AHONNAN INDULT
Szombaton a falu mozijában általában két előadás volt, egy a korai, és egy
az esti. Az esti előadásra 14 éven aluliak nem mehettek, szülői kísérettel sem, és
ezt szigorúan betartatták. A mozi a kor színvonalához képest modern volt,
igaz ez a mára faluvá degradálódott település, valamikor járási székhely volt.
Az esti előadás előtt Péter örömmel fedezte fel, hogy a két barátnő is ott van,
már jogosan jöhettek az esti moziba, befejezték az általánost.
Odament hozzájuk, és felajánlotta, hogy sorban áll a jegyekért, amit a lányok
örömmel elfogadtak. Az erkélyre vett jegyet, majdnem a leghátsó sorba,
és a két lány között foglalt helyet. Már az előadás megkezdése után a híradó
alatt megfogta Ágnes kezét, aki kicsit elhúzta de végül is engedte megfogni.
Valósággal remegett a keze, lehetett érezni a vibrálást ami a lányban
lejátszódott. Az előadás alatt végig fogták egymás kezét, egy pillanatra sem
engedték el, és érezték mindketten a forróságot, ami a kezűkön átsütött.
Elkezdődött egy szerelem, ami hosszú éveken keresztül tartott, hogy mikor
lett vége, azt nehéz utólag megállapítani. Tény, hogy mindkettőjük részéről
nagyon sokáig tartott.
Szombaton a falu mozijában általában két előadás volt, egy a korai, és egy
az esti. Az esti előadásra 14 éven aluliak nem mehettek, szülői kísérettel sem, és
ezt szigorúan betartatták. A mozi a kor színvonalához képest modern volt,
igaz ez a mára faluvá degradálódott település, valamikor járási székhely volt.
Az esti előadás előtt Péter örömmel fedezte fel, hogy a két barátnő is ott van,
már jogosan jöhettek az esti moziba, befejezték az általánost.
Odament hozzájuk, és felajánlotta, hogy sorban áll a jegyekért, amit a lányok
örömmel elfogadtak. Az erkélyre vett jegyet, majdnem a leghátsó sorba,
és a két lány között foglalt helyet. Már az előadás megkezdése után a híradó
alatt megfogta Ágnes kezét, aki kicsit elhúzta de végül is engedte megfogni.
Valósággal remegett a keze, lehetett érezni a vibrálást ami a lányban
lejátszódott. Az előadás alatt végig fogták egymás kezét, egy pillanatra sem
engedték el, és érezték mindketten a forróságot, ami a kezűkön átsütött.
Elkezdődött egy szerelem, ami hosszú éveken keresztül tartott, hogy mikor
lett vége, azt nehéz utólag megállapítani. Tény, hogy mindkettőjük részéről
nagyon sokáig tartott.
A DIÁKÉVEK
A diákévek alatt rendszeresen leveleztek, nem volt olyan hét, legalább egy levelet
ne váltottak volna. Igazi szerelem volt, tele vágyakozással.
Nyaranta, és az iskolai szünetekben otthon rendszeresen találkoztak, sétáltak,
és tervezgették a jövőjüket. Péter sokáig nem tudta meg, hogy a lány apja
nagyon rossz szemmel nézte ezt a kapcsolatot, ellentétben az anyjával aki
örült, hogy a lányát boldognak látja. Sosem ment a tanulás rovására nála,
sőt az iskola harmadik, negyedik évében sokat javult a bizonyítványa.
Közben Péter elvégezte a technikumot, és egy megyeszékhelyi vállalatnál
lett technológus. Ettől kezdve, hogy keresettel rendelkezett, rendszeresen
látogatta a tőle 150 km-re lévő szerelmét, legalább havonta egyszer.
Volt egy csendes kis cukrászda abban a városban, a személyzet már ismerte
őket. Mindig meghúzódtak a sarokban egy kétszemélyes asztalnál, és halkan
beszélgettek, sokszor csak nézték szótlanul egymást, ők már olvastak egymás
tekintetében. Szerették a csokifagyit, és sherry brandyt ittak hozzá, amit
ráöntöttek a fagyira. Ősszel, és télen mindig idejöttek, egészen estig
amíg a vonat indult, itt beszélgettek. Péter vonata még előtte indult, mire
Ágnesnek is vissza kellett menni a kollégiumba.
Tavasszal, és ha már jobb idő volt, kimentek a városon kívülre sétáltak
az erdőben, és boldogok voltak mindketten. Ágnes többször említette, hogy
szüleinek tudomása van a találkáikról, és az apja sokat veszekszik ezért vele.
A diákévek alatt rendszeresen leveleztek, nem volt olyan hét, legalább egy levelet
ne váltottak volna. Igazi szerelem volt, tele vágyakozással.
Nyaranta, és az iskolai szünetekben otthon rendszeresen találkoztak, sétáltak,
és tervezgették a jövőjüket. Péter sokáig nem tudta meg, hogy a lány apja
nagyon rossz szemmel nézte ezt a kapcsolatot, ellentétben az anyjával aki
örült, hogy a lányát boldognak látja. Sosem ment a tanulás rovására nála,
sőt az iskola harmadik, negyedik évében sokat javult a bizonyítványa.
Közben Péter elvégezte a technikumot, és egy megyeszékhelyi vállalatnál
lett technológus. Ettől kezdve, hogy keresettel rendelkezett, rendszeresen
látogatta a tőle 150 km-re lévő szerelmét, legalább havonta egyszer.
