3éve,hogy elmentél-elhagytál.
Azóta nagy űr van szívemben!
Nem szóltál semmit,
nem búcsúztál senkitől,
csak csendben elmentél.
Magad után hagytál ezernyi kérdést!
S ezer fájó szív
vérzik még most is!
Elmentél,itthagytál
egy szebb világot választottál,
mint én nyújthattam volna
Neked!
Az Úr magához szólított,
Téged akart,
nem mást! - ki esetleg
megtett mindent az itteni életben
s leélte a neki szánt életét.
Nem!!
Téged vitt el,
oly fiatalon.
Hiszen előtted állt az Élet!
Terveztünk,
de sajnos nem mi döntöttünk.
A sors akarta így,
valahol,ha igaz,
megvolt írva.
Neked csak ennyi jutott.
Nem kérhettünk többet,hiába is akartunk
Téged!!!
26 év.
Ennyi volt - ez voltál Te - ez volt a Te életed
nem tehetünk mást
csak várhatunk,
türelmetlenül várom a percet mikor megint Veled lehetek...
Halott lett a szívem,
csak az emlékek élnek bennem.
Tombolnak és égnek még,
erősen küzdenek az életben maradásért.
Te nem küzdhettél,
hiába is próbáltál,
nem választhattál!!!
Egy pillanat volt
s tudtad :
"gyerekek mindjárt megáll a szívem"
ez volt az utolsó mit ajkad szólt
s nem búcsúzhattál
nem tehettél semmit...
Csak fájdalamat és ürességet hagyhattál magad után
s millió emléket...
Ölelnélek - bújnék hozzád
de nem lehet...
Csak a sírodat csókolhatom -ölelhetem magamhoz...
HIÁNYZOL NAGYON !!!
Azóta nagy űr van szívemben!
Nem szóltál semmit,
nem búcsúztál senkitől,
csak csendben elmentél.
Magad után hagytál ezernyi kérdést!
S ezer fájó szív
vérzik még most is!
Elmentél,itthagytál
egy szebb világot választottál,
mint én nyújthattam volna
Neked!
Az Úr magához szólított,
Téged akart,
nem mást! - ki esetleg
megtett mindent az itteni életben
s leélte a neki szánt életét.
Nem!!
Téged vitt el,
oly fiatalon.
Hiszen előtted állt az Élet!
Terveztünk,
de sajnos nem mi döntöttünk.
A sors akarta így,
valahol,ha igaz,
megvolt írva.
Neked csak ennyi jutott.
Nem kérhettünk többet,hiába is akartunk
Téged!!!
26 év.
Ennyi volt - ez voltál Te - ez volt a Te életed
nem tehetünk mást
csak várhatunk,
türelmetlenül várom a percet mikor megint Veled lehetek...
Halott lett a szívem,
csak az emlékek élnek bennem.
Tombolnak és égnek még,
erősen küzdenek az életben maradásért.
Te nem küzdhettél,
hiába is próbáltál,
nem választhattál!!!
Egy pillanat volt
s tudtad :
"gyerekek mindjárt megáll a szívem"
ez volt az utolsó mit ajkad szólt
s nem búcsúzhattál
nem tehettél semmit...
Csak fájdalamat és ürességet hagyhattál magad után
s millió emléket...
Ölelnélek - bújnék hozzád
de nem lehet...
Csak a sírodat csókolhatom -ölelhetem magamhoz...
HIÁNYZOL NAGYON !!!
2 perc
Mi fér bele 2 percbe?
Boldogság?
Nem!
Könnyek?
Nem!
Amik feleslegesen hullnak!
Igen!
És szép lassan a földre hullnak
Ahogy végig folynak arcodon
És érintik azt, amit én már rég
Arcod vonalát, mind egyes kis zugát!
Hiányzik a mosolyod
És értem ejtesz könnyet
És ez számomra nagyon fáj
És most miattam sírsz!
Lennék én a könnyed,
Mert akkor újra érezhetném arcod minden egyes vonalát,
Ahogy végig folyok arcodon és ajkadon talán meg halok,
De folytatnám tovább utam és a földre érve, fel kiáltanék,
Szeretlek Téged!
És kezdeném újra és újra
Míg a hang a lábadtól a szívedbe nem mar!
És érzed felesleges itt a sírás,
Nem kell könny se bánat,
Csak egy érzés,
Ami azt súgja neked, hogy nagyon Szeretlek Téged,
És most nem is lehetek veled,
De gondolatban mindig ott vagyok veled,
Az álmaidban is csak veled vagyok,
Együtt keressük, kutatjuk mi az egymáshoz vezető kis kaput,
Azt, ahonnan nincs vissza út,
És ahol csak mi ketten lennénk,
Senki más.
Talán egy lakatlan sziget vagy egy üres ház,
De csak mi ketten egymásért
Ahogy én érted úgy Te értem
És boldogok lennénk, amíg csak világ a Világ!
Mi fér bele 2 percbe?
Boldogság?
Nem!
Könnyek?
Nem!
Amik feleslegesen hullnak!
Igen!
És szép lassan a földre hullnak
Ahogy végig folynak arcodon
És érintik azt, amit én már rég
Arcod vonalát, mind egyes kis zugát!
