Bocs én nem yorka teljesen átlagos értéktelen hozzászólásából indulok ki, aminek egyetlen pozitívuma, hogy bedobta a "póráz" szót.
Az erre az említésre jövő gondolat ébresztő hozzászólásra próbálok reagálni.

Számomra a póráz szimbólumnak itt sincs semmi köze ahhoz, a kontextushoz, ahogy először fölvetődött, így nincs is értelme védened se azt a hozzászólást, se az elkövetőjét, mert teljesen érdektelen!

Beszéljünk arról, amit g0d1v4 fölvetett, mert lényeges téma! (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 10. 01. kedd 11:28), amit ide kattintva olvashatsz)

Dehogy akarom elvenni de minden verzió létezik, amit felvázoltál. A póráz maga nem túl szerencsés megfogalmazás, ahogy a birtok viszony sem.. mert én is hajlamos vagyok azt mondani a páromra, hogy az enyém - mert hát mi alkotunk egy párt - holott nem a tulajdonom. Ez ilyen beidegződés, a szavak amiket aztán jól kilehet forgatni, de nem biztos, hogy kell, mert amúgy mindenki érti -remélem- moröl is van szó, vagy mire van utalás. Az utolsó mondatod, meg nagyon tetszik (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 10. 01. kedd 11:22), amit ide kattintva olvashatsz)

Nézd én megértem, hogy igyekszel a kérdés élét elvenni, de ez egy sokkal többet érdemlő téma.

Egyébként, a szexuális nyitottság nem minden esetben jelenti a póráz hiányát semmilyen irányból. Az én tapasztalatom az, hogy a póráz létezése mindenképp gyilkos dolog csak van amikor a kapcsolat esik áldozatul, és ez a szerencsésebbik eset és van amikor a felek egyike-másika vagy épp mindkettő.

Egy egészséges kapcsolat nem a szabadság korlátozásáról szól, hanem a szabadság kiteljesítéséről. (Feldmár György) (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 10. 01. kedd 11:03), amit ide kattintva olvashatsz)

Létezik birtoklás, és minden amit felvázoltál. Kinél ez, kinél az. Van aki szereti, tűri, elfogadja, hogy birtokolják, van aki nem. Valahogy úgy van, hogy így kerek a világ itt is, mindenki megtalálja a neki megfelelőt - jó esetben-. (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 10. 01. kedd 10:30), amit ide kattintva olvashatsz)

Nem tisztem senkit megvédeni, de nagyon is fontos dolgot kezdett el feszegetni az olvtársnőnk.

A birtoklás kérdését, hogy egyáltalán létezik-e, szabad-e léteznie bármilyen eszköznek a társunk életébe való beleszóláshoz, vagy meg kell elégednünk az ő szabad választásával. Szabad-e követelni, vagy csak örülni kell annak, amit önként ad. Ne mond, hogy ez nem fontos kérdés! A póráz e téma egy keresetlen szimbóluma! (Ez egy válasz yorka üzenetére (2013. 10. 01. kedd 09:33), amit ide kattintva olvashatsz)

szerintem mindenki pontosan érti mire lett utalva (Ez egy válasz yorka üzenetére (2013. 10. 01. kedd 09:33), amit ide kattintva olvashatsz)

Látom ez a póráz kifejezés kiverte a biztosítékot Lehet, hogy nem jól fogalmaztam, de az érzelem, szeretet nem matematika, hogy egzaktul le tudjam írni, főleg, hogy nem vagyok egy Kazinczy. g0d1v4, már ne haragudj, hogy ezt mondom, de Te mást sem csinálsz itt már jó ideje, mint mások szavait kiforgatod és kötözködsz. De jó, hogy neked erre ennyi időd és energiád van! (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 09. 30. hétfő 20:39), amit ide kattintva olvashatsz)

Azért azzal a pórázzal férfiak, nők mindenki bepróbálkozik, aztán persze bele is kuszálódik.