Volt egy csendes kis cukrászda abban a városban, a személyzet már ismerte
őket. Mindig meghúzódtak a sarokban egy kétszemélyes asztalnál, és halkan
beszélgettek, sokszor csak nézték szótlanul egymást, ők már olvastak egymás
tekintetében. Szerették a csokifagyit, és sherry brandyt ittak hozzá, amit
ráöntöttek a fagyira. Ősszel, és télen mindig idejöttek, egészen estig
amíg a vonat indult, itt beszélgettek. Péter vonata még előtte indult, mire
Ágnesnek is vissza kellett menni a kollégiumba.
Tavasszal, és ha már jobb idő volt, kimentek a városon kívülre sétáltak
az erdőben, és boldogok voltak mindketten. Ágnes többször említette, hogy
szüleinek tudomása van a találkáikról, és az apja sokat veszekszik ezért vele.
KATONASÁG
Péter húsz éves lett, megkapta a behívót, Ágnes akkor volt utolsó éves az
Iskolában. A faluból 7-8 fiatal kapta meg a behívóparancsot, abban az időben
nehéz volt kibújni a sorkatonaság alól. Péternek szerencséje volt, a megyeszékhelyre került,
nem vitték el az ország másik végébe. Tulajdonképpen otthon
maradt, csak más minőségben. Nehéz volt a kiképzés, azon a télen szokatlanul
kemény hideg volt, ami megnehezítette hősünk katonává válását.
A katonai eskü letétele után Péter kitűnt rajzkészségével, (ő készítette szakasza
eskü névsorát) és átvezényelték századírnoknak. Aki járatos a sereg felépítésében,
az tudja, hogy ez maga a főnyeremény egy sorkatonának, aki ráadásul elsőéves.
Nem maradt ez így sokáig, mert hősünk egy technikai versenyt is megnyert, és
két hónapi sorkatonáskodás után, hadosztályírnok lett. Ez állandó kimaradással,
és különböző előnyökkel járt. Mondhatnám aranyélete lett volna, ha Ágnessel
tudott volna találkozni, akit bevonulása óta nem látott. Ebben az évben fejezte be
a technikumot, és a leveleiben (ami ekkor is rendszeres volt) kérte Pétert, hogy
találkozzanak. Már nyár volt amikor újra találkoztak, Péter szabadságot kért és
polgári ruha viselésére engedélyt, ne egyenruhában kelljen menni szerelméhez.
Ágnes ekkor egy osztálytársnőjénél nyaralt egy kisvárosban, ami nem messze volt
attól a várostól ahol járt középiskolába. Egy szombati gyönyörű nyári nap volt,
amikor az állomáson Péter leszállt a vonatról. Sokáig nem tudták elengedni
egymást, ölelték, csókolták a másikat.
Kimentek a városon kívülre, egy erdőben, árnyas helyen voltak egész nap.
Ágnes ekkor már betöltötte a 18 évét, Péter a huszadikat, ráadásul azon
a nyári napon. Megtörtént az ami egy férfi és egy nő között megtörténhet,
és boldogok voltak, nagyon boldogok. Ágnes Péternek adta azt amit az életben
csak egyszer lehet odaadni. Tervezgették, ha Péter leszerel, Ágnes is dolgozni fog,
összekötik a jövőjüket, és ebben senki sem gátolhatja meg őket. Nem így történt.
Péter húsz éves lett, megkapta a behívót, Ágnes akkor volt utolsó éves az
Iskolában. A faluból 7-8 fiatal kapta meg a behívóparancsot, abban az időben
nehéz volt kibújni a sorkatonaság alól. Péternek szerencséje volt, a megyeszékhelyre került,
nem vitték el az ország másik végébe. Tulajdonképpen otthon
maradt, csak más minőségben. Nehéz volt a kiképzés, azon a télen szokatlanul
kemény hideg volt, ami megnehezítette hősünk katonává válását.
A katonai eskü letétele után Péter kitűnt rajzkészségével, (ő készítette szakasza
eskü névsorát) és átvezényelték századírnoknak. Aki járatos a sereg felépítésében,
az tudja, hogy ez maga a főnyeremény egy sorkatonának, aki ráadásul elsőéves.
Nem maradt ez így sokáig, mert hősünk egy technikai versenyt is megnyert, és
két hónapi sorkatonáskodás után, hadosztályírnok lett. Ez állandó kimaradással,
és különböző előnyökkel járt. Mondhatnám aranyélete lett volna, ha Ágnessel
tudott volna találkozni, akit bevonulása óta nem látott. Ebben az évben fejezte be
a technikumot, és a leveleiben (ami ekkor is rendszeres volt) kérte Pétert, hogy
találkozzanak. Már nyár volt amikor újra találkoztak, Péter szabadságot kért és
polgári ruha viselésére engedélyt, ne egyenruhában kelljen menni szerelméhez.
Ágnes ekkor egy osztálytársnőjénél nyaralt egy kisvárosban, ami nem messze volt
attól a várostól ahol járt középiskolába. Egy szombati gyönyörű nyári nap volt,
amikor az állomáson Péter leszállt a vonatról. Sokáig nem tudták elengedni
egymást, ölelték, csókolták a másikat.
Kimentek a városon kívülre, egy erdőben, árnyas helyen voltak egész nap.
