Blog leírása

Rapid letter 1

Szia sweety, nagyon szeretem. Meg tudnank szexelni ma? Menjen a www.4okup.com oldalra az en tarskereso oldalamon. Toltsem ide a nude fotomat. Varjon, amig edes. Csokollak

Carol68y

Szia Carol!

Én ma menni dugás hosszú tour, time is hony! Előző barátnőm is Carol, de ő 69! És ha nem, akkor is inkább a five combú womannal szexelek, mert te nem vagy nude mama, te csak fake ambassador of love, Kongói betyár!

Sweet night!

PapaBear (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

Keresztút egy éjszakára

Néha azt hiszi az ember, víziója, látomása van. Így jártam én is, amikor az üzem legrosszabb részlegén, a forró kemencék és szűk, füstös helyiség egyetlen asztala mellett állva megláttam a nőt. Igazából a NŐ-t. Magassarkú cipő kiemelte lábai feszes íveit, szűk egyberészes ruha mély dekoltázzsal a teste majd tökéletes formáit, mosolya nagyon kedves arcán hosszú, fekete, göndör hajának keretében maga volt a tökély. Pislogtam kettőt, mert a koszos, olajos, alapanyag gőztől telített füstös helyiségbe a többi kolléga is csak elvétve jön be. De tényleg ott volt, bemutatkozott, ő az új beszerző a cégnél, persze irodista, de lejár a termelésbe, mert így könnyebben végzi a munkáját. Alig tudtam válaszolni, de aztán magamhoz tértem, és még pár bók is belefért. Udvarias mosollyal fogadta, a kelleténél talán egy kicsivel több időt is ott töltve méregetett. Én is tetszettem neki, ez nem vitás!

Aztán napi rendszerességgel lejárt, az indok szakmai természetesen. De egyre hosszabban beszélgettünk magánéleti dolgokról is. Az irodában a többi bányarém nem csak szakmai konkurenciát látott benne, de nőiessége puszta létével alázta őket. Ott tettek keresztbe neki, ahol tudtak. Panaszkodott erre, és a fejetlenségre, káoszra a cégnél, ő nem erre szerződött! Bennem megtalálta a partnert a panaszkodáshoz is, illetve régebb óta itt dolgozóként elmondtam, kivel vigyázzon, stb. Pár hét alatt kialakult a szokás, hogy lejön kávézni hozzám, bár mindketten elismertük, hogy a legrosszabb kávé itt nálam van az üzemben. Közben mesélt férjéről, a gyerekeiről, a sok munka okozta feszültségekről otthon. Jól éreztük magunkat együtt, mindig egész közel állt hozzám, és a vonzalom olyan erős volt, alig tudtam megállni, hogy ne húzzam magamhoz. Szülinapom pont ekkor jött el, megemlítettem neki, gratulált, és kérdezte, adhat -e puszit. Naná! - feleltem, és az arcom odafordítottam, majd amikor csücsörítve közelebb hajolt, hirtelen elfordítottam a fejem. Valami filmben láttam, bejött. A puszi a számon landolt, és ő nevetett. Kértem a másik felére is, de ekkor megfogta a fejem, és úgy adott a számra még egyet! Csak puszi, nem nyelves csók, de elég hosszan tartott, és nagyon csillogtak a szemei. Egész testem bizsergett tőle.

Egyik nap szomorúan jött be, talán 4 hónapja volt a cégnél, de felmondott. Beértek az aknamunkák, és kapott jobb ajánlatot. Csak azért jött, hogy elmondja, búcsúbulit szervez, és meghív rá, a cégtől sok mást is hívott, rám feltétlen számítana! Megyek - mondtam. Arra kért, aznap segítsek az előkészületekkel is, felvesz autóval időben. Szülei vidéki házához volt szervezve, bevásárolt, és a bográcsos főzésben kéne segítsek. Hozta a gyerekeit is, férje külfödi továbbképzésen volt. Kellemes erdőszéli környezet, rohangáló gyerkőcök, és időközben beérkező komplett céges vezérkar az asztalnál. Kevergettem a hosszú fakanállal a bográcsot, nagyon kínos volt, hogy egy melós sem jött el, csak felsővezetés. Kilógtam a sorból. Udvariaskodás volt, bensőséges hangulat nem. Hamar ettek, pár sztori a munkahelyről, az irodákból, aztán sietősen távozott mindegyik. Meg sem kérdezték, hol lesz az új helye, vele mi van, és nem sajnálkoztak, hogy felmondott. Nagyon kínos volt látni ezt is. Végül a sok mosatlannal és félig üres üveggel együtt én is rajta maradtam a végére. Nem volt buszom, ő meg ivott már, és nem akart vezetni. Sebaj, megoldom! - mondtam, de megfogta a kezem, és kért, maradjak még. Kezdett besötétedni, a gyerekek elaludtak a kis ház manzárd részében. A parázs az üres bogrács alatt adott még némi fényt és meleget.

