Én megmondtam most viszont tényleg megyek sziasztok barátaim puszika nektek és vigyázzatok a verseimre nehogy elszökjenek ja és itt egy mosoly h valami jót is lássatok tőlem (Ez egy válasz WebDragon üzenetére (2004. 09. 18. szombat 22:35), amit ide kattintva olvashatsz)

Ez nagyon durva.... teljesen hatalmába kerített.
Nem igazán szeretem, amikor egy gyereken keresztül akarnak rám hatni... De elérte amit akart...

Az ütközéskor a nő szinte kirepült,
Majd sápadt virágként az úton elterült.
Keze s lába furcsa szögben feküdt az aszfalton,
Egy apró vércsepp jelent meg a gyönyörű ajkakon.

Szeme csodás kékje az eget fürkészi,
Míg egyik kezével gyermekét keresi.
Egyre távolabbról hallja a sírását,
Míg végül elveszti szeme ragyogását.

Utolsó gondolata tán a kicsihez szállt,
Ki még fel sem fogta azt hogy árvává vált.
A hatalmas robaj után most síri a csend,
Csak a kisgyermek sírása törti meg.

Lassító autókban, döbbent tekintettek,
A szörnyű tragédián sokan könnyeztek.
Két teljesen ismeretlen embert sirattak,
Kik értelmetlenül, szörnyű halált haltak.

Mindenfelől segítő emberek jönnek,
De, hiába itt már senki sem segíthet.
Szánakozva nézték a síró csöppséget,
Kit nem vígasztal többé anyai szeretet.

Soha nem hallhatja anyja nevetését,
Nem élvezheti annak gyöngédségét.
Soha nem focizhat együtt az apjával,
Nem állnak a tükör előtt az első borotvával.

A legnagyobb vesztes lassan elcsitul,
Könnyes szemeire csendes álom borul.
Álmában talán egy angyal simogatja,
Fülébe a kedvenc énekét dúdolja ...

Ez a kedvencem,ettőla hideg kiráz,lehet már írtam egyszer akkor elnézést de nem emlékszem rá hogy melyikeket másoltam át régi fórumról

Volt egyszer egy boldog és szép fiatal pár,
Szerelmük gyümölcseként egy kis fiuk is volt már.
Egy szép nyári délelőtt kirándulni mentek,
Az autójukkal sok-sok kilométert tettek.

A volánnál ült a vonzó, sármos apa,
Alig fért el az ülésen sportos alakja.
Büszkén és élvezettel vezette az autót,
Mely státusz szimbólumnak is jó volt.

Mellette ült szép, ifjú felesége,
A férj egyik kezét a nő vállára tette.
Mögöttük a hátsó ülésen,
Csecsemőjük aludt egy gyermek ülésben.

A sportos autó teteje le volt engedve,
Hangszórójából halkan szólt a zene.
A zene ütemét a volánon a férj dobolta,
Felesége pedig a dallamot dúdolta.

Mindketten gyönyörködtek a tovatűnő tájba,
Majd megálltak enni egy árnyas parkolóba.
A csomagtartóból kis kosár került elő,
A legtetején egy kockás terítő.

Ráterítették a szú ette asztalra
Került pohár, tányér, kés, kanál és villa.
Mikor a kosár tartalmát kirakták,
Az asztal köré ülve megkezdték a traktát.

Gondos női kezek állították össze a menüt,
Egészséges ételek látszottak mindenütt.
Volt grillezett pulyka és sok- sok saláta,
És többféle sajt is desszertként utána.

Volt gyümölcs is, mit az asszony szemezgetett,
Miközben szerelmesen a férjére nézett.
Minden pillantásukból sütött a szerelem,
Arcukon látszott az őszinte érzelem.

Jóféle vörösbor is került a pohárba,
Mit sűrűn kortyolgatott az ifjú apuka.
A zöld fűre puha pokrócot fektettek,
S azon a kicsivel együtt hemperegtek.

Mindketten a kisgyermekük kedvét keresték,
Miközben egymást is simogatni kezdték.
Vidáman kacagva telt el a pár óra,
Aztán ismét egy üveg bor lett felbontva.

A melegbe jól esett a férjnek az ital,
Nem számolt akkor semmi tilalommal.
Nem gondolt arra, hogy is fog vezetni,
Sőt kezdett egyre magabiztosabbá válni.

Gondosan összepakolták a maradékokat,
Utánuk csak a lenyomott fű maradt.
Visszaszálltak a kényelmes autóba,
És elindultak haza, vissza otthonukba.

A CD lejátszón hangosabban szólt a zene,
Az autót a férj fél kézzel vezette.
Lábát a gázpedálra jobban rányomta,
Az autó a levegőt szinte hasította.

A férj sorra előzte le az autókat,
Gyorsan maga mögött hagyva az idilli tájat.
Nem voltak bekötve úgy száguldottak,
Lélekbe szinte már otthon is voltak.