Ágnes ekkor már betöltötte a 18 évét, Péter a huszadikat, ráadásul azon
a nyári napon. Megtörtént az ami egy férfi és egy nő között megtörténhet,
és boldogok voltak, nagyon boldogok. Ágnes Péternek adta azt amit az életben
csak egyszer lehet odaadni. Tervezgették, ha Péter leszerel, Ágnes is dolgozni fog,
összekötik a jövőjüket, és ebben senki sem gátolhatja meg őket. Nem így történt.
LESZERELÉS UTÁNI ÉVEK
Péter a levelekben semmit nem vett észre, nem érezte a közelgő veszélyt.
Azt tudta, hogy el akarnak költözni a faluból, és az apját egy másik
városba helyezik magasabb beosztásba, de nem tartott a távolságtól.
Még ezen a nyáron, Péter a szülőfalujában búcsúkor összefutott az
édesapjával, aki magas rangú katonatiszt volt Budapesten. Az apja
megígérte, hogy leszerelteti, egy év után. Péter hitte is meg nem is.
Pedig így történt, az apja állta a szavát, lement a helyőrségbe,
a legmagasabb parancsnokot régóta ismerte, és barátként üdvözölte.
Hősünk 3 nap múlva civil lett, közvetlen főnöke nagy megdöbbenésére.
Újra elkezdett dolgozni, és szombatonként ment a másik városba
Ekkor már saját motorkerékpárján. Ágnes is annál a cégnél dolgozott
ahol az apja, technikusi beosztásban.
Közben Ágnes gyönyörű nővé fejlődött, a férfiak megfordultak utána.
A következő tavasz, és nyár rengeteg örömöt hozott a számukra.
Kirándultak, fürödtek a Balatonban, egész napos programokat
beszéltek meg, és sok kellemes órában volt részük, elmentek egy
dunántúli nagyvárosba, ahol Péter tanult. Boldogok voltak,
együtt tervezgették a jövőt. Pétert csábították egy másik munkahelyre
ahol szolgálati lakást kapott volna, ez nagy öröm volt a számukra,
mert tudták, hogy szülői belegyezés nélkül támogatásra nem számíthatnak.
Eljött az ősz, ritkultak a programok, és a találkozások, de a levelek ekkor
is jöttek-mentek és mindig vágyakozással, bizakodással voltak tele.
Péter a levelekben semmit nem vett észre, nem érezte a közelgő veszélyt.
Azt tudta, hogy el akarnak költözni a faluból, és az apját egy másik
városba helyezik magasabb beosztásba, de nem tartott a távolságtól.
Még ezen a nyáron, Péter a szülőfalujában búcsúkor összefutott az
édesapjával, aki magas rangú katonatiszt volt Budapesten. Az apja
megígérte, hogy leszerelteti, egy év után. Péter hitte is meg nem is.
Pedig így történt, az apja állta a szavát, lement a helyőrségbe,
a legmagasabb parancsnokot régóta ismerte, és barátként üdvözölte.
Hősünk 3 nap múlva civil lett, közvetlen főnöke nagy megdöbbenésére.
Újra elkezdett dolgozni, és szombatonként ment a másik városba
Ekkor már saját motorkerékpárján. Ágnes is annál a cégnél dolgozott
ahol az apja, technikusi beosztásban.
Közben Ágnes gyönyörű nővé fejlődött, a férfiak megfordultak utána.
A következő tavasz, és nyár rengeteg örömöt hozott a számukra.
Kirándultak, fürödtek a Balatonban, egész napos programokat
beszéltek meg, és sok kellemes órában volt részük, elmentek egy
dunántúli nagyvárosba, ahol Péter tanult. Boldogok voltak,
együtt tervezgették a jövőt. Pétert csábították egy másik munkahelyre
ahol szolgálati lakást kapott volna, ez nagy öröm volt a számukra,
mert tudták, hogy szülői belegyezés nélkül támogatásra nem számíthatnak.
Eljött az ősz, ritkultak a programok, és a találkozások, de a levelek ekkor
is jöttek-mentek és mindig vágyakozással, bizakodással voltak tele.
SZAKÍTÁS
Történt egy napon, Pétert munkahelyén kereste telefonon Ágnes,
ami nagyon ritkán szokott előfordulni. Kérte, hogy ha tud még aznap
menjen el hozzá, és öt órakor a szokott presszóban találkozzanak.
Vegyes érzelmekkel, indult az útnak, már ősz volt, és motorozni
meglehetősen hűvös. Már öt óra előtt ott volt a szokott helyen, és
perceken belül Ágnes is megérkezett. Nem látszott rajta semmi
szokatlan, kedves volt, megpuszilta Pétert, és hosszan nézett a
szemébe ahogy máskor is szokta, közben simogatta az arcát.
Mindenről beszélgettek, de lehetett érezni a feszültséget. Péter
Nem kérdezett semmit. Besötétedett, az eső eleredt.
Ágnes kérte, hogy kisérje haza. A házuktól tisztes távolban megálltak,
és behúzódtak az eső elől egy fa alá. Fogták egymás kezét, és
egymást néztek. Ágnes szóalt meg elsőnek, elcsukló hangon.
Péter, megkérték a kezem, mit tegyek? Döbbent csend, majd Péter
elhúzta a kezét. Lehajtotta a fejét, lassan sarkonfordult, és elindult
az ellenkező irányba. Péter ne! Hallotta a hátamögül, megállt, és várt.
