no, ide is leteszem csomagom!
Na lassuk csak ... ki volt jo es ki nem....
Tündérkertben még ez sem lehetetlen:
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 12. 02. vasárnap 18:00), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (7767)
2007. 12. 02. vasárnap 18:00
Farkas Árpád:
HÓFÚVÁS
A havazás nagy körhintáin szállnak,
szédülnek a szélben a falvak,
porzik az égre a poroszka út.
Gyufaszál lobban
a hegyszorosokban,
s a hét kicsi törpe
rőt lobogója
ránk szabadult.
Kapja a szél, s már indigó éjben
szórja havát szanaszét.
Szilvalekvár tetején viríthat
így a penész!
S gyűl a fehérség bűne már bennem:
pelyhek galoppja
a mellkason át.
Hamari tej gyűl a csecsemőmellben
ilyen idejekorán.
Fut, fut a hó, a kis hegyiló
bokája benne meleg.
Élni a hó alatt is lehet jó,
de csattogó szélben érdemesebb.
ALAGUTAK A HÓBAN
Havaztam volna magam is - de lám, hogy megeredt!
Hatalmas, vad pelyhekben hull a hó a szülőföld felett.
Térdig, derékig, torkig ér,
suttogva fojtogat,
parázna habzás lepi el
a toronygombokat.
---------------------------
S már égigérő hóban a táj!
Moccanatlanul
e Nagy Pólyában a lét
hallgatni tanul.
Kaszák és kések éle
mennyboltig bebugyolálva,
fuldoklón fordul fehérbe
a falvak szuszogása,
nem koccan kő a kőhöz,
hótömte szájjal szól, aki beszél -
s nagy havak gyomrában az értelem
békésen elüldögél.
Alagutakat a hóban!
Milljomnyi egymást kereső utat!
Itt a szívdobogás is havat olvaszt,
s álmok keringnek
az öröm és kín
eltömíthetetlen járatain.
Városok, falvak szívhangja hallik,
kásásodik a tél tömött fehérje,
okos szenvedély, kétkedő hit,
működtessétek egymást kereső
tekinteteink
lézereit!
Alagutakat a hóban!
Hű szándék, mozdulat,
törékeny álom, didergő elme
ne éljen a hó húsában
örökre elkeverve.
S ha majd e mennyei vatta szánkból kifordul,
s nem a fagy bandái zenélnek,
viduljon taposó táncra a láb,
olvasszon világ-nagy termeket
körénk az Ének.
En is azon töröm fejecskemet,az elsö rögtön a Cekend alatt lenne Homorodfürdö es Marefalva közt,de mintha megse,mivel hianyzik az utmenti köfal (vagy nem emlekszem jol,nincs minden kanyarban..)
A masodikra meg csak tippelni tudok,mintha Sovideki taj lenne
Vagy a masodik is Udvarhely es Szereda között ?
(Ez egy válasz Stefi23 üzenetére (2007. 12. 02. vasárnap 18:29), amit ide kattintva olvashatsz)
A masodikra meg csak tippelni tudok,mintha Sovideki taj lenne
Vagy a masodik is Udvarhely es Szereda között ?
(Ez egy válasz Stefi23 üzenetére (2007. 12. 02. vasárnap 18:29), amit ide kattintva olvashatsz)
Szia! Hol készültek ezek a képek?
(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 12. 02. vasárnap 18:00), amit ide kattintva olvashatsz)
Farkas Árpád:
HÓFÚVÁS
A havazás nagy körhintáin szállnak,
szédülnek a szélben a falvak,
porzik az égre a poroszka út.
Gyufaszál lobban
a hegyszorosokban,
s a hét kicsi törpe
rőt lobogója
ránk szabadult.
Kapja a szél, s már indigó éjben
szórja havát szanaszét.
Szilvalekvár tetején viríthat
így a penész!
S gyűl a fehérség bűne már bennem:
pelyhek galoppja
a mellkason át.
Hamari tej gyűl a csecsemőmellben
ilyen idejekorán.
Fut, fut a hó, a kis hegyiló
bokája benne meleg.
Élni a hó alatt is lehet jó,
de csattogó szélben érdemesebb.
