Mi a baj?kérdeztem elhaló,remegö hangon,
Éreztem,hogy valami nem stimmel azon a napon.
Te lehajtottad fejed,egy szót sem szóltál,
Beletelt pár percbe míg fellpillantottál.
Én csak ültem az ágyon, téged néztelek,
Fejemben végig az járt, hogy "mennyire szeretlek".
Tudtam,hogy baj lesz,éreztem a vesztem,
De hogy ekorra baj lesz nem sejtettem.
-Mondd el kérlek,mi bánt?kérlrltelek,
Te egy szót sem szóltál,csak ingadtad fejed.
Felálltam,odamentem,átöleltem nyakad,
S te ezt szó nélkül,felpillantás nélkül hagytad.
-Mesélj,mondd mi a baj? kérleltelek untalan,
De te csak ültél szótlanul,hangtalan.
Egyszer csak megszólaltál csendben,nyugtalan,
-Emlékszel a lányra,kiről meséltem untalan?
Kezdödött a sztori,s tudtam a fájdalom is kezdetét veszi,
Mikor bevallotta,hogy a másik lányt szereti.
Áradtak a szavak felém hosszú perceken át,
De nem emlékszek mert nem voltam magamnál.
Nem tudtam felfogni,miért teszed ezt velem újra,
Mikor végre szeretnek,s mindkettőnk boldog volna.
Leültél mellém,kszedbe fogtad arcom,kérleltél ne sírjak,
S én alig birtam ki,hogy nyakadba ne bújjak.
Szemem könnybe lábadt,kezedbe hajtottam fejem,
Zokogtam,s éreztem:soha nem múlik el szerelem.

Vártam egy szóra, egy apró jelre,
S kérdőn néztem Merengő szemedbe.
Nem szóltál csak álltál némán a földet nézve,
S szemedből szerelmünk gördült le a mélybe.
A porba hullt, s szilánkokra törve
Eltűnt a föld színéről örökre.
Rám néztél, s én szemedben láttam,
Hogy hazudsz magadnak, s mindenki másnak.
Szíved hiába súgja, hogy szeret, Együtt maradnunk mégsem lehet.
Hiába minden, véget ért az álom,
Hol senki más, csak mi ketten voltunk a világon.
Elindultál, s én vártam, tán visszanézel,
S akkor tán szólok, hogy ne menj még el!
Akkor tán elmondom, hogy mit jelentesz nekem,
Hogy többet érsz, mint az életem.

Jo kedvem van,pedig nincs ra okom,
csak azt akarod,nem is tagadod.
Tudom jol,nem kellek masra,
csak hogy kielegitsem minden testi vagyad.
A szivem a tied,de a testem nem adom,
hogy megalazz,majd eldobj,soha nem hagyom!
Ra fogsz jonni,nem vagyok olyan mint a tobbi lany,
kiket felszedtel es dobtal egy este utan.
Bar minden vagyam melletted ebredni,de
nem teszem meg,mert nem vagy kepes szeretni!
Tobb vagyok annal,mintsem odadobjam magam,
hogy naivan elhigyjem minden hazug szavad.
Nem teszem,csak neman szeretlek kedves,
s varom,hogy egyszer kelljek,de ne csak a testem!

Még álmodsz, de válladon már a valóság ujjait érzed,
Még ölelsz boldogan, de a hajnal fénye mindent feléget,
Még látod mozgó ajkait, de a csend vesz körül téged,
Még érzed illatát, de kezed csak az üres párnára téved.

Most ébren vagy és fájón hiányzik minden apró érintése,
Már nem emlékszel, de szeretnél úgy, mint egykor régen,
Már hallod, hogyan zajong körülötted a keserédes élet,
Már nem érzed a múltat, de talán megvan még emléke.

Megtalálni és elveszteni, a miértet oly sokszor kérded,
Búcsúzol ismét, már nincs gyász és már nincs ígéret,
A gondolatok újra járni tanulnak és új utakra lépnek,
Egyszer meg kell halnia mindennek, hogy megint éljen...

Érdekel, hogy mi van veled
Érdekel, mert jó volt veled
Szeretném megtudni, gondolsz- e még rám?
Szeretném megtudni, mit érzel igazán?
Sokszor eszembe jutnak azok a boldog napok,
Mikor még azt hittem, hogy lesznek boldog hónapok.

Először azt hittem, hogy boldogok lehetünk.
De újra csalódnom kellett.
Rájöttem ez egy újabb álom,
Amiből fel kell ébrednem!!!

Egyszer azt mondtad nekem,
BIZALOM, bízzak meg Benned.
Megtettem.
Akkor azt is mondtad, hogy szeretsz.
Elhittem.
Azt hittem, ez egy igaz szerelem.
De nem, és most keresem a kulcsot,
Mellyel szívem ajtaját most kinyitom.
Kinyitom, és elengedlek, szabad vagy Kedvesem!
Szabadon szárnyalhat a Lelked, már nélkülem!
Keresd meg boldogságod, biztos megleled!
Most búcsúzom Tőled, mert ezt kell tennem.
Lelkem egy része, hogy vigyázzon Rád, mindig Veled lesz.
Nem tehetek róla, de "Ennyire szeretlek"!
Kérem Istent is, hogy vigyázza léptedet,
Légy boldog Kedvesem!

Van,hogy elveszitesz mindent,
s egyedul vagy.
Van,hogy szep szemedet
keseru konny marja.
Van,hogy szivedet
fajdalom szoritja.
Van,hogy maganyod
mindenedet beboritja.
Van,hogy egyedul sirsz,
s egyedul nevetsz
Van,hogy megtorve,
keservesen szenvedsz!

