Dobta a férje folytatás

Óvatosan döntött rá, a karját végig a hátam alatt tartva. A legédesebb tehernek éreztem a testét, amikor rám feküdt a teljes súlyával. Nagyon megkívántam, már minden porcikám izzott. Csak most éreztem mennyire hiányzott nekem a testiség. Annyira akartam ott őt akkor, mint még soha senkit az életben.
Valami elpattant bennem, a szégyenlősség köpenye lehullott, meg akartam kapni mindent, amit a másik csak adni tud.

Felbátorodva a pólója alá nyúltam, hogy végre megfoghassam az izom kötegeket. Forró volt a bőre, az illata őrjítő. Ott simogattam, ahol értem, belemarkoltam az izmos fenekébe is.
- Istenem, csináld még!- nyögte a számba, amikor az izmos, kemény hátsóját fogdostam. Tetszett nekem a hang, amit kiadott, még többet akartam kicsalni belőle.
- Vetkőzz le! – utasítottam, amit meg is tett.
Néztük egymást, amikor egymással szemben állva, szabadultunk meg minden egyes ruhadarabtól. Nem éreztem szégyent, úgy tekintett rám, mint egy istennőre. Figyelte a fehér melltartó alól előbukkanó melleimet, a tekintetétől megduzzadó bimbókat végül, amikor a tangámból is kiléptem, a sima háromszöget a lábam között. Szinte hallottam mekkorát nyel, amikor odapillantott.
Én is hasonló állapotban voltam, fantasztikusan festett Tamás teste. Izmos, de nem csúnyán kigyúrt, széles szőrös, mellkas, keskeny csípő, bordás has, és amikor levette a bokszerét! Felsikkantottam a látványtól, örömömben.

Szép nagy pénisze volt, ami duzzadtan, eresen és nagyon keménynek tűnően meredezett. Barnán göndörödő szőr ölelte körbe.

Ő lépett először mellém és azonnal a mellemre tapasztotta a száját. Enyhén szívott és nyalintott finoman, de érezhetően. Egyik mellemről a másikra vándorolt, repkedett akár egy éhes kis darázs a virágfejek felett.
Én sem bírtam ki. Muszáj volt végigsimítanom a felsőtestét. Amikor úgy éreztem, már mindenhol megérintettem, szépen fokozatosan,a kezem lecsúszott a lába közé.
Annyira jó volt a méretes falloszt fogni! Végig simítottam a hosszán, fogdostam a vastagságát, majd meggyúrtam a herét is, óvatosan gyömöszöltem.
Amikor már mindent bejárt a kezem, rákulcsoltam az ujjaimat a vesszőre, mozgattam a bőrt lassan, majd egyre gyorsabb ütemben. Tamás nyögött és hörgött, az őrületbe kergetve vele. Nem is bírtam tovább, térdre rogytam, hogy közelről is láthassam a forró hímvesszőt.
Odadugtam az orrom, beszívtam az illatát, bámultam a selymességét és az erősségét, a szemem csak itta a látványt.
A makk tetején már ott csillogtak azok a harmatcseppekhez hasonlatos kis gömböcskék, amelyek az izgalmi állapot előre haladását jelezték. Muszáj volt megkóstolnom, lenyalnom őket. Cuppogtam az íztől, egyszerűen elkábított, arra sarkallva, hogy még többet szerezzek belőle. Ekkor hátrahúztam a bőrt, amíg csak a fityma engedte és elkezdtem körbe- körbe kényeztetni. Tamás nyögött, és nézett közben.
Az ujjai a hajamat túrták. Borzolta és simította abban a ritmusban, ahogy én finoman elkezdtem szopni. A lábam között már nedves és duzzadt voltam. Az egyik kezemmel lenyúltam, hogy megérintsem magam a legérzékenyebb helyen. Minden puha volt odalent és várakozó. Nem tudtam kétfelé figyelni, így inkább csak a szopásra koncentráltam, amibe egyre inkább kezdtem belelovalni magam.
Várj, így el fogok menni!- Kihúzta a szerszámát a számból, majd nagyokat sóhajtott. Közben a két ujjával két oldalt, elszorította a farka tövét. Kellett egy perc, amíg megnyugodott és úgy érezte folytathatjuk a dolgot.

Ekkor döntött az ágyra és feküdt a lábam közé.
Felsikoltottam, amikor először belenyalt a puha, szétnyílt ajkaim közé. Nyalogatott le- fel, a luk körül, majd csak a csiklómra koncentrált. A combjaim remegni kezdtek, a testem megfeszült. A lepedőt markolásztam, majd a férfi haját simítottam, vonaglottam és dobáltam a fejem.

Két perc biztosan nem telt el, máris éreztem, ahogy a gerincem tövéből kiindul a bizsergés és a kéj hullámai magukkal ragadnak. Sikoltozva élveztem el, miközben szinte majd kitéptem Tamás haját. Mosolygott, amikor szégyenlősen és elpirultan kinyitottam a szemem. Följebb csúszott és a szemembe nézett. Szikrákat láttam a tekintetében, csillogó vágyat. Úgy éreztem a fényei egészen a lelkemig hatolnak.