A szeméből potyogtak a könnyek, nem mert megfordulni. Várt, de nem
hallott semmit, ezért újra elindult, és nem nézett vissza. Csak ment
lehajtott fejjel és sírt mint egy gyerek. Ez a perc, ez a pillanat egész
életében elkísérte. Megszaporázta a lépteit, a motorjához érve
felült rá, és indult vissza a szakadó esőben. Még száz kilométer
várt rá, sírva vezetett, és száguldott mint egy őrült. Csoda, hogy
baleset nélkül megúszta ezt az utat.
Történt egy napon, Pétert munkahelyén kereste telefonon Ágnes,
ami nagyon ritkán szokott előfordulni. Kérte, hogy ha tud még aznap
menjen el hozzá, és öt órakor a szokott presszóban találkozzanak.
Vegyes érzelmekkel, indult az útnak, már ősz volt, és motorozni
meglehetősen hűvös. Már öt óra előtt ott volt a szokott helyen, és
perceken belül Ágnes is megérkezett. Nem látszott rajta semmi
szokatlan, kedves volt, megpuszilta Pétert, és hosszan nézett a
szemébe ahogy máskor is szokta, közben simogatta az arcát.
Mindenről beszélgettek, de lehetett érezni a feszültséget. Péter
Nem kérdezett semmit. Besötétedett, az eső eleredt.
Ágnes kérte, hogy kisérje haza. A házuktól tisztes távolban megálltak,
és behúzódtak az eső elől egy fa alá. Fogták egymás kezét, és
egymást néztek. Ágnes szóalt meg elsőnek, elcsukló hangon.
Péter, megkérték a kezem, mit tegyek? Döbbent csend, majd Péter
elhúzta a kezét. Lehajtotta a fejét, lassan sarkonfordult, és elindult
az ellenkező irányba. Péter ne! Hallotta a hátamögül, megállt, és várt.
A szeméből potyogtak a könnyek, nem mert megfordulni. Várt, de nem
hallott semmit, ezért újra elindult, és nem nézett vissza. Csak ment
lehajtott fejjel és sírt mint egy gyerek. Ez a perc, ez a pillanat egész
életében elkísérte. Megszaporázta a lépteit, a motorjához érve
felült rá, és indult vissza a szakadó esőben. Még száz kilométer
várt rá, sírva vezetett, és száguldott mint egy őrült. Csoda, hogy
baleset nélkül megúszta ezt az utat.
FELNŐTTKOR
Ettől fogva többet nem találkoztak. Ágnes férjhezment, rá egy évre
Péter is megnősült, elvett egy lányt akit a munkahelyéről ismert.
Dolgozott, a munkája volt az életének az értelme. Munkájában
sikereket ért el, magas állami kitüntetést kapott, megjelent róla egy
hosszú cikk a megyei lapban, egy vasárnapi számban.
A házassága normálisan alakult, kölcsönös megbecsülés, tulajdonképpen
kifelé jó házasságnak látszott. Egy gyermekük született a házasságból.
A rendszerváltás után többször kiment külföldre dolgozni, hogy álmát
meg tudja valósítani. Szeretett volna egy családi házat vásárolni, hogy
családját biztonságban tudja. Nagyon sokat dolgozott, ennek eredményeképpen
az ezredforduló előtt egy évvel megvette a családi házat.
Péternek voltak házas évei alatt nőügyei, de ezeket mindig diszkréten kezelte.
Életében nagyon sokat volt családjával kirándulni, és külföldön is sokat jártak.
Cserélgette az autóit, és szépen berendezkedtek a családi házban, szépen éltek.
95-ben osztálytalálkozóra volt hivatalos abba a faluba, ahol az általános iskoláját befejezte.
Itt találkozott Ágnes barátnőjével, akit egy volt osztálytársa vett feleségül. A találkozó
után a lakásukon folytatták a beszélgetést. Természetesen Ágnes is szóbakerült,
Péter már rég nem hallott róla semmit. Marika elmesélte, hogy sokszor találkozott
vele, és Péter döbbenten hallgatta a történetet. Ágnes férje meghalt, nem természetes
körülmények között. Egy fiúk született, aki pedig rossz társaságba keveredett, Ágnes a
padlón van. Péter nem kérdezett semmit csak hallgatott, és szomorú lett. Marika
vigasztalta, és mondta, hogy Ágnes mindig megkérdezi mit tud róla, minden Péterről
szóló hírnek örült.
Ettől fogva többet nem találkoztak. Ágnes férjhezment, rá egy évre
Péter is megnősült, elvett egy lányt akit a munkahelyéről ismert.
Dolgozott, a munkája volt az életének az értelme. Munkájában
sikereket ért el, magas állami kitüntetést kapott, megjelent róla egy
hosszú cikk a megyei lapban, egy vasárnapi számban.
A házassága normálisan alakult, kölcsönös megbecsülés, tulajdonképpen
kifelé jó házasságnak látszott. Egy gyermekük született a házasságból.
A rendszerváltás után többször kiment külföldre dolgozni, hogy álmát
meg tudja valósítani. Szeretett volna egy családi házat vásárolni, hogy
családját biztonságban tudja. Nagyon sokat dolgozott, ennek eredményeképpen
az ezredforduló előtt egy évvel megvette a családi házat.
Péternek voltak házas évei alatt nőügyei, de ezeket mindig diszkréten kezelte.
Életében nagyon sokat volt családjával kirándulni, és külföldön is sokat jártak.
Cserélgette az autóit, és szépen berendezkedtek a családi házban, szépen éltek.
