Reménytelen folyt

Józsi érezte, hogy most is ő irányít. Irányítja a helyzetnek az alakulását és abban teljesen biztos volt, hogy ő kerül ki ebből győztesen. Igazából kicsit sem zavarta, ha esetleg ez a másik félnek rosszul esne. Csak az ő lelke ne sérüljön. Minden esetben ez a lényeg.

Egyszerűen csak meg akarta tudni, ki az, aki a kis egyszerű, meg szokott életét fel akarja érzelmileg dúlni, hogy aztán alaposan megleckéztesse, sárba tiporja.

Ica végül úgy döntött felfedi magát, de már nem smsben, hanem szóban mondja el, ő az üzenetek titokzatos írója. Azért döntött így, mert szerette volna látni minden reakcióját, mikor végre elmondja az igazságot. Sok mindenre nyitott volt. Csak pozitív visszajelzésre számított, úgy érezte másképp nem történhet. Már szinte ajkán érezte a férfi ajkának simítását, ujjain ujjainak kulcsolását. Teljesen elvakult volt, ami ezt a reménytelen vonzalmat illette.

Mikor Ica hozzáfogott mondandójához Józsi már tudta, hogy mit szeretne mondani, akkora már ügyesen összerakta a részleteket. Azt is tudta, hogy ennek abszolút nincs helye az életében. S ha tetszik, ha nem ezt élből fogja elutasítani, a végén pedig egy jót nevet az egészen.

Kissé remegő hangon ejtette ki a szavakat, mintha csodákat várna a lehulló szavak visszhangjától:

– Tudod, el kell mondanom valamit, megállok mindjárt és folytatom. – kissé bizonytalan volt ez a kijelentés, ahogyan a szabályszerű parkolás sem ment most olyan könnyedén.

– Persze, csak nyugodtan – suhant végig a mondat közben egy mosoly Józsi arcán, amivel azt sugallta, „tudom, mit akarsz nekem mondani”.

Ica leparkolt, majd haját füle mögé helyezve szóról szóra elmondott mindent, az elejétől a végéig, az érzésekről, az érzések kialakulásáról, hogy jutott el mindez egy furcsa vonzalomig, majd vágyig és fájdalmas beteljesületlen szenvedélyig.

Önmagán is meglepődött, nem szokott ennyire nyílt lenni, talán most azért ment mindez olyan könnyen, mert ezerszer, vagy talán milliószor is begyakorolta ezeket a mondatokat.

Mikor a végére ért a vallomásnak, szinte megkönnyebbült. Úgy érezte, ez kellett ahhoz, hogy újra felszabadult legyen. Úgy érezte, ha tudta volna, hogy ez ennyire könnyen megy, akkor már rég megtette volna ezt a lépést, a sok fölösleges gyötrődés helyett.

A valóság azonban, ami ezután fogadta kiábrándítóbb volt mindennél. A férfi először csak hangosan felnevetett. Ez késszúrásként hatolt Ica szívébe. Meg sem tudott szólalni, megtette helyette a férfi.

– Néhány napja már tudom, hogy te vagy az és meglepődtem, mert értelmes nő létedre nem gondoltam, hogy ilyesmire vetemedsz. – a máskor annyira lágy, bársonyos férfihang most idegenül és keményen szólt hozzá.

Vetemedsz??? Ilyen nagy bűnt követhetett el, hogy ennyire keményen kell fogalmazni? Lassan miden kezdett összetörni Icában, minden, ami eddig olyan rendíthetetlen volt, amire eddig vágyott, amiért odaadta volna vágyakozása forrását.

– S többek között nemhogy mással, de klienssel, tanulóval pláne nem kezdenék ki. Ezzel itt és most lezártnak tekintem a témát.

Tehát az ítélet megszületett és kimondatott..Ica szívében ezek a szavak visszhangzottak még nagyon sokáig. Újabb csalódással bővült érzelmei raktára. Talán, ha szép, a férfiak számára is ismert mézes-mázas hangnemben fogalmaz, elvakultságában az elutasítást is megérti. De így?? Egyelőre képtelen felfogni.

Csak arra tudott gondolni, egy hét és már nem lesz sem kliens, sem tanuló. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Szenvedély

Már három éve csak emlékekből táplálkozom, a csókok harmata, az ölelések melege lassan kezdenek megfakulni bennem. Esténként még mielőtt öntudatlan álomba menekülnék, fellapozom imádságos könyv gyanánt azt a percet, néhány órát, mikor vele voltam. Teljesen megbabonázott és teljesen magával ragadt a lénye, a szavai, a szeme, a teste, mikor orgazmusba rándult..öntudatlan élményt okoztunk egymásnak.

