Darukezelőnek lenni felemelő érzés lehet.
50-es évek vicc.
-Móricka menny krumplit termeltünk ki ebben az 5 éves tervben ?
- Annyit tanitó néni, hogy ha egymásra tennénk a kupac felérne a Jóisten lábáig.
-Na, de Móricka, olyan hogy Jóisten nincs
-Miért, krumpli van ?
-Móricka menny krumplit termeltünk ki ebben az 5 éves tervben ?
- Annyit tanitó néni, hogy ha egymásra tennénk a kupac felérne a Jóisten lábáig.
-Na, de Móricka, olyan hogy Jóisten nincs
-Miért, krumpli van ?
Találkozik a mazochista a szadistával!
Megszólal a mazochista: üss meg!!!
Erre a szadista: neeeeeeeeem!!
Megszólal a mazochista: üss meg!!!
Erre a szadista: neeeeeeeeem!!
Ül a padon a bácsika, mellette pedig egy prosti.
- Bácsikám, bír-e még? - kérdezi viccelődve
_Jaj lányom, már nem.
- Na jöjjön, próbáljuk meg a bokorban, hátha megy - hecceli tovább az öreget
- Hát nem bánom - áll kötélnek az öreg.
Hátramennek a bokorba, és a bácsika úgy megdöngeti a prostit háromszor egymás után, hogy annak zúg a feje.
- De hát maga azt mondta, nem bír már - hüledezik a csaj
- Hát baszni azt még bírok, csak fizetni nem.
- Bácsikám, bír-e még? - kérdezi viccelődve
_Jaj lányom, már nem.
- Na jöjjön, próbáljuk meg a bokorban, hátha megy - hecceli tovább az öreget
- Hát nem bánom - áll kötélnek az öreg.
Hátramennek a bokorba, és a bácsika úgy megdöngeti a prostit háromszor egymás után, hogy annak zúg a feje.
- De hát maga azt mondta, nem bír már - hüledezik a csaj
- Hát baszni azt még bírok, csak fizetni nem.
Két nő beszélget:
- Mondd, a hímvessző mérete szerinted is elhanyagolható az örömszerzés szempontjából?
- Persze. Kivéve, ha kicsi.
- Mondd, a hímvessző mérete szerinted is elhanyagolható az örömszerzés szempontjából?
- Persze. Kivéve, ha kicsi.
A férj boxmeccset néz a tévében, a felesége olvasgat mellette.
Hirtelen felkiált a férj:
- Hát ezt nem hiszem el! Még négy perc sem telt el, és máris vége!
Mire a felesége:
- Aha, tudom, mit érzel...
Hirtelen felkiált a férj:
- Hát ezt nem hiszem el! Még négy perc sem telt el, és máris vége!
Mire a felesége:
- Aha, tudom, mit érzel...
-Úgy szeretlek, megőrülök érted
-Na, ebbe ne keverj bele, hülye voltál te már előttem is .
-Na, ebbe ne keverj bele, hülye voltál te már előttem is .
Két éjjeli pillangó álldogál az utcasarkon, ügyfélre várva. Egyszer csak az egyik beleszagol a levegőbe:
- Spermaszagot érzek, férfi jön.
- Dehogy, csak én böffentettem...
- Spermaszagot érzek, férfi jön.
- Dehogy, csak én böffentettem...
Az egyik óvodás csak ült a padon
tétlenül, erre odament segíteni az
óvónéni. Nagyon megizzadt, amire a
kisfiú lábára felráncigálta a csizmát,
ám erre a kis gyerek azt mondja:
Óvónéni, fordítva van a lábamon!
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van,
hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy
kínlódások közepette, most már
rendesen felcibálta a kis gyerek lábára
a csizmát
Na, most már jó?
-Ez nem az én csizmám
A nő egyre idegesebb lett, őrült
tempóban lerángatta a gyerek lábáról
a csizmát, miközben az folytatta a
mondókáját:
Hanem a bátyámé, csak :O már
kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az
anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott
magán. Ismét nagy erőlködések
közepette ráadta a kisfiú lábára a
csizmát.
⁃ Na, ez kész. Hol a sapkád?
Mire a gyerek:
A csizmámban...
tétlenül, erre odament segíteni az
óvónéni. Nagyon megizzadt, amire a
kisfiú lábára felráncigálta a csizmát,
ám erre a kis gyerek azt mondja:
Óvónéni, fordítva van a lábamon!
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van,
hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy
kínlódások közepette, most már
rendesen felcibálta a kis gyerek lábára
a csizmát
Na, most már jó?
-Ez nem az én csizmám
A nő egyre idegesebb lett, őrült
tempóban lerángatta a gyerek lábáról
a csizmát, miközben az folytatta a
mondókáját:
Hanem a bátyámé, csak :O már
kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az
anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott
magán. Ismét nagy erőlködések
közepette ráadta a kisfiú lábára a
csizmát.
⁃ Na, ez kész. Hol a sapkád?
Mire a gyerek:
A csizmámban...
ez nagyon jó.
(Ez egy válasz jani27 üzenetére (2023. 01. 27. péntek 17:11), amit ide kattintva olvashatsz)
2023. 01. 27. péntek 17:11
A Falusi katona első levele a bevonulás után
Kedves anya és apa!
Jól vagyok, remélem, ti is.
Mondjátok el Zsolt bátyámnak, meg Elemér bátyámnak, hogy a Magyar Határőrség mérföldekkel jobb, mint az öreg Márton bácsinak dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely betelik.
Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam.
Mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.
Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.
A reggeli bőviben van olyanoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, rántott hús, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.
Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk “erőltetett menetre”, ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom, hogy mást mondjak, de ezek az “erőltetett menetek” kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a tanyánktól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.
A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan, mint az iskolaigazgató. Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.
A következőtől biztosan halálra röhögi magát Zsolt és Elemér bátyám:
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Fodor fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.
Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Pál Csabit, aki Eger-ből jött. Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190 cm.
Bárhogy is, mondjátok el Zsoltnak és Elemérnek, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!
Szerető lányotok, Klára.
Kedves anya és apa!
Jól vagyok, remélem, ti is.
Mondjátok el Zsolt bátyámnak, meg Elemér bátyámnak, hogy a Magyar Határőrség mérföldekkel jobb, mint az öreg Márton bácsinak dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely betelik.
Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam.
Mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.
Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.
A reggeli bőviben van olyanoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, rántott hús, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.
Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk “erőltetett menetre”, ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom, hogy mást mondjak, de ezek az “erőltetett menetek” kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a tanyánktól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.
A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan, mint az iskolaigazgató. Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.
A következőtől biztosan halálra röhögi magát Zsolt és Elemér bátyám:
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Fodor fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.
Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Pál Csabit, aki Eger-ből jött. Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190 cm.
Bárhogy is, mondjátok el Zsoltnak és Elemérnek, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!
Szerető lányotok, Klára.
A Falusi katona első levele a bevonulás után
Kedves anya és apa!
Jól vagyok, remélem, ti is.
Mondjátok el Zsolt bátyámnak, meg Elemér bátyámnak, hogy a Magyar Határőrség mérföldekkel jobb, mint az öreg Márton bácsinak dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely betelik.
Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam.
Mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.
Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.
A reggeli bőviben van olyanoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, rántott hús, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.
Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk “erőltetett menetre”, ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom, hogy mást mondjak, de ezek az “erőltetett menetek” kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a tanyánktól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.
A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan, mint az iskolaigazgató. Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.
A következőtől biztosan halálra röhögi magát Zsolt és Elemér bátyám:
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Fodor fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.
Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Pál Csabit, aki Eger-ből jött. Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190 cm.
Bárhogy is, mondjátok el Zsoltnak és Elemérnek, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!
Szerető lányotok, Klára.
Kedves anya és apa!
Jól vagyok, remélem, ti is.
Mondjátok el Zsolt bátyámnak, meg Elemér bátyámnak, hogy a Magyar Határőrség mérföldekkel jobb, mint az öreg Márton bácsinak dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely betelik.
Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam.
Mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.
Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.
A reggeli bőviben van olyanoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, rántott hús, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.
Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk “erőltetett menetre”, ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom, hogy mást mondjak, de ezek az “erőltetett menetek” kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a tanyánktól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.
A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan, mint az iskolaigazgató. Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.
A következőtől biztosan halálra röhögi magát Zsolt és Elemér bátyám:
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Fodor fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.
Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Pál Csabit, aki Eger-ből jött. Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190 cm.
Bárhogy is, mondjátok el Zsoltnak és Elemérnek, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!
Szerető lányotok, Klára.
- Melyik az a női név, amelyiktől egy egész osztag nyeregbe pattan?
- ?
- Laura.
- ?
- Laura.
Két gyerekes anyának este nyolcra ágyban a helye...
...hogy tízre haza érjen!
...hogy tízre haza érjen!
Ez jóó 
(Ez egy válasz kivancsiskodok üzenetére (2022. 03. 25. péntek 21:40), amit ide kattintva olvashatsz)
(Ez egy válasz kivancsiskodok üzenetére (2022. 03. 25. péntek 21:40), amit ide kattintva olvashatsz)
2022. 03. 25. péntek 21:40
Tudjátok mi a közös a vibrátorba és a csavarlazitóba? Mindkettő segít a rászoruló anyákon! 
Miért van az embereknek orgazmusuk?
Egyébként honnan tudnák mikor kell abbahagyniuk a szexet?
Egyébként honnan tudnák mikor kell abbahagyniuk a szexet?
Feleség:Szólj a fiúnknak hogy ne ezt a hülye lányt vegye feleségül!
Férj: Nem szólok! Nekem se szólt senki!
Férj: Nem szólok! Nekem se szólt senki!
A vonat elüti a férfit.
Mozdonyvezető leszáll, hátramegy.
- Jajj a lábam! A lábam! - jajgat az elütött.
Erre a mozdonyvezető: - Mit kiabál?! Nincs is lába.
Mozdonyvezető leszáll, hátramegy.
- Jajj a lábam! A lábam! - jajgat az elütött.
Erre a mozdonyvezető: - Mit kiabál?! Nincs is lába.
Tudjátok mi a különbség az ablaküveg és a farkam közt?
Verjétek ki mind kettőt és megtudjátok.
Verjétek ki mind kettőt és megtudjátok.
Tudjátok mi a közös a vibrátorba és a csavarlazitóba? Mindkettő segít a rászoruló anyákon!
János bácsi jó ideje kedvenc kocsmájában iszogat. Érzi a végén, nem tud felállni, akárhogy próbálja. Gondolja, egy kis friss levegő nem árt, és kikúszik az ajtóig. Mikor kimászik, látja, még mindig nem tud felállni. Na, gondolja, talán ha hazakúszik, akkor majd sikerül. Hazaér, de csak nem tud felállni. Bekászálódik az ágyba és egyből kidől. Másnap a felesége rángatja fel, és mondja:
- Már megint segg részegre ittad magad a kocsmában!
- Honnan tudod?
- Szóltak, hogy ott hagytad a tolókocsid!
- Már megint segg részegre ittad magad a kocsmában!
- Honnan tudod?
- Szóltak, hogy ott hagytad a tolókocsid!