95-ben osztálytalálkozóra volt hivatalos abba a faluba, ahol az általános iskoláját befejezte.
Itt találkozott Ágnes barátnőjével, akit egy volt osztálytársa vett feleségül. A találkozó
után a lakásukon folytatták a beszélgetést. Természetesen Ágnes is szóbakerült,
Péter már rég nem hallott róla semmit. Marika elmesélte, hogy sokszor találkozott
vele, és Péter döbbenten hallgatta a történetet. Ágnes férje meghalt, nem természetes
körülmények között. Egy fiúk született, aki pedig rossz társaságba keveredett, Ágnes a
padlón van. Péter nem kérdezett semmit csak hallgatott, és szomorú lett. Marika
vigasztalta, és mondta, hogy Ágnes mindig megkérdezi mit tud róla, minden Péterről
szóló hírnek örült.
A TELEFON I.
Pétert a kilencvenes évek végén egy alkalommal, vidékre szólította a munkája.
Egy dunaparti városban töltött pár napot, és szállodában lakott.
Egy este, pár sört megivott a bárban, utána felment a szobájába, de nem tudott
elaludni. Lefeküdt az ágyra, gondolkodott, majd ránézett a telefonra, ami az ágy mellett
az asztalon állt. Nézte, és hirtelen ötlettől vezérelve felvette a kagylót. A portának
mondta, hogy kit kapcsoljanak. Már tizenegy óra volt, de nem érdekelte.
A telefon kicsöngött és rögtön megismerte Ágnes hangját. Ki az? Kérdezte álmos hangon.
Szervusz, Péter vagyok. Döbbent csend. Majd kis idő múlva, Péter te?
Igen, valamiért úgy éreztem fel kell, hogy hívjalak. Csend, a kagylóban lehetett hallani,
hogy Ágnes sír, zokog. Péter te.. aztán megint csak a sírás.
Ne sírj Ágnes, de Péter is a könnyeivel küszködött. Sokáig nem szóltak semmit, csak a
zokogás hallatszott. Ekkor már Péternek is hullottak a könnyei, az egész élete,
lezajlott előtte, és az a perc, amikor utoljára elváltak. Ágnes szólalt meg elsőnek,
a sírással küszködve kérdezte, tudod mi történt? Igen mindent tudok, mondta.
Sajnálom. Elkezdtek beszélgetni, szaggatottan indult, majd sok szép emlék került
szóba. Péter, arra válaszolj, akkor amikor otthagytál, miért mentél el? Többször is
utánad szóltam, hogy ne menj el, ne hagyj itt . Nem hallottam, mondta Péter, csak
egyszer, utána már nem hallottam semmit. Mit kellett volna tennem? Én nem dönthettem
helyetted. Meg kellett volna fognod a karomat, és vittél volna magaddal. Lehet, utólag
sokat gondolkodtam rajta, és azt hiszem az lett volna a helyes. Eljöttél volna velem?
Igen, a világ végére is. Újabb csend és lehetett hallani, hogy Ágnest rázza a sírás.
Pétert a kilencvenes évek végén egy alkalommal, vidékre szólította a munkája.
Egy dunaparti városban töltött pár napot, és szállodában lakott.
Egy este, pár sört megivott a bárban, utána felment a szobájába, de nem tudott
elaludni. Lefeküdt az ágyra, gondolkodott, majd ránézett a telefonra, ami az ágy mellett
az asztalon állt. Nézte, és hirtelen ötlettől vezérelve felvette a kagylót. A portának
mondta, hogy kit kapcsoljanak. Már tizenegy óra volt, de nem érdekelte.
A telefon kicsöngött és rögtön megismerte Ágnes hangját. Ki az? Kérdezte álmos hangon.
Szervusz, Péter vagyok. Döbbent csend. Majd kis idő múlva, Péter te?
Igen, valamiért úgy éreztem fel kell, hogy hívjalak. Csend, a kagylóban lehetett hallani,
hogy Ágnes sír, zokog. Péter te.. aztán megint csak a sírás.
Ne sírj Ágnes, de Péter is a könnyeivel küszködött. Sokáig nem szóltak semmit, csak a
zokogás hallatszott. Ekkor már Péternek is hullottak a könnyei, az egész élete,
lezajlott előtte, és az a perc, amikor utoljára elváltak. Ágnes szólalt meg elsőnek,
a sírással küszködve kérdezte, tudod mi történt? Igen mindent tudok, mondta.
Sajnálom. Elkezdtek beszélgetni, szaggatottan indult, majd sok szép emlék került
szóba. Péter, arra válaszolj, akkor amikor otthagytál, miért mentél el? Többször is
utánad szóltam, hogy ne menj el, ne hagyj itt . Nem hallottam, mondta Péter, csak
egyszer, utána már nem hallottam semmit. Mit kellett volna tennem? Én nem dönthettem
helyetted. Meg kellett volna fognod a karomat, és vittél volna magaddal. Lehet, utólag
sokat gondolkodtam rajta, és azt hiszem az lett volna a helyes. Eljöttél volna velem?
Igen, a világ végére is. Újabb csend és lehetett hallani, hogy Ágnest rázza a sírás.
A TELEFON II.
Az apám akarta, hogy menjek férjhez, ezerszer megbántam. A rólad megjelent cikket
odavágtam az asztalára, és megkérdeztem tőle akkor kiből is lett ember?