Jó, hogy segítettél! - ezt már úgy mondta, hogy a padon ültem, és ő mögém állt, átkarolt, belecsókolt a nyakamba, kicsit rám is dőlt, egyensúlyát vesztve, mert fejébe szállt a vörösbor. Hevesen dobogott a szívem, ahogy megkerült és az ölembe ült. Tudod, hogy nagyon tetszel nekem! - mondtam én, de akkor már elkezdett felfalni a szájával. Hosszan csókolóztunk, az esti homály elrejtett minket. A teste megfeszült, minden stressz ki akart törni belőle. Kezemet a combja közé húzva jelezte, többet akar! Kicsit kapálózott bennem, hogy úriemberként nem kell kihasználni a helyzetet, de már késő volt. A fűben állt a tűz mellett, és megszabadult a ruháitól előttem. A cipő, a farmernadrág került le elsőre, aztán az ing hasig kigombolva, de rajta maradt. A bugyi gyorsan lekapta, és kacéran pörgetni kezdte az ujján. Elkaptam, és meglepődve éreztem, hogy totál át van ázva. Az orromhoz raktam, beleszippantottam a finom punciillatba, miközben ő végig nézett a nagy csillogó szemeivel, és hanyatt feküdt a tűz mellé. Kezével finoman simogatta a teljesen begerjedt punciját, ujjai be-becsusszantak nagyokat cuppanva. Gyere már, gyere már! - súgta sürgetőn, de teljesen természetesen. 10 mp alatt dobtam le mindent én is, térde esve elé, lábait végignyalva, haladtam a combjain felfelé. Minden porcikája édes és finom volt, két kézzel húzta szét a nagyajkakat, ahogy a fejem odaért. Imádom, ahogy nyalsz, ne hagyd abba! - rekedt suttogása teljesen felizgatott, jobb kezével a már meredő farkamat elérte, olyan ütemben verte, ahogy a nyelvem gyorsult szép csiklóján, imádtam, hogy ilyen könnyen izgult fel, és hogy egy hatalmas hosszú nyögéssel el is élvezett végül. A másik keze csak markolta a hajamat, hagytam, hogy kiélvezze az orgazmusát, még finoman bele-belenyalintottam, hevesen összerándult hozzá. Te dög, ezt tenni velem?! - tápászkodott fel nevetve, és ráfordult a még meredő farkamra. Eddig meg sem nézett nagyon, most alaposan körbejárt a szemével és nyelvével is, a keze közben fel-le járt, a már bőven nedves szerszámot halk csattogással izgatva. Aztán a szájába vett, talán érezte a kezével, hogy nincs sok hátra nekem sem. A szemeim lecsukódtak, tudtam, hogy ő az a típus, aki élvezetből szop, érzékien körbefon a szája, mint egy ízletes nyalókát, és élvezet nyögései is társulnak hozzá. A kínzó gyönyör érzése egész mélyről indult, cuppogása a meredő szerszámon lassan fokozta, nyelve pont a makk oldalán jó helyen karistolta az érzékeny dudorokat, teljesen elengedtem magam, és ő sodort egyre mélyebben az extázis felé. Egyik lábát felhúzta, lábujjait a számba véve, kezem a lábait simogatva, még tetéztem is az érzést, már csak a nagy ősrobbanás járt a fejemben. Aztán elértem a határt, és átszakadt a gát. Hatalmas löketekben spriccelt az ondó a szájába, s ő élvezettel habzsolta, kicsit az arcára is fröccsent, de nagy részét lenyelte. Finom vagy, tetszik! - ezt még félig teli szájjal mondta, és lenyalogatta az ujjait is, a pár hátralévő csepp a farkamon szétkenve, majd leszopva még utójátéknak. Mozdulni sem bírtam, mellém feküdt, és összebújtunk a tűz mellett. Elöntött egy nagyon intim, ritkán előmerészkedő érzés, majdnem kiböktem, hogy "szeretlek". De ahogy összenéztünk, láttam a szemében ugyanazt, így csendben maradtam, csak szorosabban bújtam hozzá. Így maradtunk még egy darabig.