A teste melegítette az enyémet, a kemény pénisze a hasamat nyomta. Semmi mást nem akartam, mint magamban tudni azt a keménységét. Odanyomtam magam a csípőmmel, ritmikusan és nyöszörögve.
- Mindjárt megkapod, csak egy pillanatot várj- mondta kedvesen a rekedt hangján, miközben gyorsan felállt és addig kotorászott a levetett nadrágja zsebében, míg egy fényes, kis tasakot, nem húzott ki belőle. Hamar feltépte a kotongumi csomagolását és a péniszére gördítette a világos színű, síkos, vékony anyagot. Felszisszent, miközben az érzékeny rúdjához érve a műveletet végezte. Már nagyon vártam, erősen magamhoz szorítottam, amikor újra rajtam feküdt.

Kicsit megigazítottam magam, a lábammal körbeöleltem őt. Harmadikra becsusszant az erős makk, majd végig az egész vastag, forró rúd. Felkiáltottam a boldogságtól, amikor egészen beért.

Muszáj volt a szánkkal is összekapcsolódnunk, mindketten vágytunk rá. Borzongatóan finom volt, ez a fajta egyesülés, majd belefulladtam a csókba, az egész dologba. Mintha egy pillanat alatt átértékelődött volna bennem minden, akárha egy vastag szövetfátyol hullott volna le, a szemem elöl.

Annyira élőnek és erősnek éreztem magam, mint soha, semmikor azelőtt! Ez az érzés volt a legeslegjobb a többi finomság mellett!
Tamás elkezdte a pumpáló mozgást, veszettül jól volt, egy ritmusra járt a testünk, keresve a közös beteljesülést.

Ősi erőt és energiát éreztem, mintha én lennék az első asszony a földön, Tamás pedig a domináns hím, aki csak az enyém. Beleharaptam a vállába, nyaltam a bőrét az erős nyakát, szorítottam és karmoltam, megfeledkeztem magamról teljesen. Szenvedélyes vihart gyújtottunk egymásban, szikrázott minden és robbanni látszott az egész világ. Tamás feltérdelt, majd a fenekem alá nyúlt és az egész csípőmet felemelte. Így mozgott tovább, én pedig még mélyebben magamban érezhettem őt. A nyögésem és a hörgése összekeveredett, egy hatalmas zúgó és őrjítő egyveleggé sűrűsödve. Szárnyaltam a kéj madarán, repültem vele együtt, fel, szédítő magasra.

Egyszerre ért minket utol az orgazmus, ami megremegtette a testünket. Ahányszor ő kilőtt a belsőmben, én annyiszor rándultam össze, szorítva őt erősen. Valósággal magamba préseltem az ondóját. Nagyon jó volt, szinte minden sejtem részt vett a dologban, egy magasabb szféráját éltem meg az orgazmusnak, amit Tamás a lényével tudott belőlem kicsalni.

Amikor rám hanyatlott csak pihegtünk, a bőrünk csúszóssá vált a verejtéktől. Kicsit sem bántam, nagyon finom érzés volt, szinte lebegtünk az orgazmus utáni csodálatos és bágyasztó ködben.

Pár perc múlva legurult rólam és mellém feküdt, a lepedőt óvón húzta rám.
- Köszi!- nyögtem pirulva, mert valamit mondanom kellett és valóban hálát éreztem az egész estéért.

- Én, köszi! Én köszönöm neked ezt az estét, nagyon- nagyon, jó volt! Kérlek, mondj igent, mondd, hogy holnap velem vacsorázol!
- Jól van, szívesen! Viszont lehet, hogy keresnek a többiek, engem pedig Éva a barátnőm.
- Nem, Éva nem keres, mert ő már hazament az egyik barátommal. Engem se fognak itt zavarni hidd el, a vendéglátó apja vagyok!

- Hogyan?- néztem rá nagy, csodálkozó szemekkel.
- Hát igen, már nem vagyok fiatal, negyvenkettő leszek a nyáron. De, ha neked ez ilyen nagy gond, akkor…
- Nem! Csak meglepődtem. Nagyon is tetszel!- Tamás elmosolyodott és ezután csókolt meg újra, amitől a testem megint lázba kezdett jönni. Igen, még háromszor feküdtem le vele ezen az éjjelen és ott maradtam a házában.

Jól gondoljátok, nem tudtunk csak úgy elszakadni egymástól másnap, ahhoz túlságosan jól éreztük magunkat együtt. Közös kincsre leltünk, és egyikünk sem naiv, hogy hagytuk volna, csak úgy kárba veszni! (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Meztelen napozás

