Az eddigi hozzászólások

Katicáèknál voltatok Swinger buliba?Páratlan páros? (Ez egy válasz kálmán68 üzenetére (2019. 02. 11. hétfő 06:41), amit ide kattintva olvashatsz)

Folytatom a történetet az öltözőben meg egy fiatal úgy 27-30ev közötti szegedi lány és a párja is rakattanant a felesegemre!kacerkodtak nevetgeltek!most már végképp nem tudom mi van!végül is én szerettem volna az egészet!és kérdeztem tőle hogy milyen volt amikor a másik ffi hozzányúlt!és a válasz az volt hogy jó!valaki írjon már valamit erről az egészről!vagy valaki volt már így?

Hétvégén voltunk egy swinger clubban!és megtörtént az amire vágytam mindig is!a feleségemet egy másik pár ffi tagja simogatta erzekien csokolgatta a melleit!és csodára a nejem hagyta magát!úgy meglepődtem hogy azt gondoltam valami filmet néztem!nos annyit az egészről hogy soha senki nem nyúlt hozzá 32eves házasságunk alatt!sőt elutasított minden ilyen kezdeményezést!de az még semmi a másik pár női tagjának a fenekét is simogatta!

Húsz év már idő, de egyben érdekes is ebből a szempontból. Eltelt felettetek közösen ez a jó pár év és éltétek az életeteket. Aztán ahogyan változtok és ebből adódóan másként néztek a világ dolgaira, valahogy el kellene mondani a másiknak egy ilyen tervet. Ehhez kell az összhang. Ha figyeltek egymásra végig, akkor csoda tájakat járhattok végig kézenfogva. (Ez egy válasz X üzenetére (2019. 02. 05. kedd 08:10), amit ide kattintva olvashatsz)

Bizony! Szerencsére ha odafigyel az ember, akkor elég hamar ki lehet szúrni, hogy mi az, amiben a hölgy csak nekem akar megfelelni, és mi az, ami tényleg fekszik neki.
Nekem pl. kifejezetten csak olyan partnereim voltak, akik ugyanúgy imádják a túrázás/barlangászás vonalat, mint én. (Kivéve persze pár egyéjszakás kalandot.) Volt olyan is, aki előtte nem nagyon túrázott, de megpróbálta: a kedvemért sátorozott velünk, vagy épp vadetetőben vagy barlangban aludt. Nem teljesen volt ellenére a dolog, de nem is volt ez az életstílusa, ez hamar ki is derült. hadd tegyem hozzá, hogy részemről ez nem volt elvárás, de mivel az én életvitelem nagyjából a túrázás köré épül, így ezzel az említett hölggyel nem is voltunk, csak fél évet együtt. Nem ő lett a feleségem, mert hiába volt okos, szép, és nagyon jó az ágyban is, az egyik fő irányvonalamnak nem felelt meg (és én se neki). Szar lenne úgy leélni egy életet (sajnos látok rá példát az ismerőseim között), hogy a túrázó cimbora alig jár már erdőbe, mert a felesége sose járt, nem is szereti, ha valaki ott mászkál, teljesen más életvitelt vár el. Nem is boldog a srác, csak hát ugye ott van a három gyerek... Kérdeztem tőle, hogy minek vett el egy tőle ennyire különböző habitusú nőt? Nem tudta megindokolni. Abban bízott, hogy ez majd alakul, majd máshogy lesz... (Ez egy válasz X üzenetére (2019. 02. 05. kedd 07:52), amit ide kattintva olvashatsz)

Ezt már bőven átrágtuk vele, pontosan így, hogy ne azt mondja, amit én hallani akarok. És nem azt mondja, azt is elmeséli, amire nem is gondoltam volna álmomban sem, és azt is elmondja, ami nem tetszik neki.
Húsz év alatt azért már eléggé megismertük egymást ehhez. (Ez egy válasz X üzenetére (2019. 02. 04. hétfő 21:27), amit ide kattintva olvashatsz)

Ezert fontos jol valasztani partnert. Akkor tudod kivel elsz. Epp ezert nem mutatok mast a kapcsolat ismerkedesi szakaszaban, mint amilyen vagyok alapbol. Nem smuzolok, csak hogy elfogadjabak konnyebben. Eleg, ha az elfogad, akuvel tud lenni osszhang emberileg es szexualisan is. Sok csaj udomul, persze csak az elejen..... (Ez egy válasz X üzenetére (2019. 02. 04. hétfő 21:27), amit ide kattintva olvashatsz)

Törekedtél rá, hogy egyen rangú felek legyetek, de kérdés sikerült e ez. Van e valódi egyenlőség közöttetek, ami alapján megfelelési teher, önszabályzó kényszer nélkül meri elmondani valódi szándékát az ügyről. Azt mondja akarja, mert tudja ezt szeretnéd. Vagy nem meri megmondani, hogy izgatja a dolog mert attól fél hogy valójában te féltékeny leszel vagy a fene tudja. Az idő megmondja. (Ez egy válasz X üzenetére (2019. 02. 03. vasárnap 18:12), amit ide kattintva olvashatsz)