ALAGUTAK A HÓBAN
Havaztam volna magam is - de lám, hogy megeredt!
Hatalmas, vad pelyhekben hull a hó a szülőföld felett.
Térdig, derékig, torkig ér,
suttogva fojtogat,
parázna habzás lepi el
a toronygombokat.
---------------------------
S már égigérő hóban a táj!
Moccanatlanul
e Nagy Pólyában a lét
hallgatni tanul.
Kaszák és kések éle
mennyboltig bebugyolálva,
fuldoklón fordul fehérbe
a falvak szuszogása,
nem koccan kő a kőhöz,
hótömte szájjal szól, aki beszél -
s nagy havak gyomrában az értelem
békésen elüldögél.
Alagutakat a hóban!
Milljomnyi egymást kereső utat!
Itt a szívdobogás is havat olvaszt,
s álmok keringnek
az öröm és kín
eltömíthetetlen járatain.
Városok, falvak szívhangja hallik,
kásásodik a tél tömött fehérje,
okos szenvedély, kétkedő hit,
működtessétek egymást kereső
tekinteteink
lézereit!
Alagutakat a hóban!
Hű szándék, mozdulat,
törékeny álom, didergő elme
ne éljen a hó húsában
örökre elkeverve.
S ha majd e mennyei vatta szánkból kifordul,
s nem a fagy bandái zenélnek,
viduljon taposó táncra a láb,
olvasszon világ-nagy termeket
körénk az Ének.
Törölt felhasználó (7767)
2007. 12. 02. vasárnap 18:00
Farkas Árpád:
HÓFÚVÁS
A havazás nagy körhintáin szállnak,
szédülnek a szélben a falvak,
porzik az égre a poroszka út.
Gyufaszál lobban
a hegyszorosokban,
s a hét kicsi törpe
rőt lobogója
ránk szabadult.
Kapja a szél, s már indigó éjben
szórja havát szanaszét.
Szilvalekvár tetején viríthat
így a penész!
S gyűl a fehérség bűne már bennem:
pelyhek galoppja
a mellkason át.
Hamari tej gyűl a csecsemőmellben
ilyen idejekorán.
Fut, fut a hó, a kis hegyiló
bokája benne meleg.
Élni a hó alatt is lehet jó,
de csattogó szélben érdemesebb.
ALAGUTAK A HÓBAN
Havaztam volna magam is - de lám, hogy megeredt!
Hatalmas, vad pelyhekben hull a hó a szülőföld felett.
Térdig, derékig, torkig ér,
suttogva fojtogat,
parázna habzás lepi el
a toronygombokat.
---------------------------
S már égigérő hóban a táj!
Moccanatlanul
e Nagy Pólyában a lét
hallgatni tanul.
Kaszák és kések éle
mennyboltig bebugyolálva,
fuldoklón fordul fehérbe
a falvak szuszogása,
nem koccan kő a kőhöz,
hótömte szájjal szól, aki beszél -
s nagy havak gyomrában az értelem
békésen elüldögél.
Alagutakat a hóban!
Milljomnyi egymást kereső utat!
Itt a szívdobogás is havat olvaszt,
s álmok keringnek
az öröm és kín
eltömíthetetlen járatain.
Városok, falvak szívhangja hallik,
kásásodik a tél tömött fehérje,
okos szenvedély, kétkedő hit,
működtessétek egymást kereső
tekinteteink
lézereit!
Alagutakat a hóban!
Hű szándék, mozdulat,
törékeny álom, didergő elme
ne éljen a hó húsában
örökre elkeverve.
S ha majd e mennyei vatta szánkból kifordul,
s nem a fagy bandái zenélnek,
viduljon taposó táncra a láb,
olvasszon világ-nagy termeket
körénk az Ének.
Farkas Árpád:
HÓFÚVÁS
A havazás nagy körhintáin szállnak,
szédülnek a szélben a falvak,
porzik az égre a poroszka út.
Gyufaszál lobban
a hegyszorosokban,
s a hét kicsi törpe
rőt lobogója
ránk szabadult.
Kapja a szél, s már indigó éjben
szórja havát szanaszét.
Szilvalekvár tetején viríthat
így a penész!
