OK

Értelek, elfogadom, vannak különféle társadalmi berendezkedésben élő csoportok, ha visszatekintünk a múltba, akkor még színesebb a kép. Ellenben mi itt és most élünk, hiába a mégoly erdeti, ötletes megoldások, unortodox elképzelések, ha az alkalmazásra itt, ebben a gazdasági-szociális közegben kerül sor. Az itteni dogmák/tabuk/szabályok szerkesztette keretben. Illetve (bár korántsem vagyok feminista) elhiszem, vannak a világnak pontjai, ahol az erős nők uralhatják a férfiakat, viszont ebben a térségben ennek vajmi kevés jelét látom. Elég pragmatikus szemszögből a bérek felől rápillantani szűkebb életterünkre. Vagy lehet direkt módon, a fórum szakterülete felől is közelíteni: a pornó és a prostitúció felől. Ez számomra elég határozottan mutatja, hogy ezt a területet mennyire a férfiak igényei hatják át, mennyire az ő igényeik formálják. Egy nézet szerint a férfiak poligám vágyainak egyfajta megjelenési és kielégítési formája a pornográfia. Amikor jobbhíján fizikai partner nélkül a filmen szereplőkkel azonosulva, maszturbálva jutnak a feszültség feloldásáig, a kielégülésig. Nők tömegét használja ez az ipar, egyszerű árucikké silányítva és nyilván ezen át a szexet is gépies, rutinszerű napi tevékenységgé, rapid , instant feszültségoldóvá degradálni. Nekem úgy tűnik ez azt is mutatja, hogy a kalsszikus társas kapcsolati modell a két nem nem teljesen azonos attitűdje miatt csak egynlőnek tekintett partnerek és mindkét oldalról hozott komromisszumokkal tartható fenn. Viszont (most kövezzetek meg) csak nagyon kevés esetben látom erre nézvést az akaratot és a képességet. Tegnap megtaláltam egy cikket, vagy két éve olvastam, csak bődületesen száraz és eléggé szakmai, és nagyon kell kapaszkodni. Nekem az jött le belőle (sok egyéb mellett) hogy tekinthetjük jónak és hasznosnak a nyílt kapcsolatokat, csak ezt meg kell tanulni működtetni mert veszélyes üzem. (Most végképp bunkó leszek: nem való mindenkinek.)
Ja...a cikk:Nemek viszonya (Ez egy válasz Nyúlmedve üzenetére (2013. 02. 17. vasárnap 16:39), amit ide kattintva olvashatsz)

No igen. Ha jobban belegondolunk, egész jó hangulata van e topiknak.
A hozzászólások száma közelít a százhoz, ám senki értelmi és érzelmi potenciálja, anyukájának munkaköre és egészsége és egyéb dolgai nem lettek megkérdőjelezve, felemlegetve, ellenben értelmes beszélgetés zajlott, még ha a beszélgető partnerek néha elbeszél(ünk)nek a másik mellett. De ezt némi öniróniával képes kezelni mindenki... remélhetőleg.
Azért ez nem kis dolog. (Ez egy válasz Kanellos üzenetére (2013. 02. 17. vasárnap 17:17), amit ide kattintva olvashatsz)

OFF
Nagyon örülök hogy egy erősen erotikus tartalmú oldalon alig 5 nap alatt közel 90 hozzá szólás során magas színvonalú és kulturált beszélgetés alakult ki remélem a szexet is ilyen magas szinten űzitek !

ON

A hozzászólásom ironikus és nem szarkasztikus volt. Nem mindegy!

„és a nők természetszerűleg monogámok”

No, ez nem igaz. Mert bár rá lehetnek kényszerítve a monogámiára egy patriarchális társadalomban, azonban a matriarchális társadalmakban a férfiak érdeke a monogámia és nem a nőké.

Cáfolatokat nem láttál? Dehogynem!
Ha nekem írsz, akkor ne Kanellos-ra hivatkozzál, hogy Ő mit mondott és mit nem, hanem arra, hogy én mit mondok! Egyszerűbb így a kommunikáció!

