Nyilván van igazság abban amit Írtál, ám mégis vitába szállnék!
Ha a házasság intézményét választja valaki, akkor ezzel azt is vállalja, hogy egy olyan kötelékben él, ami monogám.
Amit "nyitottá válik" elveszíti azt az értéket, amit addig képviselni hívatott volt.
Nem ítélem el azokat, akik e témában nyitottak, vagy másként gondolkodnak, lelkük rajta, de az én elvelim szerint megszűnik házasságnak lenni amint egy harmadik cseppen bele.
Lehet, hogy maradi, vagy konzervatív vagyok e tekintetben, de mindenki azt a családmodellt tudja magáénak, amit odahaza látott, amennyiben helyesnek érzi, ha pedig máképp gondolkodik, akkor változtat.
És nem a társadalmi elvárások miatt tartom helytelennek a nyitott házasságot, henem mert én magam nem értek vele egyet.
Amúgy sem vagyok semilyen téren egy "divatmajom", nem érdekelnek a trendek...
Nyilván változik a házasság értelmezése, ami a liberalizmus velejárója, a világban végbemenő változásokkal jár de szerintem egy érték, amit meg kell védeni...hisz a család alapja normál esetben, bár nem szükségszerűen...
Persze lehet mondani, hogy elavult, meg maradi, de nem találtak ki jobbat a házasság intézményénél! (Ez egy válasz MrEnigma üzenetére (2008. 06. 04. szerda 12:25), amit ide kattintva olvashatsz)

mr enigma ez igen "Poligám létforma. Ránkerőletett mongamitássa."

Hááát a házasság, mint olyan már nem azt jelenti, mint pár száz éve.
És nem is feltétlenül kell azt jelentenie.
Vagyunk amilyenek vagyunk. Poligám létforma. Ránkerőletett mongamitássa. Nem csoda ha másvfelé is kacsintgatunk. Igaz ennek ellenére bigott monogámista vagyok, és elvárom a hűséget és tőlem is alapvető dolog, de mégis, azért nem árt tisztában lenni azzal, hogy idővel csökken az endorfin, múlik a szerelem és mással máshol máshogy keressük az új izgalmakat. Nincs ezel baj, csak mennyire elfogadható, elfogadott, és mennyire nyitott vagy kész erre a mai világ? (Ez egy válasz T-A-M üzenetére (2008. 06. 02. hétfő 17:33), amit ide kattintva olvashatsz)

Az első házasságom kudarca pontosan az volt, hogy én közöltem a nejemmel, hogy “nem fogom a szegre akasztani”, vagyis ha összejön egy más nővel, … hááát nem hagyom ki. Ő nem fogalmazott meg ilyen irányú igényeket.

Ha nem is túlontúl gyakran, de dugtam félre: egy kis konferencia-kaland, frissen elvált vigasztalásra szoruló asszonykák, régi facér életem újra felmelegített maradékai. Persze mindvégig vigyáztam az alapszabályra, csak szex és semmi románc. Aztán egy hosszabb távollét során tartósabb viszonyok alakulgattak, majd egy kis románc is ….. Nos, végül azzal fejeződött be, hogy otthagytam az első nejem. Ez majdnem tragédiával járt (öngyilkossági kísérlet), és nagyon nehezen dolgoztam fel a dolgot.

A mostani párommal már tíz éve élek, eleddig nem csaltam meg, habár mindkettőnknek megfordul, hogy „megkóstolnánk” mást is (és ezt meg is beszéltük) eszünkbe sem jut a nyílt házasság. Kacérkodunk más kombinációkkal (lehet, hogy csak fantázia marad), de a pár mivoltunk centrális

Nem minősítem azokat, akik ilyen kombinációkban élnek. Csak elmondtam, hogy a nyílt házasság olyan kombinációkat, pszichológiai helyzeteket eredményezhet, amelyeket nagyon nehéz kezelni. Az egyoldalú nyitás tapasztalata után a "párcentrikus" kapcsolat mellet voksolok.
(Ez egy válasz Esweit üzenetére (2007. 06. 02. szombat 11:04), amit ide kattintva olvashatsz)

Ez forró talaj,de kinek mi a jó,ki-mit fogad el,kinek milyen fontos az eskü,nekem az a véleményem(ezt tapasztalat nélkül mondom),hogy lehet színesíteni a szexet de,hogy mindenki menjen a saját feje után tőlem távol áll...de ezért ne szóljatok meg...