S gyűl a fehérség bűne már bennem:
pelyhek galoppja
a mellkason át.
Hamari tej gyűl a csecsemőmellben
ilyen idejekorán.
Fut, fut a hó, a kis hegyiló
bokája benne meleg.
Élni a hó alatt is lehet jó,
de csattogó szélben érdemesebb.
ALAGUTAK A HÓBAN
Havaztam volna magam is - de lám, hogy megeredt!
Hatalmas, vad pelyhekben hull a hó a szülőföld felett.
Térdig, derékig, torkig ér,
suttogva fojtogat,
parázna habzás lepi el
a toronygombokat.
---------------------------
S már égigérő hóban a táj!
Moccanatlanul
e Nagy Pólyában a lét
hallgatni tanul.
Kaszák és kések éle
mennyboltig bebugyolálva,
fuldoklón fordul fehérbe
a falvak szuszogása,
nem koccan kő a kőhöz,
hótömte szájjal szól, aki beszél -
s nagy havak gyomrában az értelem
békésen elüldögél.
Alagutakat a hóban!
Milljomnyi egymást kereső utat!
Itt a szívdobogás is havat olvaszt,
s álmok keringnek
az öröm és kín
eltömíthetetlen járatain.
Városok, falvak szívhangja hallik,
kásásodik a tél tömött fehérje,
okos szenvedély, kétkedő hit,
működtessétek egymást kereső
tekinteteink
lézereit!
Alagutakat a hóban!
Hű szándék, mozdulat,
törékeny álom, didergő elme
ne éljen a hó húsában
örökre elkeverve.
S ha majd e mennyei vatta szánkból kifordul,
s nem a fagy bandái zenélnek,
viduljon taposó táncra a láb,
olvasszon világ-nagy termeket
körénk az Ének.
Reményik Sándor - Gyopár
Azt mondta valaki:
A Korongyoson gyopár is terem.
Azóta vágyaimnak netovábbja
A Korongyos-tető.
Róla álmodom nappal-éjjel,
S a pici fehér csillagokról,
Mik szikráznak a vad kövek között.
Mert úgy lehet:
Egy hullócsillag szállt alá oda,
Ép a Korongyos tetejére.
Honnan indult: ki tudja azt?
Talán egy nagyváros felett
Látta útrakelni egy ifjú pár,
Sikoltó ívét elkísérték szemmel,
Míg legörbült a sötét horizontra.
Találgatták: vajjon hol nyugszik meg?
Hát ide hullt.
Ide, a Korongyos-tetőre.
Ezer darabra hullott széjjel,
De üdvösségét megtalálta.
S minden kis része csillagalakú lett:
Így született a havasi gyopár.
Azt mondta valaki:
A Korongyoson gyopár is terem.
Azóta vágyaimnak netovábbja
A Korongyos-tető.
Róla álmodom nappal-éjjel,
S a pici fehér csillagokról,
Mik szikráznak a vad kövek között.
Mert úgy lehet:
Egy hullócsillag szállt alá oda,
Ép a Korongyos tetejére.
Honnan indult: ki tudja azt?
Talán egy nagyváros felett
Látta útrakelni egy ifjú pár,
Sikoltó ívét elkísérték szemmel,
Míg legörbült a sötét horizontra.
Találgatták: vajjon hol nyugszik meg?
Hát ide hullt.
Ide, a Korongyos-tetőre.
Ezer darabra hullott széjjel,
De üdvösségét megtalálta.
S minden kis része csillagalakú lett:
Így született a havasi gyopár.
nagyon ritkán jön "alsó", és a "bank" én vagyok!
ha folytatod az offot, akkor büntiből nem téged foglak tiltani,
hanem ideiglenesen bezárom a topicot,
és rá fogsz jönni, hogy azzal másokkal is kibaszarintasz!
(Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 11. 30. péntek 17:32), amit ide kattintva olvashatsz)
ha folytatod az offot, akkor büntiből nem téged foglak tiltani,
hanem ideiglenesen bezárom a topicot,
és rá fogsz jönni, hogy azzal másokkal is kibaszarintasz!
(Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 11. 30. péntek 17:32), amit ide kattintva olvashatsz)
én meg offolok
firkallok egyet a tiztizenkilencre....erdemes.