„A szerelmes férfival kapcsolatos kérdésemet is nagy igyekezettel magyarázzátok félre, csak hogy később a saját igazatokat támasszátok alá”

Az a kérdés inkább tűnt állításnak, sem mint ártatlan kérdésnek. Egyszer. És mivel állításnak tűnt, ezért lettek felhozva az állítást cáfolandó ellenpéldák. Másodsorban arra akartunk többen is rávilágítani, hogy mivel sokan sokfélék vagyunk, ezért a motivációk is sokfélék. NEM SZABAD általánosítani, nagy alapigazságokat kimondani. Mert nincs értelme.

„Oda akarok kilyukadni (ha már kérded), hogy ez a dolog korántsem olyan egyszerű és egyféle képen élhető, minthogy itt páran elhitetni igyekeznek. Legalább két, teljesen eltérő nézőpont is van.”

Lásd mint feljebb picit.
Annyit megismételve a nyomaték kedvéért, hogy a motivációk sokfélék, tehát nem kettő..

Nagyon úgy érzem, hogy azért véded tiszta erőből a nőket, a női nézőpontot, mert úgy véled, hogy itt majd mindenki a nőkre akar mindent rákenni (neeeem úúúúgy), és hogy a végén majd kihozzuk azt, hogy a férfiak csak azt teszik, amit a nők akarnak. Pediglen erről szó sem volt, de ha itt tartunk, akkor próbáljunk meg viszonylagos objektivitással beszélni e témáról, és az ellenkezőjéről se legyen szó! (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 17. vasárnap 16:03), amit ide kattintva olvashatsz)

nő másod rendű állampolgár, kétlem. igen is uralták a férfiakat a politikát, olykor egy férfi szavazata, otthon dőlt el azaz nem olykor, elég gyakran. egyes hölgyek elég rendesen tudták uralni a "rabszolgatartójukat", nem egy nagy uralkodó, véreskezű vezér csúszót otthon, a felesége kegyeiért, vagy rettegve, menekült otthonról.
nem beszélve a híres amazonokról, kik területükön tartottak egy-egy férfi falut, ahova be-beugortak, ha megkívánták a szexet vagy gyereket akartak, s simán lerakták a nem kívánt fiú gyereket.
bár voltak olyan matriarchális társadalmak ahol extrémében kezelték a férfiakat, rituális maszkok mögé bujtatva s csak gyerek csinálásra voltak velük, utána mehetek vissza a bányába vagy a földekre pl: kalóz szigetek asszonyai, a férfiak, soha nem voltak otthon s néha soha többet nem jöttek haza.
a nők tényleg úgy viselkedtek mint a pasik, nem a belső érték számított, hanem ha kislány lesz akkor az a legjobb legyen.
úgy hogy szerintem mindegy hogy férfiról vagy nőről írunk, mind a kettőre vonatkozik, attól függően, hogy ép ki kerül dominánsabb pozícióba az adott társadalomba, társadalmi berendezkedésben, vagy sub kultúrába.

de írhatnám a szamurájokat ellen példa ként, akik a nőt nem becsülték, csak gyerek nevelésre szánták, meg alantas testi vágyak levezetésére. s ódákat zengtek egymásról, szerelmes verseket írtak egymásnak, egymásba voltak szerelmesek. (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 17. vasárnap 14:50), amit ide kattintva olvashatsz)