Hajnalban leléptem a legelső busszal. Elköszöntünk, addigra már eléggé zavarban, mindkettőnket sokkolt egymás hatása. Tudat alatt tudtuk, hogy most még sincs jövőnk, a munka, család, életünk bermuda háromszöge elveszejti ezt a hirtelen fellángolást. De a jó érzés, hogy valakivel ennyire összepasszolunk, megmaradt. Soha többé nem találkoztunk. Ha újra találkoznánk, akkor megint elragadna minket minden, és az túl nagy kockázat. Azért sajnáltam. 1 hozzászólás, utolsó: kronosz 33 (2019. 01. 26. szombat 20:36)

SZILVESZTERI LIVE CAM

Pocak úr izgatottan kattintott az egérrel. Ez a nő tetszik neki, mint állat! Igazából a lábfeje tetszett oldalról, ahogy azon a társkeresős képen pózolt. Pocak úrnak előrehaladott lábfétise volt, a doki szerint szerencsére jóindulatú. Most is érezte, hogy be kell jelölni a nőt, és ha nem is jelöli vissza, akkor is ki fogja verni a fotójára a farkát. Szerette a karcsú meztelen láb formáját oldalról, ahogy kecses ívekben nyújtózkodik előre, a végén vörösre lakkozott hosszú lábujjakkal, szinte látta maga előtt, amikor duzzadó, lüktető péniszéből két-három bőséges löketben spriccel rá azokra a …

Nagyot nyelt, mert mélázásába a párkereső oldal éles pingje hasított bele, a nő visszajelölte! Uhh! Na neeee! Megragadta a laptopot, közelebb húzta, és a farka helyett a billentyűzetet kezdte el verni. Ebben már volt gyakorlata, rutinosan egy óvatos nyitószöveggel kezdte a levelezést. A cserkészés megkezdődött, a vad besétált a csapdába! Nem mer majd vele úgy sem személyesen találkozni, de ha hajlandó lesz kamerázni, akkor tuti látni fog belőle sok mindent, esetleg megkéri, hogy mutasson ezt-azt, és miközben beszélgetnek, bal kézzel simán elélvez párszor, a nő talán észre sem fogja venni.

Lassan teltek a percek, pedig már délután volt, de Pocak úr percenként leste a telefonján az időt. A nővel eljutottak a bizalom azon fokára, hogy egy kamerás beszélgetésben folytassák az ismerkedést. A kialkudott délután 16 óra pedig baromi lassan jött el, még mindig van vagy tíz perc addig. A konyhában az előbb főzött magának szafaládét, azt ette. Szerette, hogy olyan nagy, vastag, kicsit görbe húsdarabok gőzölögnek forrón a tányérján, és roppanva hasadnak szét, amikor enni kezdi őket. Nincs ebben semmi rejtett fallikus imádat - nyugtatgatta magát. De tény, hogy saját szerszámának látványa hasonló érzéseket keltett benne időnként. Most friss kenyérrel és sok mustárral falatozott, a mustáros flakont jól fel kellett rázni, már csak egyharmadig volt tele. Ahogy kinyomta, egy jó nagy adag fröccsent a tányér mellé is, a nadrágja és a pólója szintén kapott belőle. Pocak úr azonban ebből semmit nem látott, lévén hogy névadó beépített alkatrésze eltakarta ültében mindezt. S izgatott is volt a kellemes kamerás beszélgetés miatt. Pontban 16 órakor félretolta a tálcáját, ivott még két korty kólát, aztán megindította a hívást.