Az apám erre azt válaszolta, hogy sajnálom lányom, nagyon sajnálom. Sajnálhatod is
tönkretetted az életem. Soha nem bocsátottam meg neki, halála után sem. Ne bántsd
Ágnes, hiszen jót akart neked, amikor a lányát féltette.
Péter, szólalt meg Ágnes, kérdezhetek valamit? Igen, hallgatlak. Szerelmes voltál amikor
megnősültél? Igen feleli Péter egész életemben az voltam, a mai napig az vagyok.
Méghozzá beléd vagyok szerelmes Ágnes, soha nem szerettem mást csak téged.
Újabb zokogás, hosszú csend. Én is Péter, csak téged szerettelek, és még most is.
Tudom, de ennek már nincs jelentősége. Valahol, valamit elrontottunk. Olyan szép lett
volna. Emlékszel amikor Pécsen voltunk? Feltettük a lakatunkat? Igen, feleli Ágnes.
Voltál azóta ott Péter? Igen, sokszor jártam ott a falnál. Rozsdás a lakatunk, de ott van,
és az idők végeztéig ott marad. Újabb zokogás.
Több mint két órahosszat beszélgettek, sokszor csak a sírás hallatszott. Péter el akart
köszönni, de Ágnes kérte, még ne menjen. Felhívsz még? Nem többet nem foglak felhívni
Ágnes. Nincs értelme. Tudom, és sajnálom, sajnálom magamat, téged, és az elrontott
életünket, felelte Ágnes. Elköszöntek, mindketten fújták az orrukat, szipogtak.
Péter ezen az éjszakán semmit nem aludt.
Az apám akarta, hogy menjek férjhez, ezerszer megbántam. A rólad megjelent cikket
odavágtam az asztalára, és megkérdeztem tőle akkor kiből is lett ember?
Az apám erre azt válaszolta, hogy sajnálom lányom, nagyon sajnálom. Sajnálhatod is
tönkretetted az életem. Soha nem bocsátottam meg neki, halála után sem. Ne bántsd
Ágnes, hiszen jót akart neked, amikor a lányát féltette.
Péter, szólalt meg Ágnes, kérdezhetek valamit? Igen, hallgatlak. Szerelmes voltál amikor
megnősültél? Igen feleli Péter egész életemben az voltam, a mai napig az vagyok.
Méghozzá beléd vagyok szerelmes Ágnes, soha nem szerettem mást csak téged.
Újabb zokogás, hosszú csend. Én is Péter, csak téged szerettelek, és még most is.
Tudom, de ennek már nincs jelentősége. Valahol, valamit elrontottunk. Olyan szép lett
volna. Emlékszel amikor Pécsen voltunk? Feltettük a lakatunkat? Igen, feleli Ágnes.
Voltál azóta ott Péter? Igen, sokszor jártam ott a falnál. Rozsdás a lakatunk, de ott van,
és az idők végeztéig ott marad. Újabb zokogás.
Több mint két órahosszat beszélgettek, sokszor csak a sírás hallatszott. Péter el akart
köszönni, de Ágnes kérte, még ne menjen. Felhívsz még? Nem többet nem foglak felhívni
Ágnes. Nincs értelme. Tudom, és sajnálom, sajnálom magamat, téged, és az elrontott
életünket, felelte Ágnes. Elköszöntek, mindketten fújták az orrukat, szipogtak.
Péter ezen az éjszakán semmit nem aludt.
BEFEJEZÉS?
Itt tulajdonképpen a kitalált történet nem állt meg. Péternek egyik napról a másikra
megromlott a házassága. Mostanra, hogy majdnem mindent elért amit szeretett volna,
családi háza van, két éve másik autót vett, tulajdonképpen révbe ért. Nyugdíjba ment, van egy szép unokája, mégsem tudott örülni az életnek. A napjai egyhangúan teltek, a hobbiját sem űzi már
úgy ahogy régen. Nem találta a helyét. Nem találta meg azt amire mindig vágyott a boldogságot.
Valahogy mindig elkerülte az életében. Nemrég, hónapokkal ezelőtt megismerkedett
valakivel, akit megszeretett. Ezt az érzést, már rég nem érezte, összezavarodott.
Az ő korában nem biztos, hogy van értelme egy másik életet kezdeni. Komoly problémái lettek az egészségével is, a nyolcvanas években a túlhajszoltság miatt kapott egy szívinfarktust. Most újra
rendetlenkedik a szíve. Megtalálja-e a boldogságot hősünk, aki egész életében arra vágyott?
Nem tudhatjuk, az már egy másik történet lesz, és azt már az élet írja. (írja?)
Itt tulajdonképpen a kitalált történet nem állt meg. Péternek egyik napról a másikra
megromlott a házassága. Mostanra, hogy majdnem mindent elért amit szeretett volna,
családi háza van, két éve másik autót vett, tulajdonképpen révbe ért. Nyugdíjba ment, van egy szép unokája, mégsem tudott örülni az életnek. A napjai egyhangúan teltek, a hobbiját sem űzi már
úgy ahogy régen. Nem találta a helyét. Nem találta meg azt amire mindig vágyott a boldogságot.
Valahogy mindig elkerülte az életében. Nemrég, hónapokkal ezelőtt megismerkedett
valakivel, akit megszeretett. Ezt az érzést, már rég nem érezte, összezavarodott.
Az ő korában nem biztos, hogy van értelme egy másik életet kezdeni. Komoly problémái lettek az egészségével is, a nyolcvanas években a túlhajszoltság miatt kapott egy szívinfarktust. Most újra
rendetlenkedik a szíve. Megtalálja-e a boldogságot hősünk, aki egész életében arra vágyott?