Már harmadik hónapja járt erre az eldugott kis tisztásra napozni, aminek kezdett lassan meglátszani az eredménye. Nehezen barnult, ilyenkor átkozta vörös haját és fehér bőrét. Nem szeretett a vízparton nyaralni, az egymás hegyén-hátán fekvő emberek között úgy érezte magát, mint egy szardínia a konzerves dobozban. Jó alakja volt, nőies formái, hosszú bronzvörös haja miatt sokszor megbámulták. Ez nem zavarta, megszokta már, de az bántotta hogy a zömében jól lebarnult emberek között olyan szánalmasan feltűnő volt hófehér, majd egy-két nap után rákvörösbe hajló bőre. Hiába kent magára bármit, még két hét után is csak nagy jóakarattal lehetett rámondani, hogy kezd barnulni.
Ezért már a tavasz első napsugarait is kihasználta, hogy nyár elejére - persze csak saját magához képest - kicsit lebarnuljon. Néhány héttel ezelőtt véletlenül fedezte fel ezt a tisztást az erdő szélén, egy elhagyottnak tűnő ház mögött. Azóta minden szabad órájában, amikor csak süt a nap, idejön. Sehonnan nem látni ide, ezért már második alkalommal némi tétovázás után levette a bikinit, hogy teste minden porcikáját érje a nap. Elég idétlenül nézett ki mindig az előző években egy-egy fürdőruha csere után a testén itt-ott látszó fehér csík, amit a régi fürdőruha eltérő fazonja miatt nem ért a nap. Idén nem lesz ilyen probléma, mert ott sem marad egész fehér, ahol a kíváncsi, mohó, felizgult férfiszemek nem látják.
Vagy valami jó könyvet vitt magával és azt olvasta hogy gyorsabban teljen az idő, vagy kedvenc zenéivel telerakott MP3-at és a legjobb minőségű Sennheiser fülhallgatót fogta be a napozás alatt. Ilyenkor lehunyt szemmel hallgatta Pavarotti, Domingó csodás hangját, és nemegyszer a hősnő helyébe képzelte magát, akihez ezek az áriák szóltak. Szerette az operákat, romantikus lényéhez jól illett opera különleges világa. Inkább oda járt, mint diszkóba. Emiatt aztán kevés udvarlója volt. Pedig a srácok élénken érdeklődtek utána. Testileg korán érett, ha lélekben nem is követte ezt a gyors fejlődést. Már tizenhat évesen egyes melltartókból C kosarút kellett vennie. Persze magas, karcsú termetéhez, a 180 centihez nem tűnt aránytalanul nagynak a melle. Ennek ellenére a férfiak szeme mindig megakadt a duzzadó keblű, hosszú, tömött bronzvörös hajú, nagy, állandóan csodálkozva néző smaragdzöld szemű fiatal nőn.
Nem szerette ha nézik, mindig zavarba jött tőle. Ilyenkor, de csak ilyenkor előjött a sok magas nőre jellemző sutaság. Elpirult és nem tudta hova tegye kezét-lábát. Ezért utálta magát, de nem tudott mit tenni ellene. Így hát inkább visszahúzódó lett, kerülte a férfiakat. Mindazt, amit az életben elmulasztott, az ábrándok pótolták. Modern nő lévén (jobban értett a számítógéphez, mint sok kollégája, nőkre nem jellemző módon tudott kereket cserélni, és az apróbb javításokat is elvégezte a lakásban) nem a herceget várta fehér lovon, de az ábrándokban mindig egy magas, barna, göndör hajú férfi jelent meg nyitott sportkocsiban, aki tudta, hogy a levél ária nem a Bánk bánban van, és hogy Remarque francia hangzású neve ellenére is német író. Az ábrándokban vele mindig jól elbeszélgetett, itt eltűnt a sutasága, a zavartsága, felszabadultan, nevetve, kézen fogva futottak a réten, kitárgyalták a késői vacsorán az előbb látott operaelőadást, és, horribile dictu, szenvedélyes csókokat váltottak. Ez volt az álom, az ábránd, a mese. És hogy nézett ki a valóság?
Hamarosan harminc éves lesz, és két, jelentéktelen férfivel folytatott, még náluk is jelentéktelenebb viszonyban egyszer sem élte át az orgazmus gyönyörét. Persze, olvasott róla, de még egyszer sem tapasztalta meg. Nem is tartott sokáig egyik kapcsolata sem. Most már jó ideje nem volt senkije. Méltóságán alulinak tartotta, hogy Júlia meg Romana füzet-kékben olvasson a szerelemről meg a szexről, abból tanulja meg, mi is a gyönyör, de más megoldás nem mutatkozott. Egyszer egy különösen hosszúnak bizonyult álmatlan éjszaka után lesz ami lesz alapon bement egy üzletbe, hogy vibrátort vegyen magának, de miután elkezdték kérdezgetni, hogy mégis milyet szeretne, kicsit vagy nagyot, simát vagy recéset, netán egy négerére hajazót, fülig vörösödve kiszaladt és meg sem állt hazáig. Arra is gondolt, hogy az interneten vásárol magának, már ki is nézett egy teljesen hétköznapi kis valamit, de aztán elképzelte, ahogy a postás kárörvendően szemléli, a szemével levetkőzteti, miközben ő átveszi a csomagot, és gyorsan lemondott erről a tervéről. Hiába állt ott öles betűkkel hogy semleges csomagban küldik, meg volt győződve róla, hogy a postás pontosan tudná, mi érkezett a címére.
De most nem a vibrátoron jár az esze, hanem Nemorino áriáját hallgatva együtt érez a fiúval. A sutaságuk, a kívülállósságuk közös. Ahogy Nemorino szerelmes Adinába, úgy szerelmes ő a sportkocsis, göndör hajú, ábrándbeli idegenbe - persze csak képzeletben. A zenét hallgatva is rá gondol, elképzeli, ahogy itt fekszik mellette a tisztáson, átöleli, és simogatja, csókolja a testét. 1 hozzászólás, utolsó: vera31 (2013. 07. 11. csütörtök 07:02)

