Hát igen,erre való a félredugás,vagy amit lentebb már emlitett valaki,a közös kalandozás.A többség szerintem az elsőt választja.
Azzal viszont maximálisan egyet értek,h egy kapcsolat messze nem a szexbeni hűségtől lesz örök... (Ez egy válasz Zsuzsa üzenetére (2012. 01. 04. szerda 19:12), amit ide kattintva olvashatsz)

Nem lehet minden nap rántott hus,néha kell egy kis töltöttkáposzta..))))

...és azzal akarsz élni,akit szeretsz,akivel szeretkezel...
És én alapból,csak egy embernek tudom őszintén azt mondani,hogy:SZERETLEK!
De,lehet,h ez az én hibám.Alkalmatlan vagyok nyitott kapcsolatra. (Ez egy válasz Zsuzsa üzenetére (2012. 01. 04. szerda 17:11), amit ide kattintva olvashatsz)

Akivel a mindennapokat éled,azzal szeretkezel..azt szereted..Legalábbis én igy gondolom. (Ez egy válasz csipicsipi üzenetére (2012. 01. 04. szerda 16:16), amit ide kattintva olvashatsz)

a szerelem 7 évre programozhott?..hmm nem igazán hiteles,mert a kapcsolatok általában-amik változnak -az valóban 7 éves periódusos..de a kapcs.romlása nem ott kezdődik..az már a vég..nem?..
a hét törpe...a hét manó....a világ 7 csodája....igaz?..hajlamosak vunk számok tükrében nézni olykor a történéseket ..olykor a világot..
hmm..ti hány éves kapcs-al bírtok...mikor is bekövetkezett a szemlélet változás..monogám-nyitott stb?. (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 12. 30. péntek 21:37), amit ide kattintva olvashatsz)

nem feltétlen igaz,mert ha mással kefélsz s azzal nem kivel éled a napokat..akkor hogy is van Ez? (Ez egy válasz Zsuzsa üzenetére (2011. 12. 31. szombat 12:07), amit ide kattintva olvashatsz)

Ez pontosan igy van!Nagyon szepen megfogalmaztad!Mindenkinek igy kellene gondolkodni! (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 10. 14. péntek 21:38), amit ide kattintva olvashatsz)

Az életkőr előrehaladtával egyre inkább igaz lesz (Ez egy válasz Zsuzsa üzenetére (2011. 12. 31. szombat 12:07), amit ide kattintva olvashatsz)

....igen aki háztartásbeli mindenképpen.... (Ez egy válasz Zsuzsa üzenetére (2011. 12. 31. szombat 12:07), amit ide kattintva olvashatsz)

Teljesen igazad van....amiket írsz! A gondolkodás módon kellene változtatni mindenkinek!.... (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 10. 14. péntek 21:38), amit ide kattintva olvashatsz)

Nem az a lényeg,kivel kefélsz,hanem kivel éled a mindennapokat.

A külön utas kapcsolatokat nem tudom elfogadni. Ha összekötöttük életünket, akkor a többes iránti igényünket is együtt kell átélni. Ez így korrekt. Ha ezt nem tartjuk be, a társunkat csapjuk arcul.

Ebben a cikkben arról írnak, hogy hét évre van programozva a szerelem: http://divany.hu/intim/2011/09/08/szethullo_hazassagok_7_ev_hu- segre_programoztak_minket/ (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 10. 04. kedd 12:17), amit ide kattintva olvashatsz)

Nem a nyitott házasság az önámítás, hanem az, amikor azt hazudod magadnak (meg nekünk), hogy a házasságok többsége ugyanolyan boldog 20 év után. Vagy azt, hogy a második házasságok jobban sikerülnek majd, mint az elsők.

Minek ismételgessük ugyanazt a hibát, a monogám kapcsolat hibáit?

Igenis öt év után már megnézed a csajod nővérét, tíz év után megdugod a munkatársnődet és ezen nem segít, ha elválsz és elveszed az egyiket. Akár Claudia Schiffer is lehet a következő feleségem, ugyanúgy ki fogok belőle szeretni egy idő után és megkívánok valaki mást. Aki elvarázsol, akibe belezúgok, aki más mint a jelenlegi... Ha ezt tagadod, akkor ámítod magadat. Tegyed! Nem az én életem. Persze fura, hogy ha ilyen lenéző vagy a nyitott házassággal, miért irogatsz ide olyan sokat...