Hiányzik a mosolyod
És értem ejtesz könnyet
És ez számomra nagyon fáj
És most miattam sírsz!
Lennék én a könnyed,
Mert akkor újra érezhetném arcod minden egyes vonalát,
Ahogy végig folyok arcodon és ajkadon talán meg halok,
De folytatnám tovább utam és a földre érve, fel kiáltanék,
Szeretlek Téged!
És kezdeném újra és újra
Míg a hang a lábadtól a szívedbe nem mar!
És érzed felesleges itt a sírás,
Nem kell könny se bánat,
Csak egy érzés,
Ami azt súgja neked, hogy nagyon Szeretlek Téged,
És most nem is lehetek veled,
De gondolatban mindig ott vagyok veled,
Az álmaidban is csak veled vagyok,
Együtt keressük, kutatjuk mi az egymáshoz vezető kis kaput,
Azt, ahonnan nincs vissza út,
És ahol csak mi ketten lennénk,
Senki más.
Talán egy lakatlan sziget vagy egy üres ház,
De csak mi ketten egymásért
Ahogy én érted úgy Te értem
És boldogok lennénk, amíg csak világ a Világ!
Akkor most elmesélek nektek 1 történetet
Egy lányról szól csak aki nem kellett
Szóval a történet legelején nagy szerelem gyúlt
Szerették ők egymást csak az idő múlt
Minden szép és jó nem kell ide más
Csak hiányzott egy szerelmes vallomás
Nem mondta a lány hogy mennyire szereti
Szereti a srácot amíg csak teheti
Teltek a hónapok múltak a hetek
Jött 1 nagy buli január 11.
Nagy nap volt a fiú számára
Elhívta a lányt is legnagyobb bánatára
Itt aztán a lány egy picit többet ivott
Találkozott egy sráccal kit régen látott
Fellobbant a láng a srác szemében
Lehívta a lányt játszadozó kedvében
Elment vele a lány de nem gondolta mi lesz
Csak azt remélte ezentúl minden csak szebb lesz
Másnap reggel ébredt a másik fiú karjában
Nem érzett semmit őrült fájdalmában
Pár hét után jött rá ó mit is tehetett
Hullottak a könnyei ahogy csak lehetett
Belegondolni nem tudott de eljött a vége
Szinte az őrület határán, P.Á. a kezébe véste
Megtett ő mindent amit csak tudott
A fiú nem bocsájtott, az idő csak mullott
Semmi mást nem kért csak hogy hagyja békén
-Elég volt a rosszból, miért kaptam ezt pont ÉN-
Nem tudta a lány sem megmagyarázni
Mindíg szerette a fiút nem hagyta nyugodni
Ismét, újra eltelt 1 hónap
De a vérző sebek nem gyógyultak
Próbálkozott a lány amivel csak tudott
Ostromló levelek, szerelme után futott
Mindent megpróbált, amit csak lehetett
De a srác szíve semmit sem érzett
Próbálta a lány szerelmét feledni
De csak az Ő kezét alkarta fogni
Nem tudta mi lesz sodródott az árral,
Nem jutott előre, de nem is szembe ment hanem háttal
Egyre jobban szerette nem tudott mit tenni
Csak arra gondolt, a fiú ajkát csókolni
Nincs vége a történetnek, de a dalt befejezem
Ha kíváncsi vagy a lányt megtalálod bennem....
Egy lányról szól csak aki nem kellett
Szóval a történet legelején nagy szerelem gyúlt
Szerették ők egymást csak az idő múlt
Minden szép és jó nem kell ide más
Csak hiányzott egy szerelmes vallomás
Nem mondta a lány hogy mennyire szereti
Szereti a srácot amíg csak teheti
Teltek a hónapok múltak a hetek
Jött 1 nagy buli január 11.
Nagy nap volt a fiú számára
Elhívta a lányt is legnagyobb bánatára
Itt aztán a lány egy picit többet ivott
Találkozott egy sráccal kit régen látott
Fellobbant a láng a srác szemében
Lehívta a lányt játszadozó kedvében
Elment vele a lány de nem gondolta mi lesz
Csak azt remélte ezentúl minden csak szebb lesz
Másnap reggel ébredt a másik fiú karjában
Nem érzett semmit őrült fájdalmában
Pár hét után jött rá ó mit is tehetett
Hullottak a könnyei ahogy csak lehetett
Belegondolni nem tudott de eljött a vége
Szinte az őrület határán, P.Á. a kezébe véste
Megtett ő mindent amit csak tudott
A fiú nem bocsájtott, az idő csak mullott
Semmi mást nem kért csak hogy hagyja békén
-Elég volt a rosszból, miért kaptam ezt pont ÉN-
Nem tudta a lány sem megmagyarázni
Mindíg szerette a fiút nem hagyta nyugodni
Ismét, újra eltelt 1 hónap
De a vérző sebek nem gyógyultak
Próbálkozott a lány amivel csak tudott
Ostromló levelek, szerelme után futott
Mindent megpróbált, amit csak lehetett
De a srác szíve semmit sem érzett
Próbálta a lány szerelmét feledni
De csak az Ő kezét alkarta fogni
Nem tudta mi lesz sodródott az árral,
Nem jutott előre, de nem is szembe ment hanem háttal
Egyre jobban szerette nem tudott mit tenni
Csak arra gondolt, a fiú ajkát csókolni
Nincs vége a történetnek, de a dalt befejezem
Ha kíváncsi vagy a lányt megtalálod bennem....