A nőnek hiányzott már egy kis komoly beszélgetés, egy megértő lelkitárs, egy érzékeny férfi, aki mentes a túltengő szexuális célzásoktól, aki nem perverzkedik azonnal és sármos udvarlása megmelengeti összetört szívét. Angyali húrokat pengető törékeny lelkű szépfiúról álmodott, aki görög félisten testével nem akarja azonnal megdönteni, hanem hamvas virágszirmokat szór majd az ágyra, ahol több havi szerelmes levelek és versek halmai közt majd végül csókra nyújtja neki az ajkát. A nő így ábrándozva fogadta a bejövő hívást, s nézte a felugró képet, de azonnal az arcára fagyott a délutáni könnyű smink. A monitoron egy idősebb, erősen pocakos pasi élveteg képe ugrott be, aki közli vele, mennyit gondolt rá, egy pillanat türelmet kér, hogy a szafaládéját arrébb rakja, majd feláll a székről, és láthatóan beteges színű spermával telilövött ruhájában mutogatja magát rögtön kezdésnek. Perverz geci, nem érdekel a szafaládéd! - kiabálta ijedtében a kamerába a nő, és villámgyorsan bezárta a csevegőablakot.

Pocak úr zavartan nézte a sötét monitort. Nem értette, honnan tudta a nő, hogy mire készül? Áhh, ezek a rafinált párkeresők, nem lehet átverni őket manapság! (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

SZERELEM CSÜTÖRTÖK

Azért siralmas ám! Lassan itt a Karácsony, és az hagyján, hogy nincs hó, minden csupa latyak, de még semmibe is veszik az embert! Mert mindjárt itt van ez a Borbásné, a sudár alakjával meg a hülye sapkája, ami alá gyorsan begyűrte a szőke festett haját, meg az ormótlan vattakabát, ami csak úgy hirtelen magára kapott, de ez még rendben is van. De a gumicsizma kiegészítő? És igaz, hogy ebédidőben vagyok, de ne tegyen úgy, mintha nem tudná, hogy jön valaki. Csak ma éppen nekem kellett. És akkor beszól, hogy "máskor időben jöjjön, és kinn a csengő a kapun!"