Férfi még így nem volt hatással nőre, mint ő rám. Szégyellem önmagamnak is bevallani, de nagy szerepet játszik az egészben a tiltott gyümölcs ténye.

Azóta is szinte minden nap látom és minden nap a szívem akar meghasadni, mert idegenként bánik velem, s nem jövök rá, miért?

Azért, mert benne is ugyanazok az érzések vannak, mint bennem, vagy azért, mert megbánta, amit tett?

Mégiscsak nős és pap. S én mindennél jobban vágyom utána, annak ellenére, hogy tudom, nem lenne szabad. Ez már nem feltétlen szerelem, már nem csak fizikai vágy, hanem őrjítő szenvedély. S ezt szeretném újra és újra átélni.

Miatta járok már templomba is, a hitem megváltozott, a hangjában ellenállhatatlan lágyságot érzek, azt remélem ő is küzd belül, de valamiért nem tesz sem ellene, sem érte semmit.

Néha odáig jutok, hogy átkozom a percet, mikor megengedtem magamnak azt a luxust, hogy elragadjon ez az őrjítő szenvedély, mikor felfedező útra engedtem kezeit testemen és megszületett ajkaink, testünk között a remegő orgazmus.

Ennél még az is jobb volt, míg csak vágyakoztam utána, míg nem ismertem a gyönyört, amivel megajándékozott, mert ez az állapot inkább szenvedés, mint szenvedély.

S most, balesetem utáni lábadozásomban ez az egész történet iszonyatos erővel tör rám, pedig már lassan kezdtem belenyugodni, hogy elveszítettem, soha nem ismétlődik meg mindaz, amit minden érzékemben kívánok: szeretkezni újra azzal a férfival, akihez őrjítő szenvedéllyel vonzódom.

Elég csak lehunynom a szemem, s magam előtt látom újra, látom a fényt a gesztenyebarna szemeiben, vékony ajkaiban megnyíló játékos mosolyt, amitől mindig kimegy a lábamból az életerő, gyomrom összerándul, akaratom ellenére nedves leszek.

Három éve mindig próbálom a véletleneket kísérteni, hogy újra és újra pár szót válthassak vele, vagy legalább a közelségét érezhessem.

S azzal, hogy el sem jött meglátogatni, egyértelművé vált, le kell zárnom magamban ezt a dolgot. Soha nem fogom újra érezni keze érintését, érett bőre illatát, ami épp olyan izgató volt, mint vágyálmaimban, soha nem fogom arcomat látni szembogarában. Soha, soha, ezek a szavak lüktettek agyamban, szívemben, mikor egyik nap gyógyszeres kábulatból felpillantva ott állt az ágyam mellett.

Első kábulatomból felriadva úgy tűnt csak álomkép az egész, még akkor sem tűnt fel, hogy ez a megtestesült valóság, mikor fél térdre ereszkedve az ágyam mellett megfogta a kezem. Elég határozottan szorította meg, mégis gyengéden, talán láthatta rajtam, hogy félig még kábult vagyok. Egész halkan beszélt hozzám: – Jöhettem volna hamarabb is, de.. – innen már nem folytatta, talán várta, hogy végre kinyitom a szemem.

Lassan kezdtek szavai tudatomig eljutni, amiben nem is a szavak értelme volt a lényeg, hanem a bársonyos hangszín, ami tele volt gyengédséggel, amiért olyan szorgalmasan jártak templomba a falusi asszonyok.

Mikor végre felfogtam, hogy valóban ott van mellettem, alig mertem kinyitni a szemem, attól féltem, ha ránézek, eltűnik, mint az az álom, amit annyira szeretnénk marasztalni s félve várjuk a reggelt, mert tudjuk, kíméletlenül eltűnik.

Hosszú sóhaj után folytatta a félbehagyott mondatot: -… de nagyon sokat gondoltam rád!

Meglepődtem a tegező formán, mert eddig, az elmúlt három év során, kimérten magázó formában beszélt hozzám.

Önkéntelen viszonoztam keze szorítását, hüvelykujjammal simogattam a kézfejét, megnyugtató érzés volt, ahogy kézfején az ereket kitapinthattam, szerettem volna érezni vajon vére Niagara-vízesésként zubog-e ereiben, ahogy az enyém?

Sokáig hallgattunk így. Mérges voltam magamra, számtalanszor eljátszottam a gondolattal, milyen lesz, ha mégis találkozunk újra, tengernyi kérdéssel készültem és most egy nem jutott eszembe belőle.

Végre mégis kipréseltem magamból két szót: – Mégsem álmodom?