(Ez egy válasz X üzenetére (2013. 09. 30. hétfő 16:23), amit ide kattintva olvashatsz)

Lájk! (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 09. 30. hétfő 16:23), amit ide kattintva olvashatsz)

Azért picit ellentmondásos ez így... szabadság, meg nyitottság és a laza póráz, amin a feleséged tartod. Minek a póráz? Még belegabalyodik valamelyikőtök...

Valahogy úgy érzem, sokkal nagyobb szeretet kell ahhoz, hogy a kedvesed "át tudd adni" másnak -egy időre-, mint ahhoz, hogy kisajátítsuk őt.
Nem adhatod át, hiszen nem a tiéd, mert nem birtokolhatod... hiszen szabad. vagy először ki lehet sajátítani, de amikor ez már nem elég, akkor 'át lehet adni' ?
Fura, hogy a férfiak jó része még a nagy nyitottság közepette is úgy beszél a partneréről, aki felett döntési jogkörrel rendelkezik pluszban még hozzá is teszik, hogy a nő öröméért van mindez. (A tematikus topicban főként: "szeretném, ha a feleségem bevonna másik pasit is a szexbe, mert neki az lenne a legjobb" ) (Ez egy válasz yorka üzenetére (2013. 09. 30. hétfő 15:48), amit ide kattintva olvashatsz)

Ezer százalékosan egyetértek veled.
Minden párnál mások a személyiségek, kötelékek, érzelmek. Millió egy tényező befolyásolja, hogy kialakul-e valamiféle nyitottság a kapcsolatban. Szüleink idejében ez tabu téma volt és ha el nem váltak, akkor megsavanyodtak egymás mellett egy kiégett kapcsolatban. Mára a társadalom is sokkal elfogadóbb lett, az internet világa sok ember szemét felnyitotta, merünk próbálkozni új dolgokkal.
Személy szerint én felismertem (félig tudatosan, félig ösztönösen), hogy jobb ha kicsit lazább pórázon tartom a feleségemet, mert egyrészt így izgalmasabb az élet másrészt meg a rövid póráz könnyen szakad. (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 09. 30. hétfő 15:17), amit ide kattintva olvashatsz)

Valahogy úgy érzem, sokkal nagyobb szeretet kell ahhoz, hogy a kedvesed "át tudd adni" másnak -egy időre-, mint ahhoz, hogy kisajátítsuk őt. Fejben kell nagyon érettnek lenni ahhoz, felfogjuk: ez testiség, ami ott, akkor az egyéb vágyak kiélésére szolgál, és ezzel ott vége. Nincs tovább, nem kell bonyolítani, mélyebbre hatolni, és érzelmekről sem kell beszélni. Aztán mindenki szépen haza megy és folytatódik a napi rutin... Én elfogadom, megértem ha másnak a monogámia járható út (bár én azt az életet élni nem tudnám.. vagy szenvednék benne) (Ez egy válasz Shinas üzenetére (2013. 09. 30. hétfő 13:45), amit ide kattintva olvashatsz)

Végre egy kultúrált, értelmes hozzászólás. Az is hozzátartozik a szeretethez ha "szabadságot" adsz a párodnak és szeretnéd, hogy jól érezze magát, sőt...ez abszolút nem a közöny. (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 09. 30. hétfő 10:01), amit ide kattintva olvashatsz)

Off... lehetek egyfajta békebíró? Mindenki fogadja el azt amit a másik írt, de ne boncolgassuk már ezt tovább. Végtelen tyúk-tojás szindrómát érhetünk el vele.

