Az eddigi hozzászólások

"Találni egy fiút,aki gyönyörűnek hív,nem csak szépnek,aki felhív,mikor bele vagy zúgva,aki fentmarad azért,hogy lássa,ahogy alszol.Várni egy fiúra,aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak,amikor csapzott vagy,aki a barátai előtt is fogja a kezed.Várni arra az egyre,aki állandóan emlékeztet rá,hogy érdekled őt,és hogy milyen szerencsés,hogy vagy neki.Várni arra az egyre,aki barátaihoz fordulva azt mondja:Ő az"

Lehet, hogy a szerelem idő előtt öreggé tesz, aztán - amikor véget ér az ifjúságunk - újra megfiatalít. De hát hogyne emlékeznék azokra a pillanatokra? Ezért írtam le mindent: hogy a szomorúságot nosztalgiává, a magányt emlékezéssé szelídítsem. Hogy amikor befejezem ezt a történetet, amelyet önmagamnak mesélek, bedobhassam a Piedra folyóba - mert ezt tanácsolta a nő, aki befogadott és segített talpra állnom. S talán - ahogy egy szent nő mondta - a víz majd eloltja azt, amit a tűz írt.

Szeretlek téged...
Szeretlek téged...

Szeretlek téged, mint fű a rétet.
Mosolyod, hangod, az ölelésed.
Hints sóvárgó lelkemnek sebére
Balzsamos hitet, - örök életre.

Vedd észre már ó, ne hagyd kihűlni,
Óvd szerelemes szívem szenvedni.
Kedvesem, te adsz erőt énnékem,
Napsugaram, viruló szépségem.

Szeretlek, - te vagy az én életem,
Érző szívem diktálja, - hiheted,
A szeretetet megkapni - tőled,
Vágy törtet rám, perzselőn égetett.

Rossz, ha kínoz bú, a szomorúság,
Lelkem bolyong, érzem, ez balgaság.
Gondolni rád, mennyire izgató,
Énnékem te légy, a vigaszt adó.

Maradj meg hát továbbra is Édes,
Áldjon meg az Ég, örökre téged.
Velem legyél, érezd szívem hevét,
Árasztja mindig feléd, - melegét.

"Jó érezni, hogy szeretlek. Nagyon és egyre jobban. Ott bujkálni két szemedben, Rejtőzködni mosolyodban. Érezni, hogy szemeid már szemeimben élnek és néznek, S érezni azt, ha szép, veled szép És csak veled teljes az élet."

Van egy különös játék... Nő és férfi játssza. Írott szabályai nincsenek. Szabályait egyedül a szívükben lévő érzés, az egymás iránti őszinteség, a tisztelet, a bizalom határozza meg. Mert egy játékot lehet sokféleképpen játszani. Lehet közönséges módon, ahol csak az számít, hogy nyerjek, mindegy, milyen áron. Taktikázom, minden eszközt bevetek, hogy gyorsan legyőzzem a másikat, térdre kényszerítsem, uralkodhassak felette, és megmutathassam a világnak, hogy ki vagyok én. És lehet nemesen, amikor az számít, hogy a játékban együtt lehetek a másikkal, és az a cél, hogy mindketten élvezzük, mindkét fél arra törekszik, hogy a játék a másiknak szépet adjon, örömet adjon. Így a játék szép lesz, igaz lesz, amiben nincs kapkodás, nincs csalás, nincs vetélkedés. És ebben a játékban csak együtt győzhetünk. Nem legyőzni kell a másikat, hanem vele együtt győzni. Győzni, és elnyerni a másikat. És ez nem játék. (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 04. 17. vasárnap 20:27), amit ide kattintva olvashatsz)

"Szeretlek, mert eljöttél az életembe. Ebben benne van minden... És most együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Úgy érzem, nem tudnék élni, ha nem szeretnélek. Te vagy az éltető levegőm. (...) Ezt kezdetben nem ismeri fel az ember. Ez együtt fejlődik a szívünkkel. Meg kell hozzá nőnünk, meg kell erősödnünk... Emlékszel? Hogy szerettük egymást! És nem beszéltünk róla. Az ember gyerekes és ostoba. Aztán, egy szép napon, világos lesz minden, s az a szó kicsúszik az ember száján... Nincs más mit tennünk; szeretjük egymást, mert ez az életünk."
(Emile Zola)

Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem.
Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol. (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 04. 09. szombat 23:30), amit ide kattintva olvashatsz)

Ha nem tudsz választani két ember között, kérdezd meg magadtól: kinek mondanád azt, hogy: hiányozni fogsz... és kinek azt, hogy: könyörgöm, ne menj el!

Egy lány & egy fiú...lehetnek csak barátok,de egyszer egymásba is szerethetnek.Talán csak ideiglenesen,talán rosszkor,vagy túl későn...De talán örökre..

..."Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem keveset mondtam vele, hanem egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondanom, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, rémült, boldog, nyomorult, ...A sejtjeim is szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké élni veled! ... De hogy jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!

"Szerelem, ha egyik a másikat repülni hagyja, de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja."

Francesco Petrarca - Ha nem szerelmet


Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha szerelem ez, minő, miféle?
Ha jó, miért van oly halálos éle?
Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes?

Miért sirok-rivok, önként ha égek?
S ha kénytelen, mit ér a könnyek éje?
Élő halálnak kéjes szenvedése,
miért ölelsz, ha én egyet nem értek?

