Az eddigi hozzászólások

Emil.Rulez! : Türűrüpp

Valami most jött már megint
valaki most kér már megint

figyelem a viszonyom a zsebemben lakó
holmikkal, és a sok alávaló
kis műanyag micsoda fémes fene
közt ott lapul egy lusta kis here

ami nem csinál semmit, de mindenre jó
ölni, ölelni is használható
és általa vezetik a napomat mások
érzem a zsebemen tapogatásuk

és hallom a rádión is a kocsiban ülve
hogy kergetnek máris örömbe-zűrbe
ha jön a türűrüpp, egy pillanat múlva
meg leszek váltva vagy le leszek szúrva

vagy szíva vagy szeretve esetleg mégis
és szívatok, szeretek általa én is
ez az erő a falakon áthatol
és minden kis áramkör így dalol:

türüp-türűrüpp csak ő legyen
türüp-türűrpp küldjön nekem
türüp-türűrüpp egy vallomást,
hogy engem türűrüpp, és senki mást

valami most jött már megint
valaki most kér már megint

így van a zsebembe mindig a kétség
így minden azonnal fájhat és még
tudhatom azt is, hogy átléptem megint
egy újabb cellába, hisz a rendszer szerint

amőba formájú terekben járok
neveim helyett csak leginkább számok
írnak le engem pontosan, szépen
épp, ahogyan a műholdak mennek az égen

csak hát úgysem érdemes tudni rólam
hogy melyik nap milyen számokkal voltam
az egyetlen érdekes csak az az egészben
hogy fizetek azért, hogy végül elérjem

a célom, hogy ne csak egy számmal
de emberrel beszéljek, és ne csak a számmal
de kezemmel, szememmel, hogy megértse hamar:
ő bármikor hívhat, sosem zavar.

türüp-türűrüpp csak ő legyen...

Szécsi Pál: Távollét

Emlékszel?
Utolsó beszélgetésünket egy száguldó mentőautó szirénája szakította félbe.
Megijedtem, mint mindig ha a sziréna valahol felhagzik.
Pedig akkor még nem tudtam, hogy számomra és számodra nagyobb veszély nem
jöhet, hogy elhagyjuk egymást.
Azóta sem feledtem el azt a délutánt.
Egymást átölelve álltunk az utca forgatagában, mintha soha többé nem akarnánk elválni egymástól.
De én meg erőltetett mosollyal, kibontakoztam a karjaidból, lágyan, megcsókoltalak, és fölényes könnyed hangon azt mondtam:

Viharként tombol már a messzi távol,
Felgyúlt a régi tűz, és viharként lángol
Eszembe juttnak a meghitt régi órák
Egy ablak és a te kis szobád.

Beláttam én már rég a tévedésem,
Azt hittem szalmaláng, és ellobban szépen.
Szívenbe markol száz és száz kis emlék,
Megöl a messzeség.

Viharként tombol a messzi távol,
Felgyúlt a régi tűz, s a szívem lángol
Eszembe jutnak mind a meghitt órák,
És a te kis szobád.....

Elmúlt egy hosszú év a búcsú óta,
Azóta várok én egy hívó szóra,
Félek, hogy már régesrég elfeledtél! Úgy kínoz, kínoz a távollét.

Bocsáss meg egyszer újra, és kezdjük újra!
Szerelmem szíved majd lángragyújtja.
Megadnék mindent én egy ölelésért, Egyetlen csókodért.

Bocsáss meg egyszer még, és kezdjük újra!
Szerelmem szívedet majd lángragyújtja!

/Modugno-Vándor Kálmán/
5 éves voltam, az oviból vittek haza. Akkor tudtam meg "örök" szerelmem Szécsi Pali nincs már!

Domján Edit: Köszönet mindenért.....

Köszönet mindenért,
Amihez kezed ért!
Mert minden ami tőled érkezik,
Rólad beszél,
És titokban szívemhez ér.....

Minden ajándék,
Minden levél,
És minden csokor.....
Te hozzád kapcsol,
Te rólad suttog,
És feléd sodor.....

Hogy fülemben zsibong a vér,
Hogy fülemben zsibong a vér!

Megsúgom, mindazért,
Ami bánt, ami sért,
Én régesrégen megbocsájtanék!
Hogy rám találj!
És örökre szívedbe zárj!