Ebédet hordok ki, egy hete az önkormányzatnak. Sokan igénybe veszik a kedvezményes étkezési lehetőséget, többnyire nyugdíjasok, a megadott címekre az éthordókban hamar ki lehet röpíteni a három fogásos, bőséges ebédet. És mindez olcsón, a hülyének is megéri, csak nem mindenki jogosult rá. A Borbáséknál is valamelyik idős szülő nevére igényelhették, de ő nem is lakik most a megadott címen. A Borbás kamionozik egész hónapban, a feleség meg a gyerekek vannak otthon általában. Ezt a kolléga mondta, aki most lebetegedett, így én vagyok a beugró a címeire is. A bakancsom tiszta sár, és én bátorkodtam bevinni az éthordót a bejárati ajtóig, az volt a baj. A nő csengő hangon vette zokon, hogy összejártam a kinti járólapot. Majd ő kijön a kapuig (az idegen ne jöjjön be csak úgy!), és átveszi, illetve visszaadja az üres csereéthordót. Ennyi. Sértő volt kissé számomra, de nem szóltam semmit, hisz még csak hétfő van.
Másnap csengettem, ugyanabban az időben. Ugyanaz a jelenet, csak sapka nélkül. A szőke hosszú haj lobogott a hideg decemberi szélben, morgás a fogai közül, rám sem néz. Pedig egész szép nő lehet, ha mosolyog, gondolom magamban. Igyekszem barátságosan elköszönni, de csak a hátát látom, ahogy visszamegy. Mezítláb, papucsban van, siet a hidegben. Hosszú, pirosra festett körmös lábujjak, vékony boka, izmos de kecses vádli. Odavonza a tekintetem, kicsit elidőzöm, meglepődve rajta. A vastag kabát nem sokat mutat az alakjából, de jó virgácsai vannak, bassza meg! Kár hogy ilyen bunkó!
Szerdán még később értem oda, Borbásné épp elmenni készült már otthonról, a kis Opel kinn állt az utcán, nyitott ajtóval, a kapuban futottunk össze ismét. Rendes ruhában ez a nő bombázó! Magassarkú csizma, feszes farmer, iszonyúan kerek popsi, rövid fazonú élénkpiros kabát, egyoldalra fésült hosszú szőke haj, és villogó fehér fogak. Igaz, még nem mosoly miatt, hanem inkább vicsorog, mert késtem. Nagy levegőt véve sorolja az ebédkihordók generációinak eddig felgyülemlett bűneit, a vendéglős szakácsának hanyagságát, és az önkormányzat egyéb elemei is megkapják a magukét. Én mégsem tudok haragudni Borbásnéra, mert közben falom a szemeimmel a feszes porcikáit, a végre igazán nőies megjelenését, és a dühének nőiesen hisztis lendületét most gondolatban egy heves szeretkezésre vetítem ki, máris képzeletben hátulról vagyok benne tövig, leszorítva a csípőjét, hogy ne menekülhessen, és ő dühösen ficánkol a farkamon, mert bár akarja is, meg nem is, hogy jól... A kocsi ajtócsapódása térít magamhoz, jól faképnél hagyott botor révületemben. Na de majd holnap!
Csütörtök van, sürgetem a szakácsot a porciózással, most aztán időben szeretnék odaérni, sőt a sorrendben is előre veszem Borbásnét! Odaérek a házhoz, a csengő néma. Tescos elemes szar, nem csoda. Mély levegő, benyitok, kockáztatva a veszekedést, a bejárati ajtóig megyek. Kopognék, de mellé van csukva az ajtó, kinyílik a kopogásomtól halkan nyikkanva. Bentről zene szól valahonnan, és hangosan köszönök, várok. Semmi. Lerakom a teli érthordót egy kisasztalra, és nézem, hátha ott van valahol a csere. Toporgok, köszöngetek a küszöbtől egy méterre, de csak a zene válaszol. Óvatosan beljebb lépek, már látom a tágas nappalit, a lemezjátszót, ami régi, két hangfallal, nosztalgikus a hangulat és a zene is. Egy hatalmas TV monitorja a sarokban, sportcsatorna közvetítése atlétika versenyről, izmos középtávfutók bemelegítése villan be. És Borbásné, ahogy hosszú, fehér köpenyében a díványon ül nekem félig háttal, szép lábai a dohányzóasztalnak vetve terpeszben, elöl köpenye nyitva, egyik mellét kibújtatva simogatja a meredező mellbimbóját. Levegőt sem merek venni, kiszárad a szám, dobog a fülemben az érverésem. Másik keze nem látszik a díványtól, de a combjai között lehet, mozog a válla, elmerülten figyeli az ugráló, izmaikat feszítő sportolókat. Még adok magamnak 4-5 másodpercet, aztán csendben visszavonulok. Baromira izgató a látvány, kiérve a kapuhoz mér érzem, hogy nedves a farkam vége. A hidegben aztán lassan magamhoz térek, de zavaromban rossz irányba megyek visszafelé. A látvány nem megy ki a fejemből.
Pénteken meglepődve tapasztaltam, hogy Borbásné csere éthordója is ott a többi között, pedig nem hoztam vissza. A vendélős szerint délután beadta, és lebaszott, hogy máskor ne hagyjam ott. Hmm. A végére hagytam a nőt, féltem, mi lesz. Csengő még mindig nem jó! Basszus. Megint be kell mennem? De megelőz, már várhatott, kiáll az ajtóba, és … és mosolyog! Hív, hogy menjek be! No! Mire ez a nagy megenyhülés? Lerakom a kaját, ő most kétrészes melegítőben, de elöl a zipzár lehúzva, látszik, hogy alatta semmi sincs. Anyám! Inna egy kávét? Ezt tőlem kérdi, és csak bólintani tudok. Tudom, hogy tegnap itt járt, és azt hiszem, olyat is látott, amit nem akartam. Ez egy kis falu, nem hiányzik, hogy elinduljanak a pletykák. Számíthatok a diszkréciójára? Néz rám, csábító mosolya, egyre lejjebb csúszó zipzárja, ahogy kacéran játszik vele, nagyon közel áll most hozzám, fejünk egy magasságban, szája pár centire tőlem. Igen, nyögöm ki, de az ujját a számra teszi. Nem leszek hálátlan! - mondja, és finoman megcsókol, a kezemet becsúsztatja a melegítő alá, érzem a keményedő mellbibóit. Szeretnélek leszopni! -suttogja, és ujjai már a nadrágszíjamon babrálnak. Istenem, ezt el sem...
Hangos csattanással csapódik be a kis vaskapu, Borbásné még mindig emelt hangon toporzékol: De ne csak bámuljon itt, mint bamba borjú, ha még egyszer késik, szólok a főnökének! Azzal dühösen beugrik a kocsiba és gázt ad. Én meg rájövök, hogy még mindig csak szerda van, hogy a fantáziám végzetesen élénk, és hogy jelen állapotomban minden bunkó falusi háziasszonyt (is) megdugnék, ha hagyná. De ehhez többre lesz szükség egy műanyag éthordónál. Na, nem baj, azért mégiscsak tetszik ez a Borbásné, főleg, amikor dühös. Az adja a szexepiljét, meg a barom jó segge. Szerintem csütörtökre szerelmes leszek belé... 3 hozzászólás, utolsó: kronosz 33 (2019. 01. 26. szombat 20:46)