Már a kifejezés sem értelmes szerintem, mivel a házasság egy kötelék!

Amit "kinyitnak" az már nem házasság!

Kicsit elsüllyedt ez a topic, pedig azt hiszem érdekes.
Van valaki aki ilyen kapcsoaltban van? Ha nem is házasság de nyitott?

és nem vagy féltékeny? én az lennék, nem tudnám ezt megcsinálni (pláne házasságban)
"szeretjük egymást, meg minden más jó" de mégis esténként, néha, másnál landolok
Ha annyira jó a szex nállatok miért nyitott a házasságotok, miért adtok utat másnak is?
elnézést hogyh. megbántottalak, de én ezt elitélem...őszintén szólva nem értem hogy ennek mi a lényege...
persze hogy kell a szabadság, pici távolság a két fél között de azért ne essünk át a ló túloldalára.... (Ez egy válasz X üzenetére (2006. 06. 30. péntek 06:06), amit ide kattintva olvashatsz)

Magyarország 2007... (Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 06. 02. szombat 20:34), amit ide kattintva olvashatsz)

Hazudni kell..rossz kell lenni...es szepet mutatni. Es ha utalsz hazukalni...hat hazukazz....mert muszaly..
A jo lanyok a mennybe jutnak,a rosszak meg eljutnak mindenhova. (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2007. 06. 02. szombat 20:15), amit ide kattintva olvashatsz)

Azt nem állítottam h. jó vagyok...
Emberből vagyok, Nekem is vannak hibáim, rossz napjaim...
De ha egyszer utálok hazukálni akkor mit tegyek?
Például ez is a hibáim egyike... (Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 06. 02. szombat 20:09), amit ide kattintva olvashatsz)

Te Moncy !
Olvasgatom mindig hsz.det, kiveve a Komaromot...
Annyira igazakat-jokat irsz,hogy sokszor szinte faj. (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2007. 06. 02. szombat 20:02), amit ide kattintva olvashatsz)

Te azt hiszem nagggyon félre értelmezted a lassan 2 !!! évvel ezelőtti hsz-eimet...

Sztem Mi nem ismerjük Egymást...
Így nem tudhatod h. NEM kamu dumás vagyok, és nem kamuszöveg amit leírtam... Hanem ez a való igazság...

Nem hiszem h. a véremben van h. pasizzak, már csak ha abból indulok ki h. 12 évig voltam együtt a párommal és egyetlen egyszer sem csaltam meg, de még a gondolat sem fordult meg a fejemben...
És ha egy kezemen megszámolom az eddigi pasijaimat...
Nem büszkélkedhetek nagy trófeagyűjteménnyel


És megnyugtatlak sokat beszélgettünk, beszélgetünk az exférjemmel... És bátran mondhatom h. barátok vagyunk

Csak tudnám ki vagy h. ennyire töröd felettem a pálcát...

Aprópó - és meggyőződésem nemcsak egy férfinak kell megtartani a nőt és meghódítani... hanem a nőnek is férfit!! - ezen még nem gondolkodtál? ugye-ugye... lehet hogy másképp alakult volna az életed ha nem nem más faszán gondolkodsz! hanem a párodért tettél volna de ésszerűen... ennyire egyszerű a megoldás! egy férfi sokkal többre becsül egy tisztességes beszélgetést egy nővel mint az ilyen kamudumákat! evvel gondolom minden férfi egyetért... amikor tényleg a probléma van megoldva és nem hiszti van...

szerintem nincs igazad moncy semmiben... szimplán ez benne van a véredben és kész! hogy pasizz... kell az új ...! neked mindig ... ennyi! és ezt ilyen kamuszövegek mögé bújtatod hogy te milyen jó lennél... pedig csak mártír vagy... és lényeg hogy a férfi legyen a hibás! ez az igazság... ( és megvagy győződve hogy te mindent jól csinálsz)! és ha ilyen van még neked áll feljebb... tipikus nő aki nem látja be a hibáit... írj egy önismereti tesztet - de őszíntén... és lehet hogy te is meglepődsz! aki a kamudumád beveszi az pedig nagyon naiv! úraim legyen már eszetek!