S ha egyetértek: nincs ok fájdalomra.
Mély tengeren, kormánytalan bolyongok
egy gyönge bárkán, összevissza szélben.

Tudásom oly kevés, a bűnöm oly sok,
hogy nem tudom magam se, jó mi volna;
fázom hő nyárban, s égek puszta télben.

Mi a szerelem?

A szerelem két ember csodálatos vonzalma, ami kiteljesedik és a világon a legcsodálatosabb dolog amit át lehet érezni.
Olyan érzés, mikor az ember a fellegekben jár és nem tudja hol is van.
Ilyenkor csak a szív parancsol és az ész nem tudja felül múlni ezt az érzést.
A két érzés állandóan egymásba ütközik és harcol. Néha a szív győzedelmeskedik az ész felett és van mikor fordítva működik.

neked a versed
mindig mindenkit éget?
Vagy csak én érzem
hogy a vágy rám talál?
Tüzes és vad szenvedély
tűzbe borít a vágy a kéj
olvasva versed ámulok
s gondolatban hozzád bújok.

Vaj hány férfi érzi
mikor olvas téged
hogy te vagy a végzet.
Öled ha befogad
meglátom a csillagokat.
Ha hívsz én megyek
és minden este szeretlek
de ha mást hívsz e szív
veled dobban akkor is.

Ágyad börtönébe zárva
állok eléd némán
csak egyszer nézzen
kéjes szemed rám.

Nem tudom e verset kinek írtad
de hatott a szívem felkavarodott. (Ez egy válasz X üzenetére (2010. 11. 22. hétfő 21:44), amit ide kattintva olvashatsz)

A vágy börtöne


Az este eljött, s magam vagyok.
Nincs ki vágyam oltaná.
Nincs ki tüzes sóhajomat
Csókjaival fojtaná.

Egyedül az ágyon fekve
Felizgat a gondolat,
Ahogy bőröd hozzám ér,
És simítod a combomat.

Egyre jobban húz a szíved,
S nem bírsz már a véreddel.
Gyere velem! Kívánlak!
A bűnbarlangban tévedj el!

Úgy kívánom érintésed,
Bőröd, szád és nyelvedet.
Kívánom a �merevséged�,
Mi a célhoz elvezet.

Tudom, hogy a vágy már éget,
Te is pont úgy szeretnéd,
Hogy a kéjes, kemény dárdád
Melleimbe temetnéd.

Ne várass már! Gyere hamar!
Teperj le és égess el!
Hatolj belém forrósággal,
Már nem bírok a véremmel.

Mindegy hogy a kéjtől fűtve,
Lágyan, vadul szeretsz-e.
A lényeg, hogy a tiéd legyek,
Szeretkezzünk ma este.

A csók
a vágy
ki terád vár
én rád,
te rám?
nem tudja a világ,
de életem kéj
járja át.
Szemed
öled
lábad
nyelved
csoda.
Érzéki kéjes
orgia.
Hajt
hozzád
a lélek
a vágy
ne hagyj
ne várj
csak ölelj
csókolj
fogadj be
hát. (Ez egy válasz X üzenetére (2010. 11. 20. szombat 17:06), amit ide kattintva olvashatsz)

Szeretlek téged...
Szeretlek téged...

Szeretlek téged, mint fű a rétet.
Mosolyod, hangod, az ölelésed.
Hints sóvárgó lelkemnek sebére
Balzsamos hitet, - örök életre.

Vedd észre már ó, ne hagyd kihűlni,
Óvd szerelemes szívem szenvedni.
Kedvesem, te adsz erőt énnékem,
Napsugaram, viruló szépségem.

Szeretlek, - te vagy az én életem,
Érző szívem diktálja, - hiheted,
A szeretetet megkapni - tőled,
Vágy törtet rám, perzselőn égetett.

Rossz, ha kínoz bú, a szomorúság,
Lelkem bolyong, érzem, ez balgaság.
Gondolni rád, mennyire izgató,
Énnékem te légy, a vigaszt adó.

Maradj meg hát továbbra is Édes,
Áldjon meg az Ég, örökre téged.
Velem legyél, érezd szívem hevét,
Árasztja mindig feléd, - melegét.

Minden reggel
Minden reggel az ajkadhoz ér már,
s szemed, ha nyitod, leborulok én.
De most messze vagy tőlem.
Nagyon hiányzol.
Nem vigasztal semmi költemény.

Minden reggelnek bársonyos fövenyén
gyönyörű ékírás lábadnak nyoma,
minden holnap emlékké kövül,
s bárhol is vagy,
te maradsz életem otthona.

Hiányzol !!!!
Mint mindig mostis nélküled ,bánat tépi szét a szivemet. Szivemet ami téged nagyon szeret ,nélküled élni nem lehet.
Ismét elhagytál minket ,mert sajnos menned kellett. Menned kellett mert nincs más választás ,de azért szerettem volna ha velünk töltesz még sok -sok éjszakát !
Hiányzol nekem egyre jobban ,ezért szeretném ha a helyzet megváltozna .De mivel sajnos ezt nem lehet ,a bánat tovább tépi szivemet . Közel vagy bár mégis oly távol ,hidd el szerelmem nagyon-nagyon HIÁNYZOL!

“Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.
És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.