CSAK EGY KELLEMES BOSSZÚ

Megmondom őszintén, én még ilyennel nem találkoztam! Élőben derült ki, húsz perc kellett hozzá, de csak mert addigra értünk oda. Ha van olyan, hogy egy váratlan hatás, impulzus beindít, és rákérdeztek volna előtte, hogy ilyen lehet-e, nemmel válaszoltam volna. Pedig de. Pardon, pont a közepén kezdtem.

Azt mondta, hogy válófélben van, de már különköltözött, a szüleihez volt kénytelen visszamenni. A férj megcsalta, a pénze miatt buktak rá a szerencsevadászok. Nem is tudta volna meg, ha egy barátnője nem leplezi le, mert nála is bepróbálkozott a pasi. Eldöntötte, hogy ő sem fogja vissza magát. Így aztán szinte vakon, az első komoly jelentkezőnek igent mondott egy személyes randira is. Pont én lettem az, dagadt is a májam, hogy ilyen gyorsan hódítok! Telefonon a hangja kislányos, csengő nevetés, pont az a hangszín, amitől végem van. Fotón is dögös, viccesen küldött olyat, ahol testre simuló pamut rövidnaciban vannak a barátnőjével, két popsi, kicsit behajolva, közelről. Melyik vagyok szerinted? - volt a kérdés, majdnem rávágtam, hogy mindkettő tetszik, végül mégis választottam a szebben domborodó puncisat. Naná, hogy ő volt! A piactéren találkoztunk, a nyakamba ugrott, egyből nyelves csókkal pecsételve meg a találkozást. Éreztem a vonzalmat, a szó szerinti vágyat a testközelségére. Kézenfogva, gyalog indultunk el az állatkert felé, azt volt a terv. Vagy fedőterv, persze. Az indok. Alig vártam, hogy odaérjünk, a közelben lévő parkban egy padra ültünk le. Két-három kutyát sétáltató a közelben, álmos szombat délelőtt, mindenki még otthon lustálkodott. Csicsergett mindenfélét, pedig nehéz belém folytani a szót, talán kicsit zavarban is volt, én pedig magamban kapkodtam a levegőt, hogy mennyire gyönyörű ez a nő! Fekete, vállig érő haj, sötétbarna, csillogó szemek, szépen ívelt szemöldök, szép, keskeny arc, a szája természetesen pirosan, időnként kicsit kidugja a nyelvét. Fordítva ülök a padon mellette, ő a támlának háttal, én szemben. Magamhoz húzom, elég a beszédből, csókolni akarom, ölelni, érezni a rezdüléseit. És akkor történt! Egészen hozzám simult, egyik karjával a tarkómat simogatta, a csók finom, érzéki, hosszú nyelvcsatákkal tűzdelt, lassú, felfalós - és, közben az édes vékony hangján nyögni, zihálni kezdett kéjesen, azt hittem rögtön megbolondulok! Abbahagytam a csókot, ő is a nyögést. Megcsókoltam ismét, elkezdte az élvezet hangjait, önkénytelenül. Ez kész! Éreztem, hogy keményedni készülő farkam vigyázzba vágja magát, és ahogy mozdultam, már éreztem hogy nedves is a vége. Még, csókolj kérlek! - mondta, és a lihegése már olyan volt, apró, kéjes levegővételekkel, mintha épp orgazmus előtt lenne. Nagyon tetszett, a nő, a stílus, az élvezet ezen foka, ahogy átadja magát neki. Tíz perc után abba kellett hagynom, mert körénk telepedett két vizslás gazdi, és már túl hangosak voltunk. Kérdés nélkül kézen fogtam, és elindultam az állatkert melletti erdő felé, Kis erdei ösvényeken húztam magam után, minél előbb elhagyott részre érjünk. Végre, egy fa kilátóhoz értünk, felmásztunk a tetejére, sehol senki. Egymásnak estünk, mint két őrült, és a csókolózás végre kiegészülhetett szemérmetlen, ruha alá csúszó simogatásokkal vége. Kicsit hűvös volt, de mi forrón sercegtünk egymás keze alatt. A tenyerem érezte fokhagyma gerezd alakú popsiját, az extrém sima bőrt, ahogy végül háttal