatosan megnyitotta a csapot. Először nem érzett semmit, csak néhány másodperc után érzékelte a víz áramlását. Várt, de nagyon lassan csordogált, ezért nyitott még egy kicsit a csapon. Most már gyorsabban folyt befelé, megtöltve a popsi belsejét. Megijedt, mert érezte, hogy ez egészen más mint amikor a tartályból ment a víz, ennek a nyomását nem tudja legyőzni.
VI.fejezet
I.rész
Évike szomorúan üldögélt cellájában már több órája, és egyfolytában Csilla járt az eszében, amikor belépett a mester. A popsi kitisztításához szükséges eszközöket hozott magával, átadta neki, és megkérte, hogy alaposan tisztálkodjon meg a segítségével. Ő is visszajön nemsokára. Valóban, Évike még hozzá sem kezdett, amikor ismét megjelent. Egy nagy kosárban egy halom ruhát hozott, és ledobta az ágyra az egészet.
- Ezeket majd pakold el a szekrénybe, - mondta a mester.
A zsebéből egy apró kulcsot vett elő, és letette az asztalra.
- Ez a kulcs a bilincsekhez való. Itt hagyom neked. Ezután, ha itt vagy, bármikor leveheted őket. Ha föl kell tenned, majd mindig szólok előtte. A ruhákat is szabadon használhatod. -
Elmondta még azt is, hogy András és Csilla már elmentek, és a többiek sem jönnek már ma. Ujjból csak ketten voltak a házban.
- Nyitva hagyom neked az ajtót, ha mindennel végeztél, és kedved van, gyere ki utánam a kertbe.
Évike meglepődött a mester szavain, igaz, eddig is kimutatta, hogy megbízik benne, de most úgy érezte ujab kedvezményeket kapott. Előbbi szomorúsága észrevétlenül elmúlt, Csilla sem járt már állandóan az eszébe. Szeretett volna a mestere nyakába ugrani, és össze-vissza csókolni, de nem merte ilyen nyíltan kinyilvánítani az érzelmeit, különben is már kiment a kertbe. Nem is tudta hirtelen mihez fogjon. Legelőször a kulcsot emelte föl az asztalról, és levette a bilincseket magáról. Eddig sem zavarta különösen, csak a lábán majdnem minden lépésnél összeértek, a kezén levők pedig a testéhez dörzsölődtek a mozgás során, és így sosem tudott teljesen megfeledkezni róluk. Így most könnyűnek és szabadnak érezte magát. Hozzálátott a ruhák elrendezéséhez. Volt a cellájában egy beépített szekrény, de még eddig sosem keltette föl a kíváncsiságát. Teljesen üres volt. A ruhákat sorban átnézte, és összehajtogatta. Volt közte szinte minden, a bugyitól a fürdőköpenyig, a harisnyától a szoknyákig, blúzokig. Néhány cipő, és papucs is volt. Amennyire tudott sietett, ment volna már a mesterhez. De egy dolog még hátra volt. Ki kellett tisztítani a fenekét. Jobb minél előbb túllenni rajta, gondolta, holott nem voltak kellemetlen élményei ezzel kapcsolatban, csak már alig várta, hogy a mester közelében lehessen. Kezébe vette a csöveket, amit a mester a mosdóba tett, de ez nem olyan volt amit eddig használt.Vizsgálta, tanulmányozta, de sehol sem találta a tartályt amit meg lehet tölteni vízzel, ellenben a cső végén menetes csatlakozó volt. Nem tudta mit kezdjen vele, amíg föl nem fedezte az ellendarabját a mosdó csapján. Eredetileg tusoló csatlakoztatására szolgált, és egy kis karral lehetett a vizet ebbe az irányba váltani. Rácsavarta a cső végén levő csatlakozót, ami pontosan illett rá, ehhez lett készítve. Átváltotta a kart, és megnyitotta a meleg vizet. A cső végén langyos víz folyt a mosdóba.