Akárhogy űzlek,
Akármit mondok,
Ne higgy nekem!

Bolondul verdes,
Vakon szerelmes
Az én szívem.....

És két karom kitárva vár,
És két karom kitárva vár.....

/Nagyon imádtam Domján Editet (1932-1972) Híres magyar színésznő volt, és gyönyörűen énekelt. Ez a kedvenc sanzonom Tőle!

sokszor írtam, hogy egy nap 1 vers, vagy több vers ,de 1 hsz-ben! (most nem vomom össze őket, hanem törlök, majd holnap rakd be őket, de 1 hsz-be!) (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 08. 15. szerda 06:27), amit ide kattintva olvashatsz)

T. S. Eliot-A. Lloyd Webber: Emlék

Éjfél, csak egy hang sír a szélben,
És a Hold gyűrött arcán ül egy fáradt mosoly.
Itt a járdán egy sárgult levél haldoklik még,
És a szél fölöttünk zúg.

Emlék, ne hagyj magamra, várj még!
Ezt a félelmes holdfényt végre el kell, hogy űzd!
Régi órák, te boldog múlt, te rég volt remény.
Édes remény, kell, hogy élj!

Minden gázláng intő jel,
És titkot rejt minden árnyék.
Az égbolt sötét, de a felhők ködén
A fény most végre áttör.

Felgyúl, és porrá ég minden kétség,
Ezt a megváltó érzést, ó de rég vártam én!
És az új nap, ha véget ér egy pillanatként,
Új reményként visszatér.

Füsttől, ködtől szürke éj,
S te hűvös, színtelen hajnal.
Egy gázláng néz, utószor sóhajt felém,
És az álomkép mind széthull.

Várj még! Ne légy te is csak emlék!
Ha csak magamban élnék, érzem elvesznék én.
Kell, hogy itt légy, hogy megérints, hogy boldoggá tégy!
Kell, hogy érezz, kell, hogy élj!

/Fordította: Romhányi József; 1983-ban, a világon másodikként Budapesten, a Madách Színházban mutatták be./

Szep volt a reggel, mikor elbucsuztam en anyamtol
Nehany ora mulva mar messze jartam en hazamtol
A jo hangulatban kis urom is elvegyult, mert jarganyom elromlott
Igy szallasom ejjel Sankt Poltenben volt

Masnap tovabb mentem, az auto mint egy uj szaguldott
Es az sem bantott engem ,hogy egy ket mercedes elhagyott
Brusszelbe erve mar hulla faradt voltam es szomjam is egyre nott
Hat barataimmal lenyeltunk nehany sort

Mikor felkelt a nap en mar Parizs utcain bolyongtam
Egy jatek klubb-ban ulve sok jo hanglemezt hallgattam
A szajna parti lepcson egy sraccal beszelgettem,ki bagyadtan mosolygott
Es ajandek keppen egy dobozkat felem nyujtott

Nehany nappal kesobb vagy 800 km vart ream
Keso este lett mikor megpillantottam az oceant
Megdobbenve neztem egy csodalatos sziklat mit hullamok tortek szet
S rajottem akkor, mily csekely egy foldi leny

Az ido egyre szebb lett mikor Spanyolorszagon at utaztam
Szaraz kihalt tajon,majd apro hazak kozt haladtam
Huescaban bikaviadal volt eppen, es ozonlott ra a nep
Ez kegyetlen jatek, halott ki melle lep

Saint Tropezben sajnos minden testreszem leegett
S lattam hogy az Isten ,menyi szep embert teremtett
Lenyugozott engem Nizza, Monte Carlo es a fenyuzo gazdagsag
Megis ne gondoldd kerlek hogy csak ez a boldogsag

Egyre feljebb mentem, hol ho boritja a hegytetot
Bevallom hogy nyaron sosem lattam meg homezot
De vartam mar a percet hogy itthon legyek vegre
S egy ejjel ez megtortent, most megosztom veled e csodasan szep elmenyt

Zorán : Altató


Körbejár az éjszaka
Elringat majd minden álmos fát
Jó barát az éjszaka
Csodaszép álmok várnak rád
Egy kicsit még a lámpa is ég
Maradjon kinn a sötét
Aludj hát, jó éjszakát
Ne félj, ne félj, vigyázok rád