Csak ülök itt egyedül ebben a sötét szobában,
Nem zakatol a gép, nem szól a zene, lassan minden utolér,
Felfal, és szépen lassan felemészt a magány itt legbelül.
Nincs most mi vigaszt, nyújtson,
Nincs mi egy kis örömet, adjon,
Nincs velem senki, csak egy kép,
Ami most a kezemben fekszik, és még mindig meseszép.
Te vagy rajta, de nem sokat látni belőle a vak sötétben,
De még is minden egyes arcvonásod szinte nekem mesél,
Mesél, a múltról, a szépről, a jóról.
Ahogy a mosoly szépen elemészti arcod,
Ahogy a hold fénye játszik vele,
Ahogy könnyes szemmel egy jobban bambulom,
Vágyni, vágyom érintésed, csókod ajkamon, kezed vállamon.
Te viszont nem vagy itt, egyedül ülök a földön,
Ahova hiányod taszított, lábam már nem érzem,
De hiányodban úszok, és kérve kérem Istent, adjon vissza nekem újra.
Újra itt legyél, érezem illatod, ahogy az orromba hatol,
Újra azt mond nekem, hogy neked nem kell más csak Én,
Újra veled ébredjek egy ködös éjszaka után Te, legyél az első kin, megcsillan a napsugár,
Ez mind csak álom, egy ábránd mi velem van minden éjszakán és nappalon.
Nincs velem senki és semmi, csak a képed, és a magány,
Ahogy vágyom, hogy a képből kilépve hozzám búj,
Újra és újra minden éjjen át tested, testemhez láncolva, veled legyen szép az éj, és minden ébredés...!!!!!!!!
Nem zakatol a gép, nem szól a zene, lassan minden utolér,
Felfal, és szépen lassan felemészt a magány itt legbelül.
Nincs most mi vigaszt, nyújtson,
Nincs mi egy kis örömet, adjon,
Nincs velem senki, csak egy kép,
Ami most a kezemben fekszik, és még mindig meseszép.
Te vagy rajta, de nem sokat látni belőle a vak sötétben,
De még is minden egyes arcvonásod szinte nekem mesél,
Mesél, a múltról, a szépről, a jóról.
Ahogy a mosoly szépen elemészti arcod,
Ahogy a hold fénye játszik vele,
Ahogy könnyes szemmel egy jobban bambulom,
Vágyni, vágyom érintésed, csókod ajkamon, kezed vállamon.
Te viszont nem vagy itt, egyedül ülök a földön,
Ahova hiányod taszított, lábam már nem érzem,
De hiányodban úszok, és kérve kérem Istent, adjon vissza nekem újra.
Újra itt legyél, érezem illatod, ahogy az orromba hatol,
Újra azt mond nekem, hogy neked nem kell más csak Én,
Újra veled ébredjek egy ködös éjszaka után Te, legyél az első kin, megcsillan a napsugár,
Ez mind csak álom, egy ábránd mi velem van minden éjszakán és nappalon.
Nincs velem senki és semmi, csak a képed, és a magány,
Ahogy vágyom, hogy a képből kilépve hozzám búj,
Újra és újra minden éjjen át tested, testemhez láncolva, veled legyen szép az éj, és minden ébredés...!!!!!!!!
Magányosan ülök a sötétben,
Egy könnycsepp csillog a szememben,
Érzem ahogy a forró könny arcomon legördül,
Érzem hogy egyedül leszek mostmár,örökre egyedül.
A komor csöndet nem töri meg zaj,
Nem tombolnak hangok,nincs semmi moraly.
Ez mutatja Neked,hogy a szívem már halott,
Mert az éltetője engem örökre elhagyott.
Elhagytál engem,
Itt vagyok egyedül,zokogva
Rémülten,levegőért kapkodva.
Mert te eltüntél,s magaddal vitted mindenem,
A szívem, az elmém,a lelkem s minden érzésem.
Halott vagyok belül,üres a testem
Nem zakatol szívem a megszokott ütemben.
Nem lélegzem,nélküled nem megy már semmi,
Egy dolog csupán:keservesen sírni.
Siratni magam,
Tán nem is magam,hanem a jövőm.
Vagy tán azt hogy testemet elhagyja az erőm,
Hiszen ha Te elmész nincs már éltetőm.
Hiszen nem látom két gyönyörű szemed,
NEm érzem ahogy átölel két erős kezed.
Nincs már megszokott zakatolás,elhalt a dobogás,
Szívem elhamvadt,ez csupán egy keserű,megkésett vallomás.
Nem mondtam soha, hogy mit jelentesz Nekem,
Te voltál a szívem éltetője,Te voltál a mindenem.
Te voltál a tűz,mi megperzselte lelkem,
Te voltál a kárhozat,melyben halálomat leltem.
Te vagy a boldogság,
S Te lettél a végzetem.
Te voltál az álmom,a vad ábrándom
Te voltál az életem.
Ám elhagytál,
Mert az élet rögös útját akartad járni,
S tudom hogy én sohasem foglak feledni.
CSak akkor leszek másé ga el fognak temetni.
