Hülye gondolkozás

Sajnos össze hozott a sors olyan emberekkel is akik megijedtek tőlem nő létemre mi mindent tudok miket csinálok mi mindenhez értek, nekem ez az életem sok minden foglalkoztat érdekel ebből élek .De nem értem és nem is fogom megérteni soha azokat az embereket akik meg ijednek egy nőtől... aki erős ...elég sok mindenre képes. Mivel szerintem van egy pár nő rajtam kivül aki szerintem erősebb mint egy pasi. Akkor ezek az emberek nyuszik?? Vagy nem képes semmire sem... csak van … elfogad mindent ahogy van..???.. Sajnos nekem van elég sok olyan dolog amit nem fogadok el küzdök ellene, hogy ne így legyen van mikor sikerrel járok van mikor nem, na akkor szoktam bele szarni.... várok egy kis időt és megint neki indulok addig csinálom még meg nincs .... lehet, hogy ez baj de nem érdekel... ami nekem kell vagy szükségem van rá azt megszerzem …....olyankor nem érdekel semmi és senki kell és kész!!!….Lehet hülye gondolkozásom van sőt biztos is de nem érdekel.!!Ebben nőttem fel ezt nem itthon tanultam szerencsére hanem külföldön szerintem ezért vagyok szerencsés.!! Kaptam egy lehetőséget az élettől megtanulni mi az a küzdelem és a harc egy másik országban és kultúrában.
De amit itt látok az siralmas!!!!! Ohh én akarok kapcsolatot ... szeretnék szeretni... na ez ami nagy kamu szöveg ilyenkor ki tudok akadni 95 %-a az embereknek,itthoni felfogásba ....DUGJUNK EGY JÓT !!!!cím szóval élnek!! ..Ez a menő ez az élet ,de azon elgondolkozott valaki már ... álljunk meg nyugi ..mit is akarok... és hogy is szeretném ...neeeeeeem dehogy is... bele a közepébe törjük össze a másikat , használjuk ki !!!Huuu ez nagyon megy
Ebben a rohanó világban amiben élünk igen is kellene egy kis időt szánni a másikra vagy magunkra!! Mindegy, hogy ki milyen szarban van attól ,hogy gondban van és nem lát ki utat csak idegeskedik...Na attól nem lesz jobb!!...Le kell ülni meg nyugodni végig gondolni és cselekedni .. nem siránkozni!!...Bele estem ilyen szerencsétlenségbe én is... de találtam kiutat....még jó különben rég a dili házban lennék az biztos!! A másik amitől kiakadok na a nagymenő emberektől!!! Jaj én találtam fel a spanyol viaszt hűha tud valamit !!! De mikor oda kerül, hogy bizonyítson akkor is csak a szövegelés megy.!!!.... Na ott derül ki igazán igen szöveg van tehetség nincs!!! ..... jájjhhh ezt imádom mikor találkozok ilyen idiótákkal!!

Elég rendesen tudnám ragozni ezeket a dolgokat de már nincs kedvem hozzá ... szerintem elég sok embernek lenne hozzá más véleménye tapasztalata.....Élni tudni kell harcolni küzdeni is... ha ezt meg tudja tanulni az ember rózsa színbe borul minden és el van mint a befőtt.!!!...De soha ne felejtsük el az ember mindig vissza kapja az élettől azt amit ad a másiknak.... hol rosszat hol pedig jót.....Na erre szoktam mondani azt amit egy filmből idéznék ....MINDENEK MEG VAN AZ OKA ÉS AZ OKOZATA!!! (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Én sem vagyok tőkéletes

Én sem vagyok tökéletes. Mosolyt, de könnyeket is csaltam már az emberek arcára.
Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok.
Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok.
Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene.
Egyszerre szeretek és gyűlölök okkal, és ok nélkül is.
Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok.
Mégis, így vagyok önmagam
A boldogság keresése furcsa dolog.
Az emberek keresik a titkát, de nem találják, mert nem is érdekeli őket igazán.
Nem a valóságot akarják látni, hanem az illúziót.
Elhiszik, amit el akarnak hinni.
Mindenben jeleket vélnek felfedezni és belekapaszkodnak.
Nem számít, nekik hogy mi az illuzió és mi a valóság, csak az, hogy hisznek benne.
De nem veszik észre, hogy ez a legrövidebb út egy újabb súlyos csalódáshoz! (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Hosszú