Ránéztem és láttam a fényt a szemében, ami visszatükrözte arcom, arcélén megjelent az a kisfiús mosoly, amitől még betegen, begyógyszerezve is rám tört a vágy.

– Nem, már nem álmodsz – hangosan felnevetett a szavak mellé, s a végén már amennyire tőlem telt vele nevettem.

Mintha nem akartuk volna elengedni egymást, sokáig szorongatta a kezemet, majd homlokához szorította, mintha lázát akarta volna csillapítani.

Attól kezdve minden nap bejött hozzám. Néha csak pár percre, néha egy rövid órára. Ösztönös elővigyázatosság volt ebben a viselkedésben, soha nem mondtuk ki, de nem lett volna szerencsés egy ismerősbe belefutni.

Látogatásai felizgattak, milliónyi idegvégződés égett a bőröm alatt, nedves ajkait akartam érezni testem minden pontján!

Megígérte, ha kiengednek a kórházból, hazavisz. Az, hogy kettesben lehetek vele, egy újabb lökés volt a remény feneketlen sóstavába. Nem számítottam semmire, de reméltem lesz annyi erőm, hogy azt a sok kérdést, amit legbelül tartogattam, végre fel tudom tenni. Vajon kapok –e választ rá? Vagy továbbra is kétségek között maradok?

Bár lassan teltek az órák, percek, míg eljött a nap, hogy kiengedjenek. Bár, kicsit kényelmetlenül éreztem magam a helyzettől, de ha már beleegyeztem nem volt mit tenni.

Izgatott voltam, a gyomrom a torkomban remegett.

A kórházi környezet megtette a hatását, kicsit kába voltam, néha enyhe szédülés környékezett, meg sem vártam a liftet, gyalog indultam a háromemeletnyi lépcsőzésnek.

Jól esett falni a lépcsőfokokat, mire leértem a földszintre az enyhe zilálással jól tudtam leplezni izgalmam.

Nyugodt akartam maradni. Minden körülmény között. Persze, akkor még nem sejtettem, hogy ezt az elhatározást egy pillanat alatt a lehető legmesszebbre dobom magamtól.

A földszinten várt rám, valami értekezletre mehetett, vagy már onnan jöhetett, mert rendkívül ünnepélyesen volt felöltözve. Fekete jól szabott öltönye alatt, szinte világított hófehér inge, aranyszínű nyakkendője különösen jól illett sötét szemeihez. S bár nem volt az a tipikus „jó pasi”, egy-egy jól szabott öltöny sokat javított alkatán.

Köszönés után, elvette csomagjaimat és szó nélkül elindultunk megkeresni az autóját. Azon gondolkodtam, míg az autó felé haladtunk, hogy ez a gesztus, hogy eljött értem, egyfajta jóvátétel, gyónás-e? Kicsit megnyugtatja vele lelkiismeretét.

Elég messze parkolt a kórház bejáratától, enyhe fáradságot éreztem, mire odaértünk a fekete sötétített ablakú Mercedes kisbuszhoz, már nem bántam, csak üljek be végre.

Az első ülésre ültem, bekapcsoltam az övet és arcomon látszódhatott a megkönnyebbülés, mert megkérdezte: – Kicsit hosszú volt ez az út első nekifutásra, igaz?

– Hát igen, elfáradtam kissé! – meglepődtem saját hangszínemen, annyira száraz volt és erőtlen.

Beült ő is, bekapcsolta az övet, még egy kicsit matatott a kézifékkel. Fél szemmel figyeltem és csodálkoztam, hogy tud ennyire nyugodt maradni?

Rám nézett és mosolyogva megkérdezte: – Akkor? Indulhatunk?

Az a mosoly…, fenébe azzal a sejtelmes, imádnivaló mosollyal, amivel az egész személyisége megnyílni és nevetni látszik egy pillanat alatt. Most bosszantó tudott lenni, mert elvarázsolt.

Indított és lassan kezdtünk végig csorogni a parkoló kivezető szakasza felé.

– Nagyon csendben vagy.. – minden áron beszélgetést akart kezdeményezni.

– Neeem, csak most kezdem érezni, hogy végre hazafelé tartok és élvezem az utat – válaszoltam.

– Élvezed? – olyan hirtelen kérdezett vissza, ebbe a kétértelmű szóba kapaszkodva, hogy a lélegzetem is elállt.

– Mindenben lehet egy kis élvezet, nem? – próbáltam frappánsan reagálni, ami kimondva elég erőltetetnek hatott.

– Lehet? – s egész közel hajolt hozzám, annyira, hogy kezdtem aggódni, nem veszélyes-e ez a manőver vezetés közben.