Körbejár az éjszaka
Minden fényes könnyet összegyűjt
Égre szórja gyöngyeit
S bánatod, mint lepke elrepült
Kicsi vagy még, senki sem bánt
Paplanod csupa virág
Aludj hát, jó éjszakát
Ne félj, ne félj, vigyázok rád

A csillagfényes ég vigyáz rád
Az áttetsző sötét vigyáz rád

Még minden mozdulat rád vigyáz
Még minden gondolat rád vigyáz
Még álmatlan szemem rád vigyáz
Még egész életem rád vigyáz

Édesanyám rózsafája,
Én voltam a legszebb ága.
//:Bár sohase nyíltam volna, nyíltam volna,
Maradtam volna bimbóba, hateha://

Édesanyám mondta nékem,
Minek a szerető nékem,
//:Már ezután olyat szeress, olyat szeress,
Akit könnyen elfelejthetsz, hateha.://

Én vagyok az, aki nem jó,
Felleg ajtó nyitogató.
//:Nyitogatom a felleget, a felleget,
Sírok alatta eleget, hateha.://

/Kalotaszeg/

Zorán:Valahol mélyen a szívemben

Műszerek rajzolnak izgatott görbét,
De egyik sem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Tudom, a szívben nem lakik érzés,
De valami ott mozdul meg,
Valahol mélyen a szívemben..

Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá,
S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el,
Mert egyszercsak ott állnék meztelen szívvel,
Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.

Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt,
Ki helyettem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Néha magam sem tudom, hogy dadogni könnyebb,
Vagy titkolni kényelmesebb
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Mert ha ki tudnám mondani, és szavam is van rá,
Nem egyszer szürkén és okosan hallgatom el
Hiszen beszélni tanulva tanulunk csendet.
S azt is, hogy van, mikor hallgatni, hazudni kell.

Rövid kis hír, csak egy fotó, vagy semmi,
Már megszoktam, világok omlanak össze
A Földön az égen és itt,
Valahol mélyen a szívemben.

Véleményt mondok pár megszokott szóval,
De a hangszóró nem viszi át,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Koncz Zsuzsa: Valahol egy lány

Valahol egy lány hófehérben jár
Ő a legszebb messze földön

Hívja őt egy nap az öreg király
Feleségül megkívánja
De így szól a lány

Refrén:

//:A királyé nem leszek, nem leszek!
Akkor inkább elmegyek, elmegyek!
Soha vissza nem jövök, nem jövök már!://

Valahol egy lány feketében jár
Arca sápadt, nem beszélhet

Hívja őt egy nap az öreg király
Hova mennél szép leányom
Gyere hozzám

Refrén

Valahol egy lány sehova sem jár
Szép titokban eltemették

Hívja őt egy nap az öreg király
Szörnyű mérges, hogyha nem jön
mit tehet mást

Refrén

Ó-ó, valahol így van ez, valahol így van ez
Ó-ó, valahol így van ez, valahol így van ez
Ó-ó, valahol így van ez, valahol így van ez

/Illés Lajos-Bródy János, Kis virág, 1971/

Zorán : Volt egy tánc


Hófehér hajó úszott a folyón
S összesimult a fiú s a lány
Színes lampion fénylett az égen
Mint a brosstű a mélykék ruhán
És a fedélzet zenével megtelt
Szólt a ringató, lassú románc
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Ilyen szépet csak filmekben látsz

És a vonatok indultak sorra
És a fiú az ablakban állt
És a vagonban nevettek rajta
A harcedzett vén katonák
Hogyha férfi vagy, rejtsd el a könnyed
Mi lesz veled, ha a csatában jársz
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Talán egyszer még lesz folytatás

Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc
És a lángon, a halálon, füstön át
Úszik egy fehér hajó

És a vonatok megjöttek sorra
Néhány békeév nekünk is járt
Aztán jött az a rettegett autó
És a ház előtt halkan megállt
És a mama az ablaknál állva
Újra évekig apámra várt
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Talán egyszer még lesz folytatás

És a brosstűből szénre már nem telt
És a harmadik tél is lejárt
És egy hajnalon csöngettek hármat
És az apám az ajtóban állt
Azt se bántuk, hogy nem volt már semmink
Mindent elnyelt a nagy zálogház
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Talán mégiscsak lesz folytatás

Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc
És a börtönön, magányon, reményen át
Úszik egy fehér hajó

De már szóltak a hírek s az ágyúk
Mondd, az életük miért lenne más
És mi mindent két bőröndbe gyűrtünk
De már nem ment az elindulás

Már csak csendesen nézik a tévét
Ahol ragyog egy másik világ
És ők nem kérik senkin se számon
Az elrabolt évek sorát
Pedig semmiért vesztek el álmok
Mint a zálogban hagyott ruhák
Hm, volt egy tánc
Volt egy tánc, volt egy tánc
S néha elhitték, lesz folytatás...

Vállalom a megkövezést, és a kitiltást, de ezt a számot nem szabad leírni másképp, csak eredetiben. Amúgy sem találtam fordítást! Most is a fejemen a fejhallgató. Csodálatos!

Led Zeppelin: Stairway to Heaven

There's a lady who's sure all that glitters is gold,
And she's buying a stairway to heaven.
When she get's there she knows, if the stores are all closed.
With a word she can get what she came for.
Ooh, ohh, and she's buying a stairway to heaven.
There's a sign on the wall but she want's to be sure
'Cause you know sometimes words have two meanings.
In a tree by the brook, there's a songbird who sings,
Sometimes all of our thoughts are misgiven.

Ooh, it makes me wonder,
Ooh, it makes me wonder.

There's a feeling I get when I look to the west,
And my spirit is crying for leaving.
In my thoughts I have seen rings of smoke through the trees.
And the voices of those who stand looking.

Ooh, it makes me wonder,
Ooh, it really makes me wonder.

And it's whispered that soon, if we all call the tune
Then the piper will lead us to reason.
And a new day will dawn for those who stand long
And the forests will echo with laughter.
If there's a bustle in your hedgerow, don't be alarmed now,
It's just a spring clean for the May Queen.
Yes, there are two paths you can go by, but in the long run
There's still time to change the road you're on.

And it makes me wonder.
Ooh!

Your head is humming and it won't go, in case you don't know,
The piper's calling you to join him.

Dear Lady, can you hear the wind blow, and did you know
Your stairway lies on the whispering wind.

And as we wind on down the road.
Our shadows taller than our soul.
There walks a lady we all know
Who shines white light and want's to show
How everything still turn to gold.
And if you listen very hard
The tune will come to you at last.
When all are one and one is all
To be a rock and not to roll.

And she's buying a stairway to heaven.....

/Jimmy Page-Robert Plant, Led Zeppelin IV., 1971/

V' Moto-Rock: Jégszív

Csábít egy éj, egy sejtelmes látomás,
Csábít az arc, amit egyszer kell, hogy láss,
És a szem, amit már láttam valahol,
És kék, és olyan szép.
És a száj, mi most más szívéhez szól:
Tiéd volt az arc, tudom most már jól,
És azóta

Refrén:
Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
Olvaszd fel jégszívemet!

R.1x

Ha valami fáj, nem érzem régen már,
És ez a láz csak álmomban éget tán,
És az arc, tudd meg, hogy tiéd,
Hívj! Nekem ennyi elég.
És a száj, ha hozzám szól majd még,
Meg kell értsed hát, ennyi épp elég,
Te biztosan látod,

R.2x

Tudd meg hát, sosem éreztem még,
Hogy szívem, szívem tiszta jég.
Hideg a nyár, vagy forró lehet a tél,
Nem segíthet más, csak ha értem ég,
Te biztosan látod.....

R.2x

Hát nyújtsd két kezed,
Olvaszd fel jégszívemet, jégszívemet!

/Lerch István-Demjén Ferenc,V' Moto-Rock: Gyertyák, 1982/

P. Mobil: Dugjatok a 220-ba!

-Zene állj!
Elektromos gitárokat elpakolni,
a személyazonossági igazolványokat
átadni szíveskedjenek igazoltatás céljából!

Egész héten hülye voltam.
Ma péntek van. Hajat mostam.

Keresem a feszültséget!
Keresem a feszültséget!
Hol egy drót?
II: Dugjatok a 220-ba!
Dugjatok a 220-ba!:II

Nálam az autó. Tök jó a zene.
A hátsó ülés csajokkal tele.