Hogy milyen volt szeretni..
Csodás érzés talán..
Azt kivánom ne akard átélni..
Ne akarj megtörni életed tavaszán.


Hogy milyen volt szeretni..
Azt én tudom igazán..
S hogy milyen feledni..
Azt nem fogom megtudni soha már..


Hogy milyen volt szeretni..
Múló érzés csupán..
Hisz könnyű az életnek is véget vetni..
Ha a szív nem dobban tovább..


Hogy milyen volt szeretni..
Minedennél nagyobb érzés volt ám..
De meg kellett tanulni szenvedni..
S mindig a bánaté volt a nagyobb arány.


Hogy milyen volt szeretni..
A válasz soha meg nem talált.
S hidd el tudom, de el tudom feledni..
Úgy, mint születésem első napját..


S hogy milyen volt szeretni..
Hiába való áhítozás..
Mikor az ember nem tud mást, csak remélni..
Remélni... hogy lesz még folytatás...

hm mi?:)

Ahogyan a hátadhoz simultam
nem láttalak! Éreztem...a várakozás, vonzódás, könyörgő fesztelenségét, a vágytól pirultam! Rohant a vérem, menekült a csókom, megállt a tarkódon.
Nem láttalak. Csak hallottam nyögésed, szorítottalak és rohant a csókom körbe-körbe a tarkódon... vonagló testedet szorítva erősen, félve, hogy elijeszt az ajkam, ölelésem.
Aztán csak a hangok... halk, majd erősödő kéjek... feszülő tested melege szorult hozzám remegve... titkai az éjnek. Izzó vas az olajban keményre edződik...
forró, szinte éget a sóhajod! Hirtelen megmarkol kezed remegés, ájulás, halál, újjászületés...Hol jártál? - lassú éledés az ágyban - csak egy csók volt a tarkódon... én mást nem csináltam.


betettem ide mert teccet remélem nektek is teccik majd.

Hát én is mert már süt a nap ez fél siker

"A szerelembe modják
belehal aki él
de úgy kell a boldogság
mint egy falat kenyér"

"Veled van értelme a szónak,
Veled szép a holnap,
Veled születnek az álmok,
Veled megemra találok.
Ne csapj be, bár merre lépek,
Ölelj magadhoz, s szeress míg élek!"

"Kezemet nyújtom, kérlek fogadd el!
Értsd meg, amir mondok, kérlek fogadj el!
Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz.
Ha választanod kell kérlek engem válassz!!"

"Köszönöm kedves, hogy megismertelek,
Köszönö az első baráti szót,
Köszönöm az ölelést, az első csókot,
El se mondhatom ,milyen jó volt.
Köszönöm az édes perceket,
Amikor először súgtad halkan: SZERETLEK"

"Szoríts magadhoz kérlek,
szeretném érezni szíved melegét,
ne hagyd, hogy szerelmünk véget érjen,
hisz szorosabb, mint bármely kötelék!"

"Néha - néha elkap a sírás, a félelem,
Hogy lesz majd olyan, hogy nem leszel velem,
Hogy már csak emléked késztet majd fájdalomra Édes,
Pedig már most tudom, hogy én vagyok a vétkes."

jóreggelt mindenkinek
Lótusvirág szép ez a vers nekem tetszik nagyon jöhet a folytatás nem lustálkodni

Most egyenlőre ennyi. Ha tetszenek, akkor még szívesen megosztom a többit is veletek, ha nem, akkor meg nyugodtan vágjátok ki őket.

Szabó Lörinc: Intelem

Ki fájhat legjobban? Ki tudja,
hol vagy a legvédtelenebb?
A nő, akinek átadtad
rajongó, bolond testedet.

Az önzés, melyre jogot adtál,
szent lesz, szentséges háború,
ellened fordul, őröl és fojt,
mint az angina, mint a szú.

Az önzés melyre jogot adtál,
előbb sír, aztán követel,
boldog akar lenni, ha célját
romlásoddal éri is el:

még te, ha eltiprod, kijátszod,
akkor is zsákmánya vagy:
az ellenséged védi benned
a részvét és a bűntudat.

Ki árthat legtöbbet? Ki tudja,
a tőr szivedig merre vág?
A nő, kinél el mersz aludni,
a nő, aki lelkedbe lát.

Szabó Lőrinc: A kezdet volt csak...

De hát miért nem voltál elég, ha így
szerettelek? Lassan derült ki, hogy
mit értünk egymásnak: bűntudatod
sokszor hitte: jobb, ha, bárhogy, szakít
a fájó üdv új fájdalmakba vitt,
a közösségünk így maradt zaklatott,
ideiglenes: kegyetlen kapocs
zárta gyönyörét és tiltásait.
Gyöngék, gyávák, bolondok mind a ketten,
nem bíztam benned eléggé, s Te bennem
a legnagyobb jó voltál, életemben
s most mégis a kevésért siratlak
minden kincs a kezdete volt csak annak,
mit bűneim benned eltékozoltak.

Szép jó reggelt mindenkinek!

Gondoltam én is hozzászólok ehhez a fórumhoz. Nóci: a versek gyönyörűek, igaz még nem sikerült mindegyiket elolvasnom, de azon leszek.
Ha nem gond senkinek, akkor én is leírnám kedvenc szerelmes verseimet. Ezeket egy bizonyos hímneműnek gyűjtöttem össze, persze, ahhoz már nyuszi voltam, hogy oda is adjam neki, de lehet, hogy jobb is így, mert akkor lehet, hogy életem teljesen más pályát fut be és nem tapasztaltam volna meg azt a sok jót, ami azóta történt velem, mióta nem vagyok együtt vele. Tehát a versek:

Ez vagyok én