Már nem volt időm ezt a gondolatomat szavakba önteni, mert egy leheletnyi időre összeért az ajkunk. Mintha ez lett volna a felszabadító szelepe az eddigi számomra kínos helyzetnek és annyi átgyötört éjszakának.

– Úgy terveztem, hogy én teszek fel kérdéseket, e helyett … – kezdtem volna visszatérni az önmagam által megtervezett vonalhoz.

– Nincs szükség kérdésekre már, hidd el. – vágott közbe.

– Akkor!? –nem tudtam ez kérdés akar lenni részemről, vagy egy kijelentés.

Akkor átnyúltam és simogatni kezdtem a haját, a tarkóját masszíroztam, szerettem volna magamhoz húzni, bár menet közben nem sok esélyt láttam erre.

Mégis áthajolt és megcsókolt. Röviden, de határozottan. Félhangosan felnevetett.

– Akkor akarsz valamit még kérdezni?

– Igazad van, már nem kellenek kérdések! – válaszoltam. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Szenvedély folt

Újra áthajolt, és most már hosszabban, vadabbul csókolóztunk, az utat csak félszemmel tudta figyelni.

Észvesztő volt a helyzet, különleges és veszélyes, de az sem érdekelt volna, ha abban a percben meghalok.

Ezt még néhányszor megcsináltuk, olyan 80-90 km/órás tempó mellett, ha nem az ajkát, akkor az arcát csókoltam végig le a nyakát, az ádámcsutkájáig.

Egészségesebbnek éreztem magam, mint bármikor és nem utolsó sorban nedvesebbnek is bőven.

Őt sem hagytam érintetlenül, ezt még nadrágon keresztül is éreztem, mikor kezem a simogatások közepette arra tévedt. Nem győztem újra betelni bőre, arcszesze illatával.

Kilométereket haladtunk így, míg egy mellékútra letért.

Már nem volt szempont, hogy három év után, ha újra megtörténik etikus, erkölcsös vagy helyes –e, csak a tűz hajtott mindkettőnket, egy szenvedélyes tűz. Ami akkor vált volna a poklok tűzévé, ha nem engedelmeskedünk neki.

Egy elég elhagyatott helyen álltunk meg. Távol a főút zajától, a lakóházaktól, csak a természet és mi.

Na meg a védelmet nyújtó kisbusz.

Kikapcsoltuk a biztonsági övet és először csak átöleltük egymást. Most éreztem csak úgy teljes valójában, ahogy felső testével teljesen rám tapadt. Szinte nagyon is szorított. Extázis közeli állapot volt, ahogy az utána következő maratoni csók is, ajkát mélyen beszívtam, mikor nem ő tette ezt, játszadozott a nyelvemmel, szinte incselkedett vele, majd játék nélkül összeforrtunk.

Minden letisztult bennem, a három év mégsem múlt el benne nyomtalanul, ezért volt velem rideg és elutasító, mert küzdött a szenvedély ellen, ami épp úgy benne élt végig, mint bennem. Talán örökre elfolytja, ha akkor, három éve nem adok neki szikrát. És milyen nagy veszteség lett volna!

Levettem a zakóját, elkezdtem kigombolni az ingét, simogattam a mellkasát, apró csókokat leheltem rá. Majd kiszálltam az első ülésről és hátraültem. Szó nélkül követett. Valahogy éreztem, én irányítok.

Átvetettem lábaim a lábán és lovagló ülésben ráültem. Nem kellett segítenem az ingét levetni, félmeztelen volt mire ráültem. Kibújtatott a pulóveremből, cirógatta a hátam, félhangos nyögdécseléseimből halhatta, vonaglásaimból érezhette, mennyire élvezem.

Szokatlanul gyengéd volt, bár túl sok viszonyítási alapom nem volt vele kapcsolatban.

A fejét a melleim közé húztam és szinte falta egyiket is, másikat is, úgy tűnt, ha tehetné, egyszerre játszadozna mindkettővel. Felváltva csókolta ajkam és a melleimet. Csípőm automatikusan lassú mozdulatokkal adta tudtára már nagyon türelmetlen. Éreztem az én és az ő nadrágján keresztül is, a gyönyör forrása kiszabadulásra vár.

Kicsit lecsúszott alólam a széken, felemeltem magam, szinte lerángatta rólam a nadrágot, türelmetlen volt, remegett a keze. Ugyanazt várta, mint én, a beteljesülést és a kiteljesülést egyben.

Félre húzta tangámat, nedves csiklómat simogatta, érezni akarta mennyire duzzadt, felkészültem –e befogadni az örömforrást, a kéjtől ágaskodó farkát, amit közben másik kezével kiszabadított nadrágja börtönéből.

