- Hiányoztál suttogta miközben egy kósza hajtincset kitűrt az arcomból. Ajkai közeledtek az arcomhoz, majd mielőtt megcsókolt volna a nyakamra lehelt apró puszit.
- Álmodom? Vagy ez tényleg a valóság???! Hirtelen ami megfogalmazódott bennem. Felnéztem és ott volt a szempár előttem annyit tudtam mondani te is hiányoztál …6 év telt el azóta mióta nem láttalak !!!Tudod milyen hosszú idő és ugyan úgy nézel rám még mindig mikor el búcsúztam tőled.
Rám mosolygott és tovább táncoltunk . A zenének vége lett megfogta a kezem elindultunk egy asztalhoz .Le ültünk el kezdtünk beszélgetni mi történt velünk a 6 év alatt .El meséltünk mindnet egymásnak a jókat a rosszat amik meg történtek. És hirtelen csend lett csak néztük egymást.
Egy kis idő után én éreztem ha most nem lépek elvesztem,felálltam hirtelen és csak annyit tudtam mondani …Mennem kell!!! El kezdtem gyors léptekkel a bálteremből kiviharozni..
Az ajtóban megálltam vissza néztem és az gyönyörű szempár könnyesen bámult rám….Halk szóval lágyan annyit mondott mindig is szerettelek ….És szeretni is foglak..
Bámultam rá a gyomrom görcsben és annyit tudtam válaszolni én is szeretlek de ,soha nem lehetek a tiéd. Ki léptem az ajtón sírva fakadtam futottam a tenger part felé .A parton zokogva kétségbe esve ültem .Hajnalban arra eszméltem fel,hogy ez csak egy álom volt,vagy valóság ??
Össze szedtem magam vissza mentem a szobámba,a szobámba érve láttam meg a gyönyörű rózsa csokrot egy levél is volt hozzá tűzve. Nem mertem kibontani ,csak le ültem az ágyra és az a gyönyörű szempár volt előttem. El telt egy jó óra kibontottam levelet el kezdtem olvasni de éreztem a gyomrom görcsbe rándul….A levélben az volt le írva ….13 szál vörös rózsa a jel képe a 13 évnek annak, hogy mennyire szeretlek!!Örökké csak arra a pillanatra vártam,Mikor megoszthatom Veled érzéseimet. Szeretném elmondani, hogy szükségem van Rád!Most mégis itt vagyok, Nélküled, Maradj velem, ne hagyj el! Hisz egész életemben ezt akartam,és még is itt hagytál….
El dobtam a levelet és mezítláb el kezdtem rohanni vissza a bálteremhez hát ha ott van még !! de csak a zongora volt . Körbe néztem és éreztem még az illatot amit az éjszaka éreztem a teremben..Kis idő után a csendet meg zavarta egy hang …hölgyem az úr üzeni elutazott egy időre. Megköszöntem és lassú léptekkel a teremből elindultam az ajtó felé az ajtóban megint megálltam vissza néztem de nem volt ott senki. Könnyes szemekkel le sétáltam a partra le ültem a homokban és csak azon a két szempáron járt az agyam,miért csináltam ezt,miért félek vagy mitől félek miért nem engedtem magamhoz közel !!!!Átölelt csókot lehet a nyakamra és azt mondta szeret!!!. Vissza érve a szobámba jöttem rá arra hogy az ember kap második esélyt az élettől és szerelmet azt soha de soha ne játssza el mert nem fogja tudni magának meg bocsájtani!!!!Örök életében ott lesz a kérdés !!!Miért futamodtam meg előle?? (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)
- Álmodom? Vagy ez tényleg a valóság???! Hirtelen ami megfogalmazódott bennem. Felnéztem és ott volt a szempár előttem annyit tudtam mondani te is hiányoztál …6 év telt el azóta mióta nem láttalak !!!Tudod milyen hosszú idő és ugyan úgy nézel rám még mindig mikor el búcsúztam tőled.
Rám mosolygott és tovább táncoltunk . A zenének vége lett megfogta a kezem elindultunk egy asztalhoz .Le ültünk el kezdtünk beszélgetni mi történt velünk a 6 év alatt .El meséltünk mindnet egymásnak a jókat a rosszat amik meg történtek. És hirtelen csend lett csak néztük egymást.
Egy kis idő után én éreztem ha most nem lépek elvesztem,felálltam hirtelen és csak annyit tudtam mondani …Mennem kell!!! El kezdtem gyors léptekkel a bálteremből kiviharozni..
Az ajtóban megálltam vissza néztem és az gyönyörű szempár könnyesen bámult rám….Halk szóval lágyan annyit mondott mindig is szerettelek ….És szeretni is foglak..
Bámultam rá a gyomrom görcsben és annyit tudtam válaszolni én is szeretlek de ,soha nem lehetek a tiéd. Ki léptem az ajtón sírva fakadtam futottam a tenger part felé .A parton zokogva kétségbe esve ültem .Hajnalban arra eszméltem fel,hogy ez csak egy álom volt,vagy valóság ??
Össze szedtem magam vissza mentem a szobámba,a szobámba érve láttam meg a gyönyörű rózsa csokrot egy levél is volt hozzá tűzve. Nem mertem kibontani ,csak le ültem az ágyra és az a gyönyörű szempár volt előttem. El telt egy jó óra kibontottam levelet el kezdtem olvasni de éreztem a gyomrom görcsbe rándul….A levélben az volt le írva ….13 szál vörös rózsa a jel képe a 13 évnek annak, hogy mennyire szeretlek!!Örökké csak arra a pillanatra vártam,Mikor megoszthatom Veled érzéseimet. Szeretném elmondani, hogy szükségem van Rád!Most mégis itt vagyok, Nélküled, Maradj velem, ne hagyj el! Hisz egész életemben ezt akartam,és még is itt hagytál….
El dobtam a levelet és mezítláb el kezdtem rohanni vissza a bálteremhez hát ha ott van még !! de csak a zongora volt . Körbe néztem és éreztem még az illatot amit az éjszaka éreztem a teremben..Kis idő után a csendet meg zavarta egy hang …hölgyem az úr üzeni elutazott egy időre. Megköszöntem és lassú léptekkel a teremből elindultam az ajtó felé az ajtóban megint megálltam vissza néztem de nem volt ott senki. Könnyes szemekkel le sétáltam a partra le ültem a homokban és csak azon a két szempáron járt az agyam,miért csináltam ezt,miért félek vagy mitől félek miért nem engedtem magamhoz közel !!!!Átölelt csókot lehet a nyakamra és azt mondta szeret!!!. Vissza érve a szobámba jöttem rá arra hogy az ember kap második esélyt az élettől és szerelmet azt soha de soha ne játssza el mert nem fogja tudni magának meg bocsájtani!!!!Örök életében ott lesz a kérdés !!!Miért futamodtam meg előle?? (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)