Szerintem meg inkább azzal van probléma, hogy sokak számára a 'nyitott' egyfajta szinonímája a 'modernebb'-nek, vagy a 'jobb'-nak. Sokan hajlamosak (kényszeresen) pozícionálni magukat és természetesen följebb, előrébb és ennek egyik eszköze, ha a saját kapcsolatszervezési modelljüket univerzálisan haladóbbnak, minőségibbnek gondolni, hirdetni.
Jellemzően ők azok, akik más területeken is(itt leginkább a szexualitással kapcsolatos dolgokban jelenik meg) hajlamosak kinyilatkoztatásokra. Az egyik ilyen kedvencem volt, amikor megtudhattam, hogy a női örömök netovábbja, a non plus ultra a DP! Nos én ezzel (nem a DP-vel ) valahogy úgy vagyok, hogy amig egy kapcsolat összes aspektusát nem tudom összehasonlítani egy másikkal (vagy a sajátommal) addig sok értelme nincs a méricskélésnek. Utána sem, de az más történet. Sokan esküsznek erre, vagy arra, de valahogy mégis látni és olvasni, hogy emberek milliói élnek át kapcsolati válságokat, éveken át fentartott kapcsolatok hullanak szét idővel vagy éppen a korlátlan szabadságtól megcsömörlött emberek igyekeznek kétségbesetten valami stabil pontot találni, amiben megkapaszkodhatnak... az inga leng, a két végpont között.
Ezért is gondolom, hogy egy kapcsolat milyenségét meghatározza az abban résztvevők kapcsolat előtti élete is és éppen emiatt nehéz mindenki számára ízletes recepttel szolgálni. Túl sokváltozós az egyenlet, még ha a társadalmi környezet nyomását megpróbáljuk kiküszöbölni (úgysem lehet teljesen)
Ami még talán zavar ebben az egészben, az az, hogy vannak, akik számára az, hogy egy kapcsolat adott szituációban akár lemondással is járhta, már rögtön, reflex szerűen elutasítást vált ki. Rögtön korlátokat, meg szabadságot, elengedést, kisajátítást kezdenek emlegetni... (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 09. 30. hétfő 11:55), amit ide kattintva olvashatsz)

Picit félreértesz, illetve én voltam félreérthető, mert én a tudatalatti sémákról beszéltem, az egod játszmáiról! Erről nem tehetsz, mert nem tudatos. Legföljebb fölismerheted, és az helyett, hogy sündisznó állásba vonulnál, fölismerve nevethetsz egyet az egészen.

Számomra a Te személyed teljesen elfogadható, nem szorul magyarázatra akkor sem, történetesen sok férfivel vagy együt és a férjed ennek őszintén örül is. Számomra hihető hogy ennek ellenére, sőt talán pont ezért a Ti kapcsolatotok szeretetteljes, stabil, és tápláló-gondoskodó mind lelki és testi értelemben. Értem amit mondasz!

De vannak olyan emberek, akik szintén ugyan olyan értékes és jó emberek, akik az életnek ezt a kihívását másként tudták megoldani, de azok az emberek is teljesértékűek akik csak küszködnek vele. Lehet nekik ez teszi lehetővé a lelkifejlődést....

Ettől még persze a Ti kapcsolatotok bizonyos szempontból nyitottnak számít, bármennyire irtózz is a szótol!

Tisztelet és szeretet!

Hűség? Megcsalni valakit, odabújni hozzá hogy szeretem és közben titkon másra gondolni olyan dolog számomra, mint letépni egy gyémántot a nyakamból, eldobni, majd felvenni helyette egy követ...
Nem különösképp érdekelnek a társadalmi előítéletek, és szerintem ez a feszegetett téma nem erről szól. Önigazolásra sincs szükségem, hogy valamit én csinálnék jól, vagy épp a másik ember. Nem írom ki a lakásajtónkra hogy szeretek többesben kefélni. És nem is járnak férfiak és nők ki-be a lakásunk ajtaján. Megtisztelem azzal a környezetem és a többi embert is, hogy a saját életem élem. Aki "nyitottan él", egészségére, az ő élete. De azért ne kelljen dogmatikusan elfogadnom hogy erre kell valami fogalom, vagy ahogy hímbivaly írta: fedőszöveg, hogy a teória megálljon hogy nyitott kapcsolatban, házasságban élek.