Libabőrös lettem az érzéstől, ahogy kemény makkja nekifeszült barlangom bejáratának. Minden centijét érezni akartam, ahogy beleülök, ezért lassan hüvelyizmom összeszorítva ereszkedtem rá tövig. Mikor teljesen bennem volt, egy pillanatra megpihentem, láttam arcán az élvezet és a gyönyör keveredését, hátrahajtotta fejét, nyakába csókoltam, végig nyaltam ajkáig, majd mély csókban forrtunk össze. Csípőm lassan ritmikusan mozgott előre – hátra, tökéletes érzés volt egymásban lenni.

Én egyre nedvesebben, ő egyre keményebben vadabb tempóval már le és fel csúszkáltam rajta, egészen addig, míg épp csak a makkja volt bennem, majd hirtelen, mély mozdulattal újra tövig huppantam bele. Zihálásunk, hangos nyögdécselésekbe csapott át, amit időnként csókokkal csillapítottunk.

Minden érzékünk nyitva állt befogadni a közeledő gyönyört. Összeszokott pároknál is ritka, ha egyszerre érnek fel az orgazmus forró csúcsára, de úgy éreztem, mi megtehetjük ezt.

Popsimba markolva, ajkával melleimbe csimpaszkodva teljesen egymáshoz tapadva sodródtunk az orgazmus felé.

Az egyre szaggatottabb, nehezebb lélegzetvételek, a hangosabb nyögdécselések, a ritmikus izom összehúzódások jelezték mindkettőnk számára egyszerre értünk el a szeretkezés csúcsára.

Hosszú percekig éreztem a remegést, ami a testünkben még a protonokat is átrendezi, ahogy a gyönyör íze végig folyik az ereinkben.

Sokáig tartott, míg összeszedtük magunkat. A szeretkezés utáni kellemes erőtlenséget élveztük még egy darabig, apró és szenvedélyes csókokkal keverve, simogatásokkal csendesítve az orgazmus után még maximálisan felpörgetett érzékeinket.

Sugdolózva beszélgettünk, mintha féltettük volna a titkunkat. Hangját játékosan könyörgőre fogva súgta fülembe:

– Kérlek, ne várjunk újabb három évet! (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Mocskos titkok

10 éve vagyok férjnél. A mai átlaghoz képest korán férjhez mentem és korán szültem, mert mindig is fiatalon akartam családot. A férjemmel jól megvagyunk, igaz, hogy kicsit lobbanékony természete van, de ezt akkor is tudtam, mikor hozzá mentem. Ennek ellenére jól kiegészítjük egymást, elég sokszor összekapunk, de nem haragszunk egymásra sokáig. A szex a kezdetektől kielégítő és élvezetes volt, heti 5-6x vagyunk együtt a mai napig, mindketten úgy gondoljuk, hogy ez a legjobb befejezése a napnak. Ennek ellenére kezdtünk belesüppedni a szürke hétköznapokba, motoszkált a fejemben, hogy hiányzik az izgalom, egy kis újdonság...

Az egyik internetes portálon szoktam elütni az időmet, kerestem valakit akivel értelmesen el lehet beszélgetni. Akkor köszönt be egy szimpatikus fiatalember. Profilképe is volt, aminek külön örültem, mert szeretem látni hogy kivel beszélek. Megfogott a külseje. Nem az a tipikus szépfiú, azok nem vonzanak. Az első amit észrevettem a szeme volt. Szinte világítóan kék szemei voltak, sötét haja és borostája, ami szerintem nagyon szexis. Beszélgetni kezdtünk, értelmes és kedves volt. Mutattam neki képet és úgy tűnt én is tetszem neki. Egy ideig írogattunk, aztán megbeszéltük, hogy valamikor találkozhatnánk. Magam se tudom mi vitt rá, hogy találkozzak egy vadidegennel, mert még soha nem csináltam ilyesmit, ráadásul egy évvel fiatalabb volt nálam... mégis valami vonzott benne.