S ha majd egy nap szeretetre vágyol,
Kutatni fogsz,ám nem találsz se közel,se távol.
Gyere ki a temetőbe,oda hová temettek.
Ott még a fűszál is azt fogja suttogni hogy SZERETLEK.
S Te lehajtod majd fejed,s állsz ott csöndesen.
Fájdalom nyilall majd beléd,s sírsz keservesen.
Ez ég is hullajt majd néhány könnycseppet,
A küld majd hozzád egy őszinte követet.
Egy kismadár lesz,ki bánatosan elcsicsergi neked:
"Itt nyugszik egy hű szerelmes,
Aki boldog akart lenni veled!"
Úgy vágytam utánnad,hogy elepesztett a bánat,
S mivel te elhagytál,meghaltam utánnad.
De tudd hogy én mindig Veled vagyok,
Mert én vagyok a Te vigyázó őrangyalod.
Kísérlek az utadon,s mindentől megóvlak.
Mert a halálon túl is és örökre imádlak.
Egy könnycsepp csillog a szememben,
Érzem ahogy a forró könny arcomon legördül,
Érzem hogy egyedül leszek mostmár,örökre egyedül.
A komor csöndet nem töri meg zaj,
Nem tombolnak hangok,nincs semmi moraly.
Ez mutatja Neked,hogy a szívem már halott,
Mert az éltetője engem örökre elhagyott.
Elhagytál engem,
Itt vagyok egyedül,zokogva
Rémülten,levegőért kapkodva.
Mert te eltüntél,s magaddal vitted mindenem,
A szívem, az elmém,a lelkem s minden érzésem.
Halott vagyok belül,üres a testem
Nem zakatol szívem a megszokott ütemben.
Nem lélegzem,nélküled nem megy már semmi,
Egy dolog csupán:keservesen sírni.
Siratni magam,
Tán nem is magam,hanem a jövőm.
Vagy tán azt hogy testemet elhagyja az erőm,
Hiszen ha Te elmész nincs már éltetőm.
Hiszen nem látom két gyönyörű szemed,
NEm érzem ahogy átölel két erős kezed.
Nincs már megszokott zakatolás,elhalt a dobogás,
Szívem elhamvadt,ez csupán egy keserű,megkésett vallomás.
Nem mondtam soha, hogy mit jelentesz Nekem,
Te voltál a szívem éltetője,Te voltál a mindenem.
Te voltál a tűz,mi megperzselte lelkem,
Te voltál a kárhozat,melyben halálomat leltem.
Te vagy a boldogság,
S Te lettél a végzetem.
Te voltál az álmom,a vad ábrándom
Te voltál az életem.
Ám elhagytál,
Mert az élet rögös útját akartad járni,
S tudom hogy én sohasem foglak feledni.
CSak akkor leszek másé ga el fognak temetni.
S ha majd egy nap szeretetre vágyol,
Kutatni fogsz,ám nem találsz se közel,se távol.
Gyere ki a temetőbe,oda hová temettek.
Ott még a fűszál is azt fogja suttogni hogy SZERETLEK.
S Te lehajtod majd fejed,s állsz ott csöndesen.
Fájdalom nyilall majd beléd,s sírsz keservesen.
Ez ég is hullajt majd néhány könnycseppet,
A küld majd hozzád egy őszinte követet.
Egy kismadár lesz,ki bánatosan elcsicsergi neked:
"Itt nyugszik egy hű szerelmes,
Aki boldog akart lenni veled!"
Úgy vágytam utánnad,hogy elepesztett a bánat,
S mivel te elhagytál,meghaltam utánnad.
De tudd hogy én mindig Veled vagyok,
Mert én vagyok a Te vigyázó őrangyalod.
Kísérlek az utadon,s mindentől megóvlak.
Mert a halálon túl is és örökre imádlak.
Állok a hídon,
Vonz már a mély,
Testemet simogatja a hűvös szél.
Nyelek még egy utolsót,
S mostmár készen vagyok
A végső utamra végre elindulok.
Lehunyom a szemem,
S mostmár semmit sem látok,
Csak Téged,kit mindennél jobban imádok.
Gyönyörű arcod örökre szívembe véstem,
S szépséged elfelejteni nem fogom már sosem.
Egy bűnöm volt csupán,
Az hogy szerettelek,
Bárhol is voltam sosem feledtelek.
Te jelentettél mindent:
A jövőt s az életet,
Képes lettem volna feláldozni neked a lelkemet.
Mindent megtettem volna,s amit kértél meg is tettem,
Még akkor is ha megvetettek s elítéltek engem.
Mindent megtettem volna hogy boldog legyél,
Hagytam hogy mindent mit tenni akarsz megtegyél.
Hagytam hogy megbánts,hogy szavakkal pusztíts el engem,
Hagytam hogy tekintetteddel mindent kiírts belőlem.
Tűrtem mindent némán,mint egy hűséges szolga,
Hallgattam s csak mosolyogtam,hisz ez az ő dolga.
Mindent elviseltem,
Mert annyira imádtalak,
Hűtlennek hittél pedig csak Téged kívántalak.
Tudom hogy most gyűlölsz,s megvetsz engem,
Bármennyira nem akartam csalódtál bennem.
Nem vagyok most más,
Mint a feledés,a közöny, a szép és csúf ellentmondás.