Ácsi... cáfolatokat annyira nem láttam (pl.Kanellos kijelentette, hogy nincs alfahím.. aztán belinkel egy cikket, amiben meg van, bár nem ennek apropóján idézi a cikket. Vagy legyint(etek) a genetikai determináltságra, aztán megjelenik egy írás, ahol ahol pont erre hoznak igazolást, de akkor már ezen is lazán átsiklotok) inkább azt érzem, hogy szelektíven hoztok példát, és igyekeztek kiforgatni az általam leírtakat. Mindenre lehet igazoló és cáfoló példát is hozni.
A szerelmes férfival kapcsolatos kérdésemet is nagy igyekezettel magyarázzátok félre, csak hogy később a saját igazatokat támasszátok alá.
Soha, sehol nem állítottam, hogy a nőket sajnálni kell. Ha igen, légyszíves idézd. Az ez után következő feltételezéseid is inkább gúnyolódás eszközei, mert az általam leírtakból sehol nem olvasható ez ki. Egyetlen egyet várhat el joggal egy nő: egyenlő félként tekintsen rá a férfi. Nem magyarázol és nem indokolsz inkább kezdesz izomból személyeskedni. Sajnálom, az elején értelmes eszmecserére számítottam.
A macsóságot meg arra értem, hogy bár abban talán egyetértés van, hogy a férfiak inkább a poligámia (illetve annak szexre redukált formájának) hívei és a nők természetszerűleg monogámok, mégis nem kérdés, kinek kell alkalmazkodni és tolerálni.Illetve az is érdekes lenne, ha a poligámia nem csak a lepedőn nyilvánulna meg...mert ehhez annyira nem fűlik a legtöbb férfinak a foga. Épp elég gond egy nő is a hétköznapokban.
A poligámia létjogosultságát igazoló példák között szereplő nagy háremet és több feleséget tartó férfiaknak azért arra is kiterjedt a figyelmük, hogy azok a nők és az általuk szült utódok megfelelő körülmények között élhessenek. A nőknek sokszor más feleadatuk nem is nagyon volt.
Oda akarok kilyukadni (ha már kérded), hogy ez a dolog korántsem olyan egyszerű és egyféle képpen élhető, mintahogy itt páran elhitetni igyekeznek. Legalább két, teljesen eltérő nézőpont is van. (Ez egy válasz Nyúlmedve üzenetére (2013. 02. 17. vasárnap 15:34), amit ide kattintva olvashatsz)

Köztünk legyen szólva, nem igazán értem, hogy hova akarsz kilyukadni.
Hol jössz azzal, hogy már-már sajnálni kell a nőket, amiért azok a gaz bitang férfiak beáldoznák őket csak azért, hogy friss új „ropogós” puncira tegyenek szert.
Hol jössz azzal, hogy a szerelmes férfi nem is lehet poligám…
Hol azzal jössz, hogy nem lehet a fejlődésünkhöz, emberré válásunkhoz, életben maradásunkhoz szükséges ösztöneinket alapul venni ahhoz, hogy megértsük a bennünk rejtőző késztetéseket.
Hol jössz azzal, ha már mindenre igyekeztünk értelmes magyarázatot adni, hogy mily elmacsósodás uralkodik el itten … (pedig a matriarchális társadalmakból még példákat sem hoztunk fel)

És így tovább, és így tovább… amint egy érv meg van cáfolva, meg van magyarázva hogy miért is „így” vagy „úgy”, akkor gyorsan egy kis újabb szúrkapiszkás felvetés, megjegyzés.

Most komolyan, mit szeretnél hallani? Hogy a férfiak önzőek? Bezzeg a nők mily önfeláldozóak? Hogy a nők csak áldozatok? Hogy a szex is csak a férfiak kedvéért van? Hogy a férfiak gaz bitang módon új és újabb nőbe akarják belemártani kéjfullánkjukat? Hogy bezzeg a nők a hűség és az önmegtartóztatás mintaképei? Hogy a férfiak perverz állatok, bezzeg a nők ártatlan virágszálak?
Vagy mindezt fordítottan? (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 17. vasárnap 14:50), amit ide kattintva olvashatsz)

Azért nekem ezek a példák (legendák) inkább azt mutatják, hogy a nőt másodrendű embernek tartották, birtokolták... ez nem más, mint egyfajta cserekereskedelem.. ma te dugod meg az asszonyom, holnap én dugom meg a tiéd, ha arra járok. A főnök meg mindkettőnkét.. de legalább megmarad az állása az asszonynak. Ha ezt, ebben a formában valóban üdvösnek gondoljátok, akkor tényleg érdemes befejezni a beszélgetést.
Kicsit macsó hangulat uralkodott el... (Ez egy válasz Nyúlmedve üzenetére (2013. 02. 17. vasárnap 13:20), amit ide kattintva olvashatsz)

mint a ganajt lapátoló morgós kocsis:
- apám gróf, fiam gróf, én meg itt izzadok az istállóban.
minden hol más a társadalmi szokás, minden időben.
s ehhez mérten kell megkeresni a saját válaszunk mindenre.
ha fura szokásokhoz viszont csatlakoznék:
a főúr első éjszaka joga.
vagy az angol követek kedvence a kínai birodalomba, császári felségnek nyalással való köszönés, na jó ez nem szokás csak nagyon szerette, s rendeletbe hozatta. s így megvalósította a maga többes szexét :P (Ez egy válasz Nyúlmedve üzenetére (2013. 02. 17. vasárnap 13:20), amit ide kattintva olvashatsz)