Hátul a kicsinek nem tetszett az éles levegő,
Tiltakozásul a leghangosabb sírását vette elő.
Meglepetten fordultak a szülők hátra,
Egy pillantást vetettek a síró babára.

De ennyi is elég volt, hogy megtörténjen a baj,
Hatalmas csattanás egy másik kocsival.
Az ütés a kocsit messze repítette,
S az irányításra alkalmatlanná tette.

De nem is lett volna aki irányítsa,
Hisz a férj holtan borult a kormányra.
Az ütés ereje a kocsiba préselte,
A saját volánja lett a végzete.



folyt.köv

Van, aki könnyen megkapja akit szeret,
Van, aki szenved sír, míg övé lehet,
Van, aki könnyen tud feledni,
S van, aki meghal, mert nagyon tud szeretni.

Nem könyv ezek nekem flopyn,cd-n vagy gépen vannak elmentve,van köztük saját kútfő is van köztük összeválogatott is ismerősöktől és egyéb helyekről a többi titok (Ez egy válasz X üzenetére (2004. 09. 18. szombat 22:20), amit ide kattintva olvashatsz)

Ez szerintem eyg gyöngyszem.. :


ROBERT BURNS: EGY HÖLGY KRIPTÁJA

E szép barokk
sírban a holt
ezer farok
hüvelye volt.

/Faludy/

Szabó Lőrinc: Nem nyúlok Hozzád, csak nézem, hogy alszol...

Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő és vonzó rettegéssel,
mint óvatos sün alvó viperához.
- Nem, nem, bocsáss meg, kedves! Nem tudom,
miért gyötör ma ily hisztérikus
és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,
mint ártatlan virág az éji réten,
és álmodban is úgy játszol velem,
mintha a gyerekünkkel játszanál.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol,

kitakarózva, önfeledten - Óh,
hadd szívjam messziről hajad szagát,
hadd nézzem élő csontjaid s husod
isteni-mély nyugalmát - : hátha mégis
enyhülne bennem ez a szomorú
és bizalmatlan, örök társtalanság,
mely téged is csak rettegve kiván
s melynek szülője és dajkája csak
a rossz lélek s rossz lelkiismeret.
Félek tőled és őrjöngve kivánlak;
szeretlek, s mégis mindig titkolom;
vágyom reád, és mégis úgy megyek
hozzád, mint ellenséghez - Óvatos
lelkem tüskéit fordítom feléd, mert
azt hiszem: te is arcom mása vagy
s megölsz vagy megrontasz a szerelemben.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.

Nem nyúlok hozzád: az én tépelődő
s máskor eszeveszetten állati
szerelmem néked visszás, érthetetlen-
Igazad van - Nem vonzó rettegésben
és ideglázban nagy a szerelem,
hanem mikor oly ősi nyugalommal
ölelkezünk, hogy még észre se vesszük
s máris egymásban alszunk -: igen, így
süllyedünk vissza istenbe, csak így
s ilyenkor mély szerelmünk, mint a föld
és egyszerű, mint a halál s az élet,
melyeknek öntudatlan kezei
kötötték s majd feloldják köldökünket.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.

Nem mondtam, hogy nem tetszik,csak az érdekelne, hogy mi a könyv címe amiből ezeket a verseket írod.

na jóvan akkor jóéjt látom senkinek nem tetszik semmi amúgy meg nem kötelező olvasni..

Sosem akartam tudni
milyen az élet nélküled,
Most mégis egyedül kell,
hogy tovább éljek.

Reggelente magányosan,
egyedül ébredem,
Nem ölelsz már magadhoz,
hogy melegítsd a testem.

Csak bámulok a semmibe,
s hiába kérdezem:hol vagy már?
Lassan rádöbbenek:
Árva szívem hiába vár!

Wazze mi ez a halál utáni vágy? ez az elképesztő elkeseredés?
Nincs aki felrázzon?
Ennyire nem kell senki után keseregni... majd jön egy másik, aki kicsit más, de legalább annyira jó... vagy jobb...

Honnan szeded te ezeket a verseket?

Elvitted tőlem a Napot,
A Holdat, minden csillagot!
Többé szivárványt se látok,
Nem mámorítanak illatok!
Nélkülük még elvagyok,
De nélküled meghalok!

Úgy érzem ennyi volt
Nincs több esély rá,hogy együtt legyünk
Feladok mindent,nem mehet így tovább
Végleg tönkre tettél
Már akkor sem fogok tudni felállni,ha te nyújtod a kezed
Már sírni sem birok,nem tudok többet
Elfogytak a könnyeim,ennyi volt,nincs tovább
Odaveszett minden remény amit még valaha fűztem hozzád
Vajon Ő mit érez?
Habár nem,nem vagyok kiváncsi hisz vége,el kell hogy felejtsem...