Meztelen Napozás 1

Mint ilyenkor mindig, nehezebb lesz a lélegzete, benedvesedik. Egyik kezét a mellére teszi, a másikkal megmarkolja a takarót. Mintegy öntudatlanul szétnyitja kissé a combját, érzi a napsugarak melegét az ölén. A takarót markoló keze megrándul. Annyira kívánja az öle hogy odanyúljon, de valami mindig visszatartotta ettől. A konzervatív nevelése? Vagy Andrea, a barátnője, aki úgy fogyasztotta a férfiakat, mint más a reggeli kávét, és akinek harsány, közönséges elbeszélései arról, hogyan szerzett örömet magának egy-egy ügyetlen pasas után a csiklója ingerlésével, egyszerre vonzotta és taszította?
Olyan sokszor járt már közel hozzá, de az utolsó percben valami mindig visszatartotta. Most is. Alig hallhatóan felnyögött, megszorította a mellét és kicsit megemelte a medencéjét, mintha könnyebbé akarná tenni valakinek hogy beléhatoljon. Aztán visszaejtette és lassan mozgatta, mintha valakinek az ütemét követné. Csukott szemmel, fején a fülhallgatóval és ezzel az obszcén mozgással úgy nézett ki, mintha hanganyagról tanulná a szexet, az orgazmust.
Egyre jobban beleélte magát. A meztelenség, a napsugár, az enyhe légmozgás az ölén, a csiklójánál, a szerelmes ária által kiváltott fantáziák felkorbácsolták a testét. A két térdét behajlítva, combját szélesre tárva felkínálta ölét az ábrándok hercegének: "Gyere, tégy magadévá" suttogta, ami csak a fülhallgatóval a fején tűnt suttogásnak, a valóságban jól hallható, a kielégítetlen vágya által a szélbe kiáltott kívánság volt, amit a nő tudta nélkül valaki meghallott és magára értett...
A férfi már jó ideje egy fa mögül figyelte a fiatal nőt. Szerette egyedül járni az erdőt, a természetet, ezért olyan helyeket keresett, ahol kicsi a valószínűsége, hogy mással is összefusson. Így került most ide. Már messziről észrevette a napfürdőző alakot, tétovázott is egy darabig hogy erre folytassa-e az útját, de végül győzött a férfiúi kíváncsiság. Azt látta messziről is, hogy egy meztelenül napozó nő van ott, de csak közelebb érve fedezte fel, hogy egy nagyon csinos, jó alakú, fiatal nő kereste itt a magányt a titkos napfürdőzéshez. A fa mögül legeltette a szemét a formás alakon, a telt, hetykén álló keblen, a nő hosszú combján. Már azt hitte hogy alszik, amikor egyszer csak enyhén szétnyitotta a combját. Ezt látva kiszáradt a torka. Óvatosan, hogy zajt ne csapjon, átosont egy másik fa mögé, ahonnan a nő két combja közé látott. Jól látta a sűrű, bronzvörös, ujjnyi széles csíkra borotvált szeméremszőrzetet, a nő enyhén kitárt ölét. Észrevette, hogy a nő testében lejátszódhat valami, mert ágyéka egy szeretkezés mozdulatait imitálta. Nagyon felizgult. Már a fiatal, tökéletes test látványa is megtette a magáét. A feleségére gondolt, akinek teste már régen nem őrizte az egykori jó alakot. A kötelességből végzett szeretkezéseikre, aminek során már csak a mechanikus inger, és a szeretkezés közben behunyt szeme elé képzelt jobbnál jobb nőalakok, nem pedig a felesége utáni vágy hozza a kielégülést. Vászon shortja már szűknek bizonyult amióta meglátta a formás alakot a pokrócon, de eddig nem akart tudomást venni duzzadó férfiasságáról. Mindig lenézte és megvetette voyeur-öket, most meg itt áll egy fa mögött és egy izgató testet bámul. Amikor a nő megfogta a saját mellét és szélesre tárta az ölét, végérvényesen felizgult. Kigombolta a nadrágját és megszabadította a boxer börtönéből mereven álló dákóját. Ott állt az árbocként meredező férfiasságával, és nem tudta levenni a szemét a magát felkínáló testről. Amikor pedig meghallotta a "gyere, tégy magadévá" szavakat, nem bírt magával. Azt hitte, a felszólítás neki szólt, és a nő széttárt combja közé térdelt...