Én jelentem számodra a haragot,a dühöt,a kegyetlenséget,
A makacs,kétkedő lenézést,s a fénylő,kínzó ürességet.
De én nem ez vagyok,
Nem szabad hogy ezt jelentsem Neked,
Szeretlek,s kell hogy örökre itt maradjak neked.
De nem tehetem,
Hisz Te eltaszítottál magadtól örökre,
S mivel nélküled nem létezek,hát búcsúzom örökre.
Bár most meghalok,
Ott leszek minden fában és virágban,
A komor templomok csöndjének magányában.
Ott leszek majd fátylak rejtelmében,
A kínzó kötelek erejében,
Szállok majd a szelek szárnyán s megpihenek a szivárvány tövében.
Mindig óvni foglak,
S vigyázón figyellek a felhők közül,
Benned élek immár örökre,s szeretlek teljes szívemből szüntelenül...
Vonz már a mély,
Testemet simogatja a hűvös szél.
Nyelek még egy utolsót,
S mostmár készen vagyok
A végső utamra végre elindulok.
Lehunyom a szemem,
S mostmár semmit sem látok,
Csak Téged,kit mindennél jobban imádok.
Gyönyörű arcod örökre szívembe véstem,
S szépséged elfelejteni nem fogom már sosem.
Egy bűnöm volt csupán,
Az hogy szerettelek,
Bárhol is voltam sosem feledtelek.
Te jelentettél mindent:
A jövőt s az életet,
Képes lettem volna feláldozni neked a lelkemet.
Mindent megtettem volna,s amit kértél meg is tettem,
Még akkor is ha megvetettek s elítéltek engem.
Mindent megtettem volna hogy boldog legyél,
Hagytam hogy mindent mit tenni akarsz megtegyél.
Hagytam hogy megbánts,hogy szavakkal pusztíts el engem,
Hagytam hogy tekintetteddel mindent kiírts belőlem.
Tűrtem mindent némán,mint egy hűséges szolga,
Hallgattam s csak mosolyogtam,hisz ez az ő dolga.
Mindent elviseltem,
Mert annyira imádtalak,
Hűtlennek hittél pedig csak Téged kívántalak.
Tudom hogy most gyűlölsz,s megvetsz engem,
Bármennyira nem akartam csalódtál bennem.
Nem vagyok most más,
Mint a feledés,a közöny, a szép és csúf ellentmondás.
Én jelentem számodra a haragot,a dühöt,a kegyetlenséget,
A makacs,kétkedő lenézést,s a fénylő,kínzó ürességet.
De én nem ez vagyok,
Nem szabad hogy ezt jelentsem Neked,
Szeretlek,s kell hogy örökre itt maradjak neked.
De nem tehetem,
Hisz Te eltaszítottál magadtól örökre,
S mivel nélküled nem létezek,hát búcsúzom örökre.
Bár most meghalok,
Ott leszek minden fában és virágban,
A komor templomok csöndjének magányában.
Ott leszek majd fátylak rejtelmében,
A kínzó kötelek erejében,
Szállok majd a szelek szárnyán s megpihenek a szivárvány tövében.
Mindig óvni foglak,
S vigyázón figyellek a felhők közül,
Benned élek immár örökre,s szeretlek teljes szívemből szüntelenül...
Elmegyek
El kell mennem,akkor is ha faj,
akkor is,ha belehalok vagy megol a magany.
Itthagylak,mert tudom,hogy nem szeretsz,
nem keresel es nem foglalkozol velem.
Elmenekulok,var ram a nagyvilag,
talan ott majd nem gondolok ennyit rad.
Elfelejtesz majd,olelnek mas kezek,
elfelejted azt is,hogy valaha leteztem.
De ne hidd,hogy oly konnyen elfeledlek en is,
hogy olyan egyszeru lesz majd nelkuled elni.
nehez lesz megszokni,hogy nem vagy velem,
hogy nem csokolsz,s nem simogat kezed.
De tulelem,barhogy is fog fajni nelkuled,
felemelem a fejem,mert akkor is tovabb kell kuzdenem!
El kell mennem,akkor is ha faj,
akkor is,ha belehalok vagy megol a magany.
Itthagylak,mert tudom,hogy nem szeretsz,
nem keresel es nem foglalkozol velem.
Elmenekulok,var ram a nagyvilag,
talan ott majd nem gondolok ennyit rad.
Elfelejtesz majd,olelnek mas kezek,
elfelejted azt is,hogy valaha leteztem.
De ne hidd,hogy oly konnyen elfeledlek en is,
hogy olyan egyszeru lesz majd nelkuled elni.
nehez lesz megszokni,hogy nem vagy velem,
hogy nem csokolsz,s nem simogat kezed.
De tulelem,barhogy is fog fajni nelkuled,
felemelem a fejem,mert akkor is tovabb kell kuzdenem!
Hogy mondjam el?
Hogy mondjam el neked,
amit szavakba onteni nem lehet?
Hogy mondjam el,hogy elhidd,
nem szerettem meg igy senkit sem?
Hogy mondjam el,hogy tudd,
szeretlek teged?
Hogy mondjam el,hogy meghaltam,
mikor kimondtam legyen vege.
Hogy mondjam el,hogy ennek
ellenere te vagy a legfontosabb?