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 11. 30. péntek 17:01), amit ide kattintva olvashatsz)
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 11. 30. péntek 17:01), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 11. 30. péntek 17:01
takarít indok nélkül!
(na egy ici-pici indok: itt ebben a topicban nincs semmi beszólás -Szoni- és nem érdemes vitatkozni!)
(na egy ici-pici indok: itt ebben a topicban nincs semmi beszólás -Szoni- és nem érdemes vitatkozni!)
Es nem erdemes provokalni. nem illdomos.
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 11. 30. péntek 17:01), amit ide kattintva olvashatsz)
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 11. 30. péntek 17:01), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 11. 30. péntek 17:01
takarít indok nélkül!
(na egy ici-pici indok: itt ebben a topicban nincs semmi beszólás -Szoni- és nem érdemes vitatkozni!)
(na egy ici-pici indok: itt ebben a topicban nincs semmi beszólás -Szoni- és nem érdemes vitatkozni!)
takarít indok nélkül!
(na egy ici-pici indok: itt ebben a topicban nincs semmi beszólás -Szoni- és nem érdemes vitatkozni!)
(na egy ici-pici indok: itt ebben a topicban nincs semmi beszólás -Szoni- és nem érdemes vitatkozni!)
Kylie Minogue and Nick Cave - Ahol a vad rózsák nőnek (Where the wild roses grow)
Ahol a vad rózsák nőnek
Vad Rózsának hívnak
De az igazi nevem Elisa Day
Hogy miért hívnak így, nem tudom
Az én nevem Elisa Day
Az első napon, mikor megláttam, tudtam, hogy ő az
A szemembe nézett, és mosolygott
Az ajkai olyanok voltak, mint a rózsák
Lenn a folyónál; vadak, véresek
Amikor kopogtatott az ajtómon, és belépett
Ölelő karjában már nem reszkettem
Ő lesz nekem az első; óvatos kezekkel
Letörölte az arcomon futó könnyeket
A második napon rózsát hoztam neki
A legszebb nő, akit valaha láttam
Megkérdeztem, "Akarod tudni, hol nőnek
Az ilyen szabad, édesen vörös rózsák?"
A második napon egyetlen vörös rózsával érkezett
Megkérdezte, "Nekem adod minden bánatod?"
Bólintottam, miközben az ágyra feküdtem
Kérdezte, "Ha megmutatom a rózsákat, követsz majd?"
A harmadik napon a folyóhoz vitt
Megmutatta a rózsákat és megcsókolt
Egy elmormolt szó volt az utolsó, amit hallottam
Ahogy fölém térdelt, egy kővel a kezében
Az utolsó napon elvittem oda, ahol a vadrózsák nőnek
Lefeküdt a partra, a szél halk volt, akár egy tolvaj
Búcsúcsókot váltottunk, "Minden szépnek meg kell halnia"
Letérdeltem, és egy rózsát tettem a fogai közé
_______________________________________
Where the wild roses grow
They call me The Wild Rose
But my name was Elisa Day
Why they call me it I do not know
For my name was Elisa Day
From the first day I saw her I knew she was the one
She stared in my eyes and smiled
For her lips were the colour of the roses
That grew down the river, all bloody and wild
When he knocked on my door and entered the room
My trembling subsided in his sure embrace
He would be my first man, and with a careful hand
He wiped at the tears that ran down my face
On the second day I brought her a flower
She was more beautiful than any woman I'd seen
I said, "Do you know where the wild roses grow
So sweet and scarlet and free?"
On the second day he came with a single red rose
Said: "Will you give me your loss and your sorrow"
I nodded my head, as I lay on the bed
He said, "If I show you the roses, will you follow?"