Pár napig írogattunk, aztán úgy alakult, hogy megbeszéltem pár barátnőmmel, hogy este kimegyünk és iszunk egy kávét. Hogy mi ütött belém, magam se tudom, de írtam neki, hogy este ráérek. Kíváncsi voltam rá. A párom aznap időben hazajött, egyik haverja átjött hozzá meccset nézni a fiam korán elaludt, én meg a szokottnál is többet készülődtem... és görcsben volt a gyomrom. A barátnőimmel beszélgettünk, nevettünk, aztán kijelentettem, hogy mennem kell és kocsival végigmentem abban az utcában, ahol megbeszéltük, hogy találkozunk. Óvatos akartam lenni, de láttam, hogy csak egy autó áll ott és egyvalaki ül benne. Leparkoltam mellé és intettem neki, hogy üljön át hozzám. Kiszállt és beült mellém az anyósülésre. Rettentő zavarban voltam, alig mertem ránézni. Jobban nézett ki, mint a képeken amiket láttam róla. Beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy van pár közös ismerősünk, de biztosított a diszkréciójáról így kezdtem megnyugodni. Viccelődött, megnevettetett, de éreztem, hogy o is zavarban van. Körülbelül egy órát beszélgettünk, de 11 korul indulnom kellett haza. Elköszönt és megkérdezte találkozunk-e még. Mondtam, hogy örülnek neki. Akkor odahajolt és adott két puszit az arcomra. De nem húzódott el, hanem adott egyet a számra is halkan megkérdezte, hogy adhat-e csókot. Persze igennel feleltem, mert tudtam, hogy egy csókból rájövök mennyire passzolunk, mennyire hoz tűzbe.

Először csak finoman csókolt meg, lassan, de határozottan, aztán éreztem, hogy beletúr a tarkómnál a hajamba és szenvedélyesebb lett. Végigfutott rajtam a forróság, éreztem, hogy elgyengülök. Én is beletúrtam a hajába és még közelebb húztam. Az alsó ajka vastagabb volt mint a felső, élvezet volt a számmal és a nyelvemmel kóstolgatni. Picit elhúzódott és mondott valamit, hogy ezt már hamarabb is megtehette volna. Én csak elmosolyodtam, de akkor megint szenvedélyesen megcsókolt, az ujjait éreztem a hajamban, a nyelve incselkedett a nyelvemmel és tiszta libabor lettem. Aztán megkérdezte lesz-e folytatás. Annyira kába voltam, hogy azonnal visszakérdeztem, hogy Most? Elnevette magát, tudta, hogy akkor ott nem folytathattuk volna, főleg, mert nekem már haza kellett indulnom, na meg el se akartuk sietni a dolgot. Aztán mégegyszer megcsókolt és kiszállt az autóból. Halványan dereng, hogy átült a kocsijába, de még nem indult el. Én kitolattam a parkolóból és a főút felé vettem az irányt, de a mai napig nem emlékszem rá tisztán, hogy jutottam ki a kereszteződésből. Kába voltam. Az ajkamon még éreztem a csókját, a nyakamon a kezét, az ujjait... le kellett húznom az ablakot, hogy friss levegő jöjjön be. Szerencsére kicsit hűvös este volt, így hamar magamhoz tértem. Mikor a fejem kitisztult előkerestem a telefonom és felhívtam a barátnőmet. O volt az egyetlen, aki tudott róla, hogy találkozom valakivel. Mindent elmeséltem neki, különösen azt a tűzforró csókot, aztán kikapcsoltam a mobilomat. Akkor este Renével már nem beszeltünk.

Másnap reggel korán ébredtem, hogy megnézzem a postámat. Kaptam tőle egy szomorú jelet. Nem értettem. Azt hittem elrontottam valamit, de később kiderült, hogy még este írt nekem két SMS-t és nem válaszoltam, azért küldte a jelet. Mosolyogva olvastam a két üzenetet. O is kicsit szégyenlős volt, de o is úgy gondolta, hogy az a csók hihetetlen volt és mindketten nagyon akartuk a folytatást. Napokon keresztül rengeteget írogattunk, telefonon beszeltünk. Persze a fő témánk a szex volt, de sok minden más is szóba került. Jó volt vele beszélgetni és meg tudott nevettetni.