Keresem a feszültséget!
Keresem a feszültséget!
Hol egy drót?
Dugjatok a 220-ba!
Dugjatok a 220-ba!

Dugjatok a 220-ba!
Dugjatok a 220-ba!

/Szerző: Schuster Lóránt/ De bonyolult szöveg!

Omega: Álmod őrzi egy kép

Szép lány
A táncod őrzi egy kép
A fény, ahogyan átölel
Az árnyékról mesél

Villan meztelen vállad
De senki nem figyel rád
A magány ebben a táncban
Lopott egy éjszakát

A fény, ahogy arcodhoz ér
Hideg, mint a jég
Egy kép mindent elmesél
Te mégsem igazán érted

Szép lány
Álmod őrzi egy kép
A remény szelíden átölel
S egy emlékről beszél

Talán akire vártál
Nem jön el soha már
A holdfény ebben a táncban
Ígér ezüst ruhát

A szó, ahogy téged szeret
Elolvad, mint a hó
A fényben veled táncoló
Magányodat nézem

A fény, ahogy arcodhoz ér
Hideg, mint a jég
Egy kép mindent elmesél
De mégsem igazán értem.

/Zene: Kóbor János; szöveg: Trunkos András; album: Omega XVI.,2006/

Jéééé hát tényleg... hogy ez eddig nem is jutott eszembe...

No mind1... megint tanultam


zene... (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 08. 05. vasárnap 21:51), amit ide kattintva olvashatsz)

és honnan tudod, hogy nem szándékos volt?
("nem szép dolog csak a hibákat keresni másban, mert lehet hogy benned van!") (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2007. 08. 05. vasárnap 20:04), amit ide kattintva olvashatsz)

Én nem csináltam semmit, semmit nem fedeztem fel,
Én csak tettem, amit mondtak, én csak tettem, amit kell.
És én nem bántottam senkit, úgy, mint annyi jó gyerek,
Talán ezért van, hogy egyfolytában csak ráfizetek.
Ez van, ez van, ez van, ez van.


Hogyha szerelmesek lettünk és már csinálnánk nagyon,
Nagyon megőrülünk, s közben sehol nincs rá alkalom.
Tudom, harcoljunk meg érte, s lesz rá idő, mód és hely,
Épp csak elfelejtjük addigra, hogy mi a francnak kell.
Ez van, ez van, ez van, ez van.


Te csak megmondod, hogy hogy lesz jó és aztán nekem fáj,
Ezért kérlek többé ne segíts, ha nem nagyon muszáj!
Mert én összecsuklom mindig, ha a hónom alá nyúlsz,
És már fáraszt, hogy az én káromból te csak hasznot húzz.
Ez van, ez van, ez van, ez van.


Én már eszmeileg jó ideje nem táplálkozom,
S egyre soványabban nézek szét a szakadt polcokon.
Bár még akad néhány konzervbeszéd, konzervigazság,
De a címkéken a szavatosság réges-rég lejárt.
Ez van, ez van, ez van, ez van.


Hogyha történt veled ilyen vagy már láttál hasonlót,
Kérlek ne mondj inkább semmit, ha már úgy sem mondasz jót.
És ha nem szóltál egy szót se, akkor most már ne is ints,
Inkább dugd a kezed zsebre, ahol régen semmi sincs!
Ez van, ez van, ez van, ez van.


Ők csak megásták a gödröt s aztán ültették a fát,
És a gyökere volt fölül és a földben lenn az ág.
Én már nem is szóltam nekik, hogyan lenne jobb vagy szebb,
Tudod ők értenek hozzá, csupa jó nagy, jó nagy sss...
Ez van, ez van, ez van, ez van.

Ez van (ez van) ez van (ez van) ez van (ez van) ez van (ez van)
Ez van (ez van) ez van (ez van) ez van (hát ez van) ez van (ez van),
Ez van (ez van) ez van (as one) ez van (ez van) ez van (ez van).

/Kern András/

Pont ez jutott eszembe...
De Nálam működik az a funkció h. jelez a rendszer ha már szerepel a hsz... (Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2007. 02. 15. csütörtök 14:02), amit ide kattintva olvashatsz)