Hogy modjam el,hogy ha
visszajonnel en lennek a legboldogabb?!
Hogy mondjam el,hogy nagyon
faj,amit velem tettel?!
Hogy monjam el,hisz nem
szeretsz es regen elfelejtettel...
Hogy mondjam el neked,
amit szavakba onteni nem lehet?
Hogy mondjam el,hogy elhidd,
nem szerettem meg igy senkit sem?
Hogy mondjam el,hogy tudd,
szeretlek teged?
Hogy mondjam el,hogy meghaltam,
mikor kimondtam legyen vege.
Hogy mondjam el,hogy ennek
ellenere te vagy a legfontosabb?
Hogy modjam el,hogy ha
visszajonnel en lennek a legboldogabb?!
Hogy mondjam el,hogy nagyon
faj,amit velem tettel?!
Hogy monjam el,hisz nem
szeretsz es regen elfelejtettel...
Mi a baj?kérdeztem elhaló,remegö hangon,
Éreztem,hogy valami nem stimmel azon a napon.
Te lehajtottad fejed,egy szót sem szóltál,
Beletelt pár percbe míg fellpillantottál.
Én csak ültem az ágyon, téged néztelek,
Fejemben végig az járt, hogy "mennyire szeretlek".
Tudtam,hogy baj lesz,éreztem a vesztem,
De hogy ekorra baj lesz nem sejtettem.
-Mondd el kérlek,mi bánt?kérlrltelek,
Te egy szót sem szóltál,csak ingadtad fejed.
Felálltam,odamentem,átöleltem nyakad,
S te ezt szó nélkül,felpillantás nélkül hagytad.
-Mesélj,mondd mi a baj? kérleltelek untalan,
De te csak ültél szótlanul,hangtalan.
Egyszer csak megszólaltál csendben,nyugtalan,
-Emlékszel a lányra,kiről meséltem untalan?
Kezdödött a sztori,s tudtam a fájdalom is kezdetét veszi,
Mikor bevallotta,hogy a másik lányt szereti.
Áradtak a szavak felém hosszú perceken át,
De nem emlékszek mert nem voltam magamnál.
Nem tudtam felfogni,miért teszed ezt velem újra,
Mikor végre szeretnek,s mindkettőnk boldog volna.
Leültél mellém,kszedbe fogtad arcom,kérleltél ne sírjak,
S én alig birtam ki,hogy nyakadba ne bújjak.
Szemem könnybe lábadt,kezedbe hajtottam fejem,
Zokogtam,s éreztem:soha nem múlik el szerelem.
Éreztem,hogy valami nem stimmel azon a napon.
Te lehajtottad fejed,egy szót sem szóltál,
Beletelt pár percbe míg fellpillantottál.
Én csak ültem az ágyon, téged néztelek,
Fejemben végig az járt, hogy "mennyire szeretlek".
Tudtam,hogy baj lesz,éreztem a vesztem,
De hogy ekorra baj lesz nem sejtettem.
-Mondd el kérlek,mi bánt?kérlrltelek,
Te egy szót sem szóltál,csak ingadtad fejed.
Felálltam,odamentem,átöleltem nyakad,
S te ezt szó nélkül,felpillantás nélkül hagytad.
-Mesélj,mondd mi a baj? kérleltelek untalan,
De te csak ültél szótlanul,hangtalan.
Egyszer csak megszólaltál csendben,nyugtalan,
-Emlékszel a lányra,kiről meséltem untalan?
Kezdödött a sztori,s tudtam a fájdalom is kezdetét veszi,
Mikor bevallotta,hogy a másik lányt szereti.
Áradtak a szavak felém hosszú perceken át,
De nem emlékszek mert nem voltam magamnál.
Nem tudtam felfogni,miért teszed ezt velem újra,
Mikor végre szeretnek,s mindkettőnk boldog volna.
Leültél mellém,kszedbe fogtad arcom,kérleltél ne sírjak,
S én alig birtam ki,hogy nyakadba ne bújjak.
Szemem könnybe lábadt,kezedbe hajtottam fejem,
Zokogtam,s éreztem:soha nem múlik el szerelem.
Vártam egy szóra, egy apró jelre,
S kérdőn néztem Merengő szemedbe.
Nem szóltál csak álltál némán a földet nézve,
S szemedből szerelmünk gördült le a mélybe.
A porba hullt, s szilánkokra törve
Eltűnt a föld színéről örökre.
Rám néztél, s én szemedben láttam,
Hogy hazudsz magadnak, s mindenki másnak.
Szíved hiába súgja, hogy szeret, Együtt maradnunk mégsem lehet.
Hiába minden, véget ért az álom,
Hol senki más, csak mi ketten voltunk a világon.
Elindultál, s én vártam, tán visszanézel,
S akkor tán szólok, hogy ne menj még el!
Akkor tán elmondom, hogy mit jelentesz nekem,
Hogy többet érsz, mint az életem.
S kérdőn néztem Merengő szemedbe.
Nem szóltál csak álltál némán a földet nézve,
S szemedből szerelmünk gördült le a mélybe.
A porba hullt, s szilánkokra törve
Eltűnt a föld színéről örökre.
Rám néztél, s én szemedben láttam,
Hogy hazudsz magadnak, s mindenki másnak.