„„felejtsük már el, hogy akkor mi volt, Az az időszak végérvényesen a múltba veszett. Miért onnan keresünk mintákat?”
Nem teheted a múltból jöttünk év milliókat töltöttünk abba a korba onnan ered minden ösztönünk ezért ha mai érzelmeiddel tisztába akarsz lenni vissza kell menni a fejlődés fonalán. A múlt ismerete nélkül nem tudod értelmezni jelen helyzetedet sem.”

Abszolút egyetértek az általad leírtakkal. A vastagon kiemelt utolsó mondat abszolút igaz. Bár civilizáltnak, modernnek hisszük magunkat, de még mindig sokkal több bennünk az állati, az ősi, sem mint azt sokan hiszik. És ezzel nincs is semmi baj.
Valamikor mi, az „Atom-ó-kor (Köbüki után szabadon)” emberei is csak ilyen-olyan ok-okozati példaként fogunk szolgálni az utánunk ezernyi dekád múlva élő kései utódaink számára. És valószínűleg majd megállapítják azt, hogy bár a harmadik évezredben élt (ős)emberek picit különböztek kinézetükben és életkörülményeikben a 30 ezer évvel ezelőtti emberektől, de igazándiból ugyanannyira állatok voltak az ösztöneikben, a viselkedésükben...
És majd azt gondol(hat)ják, hogy „BEZZEG ŐK”… pedig… (Ez egy válasz Kanellos üzenetére (2013. 02. 17. vasárnap 11:59), amit ide kattintva olvashatsz)

Bizony. Nem lehet csak úgy kijelenteni azt, hogy a „szerelmes” az nem lehet „poligám”. (Ez egy válasz vazelinator üzenetére (2013. 02. 17. vasárnap 13:09), amit ide kattintva olvashatsz)

Azt nézem, hogy lényegében ugyanazt írtuk meg, csak gyorsabb voltál.

Még annyit fűznék hozzá a témához, amit a hozzászólásomból kifelejtettem, hogy nem csak a fórumozók százai igazolják elbeszéléseikben azt, hogy igenis létezik szerelmes poligám férfi, de a történelemből fennmaradt szokások és világirodalomban megírt példák is.
Az „eszkimófeleséges” példát mindenki ismeri, de meglepődne akkor, ha tudná, hogy az Európai kultúrában (nem csak a középkorban) a vendégbarátság fogalmába az is beletartozott, hogy a házigazdának a vendégségbe érkező vendégének illett éjszakára nőt biztosítania. És ha ez nem sikerült, vagy nem akarta, akkor a feleségét kínálta fel. Ez nem kényszer, hanem társadalmilag elfogadott viselkedésforma volt. Ugyanúgy mint az, hogy a harcba induló férfi a szerelmét-feleségét fiútestvérére vagy apjára, netán jó barátjára bízta, miszerint vigyázzon rá, és viselje gondját. A „gondviselés” nem csak a fizikai felügyeletet illetve az élelemmel való ellátást jelentette, hanem a szexuális igények kielégítését is.
Vagy gondoljuk végig azt, hogy mily sok kultúrában elfogadott még akár napjainkban is az, hogy a feleség kedves a főnökkel a férj tudtával és beleegyezésével azért, hogy plusz előnyökben részesülhessenek.
Vagy az ókorban (igaziból nem csak az ókorban, és nem csak az európai kultúrkörben volt-van így) a cennákon-ünnepségeken házigazda a felesége is részt vett, sőt köteles volt szórakoztató műsorokról-programokról gondoskodni, és mindent megtenni azért, hogy a vendégek jól érezzék magukat. A férjek akkor voltak büszkék, ha minél többen megkívánták feleségüket.
Az orgia nem 20. századi találmány. (Ez egy válasz vazelinator üzenetére (2013. 02. 17. vasárnap 12:44), amit ide kattintva olvashatsz)

poligám bizony, mivel mindenkinek más az igaz szerelem így lehet, hogy a poligám szerelmes férfiak is vannak. s kellenek a megfelelő Őt így elfogadó nőknek, akár poligám nőknek. (Ez egy válasz Nyúlmedve üzenetére (2013. 02. 17. vasárnap 13:02), amit ide kattintva olvashatsz)

