Az eddigi hozzászólások

Sűrű az éjszaka, hullámzó mély sötét
Szólít a vér szava, most indulnék
Sejtelmes illatok, szétömlő holdsugár
Szememben tűz lobog, indulnék már

Haza hív, ez az éj haza vár
Haza hív, ez az éj haza vár

Rettentő az erő, rettentő a vágy
Mely most útnak taszít hozzád
Légy a végső kaland, légy a végzetem
Áldozd nékem magad csak aztán ölj meg

Tengerré gyúlt erő, vágyódó végveszély
Emeld rám fegyvered, cseppet se félj
Így leszek egy veled, hadd váljak semmivé
Vérengző szörnyeteg a szenvedély

Haza hív, ez az éj haza vár
Haza hív, ez az éj haza vár

Rettentő az erő, rettentő a vágy
Mely most útnak taszít hozzád
Légy a végső kaland, légy a végzetem
Áldozd nékem magad csak aztán ölj meg

Rettentő az erő, rettentő a vágy
Mely most útnak taszít hozzád
Légy a végső kaland, légy a végzetem
Áldozd nékem magad csak aztán ölj meg..

/Pokolgép/

Legyen úrrá felettem
A képzeletem...
Szabadon engedem,
Hogy csoda legyen...

Örök vándor lehetnék,
Ahogy más madár.
Új világot keresnék,
Vár,ami vár...

Vihet a végtelen,
Csak zene legyen!
Nincs bennem félelem,
Van ilyen...
Vihet a végtelen,
Csak zene legyen!
Hogy ne legyek fénytelen
Azon a helyen...

Ezer év van mögöttem,
Húz a szívem...
De ezer év kevés nekem,
Zsebre teszem.

Örök élet lehetnék
Ne legyen határ!
Annyi mindent szeretnék,
De jár,ami jár...

Vihet a végtelen...

/Hoolingans/

Nem haragszom rád
Hogy játszottad, hogy észre sem veszel
S ilyen olcsó trükkel térítettél el
Nem haragszom rád
Hogy egy másik szép lány csak miattad sírt
S mindenféle rossz lánynak leírt

Gondoltam néha, talán jó lenne
Ha senki se őrizne úgy, ahogy te
Gondoltam néha, szabadon jó lenne
Mert valamit álmodtam vagy képzeltem
De nem találtam rá sosem

Már nem haragszom rád
Hogy elmaradt pár nagy-nagy hódítás
És ha mégsem, volt erőd, hogy megbocsáss
Nem haragszom rád
Hogy fogtál, mint egy féltékeny gyerek
És nem hagytad, hogy elveszítselek

Kérdezlek halkan, amikor alszol még
Vajon most hol lennék, ha mást szeretnél
Ígérem halkan, amikor alszol még
Egyszer majd elmondom, megvallom
Nem haragszom rád nagyon...

/Zorán/

Ez naggggyon ottttt van...

Ne szexelj az exeddel
Ha jobb velem, akkor őt felejtsd el
Ne szexelj az exeddel, kerüld el


Nem is olyan rég, együtt voltunk még
De éreztem, hogy játszom a liba szerepét
Azt hittem, hogy szép, mégis eljött a vég
Mert egszer csak megjelent a régi feleség

Hogy tudnám elmondani
Csak te vagy az igazi
A gyertyát nem kell tartani


Úgy kérlek
Ne szexelj az exeddel
Ha jobb velem, akkor őt felejtsd el
Ne szexelj az exeddel, kerüld el
Felejtsd el

Forró voltam néha vagy túl hideg
De neked adtam az egyetlen kincsemet
Azt hittem ez győzelem, és nem vereség
De egyik éjjel megjelent a régi feleség
Hogy tudnám elmondani
Csak te vagy az igazi
A gyertyát nem kell tartani


Úgy kérlek
Ne szexelj az exeddel...