Szíved hiába súgja, hogy szeret, Együtt maradnunk mégsem lehet.
Hiába minden, véget ért az álom,
Hol senki más, csak mi ketten voltunk a világon.
Elindultál, s én vártam, tán visszanézel,
S akkor tán szólok, hogy ne menj még el!
Akkor tán elmondom, hogy mit jelentesz nekem,
Hogy többet érsz, mint az életem.
Jo kedvem van,pedig nincs ra okom,
csak azt akarod,nem is tagadod.
Tudom jol,nem kellek masra,
csak hogy kielegitsem minden testi vagyad.
A szivem a tied,de a testem nem adom,
hogy megalazz,majd eldobj,soha nem hagyom!
Ra fogsz jonni,nem vagyok olyan mint a tobbi lany,
kiket felszedtel es dobtal egy este utan.
Bar minden vagyam melletted ebredni,de
nem teszem meg,mert nem vagy kepes szeretni!
Tobb vagyok annal,mintsem odadobjam magam,
hogy naivan elhigyjem minden hazug szavad.
Nem teszem,csak neman szeretlek kedves,
s varom,hogy egyszer kelljek,de ne csak a testem!
csak azt akarod,nem is tagadod.
Tudom jol,nem kellek masra,
csak hogy kielegitsem minden testi vagyad.
A szivem a tied,de a testem nem adom,
hogy megalazz,majd eldobj,soha nem hagyom!
Ra fogsz jonni,nem vagyok olyan mint a tobbi lany,
kiket felszedtel es dobtal egy este utan.
Bar minden vagyam melletted ebredni,de
nem teszem meg,mert nem vagy kepes szeretni!
Tobb vagyok annal,mintsem odadobjam magam,
hogy naivan elhigyjem minden hazug szavad.
Nem teszem,csak neman szeretlek kedves,
s varom,hogy egyszer kelljek,de ne csak a testem!
Még álmodsz, de válladon már a valóság ujjait érzed,
Még ölelsz boldogan, de a hajnal fénye mindent feléget,
Még látod mozgó ajkait, de a csend vesz körül téged,
Még érzed illatát, de kezed csak az üres párnára téved.
Most ébren vagy és fájón hiányzik minden apró érintése,
Már nem emlékszel, de szeretnél úgy, mint egykor régen,
Már hallod, hogyan zajong körülötted a keserédes élet,
Már nem érzed a múltat, de talán megvan még emléke.
Megtalálni és elveszteni, a miértet oly sokszor kérded,
Búcsúzol ismét, már nincs gyász és már nincs ígéret,
A gondolatok újra járni tanulnak és új utakra lépnek,
Egyszer meg kell halnia mindennek, hogy megint éljen...
Még ölelsz boldogan, de a hajnal fénye mindent feléget,
Még látod mozgó ajkait, de a csend vesz körül téged,
Még érzed illatát, de kezed csak az üres párnára téved.
Most ébren vagy és fájón hiányzik minden apró érintése,
Már nem emlékszel, de szeretnél úgy, mint egykor régen,
Már hallod, hogyan zajong körülötted a keserédes élet,
Már nem érzed a múltat, de talán megvan még emléke.
Megtalálni és elveszteni, a miértet oly sokszor kérded,
Búcsúzol ismét, már nincs gyász és már nincs ígéret,
A gondolatok újra járni tanulnak és új utakra lépnek,
Egyszer meg kell halnia mindennek, hogy megint éljen...
Érdekel, hogy mi van veled
Érdekel, mert jó volt veled
Szeretném megtudni, gondolsz- e még rám?
Szeretném megtudni, mit érzel igazán?
Sokszor eszembe jutnak azok a boldog napok,
Mikor még azt hittem, hogy lesznek boldog hónapok.
Először azt hittem, hogy boldogok lehetünk.
De újra csalódnom kellett.
Rájöttem ez egy újabb álom,
Amiből fel kell ébrednem!!!
Érdekel, mert jó volt veled
Szeretném megtudni, gondolsz- e még rám?
Szeretném megtudni, mit érzel igazán?
Sokszor eszembe jutnak azok a boldog napok,
Mikor még azt hittem, hogy lesznek boldog hónapok.
Először azt hittem, hogy boldogok lehetünk.
De újra csalódnom kellett.
Rájöttem ez egy újabb álom,
Amiből fel kell ébrednem!!!
Egyszer azt mondtad nekem,
BIZALOM, bízzak meg Benned.
Megtettem.
Akkor azt is mondtad, hogy szeretsz.
Elhittem.
Azt hittem, ez egy igaz szerelem.
De nem, és most keresem a kulcsot,
Mellyel szívem ajtaját most kinyitom.
Kinyitom, és elengedlek, szabad vagy Kedvesem!
Szabadon szárnyalhat a Lelked, már nélkülem!
Keresd meg boldogságod, biztos megleled!
Most búcsúzom Tőled, mert ezt kell tennem.
Lelkem egy része, hogy vigyázzon Rád, mindig Veled lesz.
Nem tehetek róla, de "Ennyire szeretlek"!
Kérem Istent is, hogy vigyázza léptedet,
Légy boldog Kedvesem!
BIZALOM, bízzak meg Benned.
Megtettem.
Akkor azt is mondtad, hogy szeretsz.