Szerintem az, aki visszaolvassa az eddig megejtett alig száz hozzászólást, az egészen biztosan megtalálhatja a választ, méghozzá azt a választ, amiben felsorolt okokban illetve motivációiban magára illetve párjára rá tud ismerni.
Hiszen túl sok lehetőség már nem igazán akad.
Volt a tudományos magyarázat, ahol a jobb DNS keresést, a saját átadását, a mentális-ösztöni kényszerek (és stb-k) kerültek kivesézésre.
Ám volt féltudományos-logikai magyarázat is nem kevés, melynek halmaza egészen biztosan sokszorosan átfedésben van a fentebb említett „tudományos” magyarázatokkal. Ezek a kíváncsiság, a monotonitás idegensége, az újdonság keresése, a házasság feldobása illetve helyrehozatalának vágya (kinek-kinek mi), érdekből történő felkínálás és még hasonlók…

Egészen biztos vagyok abban, hogy a magyarázat soha de soha nem lehet pofonegyszerű és nagy valószínűséggel nem lehet ugyanazt az inget mindenkire ráhúzni. Mert mindannyian különbözőek vagyunk, máshonnét jöttünk, máshova tartunk, mások a jellemünket és vágyainkat formáló hatások, események, történések, emberek .., és így tovább.

Azt hiszem, ez válasz g0d1v4-esnek is a felvetéseire. Tehát hiába kérdezi azt, hogy

„Viszont a kérdésemre, miszerint, a szerelmes férfi miért nem poligám erre nem kaptam választ. Pedig akkor is működhetnének az ősközösségi kooperációs formák.”

Merthogy nem lehet kimondani azt, hogy igenis NEM POLIGÁM a szerelmes férfi. Ezt butaság lenne alapigazságként elfogadni. Számtalan példa igazolja azt, hogy a szerelmes férfi igenis lehet poligám. (Ez egy válasz Demona üzenetére (2013. 02. 16. szombat 20:06), amit ide kattintva olvashatsz)

mind igaz mit irtok, olvastok, csak mindenkiben más mértékben van jelen.
igazad van abban a tézisben, ha mindet lecsupaszítunk, vissza vezethető a faj és egyed fenntartásra, s bár mi a világon.
tehát mit írsz az is benne van mindenkiben az egyszerű álat, s az évszázadokon át felszedet, dogmák a szerelemről, hogy milyen a szerelem, s alkalmaznod kell, mert ezzel mondod el a másiknak a szándékaid és biztosítod felőle, hisz ö is ezt ismeri csak, max később ki alakul a saját értékrendetek. (Ez egy válasz Kanellos üzenetére (2013. 02. 17. vasárnap 11:59), amit ide kattintva olvashatsz)

a szerelmes férfi miért nem poligám - a szerelmes férfi is iszonyú sok féle.
ha azt nézem bizonyos tömeg gyilkosok, egy azon nőt képzelnek mindig az áldozat helyébe,ez is igaz szerelem, bár szerintünk torzult szerelem, sőt nem is nevezzük szerelemnek.
De te idealizált szerelmes férfire gondolsz, azaz nem létezőre. Sokan úgy is gondoljátok létezik, pedig nem, mert aki annak látszik, annak is megfordul a fejébe az idegen pina, csak értékeli, hogy nem éri meg, tehát a fejében ott a gondolat, az izgalom, csak tenni nem teszi meg, különböző indokokért. (kényelem feladása, elutasítás félelme, de tényleg lehet az is hogy minek játssza el a tökéletest, egy dugásért)
De ez ennél jóval bonyolultabb és kuszább, nem lehet egy könyvbe leírni általánosságban megválaszolni, mert egy válasz csak egy arra az embere igaz csak.