Egyszer minden véget ér,
Örökké a szerelem sem él.
Szememből könnyek szökellnek,
Szerelmet sosem felednek.
Szívemben nincs másnak helye,
Vágyaimban csak te vagy nekem.
Hisz valaha szerettél engem,
Valaha bíztál még bennem.
S tudd, ez mit jelent nekem,
Szerelmed sosem feledem.

A vázát összetörheted,
A rózsát eltaposhatod.
Az illata megmarad neked,
Szeretetem fennmarad veled.

Szívem kitart melletted,
Inkább meghal, de nem enged.
S ha nem kell már neked,
Megszakad és nem dobban többet.
Kérlek, maradj még velem,
Nélküled, nem kell az életem,
Ha valaha fontos voltam neked,
Kérlek, mentsd meg az életem.
Ne hagyd, hogy megtegyem.
Ne hagyd, hogy elvegyem.

Itt egy vers tölem.. igaz nem nektek, de veletek is megosztom...


Felismerés

Amint remegő szád számhoz ért,
átfut rajtam a felismerés:
Mig távol is voltál, addig:
Nem éreztem bőröd illatát,
Nem éreztem selymes közelségét,
Nem éreztem mikor hévvel,
szorosan magadhoz ölelsz.
Nem hallotam szerelmes, kéjes suttogásod,
Ahogy a vágy hajt, a beteljesülés felé.

Most itt vagy.
Törölted minden kívánságom,
ölelhetlek bárhogy.
Mi is kívánságod.


Wolt@m WebDragon

2004.01.13

Hát igen, a holnap sorsdöntő lesz de addigis depi a köbön
majd eccer ha lesz erőm&energiám igérem megcsinálom neked..köszönöm

Mért gondolok rád oly nagyon?
Mért gyötrődöm én vakon?
Hisz nem látlak, már nem hallak,
S rólad semmit sem tudok.
Mért dobog a szív,
Mért fáj a gondolat?
Hisz nem vagyok neked,
Csak egy múló gondolat.
Hisz már nem írsz, már nem hívsz.
S tőled semmit sem kapok.
Mindaz mi volt, tán igaz se volt,
S nekem fáj e szó, szerelem se volt.

Mért gondolom oly vakon?
Hogy a szívem érted dobog.
Mért vágyom rád oly nagyon?
Mikor a lelkem eldobod.
Mért hallom még hangodat?
Mért látom mindig arcodat?

Mért hittem neked,
Hogy igaz is lehet,
Mit mondott szép szemed,
Hisz hazudtál nekem.
Mért hitetted el,
Téged más nem érdekel.
Mért nem mondtad el,
Szerelmem sem kell.
Elhitetted velem,
Szívedben nincsen senki sem.
Hittem, hogy szeretsz,
Ó, én naiv kisgyerek.

Mért gondolom oly vakon?
Hogy a szívem érted dobog.
Mért vágyom rád oly nagyon?
Mikor a lelkem eldobod.
Mért hallom még hangodat?
Mért látom mindig arcodat?

Nincsen hát mit tenni,
Csak őt elfejteni.
Ki innen hát szívemből,
Fájó emlékek kincsei.
Hajós leszek, emlékeimet,
A hideg tengerbe vetem.
S üres hajómon,
Mentem életem.

Nem értem,hogy lehet ez!?
Hogy kerekedhet ekkora szerelem!?
Mi élteti a még lángot bennem,
hisz Ő már régen nincs velem!
Akármilyen reménytelen ez a szerelem,
szívem nem adja fel,bár egyre gyengül!
Nem tudom már azt sem mondani,
hogy az emléked tart életben,
mert csókod ízét,tested melegét,már alig-alig érzem!
Arcodat is kezdem feledni,hisz nem láthatlak Téged,
mindig csak távolból lophatok pár percet,
hogy láthassam gyönyörű léted!
Miért csak ennyi? Mi volt a hibám?
Nem tudom a választ semmire,
csak szívem teszem egyre jobban tönkre!
minden vágyam,hogy ujra velem legyél,
hogy érezd,szived még most is szívemben él!
Szeretsz még?Gondolsz rám?Hiányzom egyáltalán?
Tudom,hogy nem szeretsz...hogy soha nem szerettél;
de nem,ez nem lehet!
Belehalok ha ez volt a való!
Annyira kellesz,nem tudom elmondani!
nem is lehet...érezni kell,
de más még érezni sem tudja!
nem szabadna úgy szeretni,ahogy én szeretlek Téged!
Annyiszor aláztad emg szivem,
s törted szinlánkokra minden reményem!
De mégis kellesz nekem!
Szeretlek és Szeretni foglak mindörökre,
ha azt mondod hagyjalak,
akkoris várni foglak!