Amikor Nemorino áriája után fülébe csendült Carmen áriája, a "cigány lányt úgy szeress, ne könnyet ejts, légy akaratos, büszke, vad..." megrándult a teste. Ilyen erős vágyat még sohasem érzett. Talán a szellő, ami a testét simogatta, a szabadban meztelenre vetkőzés, a már emlékké vált múltban volt utolsó szeretkezés gondolata, vagy csak az egészséges test önzése tette, de úgy érezte, görcsbe rándul az öle, ha nem viszi most azonnal oda a kezét, nem dörzsöli meg csiklóját. Már indult a takarót markoló keze az öle felé, amikor azt hitte, álmodik: egy kéz a semmiből szétnyitja a szeméremajkait és egy vastag, kemény szerszám lassan, de megállíthatatlanul benyomul a hüvelyébe. Egy pillanatig nem tudta, hogy ez még ábránd, vagy már valóság. Valóság volt, érezte ahogy kitölti a hüvelyét. Egyet sikoltott, a megváltásért hálát mondó sikoltás volt ez. Szorosabbra hunyta a szemét hogy a valóságot és az ábrándot összekösse. A barna, göndör hajú sportkocsis herceg eljött hát végre! A sok álombeli csók után végre birtokba vette a testét is - csak erre akart gondolni. Átölelte a férfit, magára húzta egészen. Két combját a dereka köré fonta, és öle együtt ütemre mozgott a hüvelyében mozgó szerszámmal, felvéve annak ritmusát. A férfinek az egyik kezét a mellére húzta: "szorítsd meg" mondta. Az erős tenyér rásimult a mellére, majd két összecsippentett ujj a kemény mellbimbóját kezdte morzsolgatni. "Csókolj... csókolj meg" súgta a férfi fülébe, amikor még soha nem tapasztalt érzések ébredtek az ölében. Forróság és kéj hullámai száguldottak át a testén. Érezte, ahogy a férfi pénisze lüktetni, majd pumpálni kezd, pumpálja belé a spermát. Alig valamivel ezután megérkezett hozzá is az eddig még nem tapasztalt kéj. Megrázta a testét, tíz ujját belemélyesztette a férfi vállába és kiszakadt belőle az a kéjes sikoly, amiről már annyit hallott Andreától, de ami még soha nem hagyta el az ő száját. Elélvezett...
A férfi teste a földhöz szorította. Nem mozdult, nem merte kinyitni a szemét. Tudta hogy nem a sportkocsis herceggel szeretkezett, de még nem tudta eldönteni, hogy akarja-e egyáltalán megtudni, ki szerezte neki élete első igazi orgazmusát.
Ha most nem nyitja ki a szemét és hagyja a férfit elmenni, akkor az ábránd megmarad. De leélhet-e egy egész életet ábrándokba menekülve? Másrészt viszont, ha meglát egy hétköznapi, esetleg ellenszenves, netán kissé visszataszító alakot, akkor még az emléke is elvész ennek a valószerűtlen első orgazmusnak. Mit tegyen hát? Néhány pillanatig még átadta magát az előbbi gyönyör emlékének, majd halkan, de határozottan megszólalt:
"Kérlek, ne szólj semmit, csak menj el. Úgy akarok erre a napra visszagondolni, mint egy álomra"
A férfi felemelkedett, tétovázott egy ideig. Aztán lehajolt, gyengéden végigsimított a még enyhén remegő testen. Ráhajolt a két büszke mellre, egymás után az ajka közé szorította a még mindig ágaskodó bimbókat, a nyelvével becézgette, szívogatta, gyengéden játszott velük.
A nő melle ismét keményedni kezdett. Egy kéjhullám futott át a testén, összeszorított szemmel élvezte ahogy a férfi nyelve a mellével játszik. Kicsit csalódott volt, amikor abbamaradt a kényeztetés. Veszteség érzése tört rá. Kinyitotta a szemét hogy a férfi arcába nézzen, de már csak egy, a fák között eltűnő hátat látott. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Találkozás Egy Unikornissal..

