néha szellemet látok, ha sokat vagyok a gép előtt... 
Hú...szellemek...erről 5 oldalnyit bírnák írni, de nagyából:
Kit érdekel?!!!
Na jó engem is érdekel, meg kiskoromban rettegtem a szellemektől, mindíg a takaró alatt(t. alá bedugva a fejem) aludtam, már nem is tudom hogy bírtam úgy
.
De!Ahogy nőttem fel és már néha kidugtam a fejem még mindíg féltem, nem is tudtam miért egyáltalán, aztán az egyik idős rokonom (kb) azt mondta, hogy "ha úgy érzem valami természetfeletti jelenség van a közelemben, ne ijedjek meg azonnal, hanem győződjek meg arról, hogy micsoda az."
Így is tettem...
Mellesleg elég éber vagyok alvás előtt a legkissebb zajra felugrok az ágyból, h mi van.Az egykori legjobb barátom mikor meghalt, aznap este sem volt semmi zaj,fény,valami, amiről nemtudom, hogy mi.És ha ő nem jött el több napig hozzám, akkor biza más sem fog idegen embere3ket kisérteni
Kit érdekel?!!!
Na jó engem is érdekel, meg kiskoromban rettegtem a szellemektől, mindíg a takaró alatt(t. alá bedugva a fejem) aludtam, már nem is tudom hogy bírtam úgy
.De!Ahogy nőttem fel és már néha kidugtam a fejem még mindíg féltem, nem is tudtam miért egyáltalán, aztán az egyik idős rokonom (kb) azt mondta, hogy "ha úgy érzem valami természetfeletti jelenség van a közelemben, ne ijedjek meg azonnal, hanem győződjek meg arról, hogy micsoda az."
Így is tettem...
Mellesleg elég éber vagyok alvás előtt a legkissebb zajra felugrok az ágyból, h mi van.Az egykori legjobb barátom mikor meghalt, aznap este sem volt semmi zaj,fény,valami, amiről nemtudom, hogy mi.És ha ő nem jött el több napig hozzám, akkor biza más sem fog idegen embere3ket kisérteni
Nemtudom léteznek e de van olyan élményem amelytől megborzongok és egy évtized után sem tudom eldönteni hogy álom vagy valóság volt.
Igen ez az! Attól, hogy valamiről az ember azt állítja, hogy nem létezik, még létezhet!
A parapszichológiával Én úgy vagyok, hogy alapvetően nem nagyon hiszek benne, de mégis vannak olyan dolgok az életemben, ami arra ad okot, hogy mégis higgyek benne! Erős telepátia alakult ki már néhány emberrel életem során. A térbeli távolság nem számít! Jelenlétemben egy izzó szétrobbant, stb.
Huuuuuuuuuuuuuu! A horrort meg imádom!!!!!!!!!!!
A parapszichológiával Én úgy vagyok, hogy alapvetően nem nagyon hiszek benne, de mégis vannak olyan dolgok az életemben, ami arra ad okot, hogy mégis higgyek benne! Erős telepátia alakult ki már néhány emberrel életem során. A térbeli távolság nem számít! Jelenlétemben egy izzó szétrobbant, stb.
Huuuuuuuuuuuuuu! A horrort meg imádom!!!!!!!!!!!
A középsőt! 
Nem sületlenség ez egy kissé?
Nem sületlenség ez egy kissé?
The Amityville Horror
Itt van Zelli álruhában..
Huuuuuuuuuuuuuuu!
Nem kell félni tőlük!!!! Huuuuuuuuuuuuuuuu!
Én is az vagyok!!!!!!!!
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 08. péntek 16:07), amit ide kattintva olvashatsz)
Nem kell félni tőlük!!!! Huuuuuuuuuuuuuuuu!
Én is az vagyok!!!!!!!!
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 08. péntek 16:07), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (75419)
2007. 06. 08. péntek 16:07
Hú,ahogy beléptem ebbe a topikba,hihetetlen rossz érzésem támadt,el se tudom olvasni a hsz-okat...Lehet,tudat alatt félek a szellemektől??? 
Hú,ahogy beléptem ebbe a topikba,hihetetlen rossz érzésem támadt,el se tudom olvasni a hsz-okat...Lehet,tudat alatt félek a szellemektől???
Takarót igazíts!
Szép álmokat!
Szép álmokat!
Na majd én írok egy sztorit, ami ide passzol:
Kb. 13 évesek voltunk, mintha ma lett volna, oly tisztán emlékszem rá. Volt egy elhagyott, föld alatti pincerendszer a sulinktól nem messze. Oda jártunk délutánonként.
Vaksötét volt bent, csak itt-ott szűrődött be fény, ahol hiányzott 1-2 tégla. Egy kőlépcsőn kellett lemenni, az egész tele volt szeméttel, meg törmelékkel.