A gáz az, hogy minden pro-kontra hozzászólásban ott az erkölcsi ítélet. Mindenki a saját gyakorlatát próbálja valamilyen hitelv alapján fölsőbb rendűnek igazabbnak beállítani. Ez teljesen normális dolog, egyben teljesen normálisan irritáló is.
Egyszerűen azt is mondhatnánk, hogy fogadjuk el egymás eltérő gondolkodását, de néha nagyon nehéz elviselni, azt a gőgöt ami azok hozzászólásaiból árad, akik valahogy megoldották, hogy a párjuk beleegyezését adja aktívan, passzívan, valahogy.
Miközben csak annyi igaz, hogy egy ember nem lehet zárt, ha egészséges akar maradni. Egy kapcsolat sem tud néhány évtized távlatában teljesen zárt maradni. Ahhoz, hogy egészséges maradhasson valamilyen módon szüksége van külső energiákra. Inkább azzal van a baj, hogy ezzel a ténnyel szemben a társadalmunk-kultúránk nagyon elutasító. Ezért van aztán szükség a sok átlátszó igazoló fedőszövegre, mert többnyire megszeretnénk felelni a társadalmi normáknak, még akkor is, ha nyilvánvalóan képtelenek vagyunk rá, sőt annál inkább.

Jujj, de nem tetszik amit írsz:-(
Mert én elengedem a páromat mással, vagy Ő engem, szó sincs közönyről!
Nagyon is érdekel az, hogy Ő épp elmegy, mással. Az is érdekel, hogy mennyire érete ott jól magát, vagy sem.
Mert a szexuális életünk nyitottabb, mint az átlagnak, az egyéb érzések ugyan úgy megvannak. Egyszerűen mi nem érezzük azt, hogy azzal mert mi egy Konkrét párost alkotunk (ha úgy tetszik házasok vagyunk), azzal nem sajátítom ki a másik testét. Nem láncolom magamhoz, na mától fogva velem és senki mással. Ha úgy érzi, hogy van olyan, akivel jól érezheti magát egy órácskára, menjen. Hogy én ezért elengedjem? Felrúgjam az amúgy minden téren jól működő kapcsolatot, mert a társadalom normáiba (állítólag) ez nem fér bele, mert itt a minogámia az elfogadott trend?
Szeretem eldönteni mi jó nekem, nekünk.
Így nyitottan, nagyon jó. Megkockáztatom, sokkal jobban működik, mint sok monogám kapcsolat. (Ez egy válasz nem1szer üzenetére (2013. 09. 27. péntek 17:29), amit ide kattintva olvashatsz)

Szerintem itt semmiféle hátrahőkölés nincs sehol.
Minden kapcsolat addig működik, ameddig az abban részt vevők kölcsönösen odafigyelnek egymásra. Ha ez a figyelem nincs meg, az már nem nevezhető kapcsolatnak. Az már inkább egymás megtűrése, elfogadása, szélsőséges esetben pedig nem is érdekli az egyik oldalt mit csinál a másik.
Az hogy sok ember kapcsolatnak nem fogadja el azt amit Ti "nyitott kapcsolatnak" neveztek szerintem illő lenne elfogadnod. Nem égetett meg Téged senki, nem feszítettek keresztre, de szerintem illő lenne megtisztelni azokat akik ezt valami oknál fogva "kapcsolatnak nem fogadják el". Szerintem ne akarj senkit se megtéríteni, hogy neki miben hol a határ. Neked nincs határ, másnak van.
Bár bejegyzésed nem nekem szánod, de vigyorgós sorod, már-már cinikus. Kérdem én: miért is? Én ha többesben voltam a párommal mentem, közösen döntöttük el, nem járunk külön utakra. És ahogy swingerbe mások is járnak így. Egyszer se ugrottam rá egy pasira hazafelé autózva, mert megtetszett és küldtem a páromnak SMS-t hogy majd valamikor megyek. Szóval megkérlek rá: Tartsd tiszteletben a másik oldalt is. "Ne mantrázz" hogy mi vagyunk a birkák.
Ha pedig a személyes véleményem érdekel: privátban megtalálsz. De azt itt a nagy köz előtt is leírom: A többes, a swinger nekünk közös élmény, nem egyéni öröm, és nem mondogatom magamnak hogy "zárt monogám kapcsolatban élek". Kapcsolatban élek. Igen. És nem kefélek félre. Hogy ezt miért írom le? Mert a topik arról szól hogy "nyitott kapcsolat és a hűség" (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 09. 29. vasárnap 20:47), amit ide kattintva olvashatsz)