-Felugrom a gépre és szétnézek kicsit a környéken! Gondoltam magamban miközben a haverokkal ökörködtünk egy Tisza parti kis talpon állóban. Egész pontosan, csak ökörködtek, mert én valahogy nem éreztem magam lélekben közöttük. Félre értés ne essék, imádtam szabad időmben velük bandázni és nagyon szerettem ezekkel a srácokkal róni a kilométereket. Oda nem figyelésem oka pár órával ez előtt-re tehető. Az egyik kis településen álltunk le tankolni, meg kicsit nyújtózni. Kis kút volt, pár autóval a parkolóban és meglepetésünkre egy szépen lefújt fehér sv-vel az egyik töltőnél. Nem tankoltunk mindannyian, de az én „lovam” éppen éhes volt így megálltam az sv mellett a kútfő másik oldalán. Már hallottam is a beszólásokat -nézd már! A kis tesó! Ez azért szólt nekem, mivel szintén sv-m van, csak éppen köbcentiben és lóerőben nagyobb, színre meg az ellenkezője, mint amelyik ott várta a gazdáját. Mivel azért elfogult vagyok, nekem tetszett és míg adagoltam az abrakot megfáradt pacimnak, nézegettem kicsit ezt a „kis tesót”. Tényleg szép munka volt a festés. A hófehér alapból egy egyszarvú bontakozott ki, amelyik éppen leszegett fejjel szarvát döfésre előretartva tartott vissza egy pár éhesnek tűnő farkast. Szemlátomást ő volt az uralkodó motívum az ábrán. Sütött a képről, hogy a farkasok bármennyire is éhesek, nem mernek újat húzni az unikornissal. Annyira elbambultam a képen, hogy a töltőpisztoly kattanása hozott vissza a jelenbe, és arra eszméltem, kíváncsi vagyok a gép tulajdonosára.
Ahogy beléptem a kút üzletébe, kicsit csodálkoztam, hogy nincs az a tipikus, „harci zaj” amit egy pár sok mindent megjárt főleg volt katonákból álló kis csapat tud okozni egy ilyen kis helyen. Felettébb csendesnek bizonyult a kis üzlethelyiség, és ahogy kifizettem a tankolást, keresni is kezdtem az okát. A srácok, akik éppen bejöttek előttem az újságos pult előtt tobzódtak és simán levágtam, hogy nem az újság érdekli őket, és igazából az én lábam is földbe gyökerezett, mikor átnézve fölöttük megláttam a mostani elmélázásom okát és egyben a kinti műalkotás gazdáját. Jó láttam én is sok mindent már, de az a nő valahogy más volt mint az eddig előforduló, hazudnék, ha azt mondanám átlagos nők az életemben. Fekete sörénye, lágyan esett egész a dereka közepéig, ahogy éppen megigazította, mivel a szél összekuszálta kicsit a végét. Gondoltam éppen a sisak alá készíti elő és mivel, bár a kávés pult előtt állt éppen, poharat nem láttam előtte, gondoltam indulóban van és én csak ennyit láthattam belőle, mielőtt tovább áll. Szerencsésnek éreztem magam, hogy láthatok ilyen szépséget, de egyben szomorú is voltam, hogy pár pillanat lesz az egész. Közben valami ficsúr flegmán kicsit arrébb lökött, a kávés pulthoz igyekezetében és ez újra észhez térített. A srácokhoz lépve már hallgattam is a pusmogást -öcsém! Micsoda egy tuti nőci! -Simán búcsút intenék a kis ujjamnak ha az lenne az ára egyetlen éjszakának vele! Persze elmosolyodtam én is és helyeseltem, de belül tudtam, hogy ez teljesen távol áll tőlem ebben az esetben. Néztem a gyönyörű barna szemét, ami persze egyenlőre figyelemre sem méltatott és éreztem, hogy ő olyasvalaki, akivel már találkoztam. Ha nem is szó szerint, de álmomban egész biztosan!
Aztán a viszonylagos csendet az iménti ficsúr törte meg. Ami teljesen letaglózott. Simán leszólította ezt földre szált fekete angyalt! Kávéra invitálta és hetykén, a pultra helyezte a lexus-ának kulcsát, ami épen kinn feszített a parkolóban és ami azonnal tiszta képet adott számomra hihetetlen bátorságáról. Ha szemmel ölni lehetne a pali már régen alulról szagolná az ibolyát. Brigi, (ahogy később a kutastól megtudtam, megfordul nyaranta a környéken, nem nagyon szívleli az efféle nyikhajokat) udvariasan visszautasította a meghívást, de a tekintetében minden női „Takarodj innen mert eltaposlak” benne volt. Hát a csóringer „szupersztár” faszi köpni nyelni nem tudott ijedtében és letéve minden nemű támadási szándékáról elszégyelve magát a zsebébe csúsztatta a kulcsot és arrébb állt a kávé automatához. A srácok persze alig bírták röhögés nélkül, így gondolták ideje eltolni a bicajt, hát el is indultunk kifelé. Felpattanva újra a paripára, még lenéztem ellenőrizni pár dolgot, nem lóg-e valami, vagy éppen nem engedtek -e még le a kerekeim a várakozásban. Ismét visszaemelkedve a nyeregbe, hihetetlen, de valóban éreztem, bizseregni a tarkóm, ahogy a szemem sarkából észrevettem a túloldalon is nyeregbe pattanni valakit. A srácok már indultak is, úgyhogy indítottam és gurultam én is utánuk. Tokaj volt az uticélunk és csorogtak is kifelé jobbra fordulva az úton. Odaérve a kihajtóhoz éppen ácsorognom kellett kicsit egy elhaladó autó miatt, és eközben mellém állt a fehér unikornis balra indulva. Ahogy mindketten az utat kémleltük, mikor lenne célszerű elstartolni, egymásra talált a tekintetünk. Fura volt. Semmi olyasmit nem éreztem, amire számítottam, ha elér az az égetően tüzes barna szempár, sőt inkább vonzónak találtam, és nem tudom biztosan hogy akkor nem csak a képzeletem játszott-e velem, de mintha rám mosolygott volna. Közben el is ment az autó és, bár kicsit több ideig élvezhettem közelségét, mint amennyire számítottam, ... ennyi volt. Ő elhúzott balra, én meg jobbra a srácok után.