Elhittem.
Azt hittem, ez egy igaz szerelem.
De nem, és most keresem a kulcsot,
Mellyel szívem ajtaját most kinyitom.
Kinyitom, és elengedlek, szabad vagy Kedvesem!
Szabadon szárnyalhat a Lelked, már nélkülem!
Keresd meg boldogságod, biztos megleled!
Most búcsúzom Tőled, mert ezt kell tennem.
Lelkem egy része, hogy vigyázzon Rád, mindig Veled lesz.
Nem tehetek róla, de "Ennyire szeretlek"!
Kérem Istent is, hogy vigyázza léptedet,
Légy boldog Kedvesem!
Van,hogy elveszitesz mindent,
s egyedul vagy.
Van,hogy szep szemedet
keseru konny marja.
Van,hogy szivedet
fajdalom szoritja.
Van,hogy maganyod
mindenedet beboritja.
Van,hogy egyedul sirsz,
s egyedul nevetsz
Van,hogy megtorve,
keservesen szenvedsz!
s egyedul vagy.
Van,hogy szep szemedet
keseru konny marja.
Van,hogy szivedet
fajdalom szoritja.
Van,hogy maganyod
mindenedet beboritja.
Van,hogy egyedul sirsz,
s egyedul nevetsz
Van,hogy megtorve,
keservesen szenvedsz!
Hogy milyen volt szeretni..
Csodás érzés talán..
Azt kivánom ne akard átélni..
Ne akarj megtörni életed tavaszán.
Hogy milyen volt szeretni..
Azt én tudom igazán..
S hogy milyen feledni..
Azt nem fogom megtudni soha már..
Hogy milyen volt szeretni..
Múló érzés csupán..
Hisz könnyű az életnek is véget vetni..
Ha a szív nem dobban tovább..
Hogy milyen volt szeretni..
Minedennél nagyobb érzés volt ám..
De meg kellett tanulni szenvedni..
S mindig a bánaté volt a nagyobb arány.
Hogy milyen volt szeretni..
A válasz soha meg nem talált.
S hidd el tudom, de el tudom feledni..
Úgy, mint születésem első napját..
S hogy milyen volt szeretni..
Hiába való áhítozás..
Mikor az ember nem tud mást, csak remélni..
Remélni... hogy lesz még folytatás...
Csodás érzés talán..
Azt kivánom ne akard átélni..
Ne akarj megtörni életed tavaszán.
Hogy milyen volt szeretni..
Azt én tudom igazán..
S hogy milyen feledni..
Azt nem fogom megtudni soha már..
Hogy milyen volt szeretni..
Múló érzés csupán..
Hisz könnyű az életnek is véget vetni..
Ha a szív nem dobban tovább..
Hogy milyen volt szeretni..
Minedennél nagyobb érzés volt ám..
De meg kellett tanulni szenvedni..
S mindig a bánaté volt a nagyobb arány.
Hogy milyen volt szeretni..
A válasz soha meg nem talált.
S hidd el tudom, de el tudom feledni..
Úgy, mint születésem első napját..
S hogy milyen volt szeretni..
Hiába való áhítozás..
Mikor az ember nem tud mást, csak remélni..
Remélni... hogy lesz még folytatás...
hm mi?:)
Ahogyan a hátadhoz simultam
nem láttalak! Éreztem...a várakozás, vonzódás, könyörgő fesztelenségét, a vágytól pirultam! Rohant a vérem, menekült a csókom, megállt a tarkódon.
Nem láttalak. Csak hallottam nyögésed, szorítottalak és rohant a csókom körbe-körbe a tarkódon... vonagló testedet szorítva erősen, félve, hogy elijeszt az ajkam, ölelésem.
Aztán csak a hangok... halk, majd erősödő kéjek... feszülő tested melege szorult hozzám remegve... titkai az éjnek. Izzó vas az olajban keményre edződik...
forró, szinte éget a sóhajod! Hirtelen megmarkol kezed remegés, ájulás, halál, újjászületés...Hol jártál? - lassú éledés az ágyban - csak egy csók volt a tarkódon... én mást nem csináltam.
betettem ide mert teccet remélem nektek is teccik majd.
nem láttalak! Éreztem...a várakozás, vonzódás, könyörgő fesztelenségét, a vágytól pirultam! Rohant a vérem, menekült a csókom, megállt a tarkódon.
Nem láttalak. Csak hallottam nyögésed, szorítottalak és rohant a csókom körbe-körbe a tarkódon... vonagló testedet szorítva erősen, félve, hogy elijeszt az ajkam, ölelésem.
Aztán csak a hangok... halk, majd erősödő kéjek... feszülő tested melege szorult hozzám remegve... titkai az éjnek. Izzó vas az olajban keményre edződik...
forró, szinte éget a sóhajod! Hirtelen megmarkol kezed remegés, ájulás, halál, újjászületés...Hol jártál? - lassú éledés az ágyban - csak egy csók volt a tarkódon... én mást nem csináltam.
betettem ide mert teccet remélem nektek is teccik majd.
Hát én is mert már süt a nap ez fél siker 
"A szerelembe modják
belehal aki él
de úgy kell a boldogság
mint egy falat kenyér"
belehal aki él
de úgy kell a boldogság
mint egy falat kenyér"