On the third day he took me to the river
He showed me the roses and we kissed
And the last thing I heard was a muttered word
As he knelt above me with a rock in his fist
On the last day I took her where the wild roses grow
And she lay on the bank, the wind light as a thief
And I kissed her goodbye, said, "All beauty must die"
And knelt down and planted a rose between her teeth
Ahol a vad rózsák nőnek
Vad Rózsának hívnak
De az igazi nevem Elisa Day
Hogy miért hívnak így, nem tudom
Az én nevem Elisa Day
Az első napon, mikor megláttam, tudtam, hogy ő az
A szemembe nézett, és mosolygott
Az ajkai olyanok voltak, mint a rózsák
Lenn a folyónál; vadak, véresek
Amikor kopogtatott az ajtómon, és belépett
Ölelő karjában már nem reszkettem
Ő lesz nekem az első; óvatos kezekkel
Letörölte az arcomon futó könnyeket
A második napon rózsát hoztam neki
A legszebb nő, akit valaha láttam
Megkérdeztem, "Akarod tudni, hol nőnek
Az ilyen szabad, édesen vörös rózsák?"
A második napon egyetlen vörös rózsával érkezett
Megkérdezte, "Nekem adod minden bánatod?"
Bólintottam, miközben az ágyra feküdtem
Kérdezte, "Ha megmutatom a rózsákat, követsz majd?"
A harmadik napon a folyóhoz vitt
Megmutatta a rózsákat és megcsókolt
Egy elmormolt szó volt az utolsó, amit hallottam
Ahogy fölém térdelt, egy kővel a kezében
Az utolsó napon elvittem oda, ahol a vadrózsák nőnek
Lefeküdt a partra, a szél halk volt, akár egy tolvaj
Búcsúcsókot váltottunk, "Minden szépnek meg kell halnia"
Letérdeltem, és egy rózsát tettem a fogai közé
_______________________________________
Where the wild roses grow
They call me The Wild Rose
But my name was Elisa Day
Why they call me it I do not know
For my name was Elisa Day
From the first day I saw her I knew she was the one
She stared in my eyes and smiled
For her lips were the colour of the roses
That grew down the river, all bloody and wild
When he knocked on my door and entered the room
My trembling subsided in his sure embrace
He would be my first man, and with a careful hand
He wiped at the tears that ran down my face
On the second day I brought her a flower
She was more beautiful than any woman I'd seen
I said, "Do you know where the wild roses grow
So sweet and scarlet and free?"
On the second day he came with a single red rose
Said: "Will you give me your loss and your sorrow"
I nodded my head, as I lay on the bed
He said, "If I show you the roses, will you follow?"
On the third day he took me to the river
He showed me the roses and we kissed
And the last thing I heard was a muttered word
As he knelt above me with a rock in his fist
On the last day I took her where the wild roses grow
And she lay on the bank, the wind light as a thief
And I kissed her goodbye, said, "All beauty must die"
And knelt down and planted a rose between her teeth
köszönöm,
ez az egyik kedvenc számom (és az egyik legszebb lírai modern dallam és szöveg)
de ne búcsúzkodj, mert nincs értelme, és ne magad büntesd mások hibái és vétkei miatt!!!
(bródyt és halász jucit is szeretem) (Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 11. 25. vasárnap 21:42), amit ide kattintva olvashatsz)
ez az egyik kedvenc számom (és az egyik legszebb lírai modern dallam és szöveg)
de ne búcsúzkodj, mert nincs értelme, és ne magad büntesd mások hibái és vétkei miatt!!!
(bródyt és halász jucit is szeretem) (Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 11. 25. vasárnap 21:42), amit ide kattintva olvashatsz)
Where The
Wild Roses (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 11. 25. vasárnap 21:35), amit ide kattintva olvashatsz)
Wild Roses (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 11. 25. vasárnap 21:35), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 11. 25. vasárnap 21:35
miért nem az idézetekhez v. a bölcsességekhez teszed be ezeket a hsz-ket???
itt, így és ebben a topicban egyes mondatok félreérthetőek, vagy olyan dolgok is belemagyarázhatóak, amik vitákat válthatnak ki!!!
korábban írtuk, hogy indoklás nélkül moderálunk ebben a topicban!
(javaslom tedd őket a helyükre, még akkor is, ha úgy érzed jelenleg itt a helye!)
itt, így és ebben a topicban egyes mondatok félreérthetőek, vagy olyan dolgok is belemagyarázhatóak, amik vitákat válthatnak ki!!!
korábban írtuk, hogy indoklás nélkül moderálunk ebben a topicban!