Természetesen a kis kajázós, ivós, üvegtigris hangulatú talponállóban még jó ideig beszédtéma volt a kis incidens a kútnál. Hogy annak a macskának micsoda feneke volt! Na igen így utólag visszagondolva valóban izgató is volt ahogy ott feszített mellettem az unikornison, de sok-sok gondolat átfutott még a fejemben amióta letanyáztunk saját magunkat is táplálni valamelyest. Szó esett a feszítős lóvés gyerekről is és én éppen a fehér sv mintázatával bajlódtam, hogy van-e valami jelentősége, mikor a Tomi barátom simán megadta a választ. - Éhesen térhetett haza az éhes farkas, vissza adni apucinak a csajozós autót! Hát persze..a farkasok és amilyen határozottan elküldte az illetőt melegebb éghajlatra, az UNIKORNIS. Mármint feltehetően az egyszarvú az Brigitta.-hmmm...elég találó gondoltam. Nem tudom mennyi időt tölthettünk egy helyben de a srácok duruzsolása egyre távolibbnak tűnt, miközben azt vettem észre magamon, egyre csak kifelé lesek, hátha megpillantom újra azt a teremtést aki így megbabonázott. Közben a tekintetem a saját vasamra tévedt és mint a villám vágott belém a felismerés! Nem tudom miért is nem jutott eszembe hamarabb, gondolom, mert számomra természetes és nem szoktam már úgy meg bámulni a saját festésem, mint mikor elkészült. Korom, direkt matt fekete sv-men egy ősi Magyar pillanat van megörökítve. Egy harcos a lovával és kutyájával. Amint éppen egy hegyoldalon a tájat kémleli. Itt bár a harcos a fő motívum, de mivel a kutya áll a harcos előtt, laikusan nézve a képet, mintha egy farkas állna a hegyoldalon. Talán ezért mosolygott? Nem tudok vissza emlékezni, hogy végül is csak a tekintetünk talált egymásra, vagy éppen ő is megleste a festést a mocin és ezen mosolyodott el. Végül is arra jutottam, a jó isten lehetne hozzám olyan kegyes, hogy megkérdezhessem tőle személyesen...egyszer...valamikor...
Talán intettem a srácoknak, talán nem, se szó, se beszéd motorra pattantam és szinte a paripámra bízva merre is akar menni elviharzottam ideiglenes üdülőhelyünkről.
Jó érzés volt most egyedül robogni és kiszellőztetni kicsit a gondolataim. A táj ilyenkor egyébként is magával ragad. Szeretek hegyekben is motorozni, természetesen az is gyönyörű, de alföldi gyerek lévén mindig visszahúz a szívem erre a környékre. Eszembe jutott egy idő után, hogy én nem is ettem a többiekkel, és a gyomrom korgása már irányította is a kormányt. Amennyire ismertem a környéket, tudtam, van a közelben egy vár aljában valami étterem igazi középkori felszolgálással, kézzel sülthús evéssel meg ilyenek. Na az ilyen helyeket amúgy is különösen szerettem, és ahogy előbukkant a horizonton ez az amúgy csak dimbes dombos tájból hegyként kiemelkedő vár, még a nyál is kezdett összefutni a számban. Ide mindig szeretek berobogni, kicsit olyan, mintha valóban lovon közelíteném meg a várat, mintha csak a középkorban lennék. Bár kicsit kiábrándító a tágas parkoló az étterem előtt, de azért praktikus a vérüket ott hullató őseink ük-ük unokái számára. Ahogy begurultam a parkolóba, majdnem le is estem a „nyeregből” meglepetésemben. Elsőre csak azon lepődtem meg, hogy elég kevesen vannak éppen a placcon, de ez valamennyire magyarázható volt a kicsit kései ebéd idővel. Pár autó volt csak és az „ok” amiért meginogtam magabiztos és szinte kívülről már peckesnek tűnő „belovaglásomban”. A parkoló sarkában az unikornis tartózkodott gazdástul. A szívem majd kiugrott a helyéről ahogy megláttam, pillanatok műve volt, de időben többnek tűnt. Úgy tűnt mintha a fekete gyönyörűség éppen bütykölte volna a motort, bár szétszedve nem láttam még semmit. -oda álljak mellé? Ne álljak? Esküszöm, mint valami kamasz! „Le merjem kérni lassúzni? Ne?” Végül is valamiféle ösztöntől vezérelve lassan mellé gurultam és leparkoltam. A szívem a torkomban! -Szia! Köszöntem neki egyszerűen. A ficsúr jutott eszembe. Egész biztos én sem úszom meg kevesebbel. Ami aztán történt igazán furcsa érzés volt. Ahogy rám nézett, úgy rémlett, mintha zavarban lenne. Ő? Gondoltam. Az unikornis!?.. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Találkozás Egy Unikornissal.. 0