Nem tudhatjuk, az már egy másik történet lesz, és azt már az élet írja. (írja?)
"A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért."
Amikor arra eszmélek,hogy fényképedet keresem,
Hogy valami fura érzés lett úrrá szívemen,
Amikor a sóhaj úgy tör fel lelkemből,mint a vulkán,
Újra elindulok a magány kikövezett útján.
Sokszor hátra nézek,hogy látlak-e még,
Bár tudom,hogy nem,hisz elmentél rég...
S én mégis arra a jelre várok...
Lassan megyek,sokszor meg-meg állok.
Aztán nevetek magamon,milyen bolond vagyok,
Hiszen te dobtál el,akkor rád miért vágyok?!
S mikor ezt a kérdést magamnak felteszem,
Csak annyit suttogok,azért mert szeretem.
Hogy valami fura érzés lett úrrá szívemen,
Amikor a sóhaj úgy tör fel lelkemből,mint a vulkán,
Újra elindulok a magány kikövezett útján.
Sokszor hátra nézek,hogy látlak-e még,
Bár tudom,hogy nem,hisz elmentél rég...
S én mégis arra a jelre várok...
Lassan megyek,sokszor meg-meg állok.
Aztán nevetek magamon,milyen bolond vagyok,
Hiszen te dobtál el,akkor rád miért vágyok?!
S mikor ezt a kérdést magamnak felteszem,
Csak annyit suttogok,azért mert szeretem.
Mit tennék?
Mért nem te vagy akihez köt a végzet,
Mért nem hiszed el, hogy érted élek?
Elválaszt minket a balsors és a jövő,
Szenvedést és fájdalmat kínálva nékünk.
Sokszor gondoltam mi lesz velem nélküled,
De nem számítottam rá, hogy elérkezik az ideje.
Most itt van és nem moccan,
Búcsúra is időt alig hagy.
Bármi történt sose adtuk fel,
Harcoltunk, küzdöttünk azért amink van.
Van szerelmünk s hitünk,
Hogy egymás mellett kitartással lehessünk.
Ezt gondoltuk réges-régen,
Azóta megváltozott minden.
Veszekedünk s szavakkal egymást bántjuk,
Már nem vagyunk odaadással egymáshoz.
Van olyan mikor az ember szó nélkül áll
S hallgat,
Pontosan úgy ahogyan ezt tettük ma.
Tudjuk, hogy együtt tovább nem megy,
De szerelmünk nagyon veszélyes lett.
Ragaszkodunk egymáshoz,
Mint eddig soha máshoz.
Együtt vagyunk teljes önmagunk,
Másokra nem számítunk.
Mit tennék, ha nem fognád kezem?
Mit gondolnék, ha már nem lennél velem?
Hova mennék ahova már nem követsz?
Hogy tölteném az estém, ha már nem ölelsz?
Milyen lenne egy napom nélküled,
Ha már nem figyel óvó tekinteted?
Kinek mondanám el mi fáj,
Hogyha akinek mondanám már messze jár?
Mért nem te vagy akihez köt a végzet,
Mért nem hiszed el, hogy érted élek?
Elválaszt minket a balsors és a jövő,
Szenvedést és fájdalmat kínálva nékünk.
Sokszor gondoltam mi lesz velem nélküled,
De nem számítottam rá, hogy elérkezik az ideje.
Most itt van és nem moccan,
Búcsúra is időt alig hagy.
Bármi történt sose adtuk fel,
Harcoltunk, küzdöttünk azért amink van.
Van szerelmünk s hitünk,
Hogy egymás mellett kitartással lehessünk.
Ezt gondoltuk réges-régen,
Azóta megváltozott minden.
Veszekedünk s szavakkal egymást bántjuk,
Már nem vagyunk odaadással egymáshoz.
Van olyan mikor az ember szó nélkül áll
S hallgat,
Pontosan úgy ahogyan ezt tettük ma.
Tudjuk, hogy együtt tovább nem megy,
De szerelmünk nagyon veszélyes lett.
Ragaszkodunk egymáshoz,
Mint eddig soha máshoz.
Együtt vagyunk teljes önmagunk,
Másokra nem számítunk.
Mit tennék, ha nem fognád kezem?
Mit gondolnék, ha már nem lennél velem?
Hova mennék ahova már nem követsz?
Hogy tölteném az estém, ha már nem ölelsz?
Milyen lenne egy napom nélküled,
Ha már nem figyel óvó tekinteted?
Kinek mondanám el mi fáj,
Hogyha akinek mondanám már messze jár?
Elsodor a szél s Te hagytad,hogy vigyen,Miért járunk mi furcsa külön utakon,ha emléked minden ősszel újra kutatom?......
-------------------------------------------------
Szívem hölgye Te hölgy,kit sok szerelmes versem mutat,ki-mint kijátszott kártyát-veted el a múltat.Ki sápadt kezedet gyűrűk fényébe mártod,kinek csók és eskü meg nem ártott.
Te hölgy ki selyemingbe s felette vérbe jársz,kinek életed neem több-1 játszma passziánsz.
Vagy fagylalt fagyos télben,remek ezüstös tálon,vagy legfeljebb egy halvány ebéd utáni álom.
Te hölgy! örök sikolya szűk szívemnek,kiben végtelen tengerek pihennek.