ezért nem jók a könyvek, azok nem válaszolnak nektek max segítettnek megtalálni a saját válaszotokat. könyvek csak az adott társadalmi rendben, környezetben helyzetben, nagy általánosságban létre jövő reakciókat írják le ami nagyon nagy részt tanult viselkedési válaszokból jönnek létre. azaz ember mindig másol s a tanult dolgokat kombinálja, ritkán jön létre véletlen, s ha létre jön s jó akkor ismétel, meg oszt és megint másolandó normává válik. tehát a könyvek csak arra jók hogy megfogalmazhasd amit te érzel, s kialakítsd a te mértjeid, megtaláld a saját válaszod. Folyamatával találkoztál már biztos, hisz találtál könyvben már választ, lehet tökéletes volt, de érezted nem az igazi, más hol mást találtál ami szintén igaz és még is a kettőnek bizonyos részeiből lett meg a te válaszod.
van olykor, hogy a válaszok át is alakítanak téged. értem rajta:
pasi idegen pina hiánya
olvassa: hogy ha jelen van párja akkor nem megcsalás.
olvassa: ha pasinak is lehet akkor akkor a nőnek is.
olvassa: hogy csak szex, a lényeg köztük lévő szeretkezés úgy is.
olvassa: ha szeret bízik benned, s te benne.
ez csak egy pár példa mi olvasva részeteké lehetnek, azaz remélem, s nem csak igazolás egy félre dugásra, eszköz hozzá.

eltértem a választól a végére a másik fele mindenikek szol, lehet egykét helyen zavaros, mert tényleg nem lehet globális választ adni, mindenikek igazítani kell, a magáéhoz.

„felejtsük már el, hogy akkor mi volt, Az az időszak végérvényesen a múltba veszett. Miért onnan keresünk mintákat?”
Nem teheted a múltból jöttünk év milliókat töltöttünk abba a korba onnan ered minden ösztönünk ezért ha mai érzelmeiddel tisztába akarsz lenni vissza kell menni a fejlődés fonalán. A múlt ismerete nélkül nem tudod értelmezni jelen helyzetedet sem.
Nincs kizárólagosság ez nem fekete fehér ez átjárható és nincsenek éle határok a Férfiak inkább poligámok és múltjukból ösztöneikből ered, hogy a pasik jellemzően a többes szexet preferálják hisz szexuális potenciájuk korlátlan. A nő szexuálisan sokkal kevésbé potens, és életét súlyosan befolyásolja egy szexuális kapcsolat ezért Ők inkább monogámiát preferálják.
„A szerelmes férfi miért nem poligám ? ”
A hódítás sikeressége vagy az utód születése után nem sokkal már ismét poligám lesz ez csak egy átmeneti állapot. hisz átlag 30 éves koráig éltek őseink és szexuális potenciájuk jellemzően olyan lehetett mint a mai pasiknál akik naponta is képesek kielégülni. a pasik akkor lesznek monogámok ha olyanok lesznek mint a nők és havonta csak egyszer lesznek termékenyek.
De itt egy jó cikk. talán közelebb visz az igazsághoz , de lehet már volt róla szó
MIért vagyunk hűtlenek (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 17. vasárnap 11:08), amit ide kattintva olvashatsz)

Nos, én továbbra sem látom, mi ad okot arra, hogy a poligámia és az ősközösség közé egyenlőségjelet tegyünk. nekem ez inkább hitnek mint meggyőződésnek (tényeken alapulónak) tűnik.
Másfelől meg felejtsük már el, hogy akkor mi volt (feltételezéseink szerint) a praktikus. Az az időszak végérvényesen a múltba veszett. Miért onnan keresünk mintákat? Miért nem pl. az inkvizícó időszakából.. ami ráadásul jobban dokumentált.
Viszont a kérdésemre, miszerint, a szerelmes férfi miért nem poligám erre nem kaptam választ. Pedig akkor is működhetnének az ősközösségi kooperációs formák. Én lebunkózom a mammutot, hazacipelem a húsán szépen gömbölyödik a kis kócos, hozok neki madártojást is, az a laposorrú a szomszéd üregből meg jól beakaszt neki, főleg, hogy a farka is nagyobbank tűnik, Legalább ennyi hasznát vegye már a törzs.
A monogámiába nem feltétlenül (vagy nem kizárólagosan) az anyagiasság kényszerít, hanem az erőforrásokhoz jutás szűkülő lehetőségei.