I.rész
Évike szomorúan üldögélt cellájában már több órája, és egyfolytában Csilla járt az eszében, amikor belépett a mester. A popsi kitisztításához szükséges eszközöket hozott magával, átadta neki, és megkérte, hogy alaposan tisztálkodjon meg a segítségével. Ő is visszajön nemsokára. Valóban, Évike még hozzá sem kezdett, amikor ismét megjelent. Egy nagy kosárban egy halom ruhát hozott, és ledobta az ágyra az egészet.
- Ezeket majd pakold el a szekrénybe, - mondta a mester.
A zsebéből egy apró kulcsot vett elő, és letette az asztalra.
- Ez a kulcs a bilincsekhez való. Itt hagyom neked. Ezután, ha itt vagy, bármikor leveheted őket. Ha föl kell tenned, majd mindig szólok előtte. A ruhákat is szabadon használhatod. -
Elmondta még azt is, hogy András és Csilla már elmentek, és a többiek sem jönnek már ma. Ujjból csak ketten voltak a házban.
- Nyitva hagyom neked az ajtót, ha mindennel végeztél, és kedved van, gyere ki utánam a kertbe.
Évike meglepődött a mester szavain, igaz, eddig is kimutatta, hogy megbízik benne, de most úgy érezte ujab kedvezményeket kapott. Előbbi szomorúsága észrevétlenül elmúlt, Csilla sem járt már állandóan az eszébe. Szeretett volna a mestere nyakába ugrani, és össze-vissza csókolni, de nem merte ilyen nyíltan kinyilvánítani az érzelmeit, különben is már kiment a kertbe. Nem is tudta hirtelen mihez fogjon. Legelőször a kulcsot emelte föl az asztalról, és levette a bilincseket magáról. Eddig sem zavarta különösen, csak a lábán majdnem minden lépésnél összeértek, a kezén levők pedig a testéhez dörzsölődtek a mozgás során, és így sosem tudott teljesen megfeledkezni róluk. Így most könnyűnek és szabadnak érezte magát. Hozzálátott a ruhák elrendezéséhez. Volt a cellájában egy beépített szekrény, de még eddig sosem keltette föl a kíváncsiságát. Teljesen üres volt. A ruhákat sorban átnézte, és összehajtogatta. Volt közte szinte minden, a bugyitól a fürdőköpenyig, a harisnyától a szoknyákig, blúzokig. Néhány cipő, és papucs is volt. Amennyire tudott sietett, ment volna már a mesterhez. De egy dolog még hátra volt. Ki kellett tisztítani a fenekét. Jobb minél előbb túllenni rajta, gondolta, holott nem voltak kellemetlen élményei ezzel kapcsolatban, csak már alig várta, hogy a mester közelében lehessen. Kezébe vette a csöveket, amit a mester a mosdóba tett, de ez nem olyan volt amit eddig használt.Vizsgálta, tanulmányozta, de sehol sem találta a tartályt amit meg lehet tölteni vízzel, ellenben a cső végén menetes csatlakozó volt. Nem tudta mit kezdjen vele, amíg föl nem fedezte az ellendarabját a mosdó csapján. Eredetileg tusoló csatlakoztatására szolgált, és egy kis karral lehetett a vizet ebbe az irányba váltani. Rácsavarta a cső végén levő csatlakozót, ami pontosan illett rá, ehhez lett készítve. Átváltotta a kart, és megnyitotta a meleg vizet. A cső végén langyos víz folyt a mosdóba.