Egyik nap megbeszéltük, hogy találkoznunk kell, így megkértem a barátnőmet, hogy legyen az alibim. Este lezuhanyoztam, kicsinosítottam magam és elindultam a megbeszélt helyre. Leparkoltam a kocsimat és átültem hozzá. Ideges voltam és görcsben rándult a gyomrom, közben egy hang kiabálta valahol a fejemben, hogy mi az ördögöt művelek... mindezek ellenére nem futamodtam meg. Akartam őt, nagyon. Újra érezni akartam azt a csókot, az ujjait a hajamban, a nyakamon, ahogy magához húz. Tudott egy csöndes eldugott helyet, ahol biztos volt, hogy nem látnak meg minket. Mikor leállította a motort, se szó se beszéd hozzám hajolt és megcsókolt. Ugyanolyan szenvedéllyel, de ugyanolyan gyengéden, mint első alkalommal, de most nem volt benne semmi szégyenlősség. Mikor megéreztem az ujjait a hajamban elontott a forróság. Hozzá bújtam, hogy még közelebb érezzem és én is beletúrtam a hajába. Egyre nagyobb hévvel csókoltuk egymást, tudtuk jól mit akarunk, simogatta először a hátamat és a nyakamat, aztán lejjebb csúszott a keze és belemarkolt a fenekembe. Már így is kapkodtam a levegőt, de mikor belecsókolt a nyakamba és megéreztem a kezét a combom belső felén hangosan felnyögtem. Lassan kigomboltam az ingét és végigsimítottam a mellkasán, tetszett, hogy kicsit szoros, jó érzés volt a tenyeremen érezni, ahogy csúsztattam egyre lejjebb. Mikor végigsimítottam a nadrágján éreztem, hogy o is nagyon izgalomba jött. Mivel szoknyát viseltem nem volt nehéz dolga, azonnal a lényegre tért.
Megsimogatott először bugyin keresztül, aztán félrehúzta és megérezte milyen nedves vagyok, mennyire kívánom. Hangosan sóhajtoztam, ahogy o is, de a csókolózást nem hagytuk abba. Közben én is kigomboltam a farmerját és benyúltam az alsójába. Keményen állt a farka és mikor a kezembe fogtam megéreztem magamban az ujjait. Hangosan felnyögtem. Hányszor elképzeltem milyen lesz, mikor hozzámér, mikor végre érezhetem az ujjait a legérzékenyebb részemen... és végre nemcsak fantázia volt. Ügyesen használta az ujjait, az előzményektől már így is az orgazmus határán voltam, de ez még nem volt elég. Előrehajoltam és lassan a számba vettem a szerszámát.
Először csak finoman végignyaltam, kicsit játszadoztam vele, aztán bekaptam az egészet. Annyira felizgatott, hogy végre én is kényeztethetem, hogy egyszerűen kirobbant belőlem az orgazmus. Hangosan nyögdécseltem és élveztem, hogy az ujjai még mindig járnak bennem. Mikor fölnéztem, láttam, hogy mosolyog és tetszik neki, hogy ilyen hamar elérte a célját. De nem tétováztam, visszahajoltam és újra a számba vettem. Élveztem, hogy hallottam, hogy kapkodja a levegőt, hogy élvezi amit teszek vele. Aztán megint megéreztem az ujjait a nedves puncimon és először csak 1, kicsit később már 2 ujja volt bennem. Hihetetlenül jól csinálta. Vadul, de mégse durván, épp ahogy szeretem. Fölültem és magához húzott. Megcsókolt és mikor elélveztem hangosan felnyögtem. Alig akarta elhinni, hogy megint volt egy orgazmusom. Szerencsés vagyok, jó az orgazmus kétségem. Hihetetlen volt, de kicsit homályosan emlékszem pár részletre, annyira kába voltam tőle. 1 hozzászólás, utolsó: X (2017. 06. 16. péntek 12:47)

Mocskos Titkok folyt

A következő dolog, ami tisztán rémlik, hogy hátradöntötte az ülésemet és már éreztem is, hogy fölöttem fekszik. Alig vártam, hogy magamban érezzem. Aztán végre megéreztem, hogy belémhatolt. Hihetetlenül izgató volt, hogy éreztem mélyen a puncimban, hogy éreztem a bőréből áradó forróságot, éreztem az illatát és lassan mozogni kezdett. Aztán gyorsított és éreztem, hogy kapkodja a levegőt. Megint az orgazmus határán voltam, a körmeimet végighúztam a hátán és még jobban magamhoz húztam. Az egyik lábam az ablakban a másik a műszerfalon volt kitámasztva és kicsit megemeltem a csípőmet, hogy jobban hozzám férjen. Egyre erőteljesebbek voltak a mozdulatai és mindegyikkel közelebb jutottam az orgazmushoz. Felnéztem és láttam az arcát, hallottam a hangját, mikor megállt kicsit, mert majdnem elélvezett, de mikor visszanyomta és átöleltem, belezuhantam egy hatalmas orgazmusba. Nem tartott soká és éreztem, hogy megáll. Lenyúltam és a kezembe fogtam, mert én akartam befejezni. Én akartam örömet okozni, hogy kicsit viszonozzam, amit kaptam. Nem is tartott soká, éreztem, hogy feszül meg a teste, hogy sóhajt egy nagyot és nézi ahogy dolgozik a kezem, elélvezett. Sok volt és forró, beterítette vele a hasamat. Közben az arcát figyeltem és nagyon elégedett voltam. Kicsit rendbe szedtük magunkat és elterültünk az üléseken. Engedtünk be egy kis friss levegőt és próbáltam rendezni a gondolataimat. Kérdezte, hogy milyen volt, én meg csak vigyorogtam, mint a vadalma. Pihentünk és beszélgettünk, magához húzott, megcsókolt, simogatta a kezem és a combom, úgy éreztem megvan köztünk a kellő összhang. Aztán megint kicsit összemosódtak a dolgok, nem emlékszem biztosan hogy indult a másik kor, csak azt tudom, hogy magához húzott, megint szenvedélyesen megcsókolt és a keze megint felfedezőútra indult a testemen.