Erre kell a sok-sok, rengeteg, és még annál is több beszélgetés. Persze csak ha a másik is nyitott a dologra.
Amikor a feleségemet megismertem, az akkori barátnőm hozta oda bemutatni nekem. Már az aznap délutánt végigbeszélgettük, éjszakába nyúlóan. Aztán jött másfél év szünet (kiment pont Spanyolországba egyetemre), és utána jöttünk össze. Azóta együtt vagyunk.
Kettőnk közül én vagyok a dominánsabb, és éppen ezért amióta csak ismerem, azon voltam, hogy folyamatosan érezze, hogy egyenrangú partner. Minden tekintetben. (Ez egy válasz X üzenetére (2019. 02. 03. vasárnap 18:05), amit ide kattintva olvashatsz)

Nem minden par tagjai vannak egyforma erettsegi szinten. Sot. Sok esetben az egyik ember eroteljesebb, onmegvalositobb ember, mig a masik csak koveto vagy erosen megfelelni vagyo tipust kepvisel. A legtobb kapcsolat ilyen. En igy latom. Joreszt ezert is nehezen mukodtethetoek. :-( Mindenesetre, ha nem egyenranguak a felek, akkor a dominansabb vagyai jobban ervenyesulnek. Nehez egy olyan embert onmegvalositasra birni, aki a sahat szemelyiseget is elnyomja es a vagyait is csak kozelitoleg ismeri.

Természetesen nem felhánytorgatásról beszélek, hanem a másik elfogadásáról.
Nem kell megjátszani, hogy szeret mosogatni, mert ő a jó háziasszony; hanem megbeszéljük, hogy mindenki utál mosogatni, ezért hol egyikünk, hol másikunk csinálja.
Ugyanígy megbeszéljük, hogy szeretnék egy idegen farkat a szájában látni; és ugyanígy elmondja, hogy izgatja a dolog, hogy egy idegen farkat szop, miközben én nézem. Azt is elmondja, hogy lehet, hogy csak fejben izgatja a dolog, de sose lenne képes megvalósítani. Vagy hogy két pohár bor és hosszas, egyre jobban belelendülő simogatás, csókolgatás húzná fel annyira, hogy leszopjon valaki mást is a jelenlétemben. (Ezeken már rég túl vagyunk, mármint ezek tisztázásán.) Én elmondom, hogy ez nem tesz féltékennyé, sőt, izgat a téma.
Ha bármelyikünk is elhallgatná - merő udvariasságból - a saját vágyait, ha nem tudnánk őszintén megbeszélni, akkor kuka az egész dolog, és akkor a vágyakozó bizony kicsit szomorú marad, hogy még előterjeszteni sem tudja a másik felé a gondolatait.
Ugyanez az alapja annak is, amikor teszem azt én vágyok valamire, ő meg nem; de ezt is meg kell tudnunk beszélni, hogy ne kényszerítsük a másikat olyanra, amit nem akar, mert abból baj lehet.
Nekem (nekünk) két vesszőparipánk van: önismeret, és őszinteség. Enélkül egy kapcsolat sem tökéletes, maximum a benne résztvevők annak hazudják (még saját maguknak is), aztán szépen fennakadnak az első komolyabb problémánál, pusztán azért, mert nem mondanak ki dolgokat.
És mindez olyan piti, látszólag jelentéktelen dolgoknál kezdődik, mint például amikor az ember képes kimondani a másik felé, hogy "bocs, baromira fáj a fogam, ideges vagyok és agresszív, azért morgok és veszekszem veled". (Ez egy válasz X üzenetére (2019. 02. 03. vasárnap 16:42), amit ide kattintva olvashatsz)

Ez esetben a helyes fórum cím a Hogyan keltsem fel a vágyat a páromban a hármasra. Persze ez csak a szöveg megerőszakolása, mint a párunkat olyanra rávenni amit nem szeretne. (Ez egy válasz X üzenetére (2019. 02. 03. vasárnap 07:58), amit ide kattintva olvashatsz)

Egyetertek veled abban, hogy az oszinteseg az a tartalom, ami megkulonbozteti szamomra a valodi erteket kepviselo kapcsolatot a tobbi egyeb feluletestol. De azt tudni kell, hogy hogyan kozolsz valamit valakivel, akit szeretsz. Meg ugye az sem mindegy, hogy folyton felhivod a figyelmet mondjuk egy hibajara, vagy beszelsz vele rola, aztan hagyod, hogy a sajat ritmusaban kezelje a dolgot. En, akit szeretek azt nem zrikalom folyton dolgokkal, meg ha igazak is epp. Az en fejemben megfordulo gondolatokat sem mindet mondom el, mert sokszor magam is meglepodom nemelyiken, vagy meg magamban is dolgozom/feldolgozom a sajat dolgaimat. Itt bizony batrabban nyilatkozom a szexrol, de a normal eletemben ovatos vagyok aztal, akivel ismerkedem epp. Ki tudja mennyit visel el a valosagbol??? Mondjuk egy tobb eves viszonyban mar tobb mindent felhoznek idovel abbol, ami foglalkoztat. (Ez egy válasz X üzenetére (2019. 02. 03. vasárnap 10:20), amit ide kattintva olvashatsz)