Sokkal jobban működik a nyitott kapcsolat, ahol senki sem enged el senkit, legfeljebb megengedi, hogy mást (is) szeressen. A feleségemnek itt vagyok én (és nekem a feleségem), kedves, megértő társ, a bázis, ahová hazatérünk a szívdobogtatós éjszakai kaland után. (Ez egy válasz Nanuq üzenetére (2011. 10. 01. szombat 16:37), amit ide kattintva olvashatsz)

Azért nem írtam eddig, mert épp a sűrűjében vagyunk a dolgoknak.
RAVENNA! Totál igazad van! Akkor tudod elengedni a másikat, ha magadat jobban szereted. Ezt én már egyszer megkaptam feladatul, akkor nem sikerült megtanulnom a leckét. Most az élet még egyszer ez elé állított, és most megoldom a feladatom. Hogy milyen formában? Erre is azt mondom, ezt dobta a gép!
Szerencsések vagyunk, mert mi is mindent megbeszélünk, ez korábban is így volt, most is így van. Nem hazudok, ütős volt, amikor először ment a párom a pasijához. Most is épp ott van és nagyságrendekkel más zajlik már bennem.
NANUQ Ez nem önigazolás, hanem hiszek benne, hogy most ez a követendő út, a miértre előbb válaszoltam.
Tudni nem tudom, hogy mi lesz a vége, mert amint 100%-ban elengedtem a párom és ő engem, abban a pillanatban 100%-ban megváltozok és, hogy ez milyen hatást vált ki a páromból (és belőlem)? Azért tesszük, hogy happy end legyen, de erre természetesen nincs garancia. Csupán amiatt vagyunk optimisták, mert nem a kapcsolatunk megmentéséről van szó továbbra sem.
Megint kösz a hozzászólásaitok!

a válás nem jó dolog.az biztos.én is elváltam,de nem köpködtünk,nem veszekedtünk,egyszerűen beismertük hogy 7 év után vége.igaz nem volt gyerek.csodás 7 év volt de a mostani még jobb.szerintem a nyitott házasság nem gyógyír a kapcsolat megtartásához.ez csak a véleményem.

pempinyúl, én nem akarok példát írni. Hiszen merőben más amit él élek meg, vagy mással történt és csak elmesélője vagyok. Én értem amit ravenna ír. Nehéz úgy felállni hogy az ne fájjon a másiknak, de azért lehet hogy meg tudják páran tenni. Amúgy meg lehet hogy nem szabad belemagyarázni dolgokat a soraidba de felvetettél valamit, swingereztetek, ismeritek egymást, a baráti körötökben is találtál olyat akinek erről beszélhetsz. De valahogy úgy érzem hogy most csak érveket keresel saját magadnak hogy az amt teszel, az jó. Egyfajta ismételt önigazolás?

Példát? A volt párommal mindent megbeszéltünk, mindent tudtunk egymásról és mikor éreztük hogy valami nem jó, azt is megbeszéltük. Nem kerestünk megoldást úgy, hogy "mi lenne ha azt csinálnánk hogy....."
Ahol veszekedés van, az azért van mert akkor jönnek felszínre az addig meg nem beszélt dolgok. Ha ismerik egymást, nincs mit számonkérni a másikon, dacból meg sokat úgy se ér az ilyen dolog.
Amikor "szerettel" elengeded a másikat azt nem szeretetből teszed, hanem azért mert te olyan vagy. Az ember jobban szereti mindig saját magát, mint a másikat. Ez viszont így van, és épp ezért engeded majd el őt (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 10. 01. szombat 17:38), amit ide kattintva olvashatsz)

Van logika abban amit írsz, de mondj nekem egyetlen példát arra, amikor egy rossz kapcsolatból úgy szállt ki bárki, hogy egyenes háttal elengedi a másikat. Hát én nem ezt látom a környezetemben. Én veszekedést látok, egymás ócsárlását, ügyvédeket stb. Lehet, hogy nem fog sokáig működni a nyitott kapcsolatunk, hisz nem vagyok jövőbe látó, de egy dolgot megtanulok belőle - szeretettel elengedni a másikat. Erre mondhatjátok, hogy ez egy "kultúrált" formája a szakításnak. Lehet. Ezt az idő eldönti. De tudok olyan példát, ahol ez már nagyon régóta működik. (Ez egy válasz Nanuq üzenetére (2011. 10. 01. szombat 16:37), amit ide kattintva olvashatsz)

Na igen. A nyitott házasság nem gyógyír a monogám házasság problémáira, hanem módszer! Egy lehetőség. Egy út. Az út bejárása közben rengeteg kérdés adódhat és ezekre senki sem tudja mi a válasz. Noch dazu, ha elindulsz ezen az ösvényen akkor talán már a legjobb barátaitokkal sem lehet megbeszélni a dolgokat úgy, mint régen.

Erre a gondolatra szépen rápépíthető hogy csak átmeneti megoldás ez a nyitott házasság dolog, mert még a legjobb barátaiddal se tudod megbeszélni. Nem korrektebb akkor ha már ennyire rossz a dolog egyenes háttal elengedni egymást? Ez csak egy önámítás hogy valakivel élsz, közben mást szeretsz, másba vagy szerelmes, de kényelmi és praktikus okokból nem engeded el a másikat. (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 09. 30. péntek 22:02), amit ide kattintva olvashatsz)