/Erogén Zóna/

Csodálatos utazásra hívlak
Ha kedved van gyere velem
Jó erősen ölelj engem így szólt a kislány
S én átviszlek a fellegeken
Nézz fel mondd el mit érzel
Nézz le mondd el mit látsz
Csodálatos mennyei utazás

Én azt mondom ez csodálatos érzés
És minden olyan gyönyörű szép
Gyorsított és nevetett és azt felelte
Hogy messzire repülünk még
Látod ez az én világom
Az álmom az életem
Micsoda út soha nem feledem

Nemsokára célhoz érünk mondtad
És én érzem, hogy elfogy a szó
Odalent a dombok közt egy tiszta völgyben
Kanyargott egy fehér folyó
Sose gondoltam volna
Hogy én ezt megérhetem
Micsoda út soha nem feledem

Én azt mondom ez csodálatos érzés
És minden olyan gyönyörű szép
Gyorsított és nevetett és azt felelte
Hogy messzire repülünk még
Látod ez az én világom
Az álmom az életem
Micsoda út soha nem feledem...

/Tűzkerék/

Voltam már a föld alatt, láttam izzó arcokat
Rosszul játszó hősöket, én tudom a tűz dalát
Kaptam én is vérszemet, adtam érte több sebet
Mélybe süllyedő hajómról menekült sok barát

Most itt állok egy ég alatt, kivésném a sorsomat
Az voltam, mit itthagyok, itt vagyok, itt megtalálsz
Lennék újra jó veled, látnám, hogy az istened
Érted nyújtja két kezét, hogy levegye sóhaját
hogy értsd a tűz dalát


Apám sólyom volt, az anyám hiúz
Engem nem öl pénz, a törvény nem zúz
Léptem szolgája az Északi fény
Lelkem titkos lét az élet jegén

Apám sólyom volt, az anyám hiúz
Engem nem öl pénz, a törvény nem zúz
Léptem szolgája az Északi fény
Lelkem titkos lét az élet jegén

Alku, remény, az vagyok én


Én voltam a föld alatt, én láttam az arcokat
A rosszul játszó hősöket, az igazak tolvaját
Őrzöm még a fényedet, tőlem kapsz új életet
Engedj be, és megtudod, hogy milyen egy hű barát

Most itt állok egy ég alatt, kivésném a sorsomat
Az voltam, mit itthagyok, itt vagyok, itt megtalálsz
Lennék újra jó veled, látnám, hogy az istened
Érted nyújtja két kezét, hogy levegye sóhaját
hogy értsd a tűz dalát...


Apám sólyom volt, az anyám hiúz
Engem nem öl pénz, a törvény nem zúz
Léptem szolgája az Északi fény
Lelkem titkos lét az élet jegén

Apám sólyom volt, az anyám hiúz
Engem nem öl pénz, a törvény nem zúz
Léptem szolgája az Északi fény
Lelkem titkos lét az élet jegén

Alku, remény, az vagyok én...

/Pokolgép/

Az egyik csábít: na gyere és üzekedj
A másik halkan annyit mond csak: én hiszek egy...
Akinek meg nem jut más, csak egy szál gitár
Lehet a gonosz maga, lehet angyal, aki köztünk jár

Mohamed, Devla, Buddha, Krisna, Jézus, hány van
Akinek egy az Isten, és mégis nélküle él
És ha nem gyújt lángot a félhomályban
A végén majd vakon oda ad mindent a semmiért

Ha mindig arra vár, aki az égből
Csillagokat ígér, hiába kel fel és jár
Ha aztán elindulni fél
És amíg fájdalomból áll
Amíg félelemből él, addig
Nyugodni úgyse hagy
Az a valaki, aki vagy

Az egyik arra csábít, hogy amíg élsz üzekedj
A másik mondja, de nem érti, mi az a hiszek egy...
Akinek meg nem jutott más, csak ez a szál gitár
Ha akarod gonosz, ha akarod angyal, aki köztünk jár

De amíg fájdalomból áll
Amíg félelemből él
Addig nyugodni úgyse hagy
Az a valaki, aki vagy(5x)

A szeretetét
Az a valaki, aki vagy
Leteszi eléd
Az a valaki, aki vagy
Beléd lát
Az a valaki, aki vagy
Beszél hozzád
Az a valaki, aki vagy
Benned él
Az a valaki, aki vagy
Ugyan úgy remél
Az a valaki, aki vagy
Igen, beléd lát
Az a valaki, aki vagy
Beszél hozzád
Az a valaki, aki vagy...