Az volt a király aki bellyebb mert menni, mint a másik. Egymás vállát fogva, az előttünk haladó taszigálva mentünk mindig egyre méllyebbre, persze amikor már nem bírtuk a feszültséget és eluralkodott rajtunk a félelem, vagy valaki beillyesztett, úgy rohantunk ki visítva , mint az állatok.
Aztán egyik nap én voltam a vagány, én mentem elől. Csak nagyon lassan lehetett haladni a falat tapogatva. A sötétségben csak körvonalakat lehetett látni, de közben a talajt is nézni kellett, nehogy elvágódjak.
Aztán egyszercsak megpillantottam valamit a földön. A mai napig nem felejtem, egy kék szem volt, ami világított és hirtelen rám nézett. Láttam, ahogy megmozdul és rámnéz...
Akkor elkezdtem ordítani, megfordultam, mindenki hanyatt homlok menekült. A lépcsőn felfelé már négykézláb rohantam, egy rossz ágyrugó is rátekeredett a lábamra, akkor megint visítottam, aszittem elékapott a szem. Kiérve mindenki be volt szarva, én még mindig nem voltam magamnál.
Mondták, hogy menjünk haza, de én addig nem akartam, míg meg nem bizonyosodom róla, hogy mit láttam. Most már higgadt fejjel.
Szerencsére maradtak haverok és kívülről elkezdtük bontani a falat, amivel értük. Jöttek "felnőttek", hogy fejezzük be, de én abban az állapotban leszartam őket, mondván ha így elmegyek, hetekig nem fogok tudni aludni.
Végre kibontottuk annyira, hogy beszűrődjön elég fény és le lehessen menni újra. Egy kék színű borosüveg alja volt, amint megcsillant rajta az éppen hogy beszűrődő fény.
Pedig akkor az életemet feltettem volna rá, hogy egy szemet láttam.
Kb. 13 évesek voltunk, mintha ma lett volna, oly tisztán emlékszem rá. Volt egy elhagyott, föld alatti pincerendszer a sulinktól nem messze. Oda jártunk délutánonként.
Vaksötét volt bent, csak itt-ott szűrődött be fény, ahol hiányzott 1-2 tégla. Egy kőlépcsőn kellett lemenni, az egész tele volt szeméttel, meg törmelékkel.
Az volt a király aki bellyebb mert menni, mint a másik. Egymás vállát fogva, az előttünk haladó taszigálva mentünk mindig egyre méllyebbre, persze amikor már nem bírtuk a feszültséget és eluralkodott rajtunk a félelem, vagy valaki beillyesztett, úgy rohantunk ki visítva , mint az állatok.
Aztán egyik nap én voltam a vagány, én mentem elől. Csak nagyon lassan lehetett haladni a falat tapogatva. A sötétségben csak körvonalakat lehetett látni, de közben a talajt is nézni kellett, nehogy elvágódjak.
Aztán egyszercsak megpillantottam valamit a földön. A mai napig nem felejtem, egy kék szem volt, ami világított és hirtelen rám nézett. Láttam, ahogy megmozdul és rámnéz...
Akkor elkezdtem ordítani, megfordultam, mindenki hanyatt homlok menekült. A lépcsőn felfelé már négykézláb rohantam, egy rossz ágyrugó is rátekeredett a lábamra, akkor megint visítottam, aszittem elékapott a szem. Kiérve mindenki be volt szarva, én még mindig nem voltam magamnál.
Mondták, hogy menjünk haza, de én addig nem akartam, míg meg nem bizonyosodom róla, hogy mit láttam. Most már higgadt fejjel.
Szerencsére maradtak haverok és kívülről elkezdtük bontani a falat, amivel értük. Jöttek "felnőttek", hogy fejezzük be, de én abban az állapotban leszartam őket, mondván ha így elmegyek, hetekig nem fogok tudni aludni.
Végre kibontottuk annyira, hogy beszűrődjön elég fény és le lehessen menni újra. Egy kék színű borosüveg alja volt, amint megcsillant rajta az éppen hogy beszűrődő fény.
Pedig akkor az életemet feltettem volna rá, hogy egy szemet láttam.
Képeket,sztorikat!
hehe
Hát akkor tesóka,majd a pokolban találkozunk,csak nem tudom,hogy milyen ruhában leszel majd,hogy felismerjelek,de majdcsak rád ismerek majd ott is,szóval nagyon jó hely az,mert odakerül a sok prosti,és rossz életű emberke,és ott nem fogunk majd unatkozni egyáltalán,és azt csinálhatunk amit akarunk,mert ott még rendőr sem lessz,én részemről oda pénzt nem viszek,majd kirabolok egy bankot,hiszen a pokolból már lejjebb nem igen fogok kerülni,habár,ki tudja,hogy nem e majd ott is azt mondják majd nekem,hogy"menj a pokolba"az azért érdekes lenne 
Választás...