(javaslom tedd őket a helyükre, még akkor is, ha úgy érzed jelenleg itt a helye!)
miért nem az idézetekhez v. a bölcsességekhez teszed be ezeket a hsz-ket???
itt, így és ebben a topicban egyes mondatok félreérthetőek, vagy olyan dolgok is belemagyarázhatóak, amik vitákat válthatnak ki!!!
korábban írtuk, hogy indoklás nélkül moderálunk ebben a topicban!
(javaslom tedd őket a helyükre, még akkor is, ha úgy érzed jelenleg itt a helye!) (Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 11. 25. vasárnap 20:42), amit ide kattintva olvashatsz)
itt, így és ebben a topicban egyes mondatok félreérthetőek, vagy olyan dolgok is belemagyarázhatóak, amik vitákat válthatnak ki!!!
korábban írtuk, hogy indoklás nélkül moderálunk ebben a topicban!
(javaslom tedd őket a helyükre, még akkor is, ha úgy érzed jelenleg itt a helye!) (Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 11. 25. vasárnap 20:42), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 11. 25. vasárnap 20:42
Könyvtárakat írtak tele azzal, hogy mik a jogaid ezen a földön. Pedig csak egyetlen igazi jogod van: békében élni. De éppen erről feledkeznek meg leggyakrabban.
............
Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
.................
Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.
...........
Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.
....................
A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik.
............
Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
.................
Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.
...........
Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.
....................
A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik.
Ma megfogta kezem...
Ma megfogta kezem
S ki, a határba vezetett a bánat,
Nézni
A hó alatt a gyönge, gyér füszálat
S nézni süppedt, régi sirok felett
Az örök, élő repkénylevelet.
Akartam tudni: mit álmodtanak
Karácsonykor a fák,
S a törzsek most is oly hatalmasak
S büszke fejük a vihart éppúgy állja,
Mióta letört
S lehullott a mi fejünk koronája?
Fürkészni mentem távolát az égnek.
Hogy ép-e még a kékje,
Mióta minket darabokra tépnek?
És mentem látni: régi még a táj,
Mióta a mi szívünk jobban fáj?
S láttam: a táj a régi, régi volt.
A nagy határban szűzi csend honolt.
Az ősi fűzek hallgatagon álltak,
Láttam a hó alatt a gyér füszálat,
Az örökélő repkénylevelet
Süppedt sírok felett...
S lehajtottam lassan a fejemet,
Kerestem a közömböst, a nagyot,
Valamit, ami nem változhatott,
Valamit, ami régi
És amibe még megfogódzhatok,
S mikor megtaláltam a régi tájt,
Az is fájt.
Valaki dúdolt: régi volt a nóta
S én mégis tudtam,
Tudtam, hogy minden, minden más azóta.
Ma megfogta kezem
S ki, a határba vezetett a bánat,
Nézni
A hó alatt a gyönge, gyér füszálat
S nézni süppedt, régi sirok felett
Az örök, élő repkénylevelet.
Akartam tudni: mit álmodtanak
Karácsonykor a fák,
S a törzsek most is oly hatalmasak
S büszke fejük a vihart éppúgy állja,
Mióta letört
S lehullott a mi fejünk koronája?
Fürkészni mentem távolát az égnek.
Hogy ép-e még a kékje,
Mióta minket darabokra tépnek?
És mentem látni: régi még a táj,
Mióta a mi szívünk jobban fáj?
S láttam: a táj a régi, régi volt.
A nagy határban szűzi csend honolt.
Az ősi fűzek hallgatagon álltak,
Láttam a hó alatt a gyér füszálat,
Az örökélő repkénylevelet
Süppedt sírok felett...
S lehajtottam lassan a fejemet,
Kerestem a közömböst, a nagyot,
Valamit, ami nem változhatott,
Valamit, ami régi
És amibe még megfogódzhatok,
S mikor megtaláltam a régi tájt,
Az is fájt.
Valaki dúdolt: régi volt a nóta
S én mégis tudtam,
Tudtam, hogy minden, minden más azóta.
Üzenet haza
Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszra,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad
És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad
Maradnak az igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.
Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszra,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad
És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad
Maradnak az igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.