-Szia ! Mondta és hozzátette, bár egyáltalán nem vallásos, de engem biztosan az isten küldött. Na itt, mintha elvágták volna az izgatottságom, a szívem azonnal a helyére került és teljesen kitisztultak a gondolataim, mintha csak egy tök régi cimborám szólított volna meg. A kérdésemre, hogy segíthetek-e, elpanaszolta, a moci nem úgy viselkedik ahogy szeretné. Ahogy elindul vele a lánc környéke azonnal el kezd hangosan kattogni. Nem is nagyon meri neki húzni és attól tart, hogy elszakad. Kicsit elmosolyodtam a pánikot látva az arcán, amint átlöktem a lábam az egyszarvún. Gondolom nem nagyon volt része ilyesmi látványban amióta megszerezte a vasat. A mosolyom megnyugtathatta afelől, hogy nem kel féltenie tőlem és az ő ajka is mosolyra húzódott, mint a kútnál mielőtt kifordult mellőlem. Fordultam vele párat a tágas, majdnem üres parkolóban, és a lánc valóban elég csúnya hangot adott. Megjegyzem nem vagyok igazi hozzáértő szerelő. Megbütykölök ezt azt, de ez esetben lövésem sem volt mi lehet az oka, viszont semmi esetre nem akartam leégni előtte. Pár pillanat tanácstalanság után elkezdtem áldani az eget, hogy eszembe juttatta az öreg nyolc lábujjú Pista bácsit, aki végeláthatatlan és persze azóta már tapasztalatból tudva, teljesen hasztalan szexuális tanácsai mellett, néha el látott egész hasznos tanáccsal is a gépek terén. Szinte még hallom is „idefigyelj fiam! Ha a láncot ellenőrzöd bármin, nézd meg rendesen van-e kenve!” Persze hozzá tette szükségszerűen azt is, hogy a pina is úgy jó, ha rendesen meg van a kenése, de akkor tejfogú ipari tanulóként nekem a pináról, mint fogalomról még igencsak a bátyámtól orvul megszerzett pornó videókról volt némi elképzelésem. Szerencsére volt is a nyeregtáskámban némi olaj, vész esetére. Elmesélve ezt a kis sztorit a Pista bácsiról, és a láncokról, na meg a pináról lassan átkentem az unikornis láncát is, közben örömmel hallgattam Brigi édesen csengő nevetését, ami egész kellemes érzéssel töltött el. Hát eljött a próba ideje. Reméltem, nem lesz pirulás a vége, de szerencsére az öreg jó tanácsa nem hagyott cserben. A furcsa hangot, mintha elvágták volna, a motor szép hangján kívül nem lehetett hallani semmit a kurta kis körön, amit csaptam vele. Visszaállva az én vasam mellé, kezdtem aggódni, hogy egy rövid búcsú után ismét el kell szakadjak ettől az édesen mosolygó kicsit vadócnak tűnő nőtől, akivel nagyon szívesen eltölteném inkább az időm, minthogy visszamenjek a srácokhoz. Brigi hálásan megköszönte a segítséget és ujjongva konstatáltam, hogy ő is éhes. Invitálásomra és mivel ő is szereti az ilyen helyeket el is indultunk „ebédelni”.
A pince szerű belső tér gyertyákkal megvilágítva pazar élményt nyújtott a finomabbnál finomabb ételek mellé, amit még számomra az is tetézett, hogy az „én” unikornisom gyönyörű barna szeme, szikrázóan csillogott a gyertyafényben. A lekerült motoros kabát még egy apró részletre engedett fényt deríteni. Miközben beszélgettünk, mindenféléről elkalandozott a tekintetem a nyakára és a vállára. -izgató! Leptem meg magam ezzel a gondolattal, mert eddig más, vagy inkább több kellett, hogy felizgasson. Elmesélte, hogy az édesapja nyomdokába lépve fertőződött meg benzingőzzel, még egész kicsi korában, és hogy ő egyébként messziről a Duna mellől kalandozott el erre, mert szeret erre gurulni és mert van egy pár jófej csaj a környéken akikkel szívesen tölti az idejét. Amennyire tehettem kihasználtam minden alkalmat, hogy mosolyt csaljak az arcára, ami valamiért egész könnyen ment. Belül valami olyasmit éreztem, hogy rég szükségem volt már erre a látványra, és mint, drogost egy újabb adag, szabadított fel bennem valami endorfin félét, minden egyes mosolya. A finom falatokkal végezve kicsit elbambulva egymáson elcsendesedtünk pár pillanatra és szinte egyszerre szólaltunk meg újra – úgy innék egy sört! Ebből persze megint kacagás lett és némi vívódás után, hogy ugye a lovak meg ott várnak minket a parkolóban, felvázolta, hogy van egy jó ötlete, csak kövessem.
Fizettünk és újra felkerültek a kabátok, ami annyiból volt csak rossz érzés, hogy eltakarta a gyönyörű vállát, viszont cserébe büntetlenül elmélázhattam kerekded popsiján, mivel ő ment elől. Jó érzés volt vele gurulni és nem is sokára azon a kúton találtam magam ahol először „összefutottunk”. Most azonban tankolás nélkül célirányosan a hűtő felé vettük az irányt. A kutasnak némi mosoly futott végig az arcán mikor kifizettük a pár üveg sört és biztos voltam benne, hogy ez nem csak Briginek szól, hanem kettőnknek, valami olyasmi, hogy örül ennek a párosnak. Mikor a söröket a nyeregtáskába rejtve visszaültünk a lovakra, már kezdett szürkülni az ég alja, de rábíztam magam különleges idegenvezetőmre. Mikor viszont már kanyarogva úttalan utakon ránk esteledett, kezdtem aggódni. Hogy letértünk a műútról egy erdőbe, egyenesen hajmeresztőnek találtam, de szerencsére a kis föld úton már nem kellett sokat gurulnunk, mikor Brigi jelzett, hogy álljak mellé és hagyjuk pihenni most már a járgányokat. Még ma is a fejemben van a csend, amit csak a gépek lehűlés közben adott semmihez sem hasonlítható kattogása szakított meg ütemszerű időközönként. Érezni lehetett a feszültséget, ami létrejött kettőnk közt, de végül is rutinszerűen kerestük is elő a söröket. Egész biztosan érezte rajtam, hogy zavarban vagyok kicsit, így most ő próbált mosolyt csalni az én arcomra, és ettől még vonzóbbnak találtam. Pár méternyi gyaloglás után ami a fenn ragyogó telihold miatt elég könnyen ment, egy tisztásra értünk. Ahogy kiléptünk a sűrűből az állam is le esett. Már az erdőben is csodáltam, hogy szinte nappali fényt ad a hold, de megpillantva a vízen visszatükröződő sárgásan csillogó fény uszályt még a szőr is felállt a karomon. Nem nagyon tudtam merre kanyarogtunk, de sejtésem szerint a Tiszának lehetett valami holt ága, rendesen homokos, strandszerű parttal.
Brigi ismét ledobva kabátját leterítette mint egy pokrócot, ezen felbátorodva követtem példáját és a jól eső falatozás után kényelmes heverésző pozícióba vetődtünk a kabátokra. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)