A Nagy Politikus (N.P.) elhalálozott. Az új helyzetben úgy érezte, nincs
mitől félnie. Amikor végre Szent Péter elé került, határozottan kopogott
és szinte megállás nélkül akart bevonulni a Mennyek Országába...
- Tetteid és szavaid nem mindig fedték egymást, ezért nem is tudunk
egyértelműen dönteni rólad - mondta a nagy kapus. - Ezért újszerű
megoldást választottunk. Egy-egy napig leszel a pokolban és a
mennyben, utána te magad döntesz, hová akarsz menni. Döntésed
végleges, sőt az örökkévalóságra szól.
- Minek ez? A mennyet választom.
- Teheted, de csak a két próbanap után.
N.P. ezért elment a pokolba, s igen meglepődött. Ott voltak barátaiés
barátnői. Joviális öregúr fogadta, vicceket mesélt és Camparit ivott.
Meg is kínálta, enni, inni bőven volt, s a felszolgáló leányok mellett más
hölgyek is voltak, akik szemmel láthatóan készek voltak minden gondot
elűzni N.P. homlokáról. A golfpályán is vidám volt az élet, azene pedig
vérpezsdítően hatott a klubban. Hamar vége lett a napnak, s
N.P. alig akarta hinni, hogy nem a mennyben volt, hanem a pokolban.
Másnap a mennyben járt. Tetszett a nyugalom, a felhőkön repkedő
angyalkák kacagása, az áhítatot sugalló zene. Jó volt - de mégis más, a
korábbi életétől teljesen eltérő dolog. A harmadik napon Szent Péter
megkérdezte:
- Nos, hogyan döntöttél?
- Szégyellem egy kicsit, és ne is engedd le a hírt a Földre, de a
tapasztalataim szerint mégis inkább a poklot választom.
- Legyen, ahogy akarod.
N.P. tehát bevonult a pokolba. A klub helyén hatalmas szeméttelep, s
barátai némi ételmaradék után kutattak, ha ugyan nem a golfpályán
elhelyezett üstökben főttek. Az üstök alatt a tüzet maga a főördög
rakta, s N.P. azonnal egy fortyogó üstbe került.
- Hogyan? Hiszen tegnap minden más volt!
- Az volt a kampány. Most már szavaztál - felelt az ördög.
A Nagy Politikus (N.P.) elhalálozott. Az új helyzetben úgy érezte, nincs
mitől félnie. Amikor végre Szent Péter elé került, határozottan kopogott
és szinte megállás nélkül akart bevonulni a Mennyek Országába...
- Tetteid és szavaid nem mindig fedték egymást, ezért nem is tudunk
egyértelműen dönteni rólad - mondta a nagy kapus. - Ezért újszerű
megoldást választottunk. Egy-egy napig leszel a pokolban és a
mennyben, utána te magad döntesz, hová akarsz menni. Döntésed
végleges, sőt az örökkévalóságra szól.
- Minek ez? A mennyet választom.
- Teheted, de csak a két próbanap után.
N.P. ezért elment a pokolba, s igen meglepődött. Ott voltak barátaiés
barátnői. Joviális öregúr fogadta, vicceket mesélt és Camparit ivott.
Meg is kínálta, enni, inni bőven volt, s a felszolgáló leányok mellett más
hölgyek is voltak, akik szemmel láthatóan készek voltak minden gondot
elűzni N.P. homlokáról. A golfpályán is vidám volt az élet, azene pedig
vérpezsdítően hatott a klubban. Hamar vége lett a napnak, s
N.P. alig akarta hinni, hogy nem a mennyben volt, hanem a pokolban.
Másnap a mennyben járt. Tetszett a nyugalom, a felhőkön repkedő
angyalkák kacagása, az áhítatot sugalló zene. Jó volt - de mégis más, a
korábbi életétől teljesen eltérő dolog. A harmadik napon Szent Péter
megkérdezte:
- Nos, hogyan döntöttél?
- Szégyellem egy kicsit, és ne is engedd le a hírt a Földre, de a
tapasztalataim szerint mégis inkább a poklot választom.
- Legyen, ahogy akarod.
N.P. tehát bevonult a pokolba. A klub helyén hatalmas szeméttelep, s
barátai némi ételmaradék után kutattak, ha ugyan nem a golfpályán
elhelyezett üstökben főttek. Az üstök alatt a tüzet maga a főördög
rakta, s N.P. azonnal egy fortyogó üstbe került.
- Hogyan? Hiszen tegnap minden más volt!
- Az volt a kampány. Most már szavaztál - felelt az ördög.