tüzangyal nezetet vallom en is)))))))))

igazad van, éjszaka az ember már csak szőrfözik a neten és a gondolataiban! (és a végéről ráadásul lemaradt az idézőjel is!) (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 01. péntek 21:21), amit ide kattintva olvashatsz)

Akkor valószínű Ti egy tökéletes pár vagytok,akik megtalálták egymást minden téren... (Ez egy válasz X üzenetére (2006. 06. 30. péntek 06:06), amit ide kattintva olvashatsz)

Ez egy rakás közhely és semmi köze a topic címéhez.. (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 06. 01. péntek 00:08), amit ide kattintva olvashatsz)

"Milyen buktatói is vannak egy házasságnak? Tapasztalataim szerint az első évben azért borulnak fel a házasságok, mert a felek elhamarkodottan döntöttek, nem sikerül összecsiszolódniuk, "lakva ismerszik meg a másik" szindróma.

A hetedik év környéke azért válik ingoványos talajjá, mert a társak kezdenek lazítani: a nej koszlott, zsíros otthonkában ül le ebédelni, már nem tartja olyan fontosnak otthon a diszkrét sminket, nem hajtja annyira a tetszeniakarás. A férj is lazít, elfelejti a felesége számára is fontos dátumokat, beleböfög a kedvese kedvenc TV-sorozatába, fogmosás és fürdés nélkül szeretkezik, természetesen igényt tartva az orális szexre is. Ilyenkor egy kis odafigyeléssel, fantáziával, akarással megmenthető még a házasság. Az együvé tartozás érzését kell erősíteni -mint végig a házasság során-, néha egy csokor virág, gyertyafényes vacsora csodákat képes tenni egy hervadó kapcsolattal.

A következő stáció már nehezebb, ez a 11-14 év közötti időszak, amikor a gyerekek már kezdenek önállósodni, nem képviselnek már akkora összatartó erőt, mint korábban, a pohár is lassan kezd betelni, csak a felületi feszültség tartja benne az indulatokat, az ingerküszöb kezd a minimumra csökkenni. Leginkább a feleség dönt ebben az időszakban úgy, hogy még nem késő új életet kezdenie, illetve nem akarja folytatni a régit. Még van ereje és elszántsága változásokhoz. A férfiak ülnek a készben, haverokkal kocsma, otthon meleg vacsora, tiszta ing, kipucolt cipő, elodázható és ritkuló szex, ami már nélkülözi a játékosságot, a bújást, a símogatást. Kényelmes élet, kár lenne feladni.

Elérkeztünk az utolsó állomáshoz, amikor az asszonyok 38-40 évesek, a férjek 45-50 év körüliek többnyire. A férfiakban ekkor ébred fel az olthatatlan vágy a bizonyítás iránt: a hűdejópasivagyokmég-csakotthonnemmegy esete. Figyelme a nála tíz-húsz évvel fiatalabb hölgyek felé fordul, merevedési zavarait a párjára vetíti ki, újra naponta borotválkozik és locsolja magára a -szerinte, vagy az új csinike szerinti- legjobb illatot. "Tudom, hogy tartogat még valamit számomra az élet, mert megérdemlem" gondolkodás uralkodik el rajta. Belevág egy kiszámíthatatlan kapcsolatba, mert elvette az eszét az új hús illata, mert valaki másképpen nyúlt a nadrágjába, mert képes kikapcsolt agyával azt hinni, hogy ez a kapcsolat majd jobb lesz. A nők mások. Átfut az agyukon a gondolat: milyen lehet egy idegennel szeretkezni? Vajon milyen lehet egy idegen kéz érintése? Vágyik a símogatásra, becézésre, megértésre, a borzongásra, de egy részük itt meg is áll, legfeljebb gondolatban játsznak tovább, a valós életben nincs bátorságuk megvalósítani erotikus álmaikat. Pedig ez a kor az, amikor kiteljesedtek, érettek lettek, sikerült végre háttérbe szorítani a gátlásaikat, tudják élvezni a szeretkezés minden pillanatát, amit jobban kívánnak, mint valaha. Már nem akarnak igazán változtatni az életükön, hisz mindig is biztonságra vágytak, bár hűségük ritkán nyeri el méltó jutalmát.