Hosszú - hosszú társkereső keresgélés után, belefáradtan, szinte már kiégett társkeresőként végre megismerkedsz olyan emberrel, aki hirtelen ránézésre, bemutatkozó leírásra, külső tulajdonságokra, belső megérzésre, akár a nagy Ő ígérete lehet, mert kölcsönösen ugyanezt a szikrázó és felvillanyozó szimpátiát érzitek. Ír neked, te válaszolsz és ez így megy heteken keresztül.
Majd még közelebb kerültök egymáshoz virtuálisan, hiszen esténként, éjszakába nyúlóan Chat-eltek, vagy MSN-eztek, ami egy sokkal közvetlenebb kapcsolatot hoz létre köztetek. Nemcsak a múltról és a jelenről beszélgettek, hanem egy fantasztikus, ígéretes közös jövőkép is szóba kerül egynéhány mondat erejéig.
Egyre csak telnek a napok, egyre több mindent tudtok meg egymásról, és olyan mámorítóan kellemes érzés kerít hatalmába, hogy majd ki ugrasz a bőrödből. Szárnyalsz az örömtől! Azt mondod, hogy: Igen! Én szerelmes vagyok - valljátok be magatoknak, külön - külön és messze távol egymástól! Valóban az. Virtuális szerelem! Igen, létezik ilyen de semmi köze a valósághoz!
Virtuálisan szerelmes vagy egy olyan emberbe akinek tetszik a fotója és tényleg ő az akit látsz, hiszen több képet is láttál róla, ezért még biztos is lehetsz benne. Olyan kedves, nemes egyszerűségű, és igazán emberi megnyilvánulásai vannak ami borzasztóan, imponál neked, amivel teljes mértékben azonosulni tudsz és ez kölcsönösen is így van köztetek, már hetek óta. Hát, hogyne lennél izgatott szerelmes szívű, hiszen erre vársz már évek óta! Szinte nem hiszed el, hogy ez igaz!
Nagy szerelem ez, amit látatlanból máris érzel iránta! Látni akarod, és ő is téged!! Teljesen természetes.
Kölcsönösen érzitek a vágyat, hogy bizony nektek, a jó néhány hetes, vagy már közel egy hónapja tartó levelezés, Chat-elés, esténként virtuálisan “együtt eltöltött idő” után már találkozni kell. Erre megérett a dolog, hiszen úgy érzed, hogy amit tudsz róla az elég, hogy bátran találkozóra szánd magad!
Most már csak a fizikai valóságra van szükséged, hogy ez tényleg igaz és nemcsak egy álom. Hinni akarsz a “szemednek”! Látni, hallani a valóságos hangját, érezni a bőre illatát és a csókja ízét akarod!
Megbeszélitek a találkozás nagy napját. Hiszen megígérte és biztos vagy benne, hogy végre ma láthatod (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Hosszú....