Ebben nem értünk egyet. Mondok egy gyakorlati példát: az egyik nagyon jó barátom azért nagyon jó barátom, mert az összes ismerőse közül én vagyok az egyetlen, aki totálisan természetesen kezeli, hogy ő nem lát. Mindenki kerüli a témát, feszeng, igyekszik nem szóba hozni. Én amikor megismertem, kapásból rákérdeztem, hogy mennyire zavarja ez, hogyan éli meg... A srác egy olyan felszabadult beszélgetést vágott e, amilyenre még nem volt példa az életében. Még poénkodunk is a fogyatékosságán, mert ő is úgy van vele, hogy jobb nevetni rajta, mint sírni, hiszen ez utóbbi úgysem javít a helyzeten. Ha én is olyan kíméletes, udvarias, diszkrét és tapintatos lennék a szeretetre hivatkozva, mint az összes többi, akkor nem velem érezné a legjobban magát. Így viszont MINDENRŐL felszabadultan tudunk beszélgetni, és ugyanakkor ugyanúgy tudok neki segíteni (kalauzolni szoktam őt az erdőben), mint a többi kísérője. Nincsenek kínos pillantok, elharapott mondatok, félrenézések. Ugyanúgy viszonyulok hozzá, mint bármelyik emberhez, és ezt ő is érzi.
Szóval ha a párom kíméletből hallgat el valamit, akkor szerintem igenis baj van. Én pl. kövér vagyok. Nem "duci", nem "telt", hanem kifejezetten vagy 30 kiló felesleg van rajtam. Ha valaki udvariaskodik, hogy "nem, te csak jó húsban vagy", akkor kiröhögöm. A saját feleségemtől kifejezetten zavaró lenne, ha így viselkedne, ha megnyugtatna, hogy ez nem probléma stb., csak mert szeret.
Kíméletlen dolog az őszinteség és az önismeret, de olyan mélységeit tárja fel a felszabadultságnak, amit sokan nemhogy nem érnek el soha, de még csak nem is sejtik, hogy létezik ilyesmi. (Ez egy válasz X üzenetére (2019. 02. 02. szombat 20:51), amit ide kattintva olvashatsz)

Már miért ne lehetne rávenni? Az életben egy csomó mindent úgy próbál ki az ember, hogy magától esze ágában sem volna megtenni, de valaki ráveszi. Nálunk is így történt és bejött. Ha magától nem akarja és te nem veszed rá, akkor sohasem fog összejönni.

Nekünk kb.5eve könyörögtem hogy vegyünk be egy ffit a kapcsolatunkba!nos végre eljött az az idő hogy keresünk valakit aki eljonhozzank randizni egy kis romantika és orálisan kielegitheti egy másik ffi!sajna többet egyenlőre nem enged!de már így is haladás!először tudomásul sem vette!nem is hallotta!remélem nem fog visszakozni!sok a jelentkező válogat kedvére!már ezt is élvezem hogy véleményt alkot egy ffirol!remélem valamelyik bejön neki!)))

alig hiszem, hogy te, vagy inkább ti, mindent, az égvilágon mindent megosztotok egymással! ...szerintem a nem megosztás, nem feltétlen őszintétlenség vagy gyávaság, lehet az szerelemből, szeretetből, kíméletből, együttérzésből, szánalomból stb. szerintem jobb is így, mert csak nem vagytok sziámik? (Ez egy válasz X üzenetére (2019. 02. 02. szombat 17:17), amit ide kattintva olvashatsz)

Rávenni sehogy. Ha van benne vágy, azt fel tudod ébreszteni. Ha őszinte a kapcsolatotok veled akarja megosztani az élményt. Nálunk így volt. Volt alkalmas barát is harmadiknak. Aztán a barátnak családi állapota megváltozott, és elmaradtak a találkozók. Bár nagyon élveztük, párom nem akar ismeretlennel hármasban lenni, így csak a szép emlékeimben él amit átéltünk. Rávenni? Minek. Akkor nem lenne ott 100%-ban. Szerintem.

Szerintem arra érti, hogy hiába az évtizedes kapcsolat, ha valamelyik fél valamit nem mer elmondani a másiknak, akkor az nem őszinte kapcsolat. Még ha 100 oka is van, hogy miért nem. (Ez egy válasz X üzenetére (2019. 02. 02. szombat 17:13), amit ide kattintva olvashatsz)

...lehet, új amit írok neked, bizony még évtizedes kapcsolatban is van-lehet olyan, amit magában tart az "ember" ennek 100 oka is lehet, gondolj bele kicsit, van is az a bölcs mondás: si tacuisses, philosophus mansisses, magyarul, "ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna" nokedli, te szerencsés vagy, hogy nem, vagy éppen szerencsétlen, hogy de (Ez egy válasz X üzenetére (2019. 02. 02. szombat 11:37), amit ide kattintva olvashatsz)