„Miért van hogy általában, sőt megkockáztatom nagy többségben a férfiak vetik fel a többes szex gondolatát”csak a kapcsolat egy bizonyos szakaszába érve érzik a vágyat az osztozásra?"

csak vissza utalni tudok előző hozzá szólásaimra , Pár millió éven keresztül nem monogámiába éltünk és nem is volt ilyen biztonság körülöttünk minden nap meg kellet harcolni a túl élésért Férfi és Nő sokkal jobban egymásra volt utalva.
A férfi a vadász felfedező az élelem szerző szerep jutott és ezen keresztül a tájékozódási képesség az ismeretlenbe Innen ered az hogy egy új egy ismeretlen kipróbálása ma is férfi szerep, ma is jobban tájékozódik mert régen az életével fizetett ha magára maradt a rengetegbe.
A nők az utódok felnevelése gondozása az otthon védelme volt a szerep és mivel nem voltak eszközei csak az empatikus képességeire támaszkodhatott. Például nem tudta miért sír a gyereke de anyai ösztönei beleérző képességeit sokkal magasabb szintre fejlesztették mint a férfiakét. Ezért van az hogy ma a nők rá néznek egy gyerekre egy pasira és már mindent tudnak anélkül hogy megszólalnánk, ezért van az hogy ma is az otthon biztonsága védelme az érzelmi impulzusok ami felfedező vadászó pasiktól megkülönbözteti.

Szóval Év milliókon keresztül így éltek és ehhez jön hozzá hogy minderre nem sok idejük volt hisz átlag 30 év körül volt az életkoruk !

Ha az akkori életkor alapján nézzük mai viszonyok között egy40-50 év körüli pasi, aki abba korba már nem is létezett tucatnyi anya megtermékenyítésén lenne túl !
Na ezt az évmilliókon át tartó hasznos képességünket törte keresztbe az az anyagias világ ami monogámiába kényszerített
(Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 17. vasárnap 08:22), amit ide kattintva olvashatsz)

PL: mi motiválhat egy biológia, pszichológia és társterületeiben abszolút de laikus, többes szexre vágyó párt?

Hmmm... sokak számára a szex az élet szinte egyetlen örömforrása, vagy legalábbis a legjelentősebb. Aztán amikor ez kezd rutinná laposodni, akkor jön a kétségbeesett kapálódzás, hogy valahogy újra felszítsák a tüzet. A spanyolviaszt feltalálni minek, marad a másolás. Minta van szerte a világhálón, a médiában, a filmeken. Gyere, Anyjuk, csinájjuk, há' nekünk mé' ne menne? Ehhez jön a technológia közeg által megsokszorozott hatékonyság és lehetőség. Napi szinten akár 20-30 emberrel (előre szelektált érdeklődők, potenciális jelöltek közül) lehet fejleszteni a projektet. Könnyebbé, olcsóbbá vált a többes szex így nyilván szélesebb körben is terjed.
Azért megint lenne kérdésem: miért van az, hogy a férfiak (mert egyetértek extraxl-lel, hogy ők a fő kezdeméynezők) csak a kapcsolat egy bizonyos szakaszába érve érzik a vágyat az osztozásra? Az ismerkedés idején, a lángoló szerelem időszakában mindegyik szentségtörésnek érezné. Csak amikor már bebetonozott pozíciót tudhat magáénak, vagy éppen már unalmassá vált a kapcsolat, csak akkor mer előállni a nagy ötlettel?
Amikor meg akarja szerezni a zsákmányt, akkor nem vágyik se segítő, se versenyző egyedekre. Pedig éppen olyan izgalmas lehetne az első éjszakát hármasban, vagy négyesben eltölteni.... (Ez egy válasz Demona üzenetére (2013. 02. 16. szombat 20:06), amit ide kattintva olvashatsz)