fordítottam magam elé, a korlátba kapaszkodva kis terpeszben állhatott, így három ujjam végre a punciját is elérhette. Elsőre csak a farmer és a bugyi közé sikerült beérnem, de totál átázott szövetet értem. A következő mozdulat már azonnal becsúszott a lucskos, szinte majd felrobbanó puncijába. A nyakára tapadt a szám, ő hátrahajtott fejjel nyögött aprókat, s a kezét az enyémre szorította, mert érezte, hogy ki akarom venni. Meg ne mozdulj! - kiáltotta kétségbeesetten, és az ujjaimat magába szippantva, két-három apró tekeréssel a csípőjén ujjaztatta magát velem, szinte azonnal elélvezett. Így maradtunk, a fejünkben lüktetett minden, de kinn még csend, nem jár erre senki. Kivettem a kezem lassan, az ujjaimat kezdte lenyalogatni, szemeiben látszódó csillogás jelezte, a tűzoltó kielégülés után később még annyi, de annyi mindenhez lenne kedve. Most viszont a sliccem gombolta, és azt mondta, ő jön, ne vitatkozzak! Eszem ágában sem volt, édesem! Előtte nagyon rá koncentráltam, s most kis kézimunkával vegyes ízlelgetés, nyalogatás, finom bele-bele szopás kezdődött, elém guggolt, természetessége feloldott, pedig nem szeretem ezt a pózt nagyon. A haját simogattam, és átadtam magam a puha, izgató érzésnek, amit az ajkai okoztak. A seggem markolta két kézre, már teljesen megmerevedtem, csak a szájával csinálta, hangos cuppanásokkal szopott, élvezettel. Finom vagy, szeretem az ízed! - lihegte, és gyorsabb tempóra váltott, magamban vártam a kéj erősödését, hogy érezzem azt, ahogy közeledem az orgazmus felé, amikor már elönt a visszafordíthatatlan sodrás, a spriccelés előtti pár másodperces rész, amikor még az agyad keresi a végkifejlet helyét, de a tested már lehet, előbb reagál. Ő is érezte, ahogy beleduzzadok a szájába, és lüktetni kezd a farkam, felnézett rám, talán kérdezni akarta ő is, hová szeretnék élvezni. De nem maradt idő, telespricceltem az arcát, a száját félig, a hajára is jutott egy nagyobb adag, a maradék a kezén folyt végig áttetszőn. Ugyanekkor mögöttünk váratlanul felbőgött egy oroszlán, mintegy helyettesítve csendesen elfojtott orgazmusom kitörésének hangjait. Elnevettük magunkat, közben élvezettel nyalogatta fel a maradékot rólam. A kis erdei úton persze pont ekkor kellett megjelennie egy családnak, a két kisebb gyerek kiabálva rohant a kilátó felé - Másszunk fel! - épp annyi időnk volt, hogy elrakjam a szerszámot, és ő letörölje a száját, megigazítsa a ruháját. A család fel, mi le, udvarias köszönés, elsétáltunk vissza a város velé. Keressünk egy vendéglőt, ebédeljünk! - javasoltam, ő pedig széles mosollyal, boldogan lépkedve bólogatni kezdett. Akkor láttam meg, a hajáról szemtelenül himbálózó spermát, amit nem vettünk észre, de megmagyarázta a kilátós szülők fura tekintetét. Kézenfogva ismét, úgy éreztem, előttünk van még minden, és nagyon jó lesz. És még csak dél van, előttünk az egész nap, az egész éjszaka!


Miután elváltunk, három napig nem jelentkezett, végül bevallotta, hogy nem vált el, a megcsalás igaz, és ő csak bosszút akart állni! Bármennyire is jó volt velem, de a megszokott, kényelmes életet választja, a férj tartja el őt, és a gyerekeik is még egyetem előtt állnak majd, nem mer ekkorát váltani pont most. Ne haragudjak, de ennyi volt! Letaglózott, nem tagadom. Dühös, magányos bőgésem most egy egészen más oroszlánt idézett. 4 hozzászólás, utolsó: kronosz 33 (2019. 01. 26. szombat 20:44)