/Tankcsapda/

Vasárnap délután, nézd, mindent elborít az a hó,
mit vártunk lent a sár helyett
Megjött a hóesés, és aki égre néz,
a szemét nem tudja nyitva tartani

Mert a hó vastagon kavarog
Végre az, az, amit akarok
Ez egyszer az, amit akarok
Eljött és vastagon kavarog

Vasárnap délután, és semmi lárma nincs,
csak neszek, és gázolsz kristályszőnyegen
S ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem,
sár helyett nagyon kívánni hóesést

Hát megjött, gazdagon kavarog
Ez egyszer az, amit akarok
Végre az, az, amit akarok
Eljött és gazdagon kavarog

Húzz fel másik cipőt, gyorsan, úgy készülődj,
mint egy nagy út előtt, nagyon nagy út előtt
Mintha más, távoli várost hódítani indulnál,
gyere, vágjunk neki

Vasárnap délután várost hódítani gyere el,
mert végre itt a hóesés
Vártunk rá eleget, eljött a sár helyett,
a szemünk nem tudjuk nyitva tartani

Mert a hó vastagon kavarog
Végre az, az, amit akarok
Ez egyszer az, amit akarok
Eljött és gazdagon kavarog...

/Udvaros Dorottya/

Azelőtt pecek jöttek, percek múltak
Órák és napok egymásra hulltak.
Tovarepültek hónapok, évek.
Míg egyszer meg nem láttalak téged.
Azóta mindig...

Megáll az idő, az égen néma álló csillagok
A Földön csak te vagy és én vagyok,
Hallgatsz és hallgatok,
Szerelmes szó sem csendül.

Megáll az idő, ha rád talál az ajkam lángolón,
A végtelenben járunk álmodón,
Minden más elmúló,
Csak ez az emlék el nem száll.

Csókókra ébredünk, ami volt messze tűnt
Itt van a perc, ami több mint az évek.
Csak együtt élhetünk, örök az életünk
Míg tart ez a perc, s te lágyan ölelsz.

Megáll az idő, az égen néma álló csillagok
A Földön csak te vagy és én vagyok,
Hallgatsz és hallgatok,
Szerelmes szó sem csendül már.

Csókókra ébredünk , ami volt messze tűnt
Itt van a perc, ami több mint az évek.
Csak együtt élhetünk, örök az életünk
Míg tart ez a perc, s te lágyan ölelsz.

És megállt az idő ...

/Nyers/

Akarom a tegnapot, hogy úgy ölelj, mint rég
Már jól tudom miért
Rád gondolok és minden ettől szép
Gyere vissza hozzám, újra kezdhetnénk

Távol vagy tőlem
Eltévedtél talán
Távol vagy régen
S nem tudom, hogy merre jársz


Bújj hozzám mégegyszer
S én nem engedlek el többé az életben,
Hogy megmaradj nekem
Bújj hozzám mégegyszer
S ne engedd el
Rájöttem régen hol tévedtem

Keresem az illatod, bár most is érezném
Úgy féltelek nagyon rég
Rossz nélküled, csak annyit kérek én,
Hogy a kezem fogva messze elvigyél

Minden érintésed most is éget még
Mint sok visszatérő régi szép emlék
Minden pillantásod szebb az álmoknál
Várok rád, indulj végre már!

/Szatmári Orsi/

A szemed, mi átkarol, ha félek
Néha csak haragos óceán
Mi dühös viharral ébreszt
S ha megnyugszik, gyengéden ölel át.

Hajad tűzláng a fahasábon
Pusztít és öl, ha útjában állsz
De melegít, ha kordában tartod
Perzselő, mint a napsugár.

Hangod a fülembe süt
Rebbenek, ha hallom ritmusát
Érj hozzám, varázsolj holnapot
Hogyha kéred, mindig várok rád.

Vágyak ébrednek testemben
Mint száz csicsergő kismadár
Te vagy kit álmomban kereslek
Hiszem, hogy van még boldogság.

Fájdalom, nem érzem, ha itt vagy
Felébredt szívemben a láng
S ha kialszik is, nincs még vége
Ha rejtegetsz egy szál gyufát...

/Alone & Tommy/

Nézz rám
Arcodon holdfény jár
Hív esténként újra az álom
Már vártam rá

Félek a felhőktől
Félek egy embertől
Félek, hogy nem várok semmit a reggeltől
De az mindig jön

Örvénylő víz hull rám
Úgy az arcomba vág
Mond miért kínoznál
Ha neked is fáj?