Ismerj magadra és öltözködj kérlek áhitatom komoly ruháiba s pihenj meg....
-------------------------------------------------
-------------------------------------------------
Szívem hölgye Te hölgy,kit sok szerelmes versem mutat,ki-mint kijátszott kártyát-veted el a múltat.Ki sápadt kezedet gyűrűk fényébe mártod,kinek csók és eskü meg nem ártott.
Te hölgy ki selyemingbe s felette vérbe jársz,kinek életed neem több-1 játszma passziánsz.
Vagy fagylalt fagyos télben,remek ezüstös tálon,vagy legfeljebb egy halvány ebéd utáni álom.
Te hölgy! örök sikolya szűk szívemnek,kiben végtelen tengerek pihennek.
Ismerj magadra és öltözködj kérlek áhitatom komoly ruháiba s pihenj meg....
-------------------------------------------------
Becsaptalak és megaláztalak Legvégül elhagytalak kedvesem Ha tehettem,a szived összetörtem Mikor kelletem,inkább megszöktem Kinevettelek,ha igazán szeretél, Imádtalak ,ha értem könnyeztél Könnyörögtél?Megvettelek. Kinnoztalak,hogy egy kicsit szeresselek. Hibáztatsz?Többet ne remélj! A tegnap elmúlt,ilyenné te tettél
Keresgetni a szerelemhez vezető utat őrültség, hiábavalóság,a szerelem az út.
(Japán gondolkodó)
(Japán gondolkodó)
"A szerelem megsemmisíti az észt. Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye: amikor az egyik megtelik, a másik kiürül..."
[Jules Renard]
[Jules Renard]
Paul Verlaine
Nem igaz?
Nem igaz? bolondok és gonoszok ellenében
Akik nem átallják elirigyelni örömünk,
Néha büszkék, de mindig megbocsátók leszünk.
Nem igaz? vidáman és lassan megyünk a szerény
Úton, melyet nevetve a Remény mutat nekünk,
Nem törődve azzal, látnak-e minket vagy sem.
A mi két szívünk a szeretetben, mint sötét erdőben
Elszigetelődve, s csendes gyöngédséget árasztva,
Estében éneklő két kis fülemüle.
Haragszik ránk, vagy kedveskedik a Világ,
Mit tehet velünk? Ha akar, simogathat,
vagy akár céltáblává is tehet.
Mindenkire nevetünk és semmitől se félünk,
Mert a legerősebb és legkedvesebb kapocs köt össze,
Melynek - egyébként - gyémántkemény a páncélja.
Mit kitűzött számunkra a Sors, nem aggódunk miatta,
Végigjárjuk egyformán mindketten,
Kéz a kézben, gyermeki szívvel
Mint akik gondtalanul szeretik egymást, nem igaz?
--------------------------
NEMES LÁSZLÓ
Szerelem
a hangod
a szemed
a simogatásod
hogy megértesz
hogy értelek
ebben a csupa érthetetlen
könyörtelen életben
ugye csak ez van, már csak ezért érdemes,
a szerelemért, hiszen csak ez maradt
tiszta és szép ebben a kurva világban
----------------
NEMES LÁSZLÓ
Ha nem lennél
Ha nem lennél,
nem is tudom,
ha nem sütne a nap,
ha nem lenne édes a méz,
ha nem lenne részegítőn
illatos a tavaszi rét,
ha nem lenne többé kék az ég,
szomjat és éhséget oltó
tiszta víz, bor és kenyér,
ha nem fognád te a kezem,
nem is tudom,
mi lenne már velem.
Mit tehetnék?
Nem születtem varázslónak,
csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted,
a jótündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Mit tehetnék érted,
hogy elűzzem a bánatod,
Hogy a lelked mélyén megtörjem
a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted,
hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!
Nincsen varázspálcám,
mellyel bármit eltüntethetek,
És annyi minden van jelen,
amit megszüntetni nem lehet.
De ha eltűnne az arcodról
ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Mit tehetnék érted...
Nincsen hétmérföldes csizmám,
nincsen varázsköpenyem,
Hogy holnapra már máshol leszünk
sajnos nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Hát mit tehetnék érted...
Nem születtem varázslónak,
csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted,
a jótündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Mit tehetnék érted,
hogy elűzzem a bánatod,
Hogy a lelked mélyén megtörjem
a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted,
hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!
Nincsen varázspálcám,
mellyel bármit eltüntethetek,
És annyi minden van jelen,
amit megszüntetni nem lehet.
De ha eltűnne az arcodról
ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Mit tehetnék érted...
Nincsen hétmérföldes csizmám,
nincsen varázsköpenyem,
Hogy holnapra már máshol leszünk
sajnos nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Hát mit tehetnék érted...
Titokfejtő
Fejem a tündérpárnán pihen.
Majd itt leszel megint,velem
s én elmondom Neked
ismerős-ismeretlen életem
milyen rejtélyeken át vezet.
Most TE vagy a titok.
Nevedet mormolom, tudom:a
titkokat Veled együtt majd
feloldozom...
Fejem a tündérpárnán pihen.
Majd itt leszel megint,velem
s én elmondom Neked
ismerős-ismeretlen életem
milyen rejtélyeken át vezet.
Most TE vagy a titok.
Nevedet mormolom, tudom:a
titkokat Veled együtt majd
feloldozom...
József Attila
Szerelmes vers
Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.
Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.
Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!
Szerelmes vers
Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.
Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.
Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!