Még el se csitult bennem az izgalom az előző szex után, de máris éreztem, hogy benedvesedek, hogy megint akarom őt. Ujjai kutatóan fürkészték a legérzékenyebb részeimet, aztán megint mélyen magamban éreztem és akaratlanul is felnyögtem. Utólag azt mondta imádta hallani, hogy hangosodnak a nyögéseim, egész az orgazmusig. Nem pihent, nem fáradt el, addig ingerelte a G pontomat, míg meg nem hallotta, hogy elélveztem. Úgy húzott magához, hogy az ajkam épp a fülénél legyen, így minden sóhajomat, kis sikolyomat tisztán hallhatta. Fantasztikus volt, hogy úgy éreztem o irányít. Hogy egy erős és határozott férfi birtokba veszi a testemet úgy ahogy akarja. Nem kérdezett, nem gondolkodott, határozottan csinált mindent, méghozzá úgy, hogy egy másik univerzumban éreztem magam.

Másodszor is o volt fölül, közben figyeltem, ahogy összeforr a testünk. Buja és észvesztően erotikus látvány volt, ahogy a farka mozgott bennem, ahogy majdnem teljesen kicsúszott, aztán egy határozott lökessél megint mélyen bennem volt. Igyekeztem úgy tartani magam, hogy minél jobban hozzám férjem, közben az arcomat belefúrtam a mellkasába és éreztem azt a bódító férfiillatot, ami egyik parfümhöz se hasonlítható. Egyre közelebb éreztem magam egy újabb orgazmushoz, és mikor rámnézett azokkal a világítóan kék szemeivel, amiből sugárzott a szenvedély és hangosakat sóhajtott, elég volt, hogy újra csillagokat lássak. Egyre hangosabban vette a levegőt, egyre erőteljesebbek voltak a lökései, karmoltam a hátát, belemarkoltam a fenekébe, hogy még közelebb húzzam, még mélyebben érezzem magamban.

Pár pillanattal később megállt, kivette én pedig néhány gyors mozdulattal eljuttattam a csúcsra. Akkor hallottam hangosan felnyögni, becsukta a szemét és élvezte a pillanatot. Nekem nincs is annál izgatóbb látvány, mint a partnerem orgazmus közben. nem sokkal előtte csitultak el bennem a hullámok, mégis a látványa újra feltüzelt. Szinte már szégyelltem magam, saját magam előtt. De nem kellett sokat várnom, mert mintha megérezte volna, megint izgatni kezdett, az ujjait fürgén mozgatta bennem, mintha pontosan tudta volna, hogyan és hova nyúljon, hogy az őrületbe kergessen. És elégedetten mosolygott, mikor átdübörgött rajtam az orgazmus.

Megint pihegtünk mindketten és csak feküdtünk az ülésen, próbáltunk magunkhoz térni. Nem hittem el, hogy megtettem. És a legrosszabb, vagy a legjobb (nézőpont kérdése) az volt, hogy azért volt lelkiismeret furdalásom, mert nem volt lelkiismeret furdalásom. Még! Bíztam benne, hogy a példás családanya és a szexet imádó no nem veszik össze bennem túlságosan. Nem tudtam, hogy fogok a tükörbe, vagy a férjem szemébe nézni miután hazamentem, de ott és akkor nem akartam ezzel foglalkozni. Túl tokéletes volt minden ahhoz, hogy megtörjem a varázst azzal, mi lesz később. Még egy darabig beszélgettünk, aztán szedelőzködtünk, rendbe hoztam a ruhám a sminkem és elindultunk vissza a parkolóba, ahol az autómat hagytam. Egy kis mellékúton megállt és odahajolt egy utolsó csókért. Nem tudtuk hányan lesznek a parkolóban, lesz-e módunk rendesen elbúcsúzni. Megint beletúrt a hajamba és ugyanolyan szenvedéllyel csókolt, mint az előző órákban sokszor. Abban a pillanatban döntöttem el, hogy lesz, ami lesz, akarom a folytatást. Sajnos, sok ismerősöm került hasonló helyzetbe, sokaknál láttam szomorú befejezést, vagy botrányt, mikor kiderült a dolog, de bízom benne, hogy a sors kegyes lesz hozzánk, hamár így egymásra találtunk és lehet még néhány kellemes és élvezetes óránk együtt. 1 hozzászólás, utolsó: Barca131 (2017. 05. 25. csütörtök 20:28)