Nincs híd!
Köztem és közted
Megszűnt minden út

Nincs híd!
Kiáltásom nem hallják
Már sehol, még sehol

Nézz rám
Karomban élet jár
Hív, örvénylő áram a testemben
Bár láthatnám
Megvadult élményért
Megfakult emlékért
Miért álljak mellétek újra, ha úgy érzem...

/Black Out/

Wolfgang Mozart:
Az árvaság vak rémület.
Büntetés a felnőtt élet.
A sorsomat most hogy vonszoljam én,
egymagam?
Egy láthatatlan villanás
nem vezet már kézenfogva az éj sötét
és félelmes ölén.
Most hogy nőjek fel én?
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
És felnőtt már is hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak,
ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
A szép üveggömb összetört,
nem véd többé gyermek álom
És száz cserép közt sebzett szívvel állsz
tétován.
Ha rád zuhan egy zord világ,
hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz
senki nem felel, de érzed: menni kell.
A kérdés csak az:
Az árnyékod hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember,
ha földrerántja önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
Félelem, mely fojtogat Árnyak: /Veled él ez a démon!
Súlytól görnyed vállam /Veled él ez a gyermek!
Faggatózó csend gyötör, /Egyedül neki szolgálsz
és nincsen válasz arra, hogy miért? /Szabadon sosem enged.
Rejtőzködő szemek /Egyedül csak ő miatta élsz!
mégis tudom követ /Veled él ez a démon.
az árnyékom követ, és érzem, /Veled él ez a gyermek.
hogy egy napon elpusztít még! /Éjjel-nappal hajszol már.
Árnyak: Az árnyékod hogy léped át?
A múlttól búcsút hogy veszel?
A lelkiismeret szavát
magadban hogyan fojtod el?
Wolfgang: Kérdezni, kérdezni, kérdezni hogy kell? /Kérdezni hogy kell
Nézd, /annak ki sejti önmagát?
hogyan lépjem át? /És hogy lessz szabad, ha a saját árnyát sosem lépi át?
Az árnyékod, hogy léped át?
Félek a sorstól /A sorsod ellen mit tehetsz?
Hogy lennék dróton rángó báb? /Hogy törhetsz szét egy glóriát és másik ember hogy lehetsz?
Hogy éljek így? /Kérdezni hogy kell?
Hogyan éljek így? /Annak, ki sejti önmagát?
Nincs válasz: /És saját árnyát
Árnyékom hogyan lépjem át?! /Nem lépi át!

Mozart/ Árnyékdal

Megkopott szobroknak bólintó fák
Szélben a téren sodródó ág
Madarak szállnak a hajnalon át
A köd, mint egy ázott kabát...úgy terül rád

Lépteim hordják az évek súlyát
Szívem már tudja, mit szemem nem lát
Hajnalon, nappalon, éjszakán át
Megyek csak egyre tovább...mindenen át

Képek: csúnyák és szépek
rosszak és jók
Múltam: megtalált vágyak
elveszett illúziók

Sírnak a felhők, úgy zokog az ég
Messze a nyár, a ragyogó-kék
Ősz van most újra, oly szomorú szép,
Hivatlan, fáradt vendég...ismerős rég

Képek: csúnyák és szépek
rosszak és jók
Múltam: megtalált vágyak
elveszett illúziók
Érzem: régi a hitem
de új az erő
Nézem: barátként jött el
és megért az őszi eső..

/Ossian/

Az esőt felszárítani úgy sem tudod
A szelet megfordítani úgy sem tudod

Ujjaid közül a kor
Úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el

Refr.
Azért vannak a jó barátok
Hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon
Azért vannak a jó barátok
Hogy az eltűnt boldogságot
visszaidézzék egy fázós alkonyon.

Az álmot meg nem álmodni úgy sem tudod
Az érzést elhallgattatni úgy sem tudod
Ujjaid közt a kor
Úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el

Refr.x2

Azért vannak a jó barátok
Hogy az eltűnt boldogságot
visszaidézzék egy fázós alkonyon.

Máté Péter/ Azért vannak a jó barátok

Buta kis játék, hazudok, és elhiszed.
Önző kis játék, angyal-szíved mély pokolra viszem.
Pedig érzem:, hogy te a vagy a mindenem és tőled létezem én.
De csak rejtem, hogy te vagy a kincs, ami még az enyém.

Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem,
Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem.
Pedig érzem, hogy sohasem volt, ami van, s nem lesz ezután,
De csak rejtem, mert nem is hiszem még talán, hogy ez jár, csoda vár ránk.

Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Fényedtől minden szép lesz lásd,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Én csak benned élek tovább,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Ébredjen álmából a világ,
Hamu és gyémánt, csoda vár,
De azt félve súgja szám,
Hamuból gyémánt lesz tán?.

Hamu, vagy gyémánt, a választás oly egyszerű,
De egy gondolat úgy bánt, hogy minden jó, és végül oly keserű.
Ugye, érzed, hogy te a vagy a minden, de félek, semmi leszel,
Tudom, érzed, hogy te vagy a kincs

Cserháti Zsuzsa/ Hamu és gyémánt

Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!

Vén völgy mélyén halvány fény,
Hajnali tűz kél nem várt rém,
Átkel a hídon a folyónál,
Átfut az erdőn, bosszút áll.
Zord hegyek csúcsát elérné
Emberek búját megnézné,
Vándorok útját bejárná,
Ha égen a felhő nem várná.

Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!

Ártó tündér varázsol,
Olvad az élet a dalától,
Vérvörös fényt szór magából,
Tűzszívű szolgát halálból
Zord hegyek csúcsát elérné,
Emberek búját megnézné,
Vándorok útját bejárná,
Ha égen a felhő nem várná.

Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!

NOX/ Tűztánc

Oly fájón nagy a világ, éld át
Még hívnak csoda csodák
Ha bántón vad a világ, lépd át
Nézd azt, ami virág
Csak élvezd a lét minden ízét
A nappal az éjjel ezer színét
A perceknek 100 évnyi báját
Az érzést, hogy őrült kaland vár rád

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.

Ha fáznál, az a magány, törd át
Ha elbújsz ki ölel át?
Ha félnél jön a barát, hívd hát
Mondd el neki mi bánt
Csak élvezd a napfény reményét
A Hold mindent átíró rejtélyét
A dallamba bújt lélek hangját
A szépséges lét minden álarcát

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék és fény
Mindkettő szédítő széppel súlyt,
Mert egy ösvényt jár két út

NOX/ Árny és Fény

ez nagyon szép volt tom !!!!

miss maggie m'gill fenn a dombon élt
az apja berúgott és elment odébb
lement hát, a város várt reá
az emberek ott szeretik
ha megy a dolog

lenn vagy nagyon és nincs erőd
menj és vegyél egy pár új cipőt
indulj hát a város vár reád
az emberek ott
szeretik ha megy a dolog

zebigyerek apád egy rnr sztár
zabigyerek apád egy rnr sztár
csak egyszer látta anyádat ennyi köze van hozzád

most egy vén blues kell
amit egy férfi énekel
játsszuk a bluest
a világ nem érdekel
a világ nem érdekel
a világ nem érdekel

maggie maggie maggie m'gill
csak tovább maggie maggie m'gill
maggie maggie maggie m'gill
csak tovább maggie maggie m'gill

the doors: maggie m'gill

Az egérnek a lakásom palota
A lónak a kutyaól kalap
A gyufának börtön a skatulya
Nem kérnek szappant a halak

A légynek a légyfogó vacsora
A sásnak a távcső is kancsal
A macskának a nyávogás muzsika
A patkánynak a denevér angyal

Szabad vagyok - mondta a majom a rácsnak
Én nem - mondta a rács. - Engem majmok köré zártak

A róka, ha hülye is ravasz
A sakál még nappal is álnok
A fecskékre fütyül a tavasz
Az ébredésen röhögnek az álmok
... kés nélkül a villa is árva
Nem vágyik vonóra a hárfa
A ráknak az előre a hátra
A gyógyszertől beteg lesz a nátha

Szabad vagyok - mondta a majom a rácsnak
Én nem - mondta a rács. - Engem majmok köré zártak

A csőnek a lényege a lyuka
A kerékpár egyedül eldől
Az igazság belefúlt a borba
Az erdésztől nem látni az erdőt
A butának zseni lesz a fia
A nagy hősök rokona mind bátor
A törtetőnek hátán a hasizma
Nem látni a holnapot a mától

Szabad vagyok - mondta a majom a rácsnak
Én nem - mondta a rács. - Engem majmok köré zártak..

/Rolls Frakció/