VII.rész
Évike is vonaglott, és nyögött, de a kezei a falhoz voltak erősítve és nem engedték szabadulni. Egy idő után már ő is azt várta, hogy vége legyen Csilla kínzásának, és ha már sehogy sem élvezhet el, legalább megszűnnek az ingerek, amik ebbe az állapotba hozták. A korbácsolásnak azonban csak nem akart vége lenni. Csilla egyre vadabbul ordított, és rángatózott, de aztán már kezdett gyöngülni a hangja. Az ütések ereje nem csökkent, ő azonban már egyre elhalóbb hangon sikoltozott. Évike érezte, hogy valami nincs rendben. A mester sem simogatta már a csiklóját. Látta amint András vállára teszi a kezét, ő pedig hirtelen hátrafordul. Egy szót sem váltottak, csak összetalálkozott a tekintetük. Éva meg volt rémülve, tudta, hogy valami baj történt. Hiába majdnem elélvezett Csilla kínzásának a látványától, és számára teljesen idegen volt a lány, mégis féltette, aggódott, hogy valami baja esik Érdekes módon önmagáért még egyszer sem aggódott amióta itt volt. Furcsa, de úgy érezte, hogy a mester kezében biztonságban van, bármit is csinál vele. Félt ugyan a fájdalomtól, a kínoktól, de az eszébe sem jutott, hogy valami maradandó baja lehet tőle.
András arcán bűntudat látszott, ahogy gyorsan eloldozta, és lefektette Csillát, majd nemsokára ujból fölkapta és kirohant vele. Kettesben maradtak. Néhány perc kínos csend után a mester szólalt meg.
- Gyere, visszaviszlek a szobádba - mondta, és már el is oldozta Évike kezét a faltól. Visszakísérte a cellájába, és magára hagyta.
Évike is vonaglott, és nyögött, de a kezei a falhoz voltak erősítve és nem engedték szabadulni. Egy idő után már ő is azt várta, hogy vége legyen Csilla kínzásának, és ha már sehogy sem élvezhet el, legalább megszűnnek az ingerek, amik ebbe az állapotba hozták. A korbácsolásnak azonban csak nem akart vége lenni. Csilla egyre vadabbul ordított, és rángatózott, de aztán már kezdett gyöngülni a hangja. Az ütések ereje nem csökkent, ő azonban már egyre elhalóbb hangon sikoltozott. Évike érezte, hogy valami nincs rendben. A mester sem simogatta már a csiklóját. Látta amint András vállára teszi a kezét, ő pedig hirtelen hátrafordul. Egy szót sem váltottak, csak összetalálkozott a tekintetük. Éva meg volt rémülve, tudta, hogy valami baj történt. Hiába majdnem elélvezett Csilla kínzásának a látványától, és számára teljesen idegen volt a lány, mégis féltette, aggódott, hogy valami baja esik Érdekes módon önmagáért még egyszer sem aggódott amióta itt volt. Furcsa, de úgy érezte, hogy a mester kezében biztonságban van, bármit is csinál vele. Félt ugyan a fájdalomtól, a kínoktól, de az eszébe sem jutott, hogy valami maradandó baja lehet tőle.
András arcán bűntudat látszott, ahogy gyorsan eloldozta, és lefektette Csillát, majd nemsokára ujból fölkapta és kirohant vele. Kettesben maradtak. Néhány perc kínos csend után a mester szólalt meg.
- Gyere, visszaviszlek a szobádba - mondta, és már el is oldozta Évike kezét a faltól. Visszakísérte a cellájába, és magára hagyta.
VI.rész
Nem szabad még akaratlanul sem visszaélni kiszolgáltatott helyzetével, hiszen nem ura a testének. Csak olyan mértékű fájdalmat szabad kiszabni számára, amit lekötözés nélkül ugyan nem tudna elviselni, de semmilyen maradandó kárt nem okoz. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek a lányok nem az ellenségeink, és az ő jóvoltukból milyen erotikus élvezetek érhetők el. A fokozatosság elvét is nem árt betartani, mert a hirtelen túl durva bánásmóddal örökre elriasztjuk a mazochista játékoktól. Ezért célszerű, ha a tapasztalatlanabb egyének csak tapasztaltabb, a témában járatos személy jelenlétében művelik. András feltehetőleg tanul az esetből, és igyekszik az önuralmát minden esetben megőrizni.