Várod. Már késik, és te tovább várod. Nem érkezik meg a megbeszélt helyre és időre. Nem hív, nem ír, és többszöri, már - már aggódó hívásodra még a telefonod sem veszi fel, vagy a hívásod nemes egyszerűséggel kinyomja.
Mi történt??? - Kérdezed magadban százszor.
Mi jöhetett közbe? Balesetet szenvedett? Meghalt mielőtt még láthattad volna?
Semmi! Egy sunyi, jellemtelen, gerinctelen hazudós alak, egy beteg elme, aki magát rendes, becsületes társkeresőnek meri nevezni. Van ilyen, bőven!
Persze a sunyiságából virtuálisan előmerészkedik néhány nap múlva és van képe magyarázkodásba, hazugság gyártásokba kezdeni, hogy újra meggyőzzön és ezt a játékot eljátssza veled többször is!
Az eddig keményen felépített bizalmad romokban hever. Ha gyenge vagy, és engedsz, ha újra és újra hiszel neki, képes lesz újra és újra ugyanezt eljátszani veled akár többször is. Ha hagyod, akkor akár a végtelenségig.
Akinek a szavai és tettei nincsenek szinkronban, sorold bátran a bolonddá tenni szándékozó, gyenge és hitvány kategóriába! Ide tartozik a sunnyogó, notórius hazudozó, szava hihetetlen, minden téren megbízhatatlan, talmi kifogást gyártó, gerinctelen, jellemtelen, becstelen, részvétlen és érzéketlen, hálátlan, törtető, jellemtelen és kicsinyes.
Mi ebből a tanulság? Ne ess bele! Igyekezz a virtuális kommunikáció idejét néhány napra, néhány levélváltásra szűkíteni és mielőbb találkozz vele személyesen! Tölts vele minél több időt, hogy megismerd!
Ha mások nem értékelnek, akkor értékeld saját magad! Légy kedvesen határozott, következetes, és megfontolt ember módjára ne csak szavaiddal, hanem a tetteiddel is add tudtára bárkinek, hogy nálad hol vannak a határok!
Tanulja meg minden ember, hogyha kap egy esélyt, soha, de soha ne éljen vissza vele, mert nincs másik! (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Már hét óra felé járt, de le akartam menni a partra. Leültem a langyos homokba és hagytam, hogy a lábamat nyaldossák a hűvös hullámok. A nap már lemenőbe volt, de még nem nyelte el teljesen a tenger. Bele sétáltam a vízbe. Forró bőrömet jól eső borzongás cirógatta a víz hőmérséklete miatt. A halak ezrei cikáztak a lábamtól pár centire, s a szivárvány minden színében játszottak. Miután kiúsztam a vízből lefeküdtem a törölközőmre pihenni.....A törölközöm alatt volt egy levél furcsán néztem ,hogy került ide. Félve és egy kicsit remegve ,bontottam ki ,elkezdtem olvasni ,ennyi ált benne este 10-kor várlak a bálterembe…..Furcsálltam a dolgot és egyben nem is értettem. 9 óra felé bementem a szobámba levetkőztem el indultam tusolni….. közben azon gondolkoztam ki küldhette a levelet !! Fél 10 volt mikor rá néztem az órára gondolkozás nélkül el kezdtem öltözni ,a hajamat kontyba tűztem és gyors mozdulattal ki kaptam a szekrényből a fekete estélyi ruhám még is bál terembe megyek gondoltam ..ezzel a lendülettel ki is viharoztam a szobámból.
Sétáltam az utcán nézelődve merengtem az esti fényekben és közben a gyomrom görcsben kezeim remegnek…, de közben a kíváncsiságom hatalmába kerített t és el kezdtem gyors léptekkel a bálterem felé igyekezni ... Mikor oda értem a gyomrom még jobban görcsben volt de gondolkozás nélkül be léptem …..Körbenéztem és akkor világosodott meg bennem hogy csak egyedül én vagyok a teremben ….. Nagy ablakok , sötétvörös sziluettek voltak. Nem érettem és az jutott eszembe na most ki szórakozik velem!!!..Egyszer csak felcsendült egy dallamos zongora szólam. Követtem a forrását.. Cipőm ritmusosan kopogott a márványpadlón. A hang megerősödött. Egy zongorát
pillantottam meg. Fekete volt és gyönyörű tetején egy szál vörös rózsa. A zongoránál egy férfi ült ismerős volt az arca . Fekete inget és nadrágot viselt. Haja kócos arany fürtökbe borította halovány bőrét. Tudtam, hogy ismerem. Lassan lépkedtem közelebb a zongorához. Majd mellette meg álltam. Ő felemelte fejét s ekkor egy ismerős jeges szempárba néztem. Elmosolyodott és felállt a zongorától, s felém nyújtotta kezét. Én hezitálás nélkül kezébe csúsztattam enyémet s hagytam, hogy a terem közepére húzzon. A zene ismét felcsendült. Másik kezét gyengéden derekamra helyezte s lassan táncolni kezdtünk. Végig siklottunk az üres tánctéren, s lágyan ringtunk a zenére. Felnéztem partnerem arcába. El mosolyogtam magam…És nem hittem a szememnek .
- Még emlékszel? - formálta lágyan szavakat.
- Igen emlékszem…. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)