Éva a fal mellől nézte végig az egészet. Csilla már az első perctől szimpatikus volt a számára, kivéve amikor a mestere a testét simogatta. Mégis, már akkor kezdett felizgulni, amikor lekötözték, mert tudta, hogy képtelen a védekezésre. A fölfelé álló kifeszített fenekének látványa lázba hozta. Amikor először lecsapott a korbács, a mester odament hozzá, és a lába közé tette a kezét. Érezni akarta ahogy Évike felizgul. Nem is kellett sokat várni rá, mert minden egyes ütésnél amit Csilla kapott, neki is megrándult a teste egy kicsit, de nem a kíntól, hanem a gyönyörtől. A mester közben a puncijában tapogatott, és érezte a teste minden rezdülését. Egyre nedvesebb lett, és csöppet sem bánta, hogy a mester közben kifürkészi érzéseit. Füle mohón itta be Csilla minden jajgatását, sikolyát, szeme testének minden rándulását. A mester keze közben a csiklóját izgatta, és ettől rövidesen ő is nyögdécselni kezdett. Többször is hajszál híján elérte a kielégülést, de akkor a mester mindig abbahagyta a csiklója dörzsölését. A keze nem volt szabad, nem tudta siettetni a gyönyört. Pedig borzasztóan szenvedett a hiányától, vadul nyomta a punciját a mester kezének, amikor a kielégülés közelében volt, de ő egyszer sem engedte hogy elmenjen, mindig megérezte azt a másodpercet, amikor abba kell hagyni az ingerlést.
Nem szabad még akaratlanul sem visszaélni kiszolgáltatott helyzetével, hiszen nem ura a testének. Csak olyan mértékű fájdalmat szabad kiszabni számára, amit lekötözés nélkül ugyan nem tudna elviselni, de semmilyen maradandó kárt nem okoz. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek a lányok nem az ellenségeink, és az ő jóvoltukból milyen erotikus élvezetek érhetők el. A fokozatosság elvét is nem árt betartani, mert a hirtelen túl durva bánásmóddal örökre elriasztjuk a mazochista játékoktól. Ezért célszerű, ha a tapasztalatlanabb egyének csak tapasztaltabb, a témában járatos személy jelenlétében művelik. András feltehetőleg tanul az esetből, és igyekszik az önuralmát minden esetben megőrizni.
Éva a fal mellől nézte végig az egészet. Csilla már az első perctől szimpatikus volt a számára, kivéve amikor a mestere a testét simogatta. Mégis, már akkor kezdett felizgulni, amikor lekötözték, mert tudta, hogy képtelen a védekezésre. A fölfelé álló kifeszített fenekének látványa lázba hozta. Amikor először lecsapott a korbács, a mester odament hozzá, és a lába közé tette a kezét. Érezni akarta ahogy Évike felizgul. Nem is kellett sokat várni rá, mert minden egyes ütésnél amit Csilla kapott, neki is megrándult a teste egy kicsit, de nem a kíntól, hanem a gyönyörtől. A mester közben a puncijában tapogatott, és érezte a teste minden rezdülését. Egyre nedvesebb lett, és csöppet sem bánta, hogy a mester közben kifürkészi érzéseit. Füle mohón itta be Csilla minden jajgatását, sikolyát, szeme testének minden rándulását. A mester keze közben a csiklóját izgatta, és ettől rövidesen ő is nyögdécselni kezdett. Többször is hajszál híján elérte a kielégülést, de akkor a mester mindig abbahagyta a csiklója dörzsölését. A keze nem volt szabad, nem tudta siettetni a gyönyört. Pedig borzasztóan szenvedett a hiányától, vadul nyomta a punciját a mester kezének, amikor a kielégülés közelében volt, de ő egyszer sem engedte hogy elmenjen, mindig megérezte azt a másodpercet, amikor abba kell hagyni az ingerlést.
